#3.Kötet 13. Fejezet

Borús idő volt, a Nashville-i temetőben szakadt az eső. Ma van Megan temetése, egy hétre a halála után. A sarkon befordul egy fekete autó és eláll a lélegzetem. Kiveszik Megan koporsóját és a neki ásott több méter mély gödör mellé helyezik. Már most könnyezem, ahogy a fa ládára nézek. Nem ott lenne a helye, hanem itt velünk!
Én lépek fel először az emelvényre.

-Üdvözlök mindenkit! Aki nem ismerne, Zoella Sugg, Megan legjobb barátnője vagyok, még most is! Emlékszem mikor először találkoztunk, apám munkatársa volt Megan apja. Vacsorára hívtuk meg őket, míg itt voltak Londonban. Először a négy fiú futott be és csak utána csoszogott be az akkor még csak 3 éves Megan. A maciját húzta maga után, nekem is olyan volt! Akkor fogadtuk meg, hogy örökké legjobb barátnők leszünk. Nyarakat töltöttünk együtt majd pár évre, olyan 15 évesen leköltöztek Londonba és maradtak még 2 évig! A lehető legjobb éveim voltak a gimiben. Egy álmom vált valóra, amikor Skype-on kinyitottuk egyszerre a borítékot és feketén-fehéren benne állt, felvettek minket a Leeds-i egyetemre! Ott volt mellettem mindig, ha kellett vigasztalt ha kellett akkor velem örült. Vakon bíztunk egymásban. A férje Jack, akit itt hagyott a fiával, a legjobb ember, akit el tudtam fogadni mellette! Ők ketten tökéletesek, még most is! Soha nem felejtem el, hogy ott volt tényleg mindenhol és segített nekem mindenben! Fogta a kezemet, mikor a legjobban féltem.- hangom megcsuklott de könnyeimet visszatartottam. -A lányom születésénél is jelen volt, mert szükségem volt rá! És ő jött, akár mibe is került neki. Azt mondta, hogy ő boldogan hagy itt mindent, mert amire vágyott és álmodott az mind beteljesült. Csak minket félt itt hagyni, de Megan megígérted, hogy mindig itt leszel, szóval most figyelj rám: Menni fog nekünk! Szörnyen hiányzol és mindig is fogsz nekünk de menni fog! Bárcsak itt lennél, hogy lásd felnőni a kisfiad, hogy mellettem légy a szülésnél, hogy megmentsd a betegek életét, hogy szeress minket, hogy itt legyél nekünk! Nagyon szeretlek Megan, te leszel mindig is a legjobb barátnőm!
Jake segített le az emelvényről, mert könnyeimtől alig láttam. Vállára borultam és sírtam, sírtam, mint még soha. Meghallgattuk az összes beszédet, a rokonoktól és barátoktól, majd négy férfi óvatosan leemelte a koporsót a mélybe. Jack, én és a fiuk dobtunk be három szál vörös rózsát, majd még Megan négy bátyja és a szülei, majd minden résztvevő lapátot vett a kezébe és együtt temettük el. Az utolsó lapátoltam majd elhelyeztük a koszorúkat a síron és az emberek kezdtek hazafelé szállingózni. A sírkő előtt álltam, amikor Jack mögém lépett és vállamat átkarolta.
-Nálam csak neked fáj jobban és a szüleinek.- mondja halkan.
-Mindenkinek máshogy fáj, te szerelmes vagy belé, nekem viszont a legjobb barátnőm. Az érzéseink nem ugyan olyanok, de mindannyiunknak fáj!
Csak bólintott és a kőbe vésett betűket nézte. Megan neve ridegen állt a márvány sírkövön és még most sem akartam elhinni, hogy a föld alatt ő van. Az én egyetlen legjobb barátnőm! Jake lépett mellém és fogta meg kezemet. Némán próbált támaszt nyújtani, de az ő térdei is remegtek. Átkarolta a derekamat és a kocsihoz vezetett. Még visszaintettem Jack-nak és Megan-ra is, bár ő már nem inthetett vissza.
Üres volt a ház, mikor beléptünk. Amandát még tegnap éjjel Jake szülei levitték Miamiba. Egy roncsként estem össze a kanapén. Jake ült le mellém és tette meleg kezét kihűlt combomra.
-Mi lesz most?- kérdeztem inkább magamtól.
-Minden megy a maga útján.- válaszol Jake.
-De már semmi sem lesz ugyan az!
Felmentem az emeletre és melegítő nadrágba bújtam és Jake egyik felsőjébe, majd azt csináltam, amit már tinédzser korom óta, ha rossz kedvem van. A YouTube csatornámat és hasonló oldalaimat szerkesztettem.
A régi videóimat nézegettem vissza, amikor szemem elé került egy Megan-nal közös videó. Rákattintottam és azt a bő 3 percet végigsírtam. Annyira vidám, fiatal, vicces, szabad és őrült volt. Annyira hiányzik!
Lerohantam a lépcsőn és felhúztam a csizmámat. Átrohantam és bekopogtattam a szomszédos házba. Jack nyitott nekem ajtót, nyakkendője hanyagul volt rajta és inge is már ki volt felül gombolva. Kezében egy üveg whisky pihent. Beljebb invitált már kissé spicces állapotban.
-Hozhatok valamit?
-Nem köszönöm.- mondom. -Csak a levelekért jöttem, amit még Megan hagyott itt.
Arca fájdalmasan megrándult és egy könny folyt végig arcán. Fejével intett csak, hogy nyugodtan menjek. Felmentem a lépcsőn és jobbra fordultam. A hálószoba ajtaja résnyire volt csak nyitva. Bementem és hasra vágtam magamat, ami terhességem miatt inkább az oldalamnak számított. Benyúltam és kapálóztam az ágy alatt, amíg egy remélhetőleg dobozba nem ütköztem. Kihúztam a nehéz valamit és, amikor felfedte magát a sötétben az arany doboz elégedetten bólintottam csak. Jack-al együtt bontottuk ki, a belseje több tíz levelet rejtett mindegyiket egy névvel látva el.
-Kinyitjuk?- kérdeztem Jack-et halkan.
Határozottan bólintott és kivette a saját levelét. Én is kivettem egy vaskos borítékot, a nevemmel ellátva. Remegő kézzel bontottam fel és kezdtem bele az első sorokba.

#3. Kötet 12. Fejezet

Megsimogattam pocakomat és benyitottam a szobába. Megan szörnyen nézett ki, körülötte az egész családja sírva ölelte át a másikat, ágyánál Jack borult térdre és kezét szorítva sírt. Fiuk megijedve nagymamája karjaiban ült és csak szemlélte a körülötte történteket. Ethen-t kicsit félrelökve tolakodtam barátnőm ágyához és én is leguggoltam mellé. Kezei jéghidegek voltak, de a gép, amire rá volt kötve még ritkán pittyegett. Halkan suttogtam a füleibe és elmondtam, hogy mennyire fontos nekem, hogy ő lesz örökké a legjobb barátnőm és nyugodtan elmehet már egy jobb helyre, mi rendben leszünk itt. 

Valamikor délelőtt tájt jött be egy nővér és adott be Megan-nak egy újabb adag fájdalom csillapítót. Közben Jake is megérkezett és hátul a sarokban helyet foglalat. Nem akart zavarni csak szépen csöndben elbúcsúzni. Szemeimet törölgettem és idegesített, hogy teljesen tehetetlen vagyok. Jack-re pillantottam és szemében mérhetetlenül nagy szenvedés csillogott. Akárcsak az enyémben! Megan megszorította kézfejemet és vett egy mély levegőt. Az utolsót. Az ágyba süppedt és elengedte kezemet. Szemei lecsukódtak és itt hagyott minket. Hangosan felordítottam és zokogva borultam a takaróra. Talán egy fél órát feküdhettem ott, Jake és Megan testvére, Michael segítettek fel. Jake felkapott az ölébe és úgy vitt ki. Még utoljára hátrafordultam és a gyönyörű barátnőmre néztem.
-Szeretlek Megan.- mondtam és kimentünk a szobából.
A folyosón megbámultak az emberek, miközben Jake vállára borulva sírtam. A kocsiba tett és hazáig semmit sem szólt. Én sem.
Betett az ágyba és magamra hagyott, mert ez volt a legjobb, amit most tenni tudott. Nem gondolkoztam, csak néztem egyenesen előre. Kisebb sokkban lehetek, alig tudom már nyitva tartani a szemeimet. Elaludtam.
Mire újra kitisztult előttem a világ már estére járhatott, körbenézte a hálónkban és minden ugyan úgy állt. A telefonom az éjjeli szekrényen hevert, egy nagy nyújtózkodással el is értem. Február 18.-át mutatott. Átaludtam két napot. Nehezen de felkeltem az ágyból, miközben a telefonomon a mai napi újságot böngésztem. Reménykedtem, hogy csak egy rossz álom az egész és Megan teljesen egészséges és most éppen reggelit készít a fiának. De a szalag cím rögtön pofon vágott:

A sikeres énekest és rezidenst Február 16.-án a rák legyőzte!

Nyugodj békében Megan Mace (Mrs. Jack Harries)

Kiejtettem a telefont a kezemből és felsikítottam. 'Sikíts és sírj ha kell!..Ha kell egy jó barát akkor csak nézz föl az égre, én mindig ott leszek!'- jutottak eszembe Megan szavai.  Kiszaladtam a kertbe és felnéztem a felhőtlen égre. 

-Mért mentél el?- kérdeztem, inkább csak magamtól. -Mért hagytál itt?

A földre estem és kezemmel megtámaszkodtam a havas füvön, csak most tűnt fel, hogy mennyire hideg van. 

Jake szaladt ki utánam és segített fel.

-Gyere Zoe szörnyen hideg van kint!- mondja és ölébe vesz. Remegve kapaszkodom belé és lábaimmal derekát szorítom. A nappaliban Amanda vár ránt még kedvenc takarójába bújva és ijedten néz ránk. A síró szüleire, akikben szörnyen nagy a bánat, a gyász.

-Nem tehetjük ezt velük Jake.- suttogom fülébe.

-Kivel mit?

-Két gyermekünk van.- mondom.- Nekünk kellene őket vigasztalni és nem fordítva.

Letesz öléből és egy zsebkendőt nyújt felém. Megtörlöm szememet és Amandára mosolygok.

-Néztek velem mesét?

-Persze szívem.- mondom.- Melyiket szeretnéd?

Bekapcsolta a tv-t és apró kezével megfogta ujjamat és a kanapéhoz vezetett. Jake is csatlakozott hozzánk és hosszú idő után újra együtt voltunk, mi csak hárman! Bár már soha nem leszünk olyanok, mint régen. Nem csak a legjobb barátnőm halt meg, hanem belőlem is egy kis darab!

#3. Kötet 11. Fejezet

Megan elernyed kezét szorongattam és imádkoztam, hogy utoljára még kinyissa a szemét és elmondhassam, hogy mennyire szeretem. Az elkövetkező 24 óra eszméletlenül hosszúnak tűnt. Jack horkolt Megan másik oldalán. Én kimentem a mosdóba és visszafele jövet elővettem a táskámból az ósdi, de még jó kamerámat és lefilmeztem őket.
-Mert ez az igazi szerelem.- suttogtam.
Reggel Jake, miután lerakta Amandát az oviban hozott nekünk egy kis kávét.
-Jó reggelt szerelmem.- mosolyog rám és kezembe ad egy papírbögrét.
Óvatosan Jack-et is felébresztem és együtt isszuk a kávénkat, mikor Megan megszólal.
-Nekem nem is hoztál?- kérdezi rekedtes hangon.
Halkan felnevetek, majd odalépek az ágya mellé.
-Szeretlek.- mondom és egy hatalmas puszit nyomok a fejére. -Azt hittem itt hagysz.
Gyenge kezével megsimogatta kidudorodó pocakomat, szemében könnyek gyűltek majd egyszer csak halkan megszólalt.
-Már nem láthatom felnőni. Nem lehetek melletted szülés közben, nem foghatom a kezedet. Nem ülhetünk kint a nyaralónk előtt, két öreg hintaszékben és kötögethetünk, már nyugdíjas korunkban. Nem láthatom az unokádat, az unokámat.
Halkan felsóhajtott majd letörölte a könnyeit. Arcán az izmok összehúzódtak majd lassacskán elernyedtek.
-Hívjatok egy nővért.- suttogja.
Jack felugrik felesége mellől és kiordibál a folyosóra. Pár másodperc múlva egy nővér tűnik fel.
-Mi a baj Dr. Mace?- hajol felé a nővér.
-Egy kis fájdalomcsillapítót ha kérhetnék, akkor szebbé tenné a napomat.- mondja Megan még mindig nagyon udvariasan.
-Persze, azonnal hozom Dr. Mace!
Kirohan a nővér és nemsokkal később visszatér egy teli infúzióval. Beköti majd újra magunkra hagy.
20 perc néma csönd után a nemrég érkezett Finn szólal meg.
-Jól vagy már Meg?
-Soha nem leszek már jól.- mondja. -Csak jobban!
A következő pár napot szinte átaludta. Minden szabad percemet, amit nem alvással töltöttem akkor Megan ágya mellett virrasztottam. Lányommal és férjemmel nagyon kevés időt töltöttem, de megértőek velem hisz mégis csak, a legjobb barátnőm haldoklik.
Megan nagyokat ásítva rám nézett óriási kék szemeivel. Megszorítottam a kezét és közelebb hajoltam.
-Hozzak valamit?- kérdezem.
Csak a fejét rázza. Hosszú percekig ültünk csöndben és csak egymást néztünk.
-Ígérj meg nekem valamit.- kezdi halkan. -Minél hamarabb csak tudsz lépj tovább. Nem azt mondom, hogy ne gyászolj, hanem búcsúzz el tőlem rendesen, majd lépj tovább. Tudom, hogy a mindennapjaid része leszek, mert szinte a testvérem vagy és Liz is az életem része még mindig. De élj teljes életet, add meg a családodnak a tőled telhető legjobbat és légy boldog. Sírj és ordíts ha kell. Ha pedig egy legjobb barátra van szükséged csak nézz fel az égre és én ott leszek. Lehet nem fogsz látni és hallani de én foglak téged. Mindig itt leszek Zoella, ezt jól jegyezd meg. Örökké melletted leszek!
Halkan zokogtam és erősen szorítottam Megan kezét. Gyenge ujjaival a kézfejemet simogatta.
-A hálószobámban, az ágy alatt találni fogsz egy arany színű papírdobozt. Abban pedig leveleket. Mindenkinek add oda, a nevek rajta vannak a borítékon. A fiamnak minden évre írtam egy levelet, rajta lesz, hogy hány évesen add oda nekik. Tedd meg ezt nekem kérlek.
-Megteszem.- hüppögtem.
-Ez nem egy búcsú kis csacsim.- mosolyog rám. -Fogunk még találkozni, csak talán egy másik életben.
Fejemet vállára döntöttem és mikor újra kinyitottam szemeimet, már sötét volt. Jack-al váltottuk egymást én pedig hazamentem.
Reggel Amanda és Jake suttogására ébredtem. Az ágyon ültek és a lenémított képernyőt nézték.
-Jó reggelt.- köszönök.
-Neked is.- mondják egyszerre, majd a tévére adnak egy kis hangerőt. Lányomat ölembe veszem Jake-nek pedig egy csókkal köszönök. A reggeli elfogyasztása után lassan mosogattam majd vizes kezeimet shortomba és pólómba töröltem, amit pizsamának használtam. Hirtelen a vezetékes telefon megcsörrent. Lassan felemeltem a kagylót és beleszóltam.
-Halló?
-Itt az idő Zoe, gyere amilyen gyorsan csak tudsz.- szólt bele Jack erőtlen hangon. Rögtön levágtam a telefont és az asztalról felkaptam a kulcsokat.
-Hová rohansz?-. kérdezett Jake.
-Megan...- csak ennyit mondtam de könnyes szemeimből tudhatta baj van.
Los Angeles utcáin a megengedett sebességnek vagy a duplájával mentem és alig, hogy lefékeztem, már ugrottam is ki a kocsiból. Átrohantam a parkolón és a lehető leggyorsabban futottam otthoni papucsomban Megan szobájáig.

#3. Kötet 10. Fejezet

Jake rajongói azt hittem szétszednek. Mire bejutottam alig kaptam levegőt, Jake öltözőajtaján beestem és keresztbe feküdtem a kanapén.
-Szia Zoe.- mosolyog rám Jake majd egy puszit ad ajkaimra.
-Azt hittem soha nem érek be.- panaszolom. -A fele társaság utált, mert már ennyi ideje együtt vagyunk a másik fele pedig közös képet, autógrammot és pár szót akart váltani velem. Mintha celeb lennék.
-Az is vagy.- emlékeztet férjem. -Ezért is kértem segítséget pár haveromtól. Két kigyúrt és magas férfi vár majd az ajtóban. Testőröket kapsz.
Halkan felkacagtam, majd Jake-et néztem, ahogy átveszi a fellépős pólóját és fejére teszi sapkáját. Kézen fogva mentünk a színpadig majd egy gyors csókot váltottunk és felsietett a színpadra, ahol már várták a rajongói. Telefonon beszélgettem Finn-el és Megan hogylétéről érdeklődtem, mikor egy régen látott ismerős lépett elém. Jenny volt az, Jake húga.
-Szia.- öleltem magamhoz szorosan. Még csak 3 hónapos pocakom nem akadályozott meg semmiben.
-Mi járatban erre?- kérdezem de elég hülye kérdés volt. Miamiban él a családjával és a bátyja a városban ad koncertet jó, hogy kijön!
-Jake-hez jöttem.- mosolyog rám.- Remekül nézel ki Zoe. Hányadik hónap?
-A harmadik.- mondom boldogan.- A te csöppségeid hogyan vannak?
-Ooo...köszönöm remekül. Ma az apjukra passzoltam őket. Egy kis szabad nap nemárt.- nevet.
-Egyet értek.- bólintok majd tekintettemmel Jake-et nézem, ahogy az energiától kicsattanva ugrál és rapper a színpadon. Akár az első este, amikor láttam a színpadon.
-És mit szólsz Jake új turnéjához?- kérdez egy kis szünet után.
-Hát mit tegyek ordibáltam, sírtam és könyörögtem, hogy halasszák el a koncertet legalább addig, amíg Megan nem kerül jobb helyre de nem jutottam semmire!- vonom meg a vállamat. -Most már aggódhatok kétfelé.
-És ha majd megszületik a gyereketek...- mosolyog rám. -Gondoltad volna 5 éve, hogy itt fogunk beszélgetni, ilyen témákról és Jake ennyire híres lesz?
-Abban sem voltam biztos, hogy együtt leszünk-e még!- mondom őszintén.
-De minden veszekedést édes megbocsájtás követett...- mosolygott rám.
Miután Jake lejött a színpadról izzadtan a nyakamba borult és átkarolva mentünk vissza az öltözőjébe. Összeszedtük a holmijait és kocsiba ültünk, hogy végre haza indulhassunk. 2 napot töltöttünk itt számomra teljesen haszontalanul, mert én most minden kis másodpercemet Megan mellett tölteném. A rövidke repülőút után megváltás volt ledőlnöm a kanapéra. Bekapcsolta a telefonomat és egy üzenet várt.
Gyertek a kórházba, Megan állapota romlott.
Jack írta 2 órával ezelőtt. Fáradtan és tele félelemmel ugrottam fel a kanapéról és szóltam Jake-nek, hogy induljunk. Rettegek attól, mi van, ha már későn érek oda?

#3. Kötet 9. Fejezet

Lelassítottam Megan kórterme előtt. A daganatos gyerekekért alapítvány gálája remekül sikerült, sok pénz gyűlt össze a gyerekeknek, hogy részük lehessen egy jobb életre. Egy olyan életre, ahol egészségesek. Benéztem az ablakon, át a szalagfüggöny kis résein és megláttam Megan-t és Jack-et ahogy beszélgetnek. Vállamra kaptam a sporttáskámat és benyitottam.
-Sziasztok.- mosolyogtam és a fotelbe dobtam a holmimat.
-Akkor én mentem is.- tápászkodik fel Jack Megan ágya mellől és hosszú csókot vált feleségével.- Szeretlek.
-Szeretlek.
Még az ablakból visszanéz majd eltűnik a kórház hosszú folyosóján. A másik szabadon hagyott ágyat szorosan barátnőm ágya mellé húzom. Pizsamába bújok és előhúzok két zacskó chipset és egyiket Megan-nak adom.
-Mit tervezel?- kérdezi gyenge hangon.
-Emlékszel azokra a felejthetetlenen nyári pizsama-partykra?- kérdezem nevetve.
-Nem lehet elfelejteni.- mosolyog rám.
Ahogy végig nézek rajta egy teljesen másik személy tekint vissza rám. Már nincsen benne életkedv, vidámság és boldogság. A rák tönkretette és megöli. Görcsbe rándult a gyomrom ezektől a szavaktól, de nem akartam sírni ez most nem a legalkalmasabb pillanat.
-Valahányszor rád nézek örülök, hogy rád találtam.- mondja miközben halkan felnevet.- Ez eléggé nyálas romantikus szöveg lett, de tényleg. Nálad jobb barátot nem találhattam volna! De te nem egy szimpla legjobb barát vagy! A testvérem lettél!
-Örökre a szívemben fogsz élni.- szorítom meg kézfejét.
Halkan csámcsogtunk a chipszen, mikor megszólaltam.
-Emlékszel a gimi utolsó évére?- kérdezem. -Chris azóta szerelmes beléd és te is belé. De akkor mért nem jöttetek össze újra?
-Ez bonyolult!- emeli tekintetét a mennyezetre. -A sors mást szánt mindkettőnk mellé. Olyan embereket, akik boldoggá tesznek minket, mert mi nem tudtuk ezt megtenni. Boldoggá tenni egymást. De a barátságunk megmaradt, ami fontosabb, mert szükségünk van egymásra.
Bölcs ember az én barátnőm. Ez is mennyire fog nekem hiányozni amellett a több milliónyi dolog mellett.
-Emlékszem az első interjúdra.- nevet fel halkan. -A térdeid konkréten remegtek. Miről is kérdezgettek?
-A YouTube csatornámról. De nem az interjú miatt voltam ideges. Másnap este volt az első randim Jake-el.
-Gondoltad volna, hogy ennyi év után is együtt lesztek, házasokként két gyerekkel?
-Néha abban sem voltam biztos, hogy valaha látni fogom. Állandóan zenét írt, fellépet és turnézott. Igaz én is sokat forgattam külső helyszíneken de max 2-3 hétig. Jake-t hónapokig csak a számítógépem képernyőjéről láttuk a lányommal. Tudom, tudom neki ez nagyon fontos és azt is tudom, hogy valahányszor elment az csak a család érdekében csinálta. Legszívesebben mindig velünk lett volna de a kiadó néha úgy rángatta, mint valami bábot. Egy kicseszett báb.
-De az egyetlen ember, akit eltudnál képzelni magad mellett.- mondja.- Jó ember és kisebb hibáitól eltekintve normális is. Ha kell melletted áll, ha kell támogat, szeret, tisztel és csak a tekintetedből tudja már, hogy mire van éppen szükséged. Annyi szenvedés után megérdemelted!
-Meg.- értek vele egyet.
Belegondoltam azokba a dolgokba, amiket mondott nekem Megan és beláttam teljesen igaza van. Jake-et nekem rendelte a sors és akármennyi kilométer is választ el tőle túléli a kapcsolatunk és utána újra együtt leszünk.
-Hiányozni fogok?- kérdezi félve.
-Ez nem kérdés Meggi!- mondom. -Minden percben és azt fogom kívánni bárcsak itt lennél. Minden nap könyörgök Istennek még egy napért, hogy velem lehess. Hogy átölelhesselek és beszélgethessek veled mindenféle apróságokról. Akinek ha megemlítem azt a szót, hogy Dinoszaurusz el kezd nevetni, mert nem csak egy állatot lát benne, hanem egy olyan nyarat, ami felejthetetlen volt!
A szó tényleg nevetést váltott ki belőle. Úgy nevetett, ahogy már hetek óta nem. Őszintén és boldogan.
Egy másodperc alatt történt az egész. Egyik pillanatban még együtt nevettünk Megan-nal a másik pillanatban
vér borítja az egész lepedőjét. Kirántok az ágy alól egy tálat és szája elé tartom közben pedig egy nővérnek ordítok. A hátát simogatom és halkan fülébe suttogok míg meg nem érkezik az első nővér, aki átveszi a helyemet. A következő nővér kiküld a szobából és a reluxát is behúzzák, hogy ne lássak be. Egy örökké valóságik gubbasztottunk a váróterembe Jack-el és növeltük egymás idegességét azzal, hogy felsoroltuk az összes lehetséges dolgot, amit láthatunk, ha bemegyünk Megan-hoz.
-Bemehetnek.- mondja az orvos.
Beverekedjük magunkat a kórterembe és halkan felsóhajtottunk. Ugyan Megan-ból csövek lógtak ki de élt és ez volt ebben a pillanatban a legfontosabb.
-Úgy álltok ott, mintha csodát láttatok volna.
-Mert te egy csoda vagy.- mondja Jack és Megan ágya mellé térdelt.- Azt hittem, hogy elveszítettelek.
-Én mindig itt leszek.- mondja.- Csak lehet már nem fogsz látni!
Miután Jack hazament Megan mellé feküdtem és átöleltem. Szótlanul feküdtünk egymás mellett, de nem kellettek szavak, hogy értsük egymást. Féltünk mindattól, ami előttünk áll.

#3. Kötet 8. Fejezet

Megan a reflektorfényekben pózolt a vörös szőnyegen és nekem halvány gőzöm sem volt arról, hogy éppen mi folyik itt.
-Mi történik itt Jake?- kérdeztem férjemet.
-Majd meglátod.- mondta és elindult befelé.
A fényképezőgépek fénye kísérteties volt számomra. Mindig is a hátsó ajtón szerettem besurranni a nagy filmes gálákra. A hírnév és a csillogás nem az én világom. Beálltam barátnőm mellé és készítettek egy halom közös képet rólunk. Jake bevezetett az aréna eszméletlenül nagy nézőterének legelső sorába. Egy interjú és pár bájcsevej után lekapcsolták a lámpákat és csak egy reflektor világította meg a színpad közepén álló Megan sovány alakját.
-Üdvözlök mindenkit a legelső LGA -Leukémiás Gyerekekért Alapítvány- rendezvényen. Örülök, hogy mindenki elfogadta a meghívást és még én is részt vehetek rajta. Az adományokat a képernyőn látható bankszámlaszámra várjuk. Érezzék jól magukat első fellépőnk a gyönyörű Rihanna.
Kecses járásával lejött a színpadról Megan és átadta a helyet az említett hírességnek. Behuppant mellém és nehezen de vissza tudtam magamat fogni, hogy nem üvöltsem le a fejét.
-Mégis, hogy képzelted Megan Mace, hogy ezt te csak így egyedül megszervezed? És nekem nem is szólsz?
-Kikérem magamnak de már Mrs. Harries.- ráncolta homlokát.
Csak dühösen fújtattam rá és válaszára vártam.
-Meglepetést akartam neked.- mosolyog rám. - Végre ne csak te tegyél valamit értem hanem és is magamért egy kicsit és persze a gyerekekért. Annyit fáradoztál már miattam, hogy csak szerettem volna egy kis szabadidőt adni neked.
-Nem kell nekem egyetlen perc szabadidő sem.- nézek rá könnyes szemeimen át.- Csak még egy élet veled, a legjobb barátnőmmel.
Rám mosolygott azzal a sajnálkozó tekintetével és mintha azt szeretné mondani „Kis szívem, még hiszel a mesékben?”. Egy puszit nyomott csak homlokomra majd figyelte az előadásokat. Jake combomon pihentette kezét és közben engem figyelt.
-Jól vagy?
Csak bólintottam majd tekintetemet én is a színpad felé fordítottam. Két óra után Megan megy fel újra a színpadra. 
-Köszönöm szépen az összes fellépőnek a csodás produkciót.- mondja. -És utoljára szeretnék előadni egy saját számot. A címe Dream Out Loud és a családomnak ajánlom. Menni fog minden nélkülem is! A szám írása közben legjobb barátnőmre gondoltam és arra, hogy min fog keresztül menni ha elveszít. Remélem tetszeni fog mindenkinek!
Lassan elkezdődött a zongora gyönyörű játéka majd Megan megmutatta gyönyörű hangját. Liz, az ikertestvére elvesztése óta nem énekelt nagy színpadon és emberek előtt sem. Átjárta egész testemet a dalszöveg és azonosulni tudtam vele. A lelkemből jött. 

All my life 
I pictured this moment 
That's whats been keeping me goin' 
I wish you could see me now

Könnyeimmel áztattam el ruhámat és minden bizonnyal szörnyen nézhettem ki, de nem érdekelt. Nem tudtam megakadályozni, hogy elborítsanak az érzelmek. A dal csodálatos volt és Megan hangja még mindig ugyan olyan gyönyörű volt. A szám végén állva tapsolt a közönség több percen át és megérdemelte. Megan megcsinálta, egy olyan számot írt és adott elő, amit soha az életben nem fogok elfelejteni és azok sem, akik most részt vettek az alapítványi esten. Hátramentem- inkább futottam -és amint lejött a színpadról a nyakába ugrottam és zokogtam. Ő is sírt. Most uralkodott el rajtam az a mérhetetlenül nagy szomorúság, amit eddig próbáltam visszatartani. De ezután a dal után és a mondanivalójával rádöbbentem.
Megan nemsokára már nem lesz itt velem!

#3. Kötet 7. Fejezet

A negyedik házassági évfordulónkat indultunk megünnepelni Jake-el. Megan már rég túllépte az egy hónapos túlélési határt, aminek nagyon örültem. Egy gyönyörű ruhába akartam belepasszírozni a már 2 hónapos pocakomat kisebb-nagyobb sikerrel. Amanda ma Megan-éknál aludt, ezért csak magassarkúba kellett beleerőltetnem a lábamat és indulhattunk is. Jake már az autóban várt, s mikor meglátta, hogy jövök kiugrott az autóból és kinyitotta nekem az anyósülés ajtaját.
-Gyönyörű vagy.
Becsukta az ajtót és átfutott a másik oldalra majd bepattant mellém. Egy csókot adott számra, majd sebességbe tette az autót és elindultunk. Az ajándéka a táskámban hevert, valamint a hálószobai falon, amit még tegnap adtam neki oda. Életünk minden kis megörökített pillanatából egy közös nagy fénykép állt össze.
Az asztalunkhoz kísért a pincér és felvette az italrendelésünket majd otthagyott. Jake átnyúlt az asztalon és megszorította a kezemet.
-Megtaláltam az első képünket. De már szőke hajad volt ott, akkor már egy pár voltunk.
Elővette telefonját és megmutatta. Mosolyogtam, ahogy a fiatal énünk nézett vissza ránk és még mindig ugyan azzal a szenvedéllyel szerettem férjemet és gyermekeim apját.
-Már akkor tudtam, hogy együtt tökéletesek vagyunk.
-Te vagy a mindenem Zoe.- mondja és megszorítja a kezemet. -Életem végéig és azon túl is érezni akarom a szerelmedet. Életemnél is jobban szeretlek téged. Ez a négy év, amit házasan eltöltöttünk csodálatos volt és még szeretnék százszor több évet. Egy egész életet csak veled.
-Egyet ígérhetek, szeretni foglak, míg szívem ver és azután is. Te kellesz csak ahhoz, hogy boldog legyek. Miattad kelek fel minden nap és szeretlek, már az első pillanat óta mikor megláttalak. Amikor nem vagy mellettem hiányzol és mindenhol téged kereslek. Ha pedig velem vagy, mindennel meg tudok küzdeni és megnyugszom melletted. Soha nem voltam nagyobb biztonságban, mint a karjaidban.
Áthajolt az asztalon és meleg csókot adott ajkamra majd nyelvével az én nyelvemet simogatta. Végigsimította ujjait az arcomon és visszaült helyére. Kihozták az ételt és folytattuk a beszélgetést Jake-el.
-Mi lett volna, ha nemet mondok?- kérdezem.
-Tudtam, hogy nem fogsz!- mondta és önelégülten elmosolyodott. -De ha mégis, akkor minden bizonnyal kitépted volna a szívemet. Soha nem szerettem még senkit úgy, mint téged.
-Te vagy az első és egyetlen szerelmem.- mondom és iszok egy pohár vizet.
A zsebében kotorászott és előhúzott egy kis dobozkát.
-Már több éve tervezem, hogy ezt odaadom egy szép napon neked.- mondja. -És most jött el ez a pillanat.
Kinyitottam a kis dobozkát amiben egy gyűrű volt. Meghatódva mosolyogtam Jake-re és hagytam, hogy felhúzza a jobb gyűrűsujjamra. Egyszerű ékszer volt, de mégis sokat jelentett számomra, mert a megismerkedésünk évének dátuma és a nevünk volt belegravírozva.

Mr & Mrs Miller. 

-Ezalatt a négy év alatt végig bebizonyítottuk, hogy meg tudtuk csinálni. Sz*rtunk a világra és arra, hogy ki mit mond. Emberek emeljék a poharaikat a 'csakazértismegmutatjuk' házasságunkra. A feleségem nélkül nem értem volna el semmit és soha nem lettem volna boldog nála jobb asszonyt nem ismerek és nem is akarok megismerni. Ő az egyetlen, ő a mindenem!- kiabált Jake kezében egy pezsgőspohárral.
Elfogyasztottuk a vacsorát, majd hazafelé indultunk. Beültünk az autóba és Jake a napellenző mögül előhúzott egy szemfedőt.
-Ezt vedd fel Zoe.- mondja.- Még van egy meglepetésem.
-És micsoda?- kérdezem izgatottan.
-Ha elárulnám nem lenne meglepetés!- nevet.
Játszott sértődéssel felvettem a szemkötőt és sötétbe borult az egész világ. Mikor megállt az autó óriási sikítozás és hangzavar vett körül minket. Jake megengedte, hogy végre levegyem a kendőt, pislogtam párat és kitisztult előttem az egész világ. Vakuk kattogtak mindenfelé, emberek tolakodtak a legjobb helyekért és a fények világosságot hoztak az éjszakába. Jake kinyitotta nekem az ajtót én pedig kiszálltam. A neon hirdetőtáblákon Megan mosolygott vissza rám és nem értettem semmit az egészből.

#3. Kötet 6. Fejezet

A reptéren ültünk Megan-al és egy nagy szelet pizzát ettünk. Afrikába utazunk megvalósítani barátnőm álmát. Segíteni az árva gyerekeken. Csak 6-an indulunk neki a nagyvilágnak úgy, hogy fogalmunk sincsen mi lesz ha odaérünk. Akárcsak a régi szép időkben.
Jake-el éppen haragban vagyunk az új videójában való eléggé félreérthető mozdulatok miatt. Házas ember ne tegyen ilyet! A babánk szépen növekszik a hasamban nemsokára már másfél hónapos lesz. Bemondták a járatunkat és elindultunk, hogy felszálljunk a gépre és majdnem egy napot utazzunk.
Helyet foglaltam az ablak mellet és már egy cseppnyi izgatottság sem volt bennem, mint a legelső repülésemkor több, mint 6 éve.
-Ne szórakozz már velem Zoe.- kérlel Jake.- Beleőrülök.
-Én nem szórakozok az ti csináltátok.- vetem oda. -Én már ebbe beleőrültem.
Fújtat egy nagyot majd hátradönti a fejét és amíg el nem értük a biztonságos magasságot úgy is maradt.
-Tudod van ezer csodálatos és mesebeli lány de te mindegyiknél jobb vagy.- megfogja kezemet és szemembe néz. -Valahányszor rám mosolyogsz hálát adok istennek, hogy apám feltette a seggemet a Londonba induló gépre és nem engedett haza. Rád találtam és foggal körömmel kapaszkodom beléd, mert nem akarlak elengedni. Csak téged szeretlek és ez csak egy színdarab volt semmi komoly. Sajnálom..
-Én is szeretlek.- mondom neki és megcsókolom.- Csak és kizárólag téged!
Felhajtotta a közöttünk lévő karfát és magához húzott. Szenvedve de túléltük a repülőutat és fáradtan indultunk a kis faluba. A buszozás is volt egy bő két óra és, amire odaértünk már csak egy ágyra vágytam.
Az első két nap csak játszottunk a gyerekekkel és segítettünk a gondozóknak mindenben. Minden nap egy pár percet felvettem régi kamerámmal, hogy otthon majd feltölthessem a YouTube csatornámra, ahogy Finn és Jack is tette. Bár Jack inkább feleségét filmezte, aki egy haldokló beteghez képest nagyon jól volt. Túlságosan is, akár a vihar előtti csend.
Megan pár napja megvált hosszú barna fürtjeitől és egy dögös, rövid és szőke hajra cserélte be ezzel is legújabb kampánya mellett állva. A női ideál ledöntése érdekében. Egyre többen ismerik meg csupán pár hét leforgása alatt az orvosnőt, aki rákban fog meghalni és Megan történetét. Barátnőmre mosolyogtam, mikor elhagytam a gondolataim világát és leguggoltam melléjük. Éppen egy kislánnyal játszott nem lehetett több Amandánál pár évvel de minden bizonnyal több nehézségen ment át , mint én eddig valaha. Jake és Én is nagyon jól éreztük magunkat a kis faluban lakó emberek között. Pénzel és mindennapi dolgokkal is támogattuk az életüket. Ez volt a legkevesebb, amit tehettünk. Valóra váltották Megan egyik álmát. Könnyes búcsúzások és integetés közepette szálltunk fel magángépünkre és hagytok ott őket és Afrikát.
Otthon egy hosszú alvás után éppen összeszerkesztettem a felvételeimet, mikor Jake lépett mögém.
-Mit csinálsz?- kérdez.
-Csak a videóval babrálok rántom meg vállamat majd a székemmel együtt szembe fordulok vele. Rám mosolyog majd egy pillanat alatt belehuppan az ölembe. Felsikítok súlya alatt, de aztán nevetésben török ki. Arcomra ad egy puszit majd nyakamat kezdi el csókolgatni. Megcsörren a vezetékes telefon és én minden erőmmel azon vagyok, hogy elérjem. Diadalittasan fejem felé emelem a telefont és pár másodperc után rájövök, hogy bele is kéne szólni.
-Halló!- nevetek bele vidáman, mert Jake megcsikizte oldalamat.
-Zoe azonnal át kell jönnöd. Megan nagyon rosszul van!- mondja Jack.
-Rohanok.- csapom le a telefont és kilököm Jake-et az ölemből.

#3. Kötet 5. Fejezet

Korán reggel kopogtattam az ajtón, amit Michel a legidősebb bátyja Megan-nak nyitott ki.
-Jó reggelt.- dörzsöli meg szemét és egy puszit nyom homlokomra.- Húgi már a konyhában mesterkedik.
-Rendben.- mosolygok rá majd besietek és egyenesen Megan nyakába ugrom.- Jó reggelt!!
Elővettem a táskámból a kamerát és megmutattam. Rögtön be is kapcsoltuk és elhelyezem egy olyan helyre, ahol mindenki benne van. Jake és Amanda is csatlakozott a reggelihez. Megan apjával beszélgettem, mikor odajött hozzám lányom.
-Anyuci.- nézett rám.- Igaz az, hogy testvérem lesz?
Szúrósan nézem Jake-re minden bizonnyal ő mondta el. A második gyerekénél is ugyan olyan izgatott, mint Amandánál és a száját sem tudja befogni.
-Igen.- mosolygok rá.- Itt van bent a pockomban.
-Te megetted a testvéremet?- néz rám ijedten.
-Dehogy is.- ölelem át rögtön.- A kisbabák az anyukájuk pocakjában nőnek. De menj oda apához ő majd mindent elmond.
Amanda visszaszaladt Jake-hez én pedig folytathattam a beszélgetést Megan édesapjával.
-A férjed igazán jó ember.- mondja és Jake-re pillant.- Akárcsak az én Megan-omé.
-Remek egyetemre jelentkeztünk.- mosolygok rá.
-Ahh...mi lesz velem nélküle?- néz rám könnyes szemmel.- Akkor már csak te maradsz nekem Zoe. Te leszel az egyetlen lányom!
-Én mindig itt leszek Bob bácsi.- mondom és megölelem.
-Hé apu!- ül le mellénk Martin, barátnőm legfiatalabb bátyja.- Ugye még mindig én vagyok a kedvenc?
-Te vagy fiam.- mondja Bob miközben feláll.- Te vagy!
Martin húzott magához és szorongatott halálra. Jake mentett meg, amikor csúnyán kezdett nézni ránk.
-Nyugi nem akarom megerőszakolni.- nevet fel.- Azt már megtehettem volna korábban is.
-Martin gyerekek is vannak itt.- szól rá az anyja.
Martin csak szemeit forgatta és lepacsizott Maxwell-el. Soha nem fognak felnőni! Michale otthonosan mászkált a lakásban egy szál alsónadrágban. Minden bizonnyal itt maradnak míg Megan nem kerül egy jobb helyre...
Délután Jake, Megan és Jack elkísért a nőgyógyászhoz, hogy megállapítsák tényleg terhes vagyok-e! Végre az őrültek házából ki tudtunk szabadulni egy kicsit. Jake ölében ültem és elmélyültem csókjaiban mikor beszólítottak.
-Mrs. Miller a hetes szobába!
Egy kisebb vizsgálat után még várnunk kellett kint 10 percet és behívtak az ultrahang kórterembe. Felfeküdtem az ágyra és ugyan olyan izgatottan szorítottam Jake és Megan kezét, mint az első ultrahangozásnál.
Az orvos megvizsgált és teljesen egészségesnek talált mindkettőnket. Engem és a babámat is. Felírt pár vitamint és utamra is engedett. Boldogan csókoltam meg Jake-t mikor kiértünk a parkolóba és nem érdekelt éppen hányan bámulnak meg minket. Óvatosan felemelt és rátett a kocsi motorháztetőjére. Egyre hátrébb dőltem és közben húztam magammal, míg nem már a motorháztetőn nem feküdtünk mindketten.
-Khmm.- köhint fel Jake.- Ezt nem kéne.
-Mért?
-Sajtó mindenhol.- int fejével jobbra és balra. Lassan lemászok az autóról és rendbe szedem magamat.
Belemosolyogtam pár kamerába majd beszálltam Jake mellé a hátsó ülésre. Jake elővette telefonját és készített rólunk egy képet, majd posztolta Instagrammon így: Jön a második <3 .
Én egy pohár víz a többiek bor mellett lazítottak a mai nap után. Megan mosolyogva beszélgetett és nekem újra összeszorult a szívem.
Vajon meddig tehetjük még ezt meg? Így együtt?

#3. Kötet 4. Fejezet

Leparkoltam a kórház előtt a megbeszélt időpont előtt 5 perccel. Átkocogtam a zöld kerten és a recepciótól balra az 5. ajtó volt Megan-é. Halkan bekopogtam majd kis várakozás után benyitottam a kórterembe. Megan mosolyogva beszélgetett egy őszes hajú orvossal.
-Zoella.- mosolygott rám.- Had mutassam be a legjobb rákkutató orvosunkat Mr. Right-ot. Doktor úr ő a legjobb barátnőm Zoella Miller.
Kezet ráztunk, miközben végig néztem az orvoson. Őszes haja és bajusza volt, arcán már jó pár ránccal és fehér köpenyén egy nagy kávéfolt díszelgett. Körbenéztem a szobában is, semmi nem változott a tegnapi nap óta talán csak annyi, hogy most már tisztán látok és szememet nem fedik könnyek.
-Hát örülök, hogy megismerhettem Mrs. Harries. Ön volt a legjobb rezidensünk cirka 30 éve mióta itt dolgozom. Minden jót kívánok és nagyon sajnálom, hogy nem segíthettem.
-Nem az ön hibája Doktor úr.- vonja meg vállát.- Viszont látásra.
Úgy köszöntek el egymástól, mintha Megan csak egy másik államba költözne és nem éppen meghalni készülne. A kávézóig csak az ablakon át bámult ki Megan és egy szót sem szólt. Miután kihozták a rendelésünket Megan fiának 3. születésnapjáról beszélgettünk.
-Szeretném ha emlékezetes lenne. Ha már nem láthatom felnőni legalább a születésnapja legyen mesés.
Könnyes lett szemem, ennyit arról, hogy nem fogok sírni többet..
-Jaj Zoe csak ne most kezdj el sírni, nyilvánosan..- fogta fejét Megan.
-Az én hibám Meggi.- mondom neki.- Miattam lettél beteg. Sokat dolgoztál és én nem mondtam, hogy hagyd már abba. Csak is az én hibám!
-Állj, állj, állj! Zoe megőrültél?- kiált rám.- Ez nem a te hibád, nem az orvosé és még nem is az enyém. Ez a genetika hibája. Nem tehetünk ellene semmit túl késő már.
Kinéztem az ablakon. Mindenhol gondtalan és boldog embereket láttam majd Megan-ra néztem és rajta sem látszott, hogy min megy éppen keresztül.
-Nem félsz?
-A haláltól?- kérdezi.- Nem félek csak attól, hogy veletek mi lesz.
Halkan felnevettem, Megan az a személy, akinek mindig fontosabb a másik, mint saját maga.
-Mindenem megvan, amit valaha is akartam. Csodálatos férj, gyerek, legjobb barátnő, jó barátok és orvos lehettem. Megmenthettem az emberek életét és álmomban sem tudnék elképzelni egy szebb életet. Nekem már eljött az idő.
Olyan könnyen beszélt a halálról. Mintha minden napos dolog lenne, hogy elveszítjük az egyik szerettünket. Számomra nem az és soha nem is lesz.
-És bakancs listád nincsen?- kérdezem.
-Az éjjel felírtam pár dolgot, de nem olyan nagy számok.- mondja és zsebéből előhúz egy kis papírt.
Négy dolog volt összesen felírva:

-Kampány a rák ellen

-Eljutni Afrikába és önkénteskedni

-Sok ember előtt énekelni

-Szerepelni egy filmben

-Az utolsó kettőt el tudom intézni.- mosolygok rá.- A filmhez van valami ötleted?
-Egy naplót akarok. Már elkezdtem felvenni egy két dolgot de csak telefonnal.- mondja félénken.
-Ez remek ötlet, ha akarod segíthetek. Adok felszerelést meg minden.- lelkesedtem.
-De te is benne kell hogy legyél.- mosolyog rám.
Megittuk a kávénkat és hazamentünk. Vacsorára volt hivatalos Megan egész családja és közeli barátai, most akarja elmondani nekik, hogy még is mi vár rá.
Karján fiával főzött éppen mikor leültem Jack mellé a kanapéra.
-Nemsokára, már arra sem lesz képes, hogy felemelje.- suttogja és közben feleségét és fiát figyeli.- Csak aludni fog már. De nem fog fájni neki az orvos megígérte.
Egy aggódó férj ült most mellettem és nem az a Jack, akit annak idején megismertem. Félt a jövőtől, ami rá és fiára vár Megan nélkül.
Pár ital után már késő este mondta el Megan a dolgokat. Mindenki sírt, még Megan apja is, akit én egy erős embernek gondoltam. Én Megan legkisebb bátyjának vállán pihentettem fejemet és hagytam lefolyni arcomon könnyeimet. Én is mondani akartam valamit, de az időt nem éreztem alkalmasnak de bátyám kiszúrta rajtam, hogy félek.
-Minden rendben Zoe?
-Ami azt illeti...lehet nem a legjobb alkalom, de el kell hogy mondjam...
-Micsodát?- kérdezett Finn.
-Terhes vagyok!

#3. Évad 3. Fejezet

Chris várt rám a repülőtéren L.A-ben. Patakokban folyt rólam az izzadság a Kanadai hideg után. Egy öleléssel köszöntem neki majd a kocsija felé igyekeztünk. Egy szót sem mondtunk a másiknak. Éreztük egymáson az idegességet és a félelmet. Megan volt az első szerelme. Talán az a fajta szerelem, ami soha nem múlik el de már együtt nem lesznek. Chris az autóban felém fordult és megszorította karomat.
-Erősnek kell lenned.
Csak bólintottam. Semmit nem tudtam Megan-ról. Senki nem mondott semmit csak, hogy kórházban van. Futva tettem meg a kocsi és a recepció közti utat. Megkerestem Megan szobáját és a csukott ajtó előtt még vettem egy utolsó mély levegőt. Remegő kézzel nyitottam be. Barátnőm felém kapta fejét és mosoly húzódott arcán.
-Szia Zoe. - köszön.- Neked nem Kanadában kellene lenned?
-Te fontosabb vagy!- felelem és leülök az ágy szélére.- Mi a baj Meg? Mért vagy itt?
-Ez egy hosszú történet. Kérlek ülj előtte le!- mutat a fotelre, ami az ágyával szemben helyeztek el.- Leukémiás vagyok!
Kezem egyre jobban remegett a félelemtől. Szememből elindultak a könnyek, ahogy Megan tovább folytatta.
-Csontvelő daganat. Az orvos azt mondta, hogy legjobb esetben is olyan 3 hónapom van hátra. Zoe meg fogok halni.
Úgy mondta ki a szavakat, mintha csak egy könyvet olvasni. Hangos zokogásban törtem ki, könnyeim elöntötték arcomat és kézfejemre hullottak. Mély levegőt vettem és próbáltam magamat nyugtatni de a szomorúság és az elkeseredés elhatalmasodott rajtam. Megan csak nézett rám, egy könnyet sem hullatott de vörös szemei elárulták, hogy, amikor egyedül volt sírt. Megpaskolta maga mellett a takarót és én még mindig csillapíthatatlanul sírva mellé bújtam. Átkarolt és egy puszit nyomott a fejemre.
-Felhívom Jake-et.- suttogta nekem.
Ellenkezni akartam vele maradni de egy hang sem jött ki a torkomon. Hasára fektettem fejemet és a fehér takaróba nyomtam arcomat. A szempillaspirálom csúnya foltot hagyott a hófehér takarón de minden erőm ellenére sem tudtam abbahagyni a sírást. Megan elvesztésének a gondolata is teljesen a padlóra lökött.
-Semmi baj nem lesz.- simította hátra hajamat.
-Már van baj.- hüppögtem neki és erőt véve magamon felültem.- Nem hagyhatsz itt! Nem élném túl!
-Dehogynem.- mosolygott rám.- Itt is van Jake, most szépen hazamentek és csak szép dolgokra gondolsz. A megjelenő filmedre, a férjedre, a gyerekedre és arra, hogy még itt vagyok. Holnap pedig eljössz értem 11 órára és elmegyünk kávézni! Világos?
-Persze.- küldök felé egy halvány mosolyt, majd Jake kivezetett a kórteremből.
Letörölgette a könnyeimet és erősen magához ölelt.
-Hiányoztál.- túrt bele hajamba és megcsókolt.
Visszacsókoltam és karjaimmal hátát simogattam. Alsó ajkamat lágyan harapdálta és nekem csak most tűnt fel igazán mennyire hiányzott.
-Te is.- mondtam neki.
Egy parkon sétáltunk végig. Jake elmesélte, hogy mi történt az elmúlt hetekben, amiből én kimaradtam. Én is meséltem neki de a hangulatom már soha nem lesz olyan, mint régen. Semmi nem lesz már olyan, mint régen!
Jake közel húz magához és szembe fordít. Mélyen szemembe néz barna szemeivel, mint azon az estén mikor először voltunk együtt.
-Még itt van velünk. Ne kezd el már most gyászolni.- mondja.- Még mosolyogj és élvezd a vele eltölthető időt, amit már soha nem kaphatsz vissza.
-Kell pár nap, hogy fel tudjam dolgozni Jake.- mondom. -Te nem tudod úgy átérezni a dolgot, mint én. Megan kiskorom óta mellettem állt. Azt a sok szeretetet és törődést soha nem adhatom vissza neki!
-Zoella igazad van. Nem tudom, hogy ez milyen érzés de Megan az én barátom is. Én is el fogom veszíteni.
Oldalra néztem és hagytam lefolyni arcomon az utolsó hullajtott könnyemet. Lassan letöröltem és megfogadtam, többé nem sírok. Többé nem hullajtok egy könnycseppet sem akármennyire fáj.
Mosolyogva fordultam Jake felé és arcomat arcának nyomtam.
-Szeretlek.- suttogtam.
-Szeretlek én is!
Lassan végighúzta jobb mutatóujját arcomon, végig az oldalamon és derekamnál két kezét összekulcsolta. Vállamat kezdte el apró puszikkal beborítani majd indult felfelé. Nyakamat meleg lehelete csiklandozta, amire párszor fel is kuncogtam. Lassan ajkaimhoz ért majd keményen megcsókolt.
Elsétáltunk az autóig és hazamentünk. Amanda otthon vált már Finn-el. Édesen eljátszottak a nappaliban. A nyakamban csüngő lányommal köszöntem el Finn-től és szeltem át az egész lakást.
-Hiányoztál anya.- mondja és óriási kék szemeivel rám néz.
-Te is nekem angyalkám!- mondom és egy hatalmas puszit adok arcára.

#3. Kötet 2. Fejezet

Kezemben kedvenc írónőm Rachel Vincent könyvének sorait faltam még mindig könnyes szemeimen át. Nehezebb volt a búcsúzás, mint gondoltam. Utaztam már el korábban is több napra, de hetekre nemigen. Szám még mindig Jake ajkainak érintésétől bizsereg és arcomat lányom puszijai borítják. Megan és Jack nem kísértek ki a reptérre, mert barátnőm az éjjel belázasodott. Finn és Amee integetett még nekem a váróteremben, Scott csak reggel ugrott be egy rövid köszönésre bátyámmal egy időben.
-Mond Lola hány éves is vagy?- nézek a mellettem ülő asszisztensemre.
-19.- mondja.- Jövőre kezdek a Los Angeles-i egyetemen. Zoe te hova jártál?
-Leeds-be.- mondom, majd tovább magyarázok neki, mert eléggé értelmetlenül mered rám.- Angliába.
-Akkor, már értem az akcentus okát. De Jake-nek nincsen viszont a lányodnak igen.
-Jake Floridában született, Amanda viszont kint Angliában.- mondom.- Még az egyetemi éveim alatt.
-Húzós lehetett.- mosolyog rám.
-De egy pillanatot sem cserénék el.
A Los Angeles-i forróság után téli hidegnek éreztem a Kanadai időjárást. Egy széldzsekit rángattam elő a táskámból és vettem fel. Felhívtam Jake-et, hogy elmondjam megérkeztem és, hogy tudja szeretem őket és hiányoznak. Bőröndömet rángatva magam után és Lola kezét szorongatva utat törtem a reptéren és kiléptünk a hidegbe. Hajamat arcomba fújta a szél és ezért majdnem orra estem ha egy kéz nem kap el.
-Jó újra látni.- köszön mosolyogva Scott.
-Te meg?- nézek rá meglepetten miközben visszanyertem az egyensúlyomat.
-Én leszek a rendező társad 9 héten át.- mosolyog rám majd kiveszi kezemből a bőröndöm.- Meglepetésnek  szántam!
-Hát meglepődtem.- viszonozom mosolyát.- Lolát ismered.
Egy-egy biccentéssel köszöntötték egymást, majd beszálltunk a bérelt buszba, ahol már az egész Stáb elhelyezkedett. Az első két ülést fenntartották nekünk, mert mégis mi lettünk itt a főnökök. Lola leült egy Stábtag mellé majd az ajtók bezáródtak és elindultunk a szállodába.
-Üdvözlök mindenkit! Örülök, hogy elfogadtátok az ajánlatomat, mert ez a film számomra nagyon fontos. Scott nagyon jó barátom és remélem titeket is hamarosan megismerhetlek.
Kiabálás és fütyülés hangzott a buszban.

2 hét múlva

Könnyes szemmel, nevetve figyeltem a forgatást ahogyan Scott teljesen komolyan vette munkáját míg én csak szórakoztam. Megköszörültem torkomat és beszívtam a hideg levegőt. Fehér ködként távozott majd elordítottam magamat:

-És ennyi.

Imádtam ezt a mondatot mondogatni. Ezért tanultam az egyetemen 4 évig, hogy kimondhassam és a siker érzése isteni. Mikor a filmek végén feltűnik a neved és valami olyasmit csinálhatsz, amit szeretsz egyszerűen bámulatos.

-Szép volt.- mondja Scott.- Mára ennyi.
Páran minket is megdicsérnek és taps is fogad, amitől libabőrös leszek. Az elismerés csodálatos.
Lola kezembe nyom egy kávét és interjú kérdések hadát zúdítják rám a riporterek, amikor távozni próbálunk a forgatás helyszínéről.
-Nem válaszolhatok semmire a filmmel kapcsolatban.- ismétlem a már jól betanult mondatomat.
Beszállunk az értünk küldött kocsiba, ami a hotelig szállít, ahol már vár rám egy jól megérdemelt meleg vizes kád.
-Jack keresett.- mondja Lola.- Azt mondta, hogy sürgős.
Bólintva tudomásul vettem és már tárcsáztam is a számát. A második csörgésre fel is vette, minden bizonnyal várta a hívásomat.
-Mi a baj?- kérdezem tőle köszönés nélkül.
-Megan...- szűrődik át a telefonon keresztül rekedtes és halk hangja.- Megan beteg! Szörnyű állapotban van, haza kell jönnöd!
-Hogyan?- kerekedtek ki szemeim és alig kaptam levegőt.- Estére otthon vagyok!
Előre hajoltam és megmondtam a sofőrnek, hogy amilyen gyorsan csak tud érjen oda a szállodához. A negyed órás utat 5 perc alatt tettük meg. Scott mobilját csörgetve pakoltam bele a bőröndömbe.
-Hello Zoeeboo.- köszönt nekem boldogan.
-Egy óra múlva indul a gépem L.A-be.- mondom neki és beledobom a nadrágomat a táskámba.- Megan kórházban van és szüksége van rám! Muszáj ott lennem!
-Ez csak természetes.- mondja komor hangon Scott.- Hívj, ha megérkeztél és vigyázz magadra. Én majd befejezek mindent, nem kell aggódnod.
-Köszönöm.- teszem le a telefont hálásan. Összegyűrve hajigálom be a maradék ruhámat. Lola csak értetlenül mered rám.
-Azt szeretném kérni, hogy maradj itt és tartsd a frontot.- nézek rá szigorúan.- Mindent jelents nekem, ha kérhetem üzenetben.
-Rendben.- bólint.
Megölelem majd kisietek a hotel elé. Egy taxi leintése és 20 perc után a reptéren várok a következő L.A.-be tartó gépre, ami 2 órája elment és még vagy háromnegyed óra múlva jön legközelebb.

#3. Kötet 1. Fejezet

Kipihenten nyújtóztam végig az ágyon. Jake egyenletesen vette mellettem a levegőt, aludt. Végignéztem a szobán otthonos volt és családias. A bordó falat képek borították. Az első közös képeink Jakel, Megan-ék esküvője, a mi esküvőnk, terhes fotók, Amandárol egy halom kép, Megan-ékkal, Finn-ékkel, bátyámmal és családjával, Jake szüleivel egyszóval a nagy családunkkal!
Átnyúltam Jake mellkasa felett, hogy a telefonomat megkaparintsam de combom, amin eddig támaszkodtam kicsúszott alólam és Jake-re estem. Kinyíltak szemei és riadtan kémlelt körbe.Miután felmérte a terepet és nem látott semmi veszélyt álmosan dörzsölgette szemeit.
-Baby, ezt most tényleg muszáj volt?- kérdezte álmosan.
-Sajnálom, de szükségem van a telefonomra.- szabadkozom.- Már biztos írtak a filmmel kapcsolatosan.
-Úgy is minden rendben lesz.- mondja és derekamnál fogva magához ölel.
Átolvastam az e-mailt és szomorúan néztem bele férjem szemeiben.
-Nos?
-3 nap múlva indul a gépem Kanadába.- mondom.
Kikerekedett szemekkel néz vissza rám, kibújik a takaró alól és papucsot, köntöst húz.
-Oké ehhez nekem még korán van.- mondja higgadtan.- Mégis minek mész te Kanadába?
-Az új filmemet ott kezdem el forgatni. Olyan 9 héten át.
-9 héten át?- kérdez vissza Jake idegesen.- És mégis addig mi Amandával, mit csinálunk?
-Élitek tovább az életeteket.- mondom neki.- Bezzeg, amikor te utaztad át a fél világot az normális volt!
Mérgesen ráncolja homlokát és szorosra húzza magán a köntös övét. Lassan közeledek felé és kitárom karjaimat. Elfogadja ölelésemet és vállára hajtom fejemet, apró puszit ad nyakamra. Jake lemegy reggelit készíteni én pedig felkeltem Amandát.
-Jó reggelt angyalom.- suttogom neki és végighúzom kezemet arcán. Álmosan pislogott rám kék szemein keresztül még fáradtan nézett rám.
-Jó reggelt anyuci.- motyogja. Rámosolygok és felállok az ágya széléről, hogy elővegyek neki ruhákat. Miután felöltöztettem és én is belebújtam egy farmer-póló-tornacipő összeállításba Jake is készen lett a reggelivel. Francia pirítós, a kedvencünk.
-Anyuci, ma ugye átmehetek Emmához?- kérdezte lányom enyhe britt akcentussal, ami mosolyt csalt arcomra.
-Miután bemenetük az irodába, persze!- bólintok rá és egy tányért tolok elé a reggeliével.
A 20 emeletes iroda tetejére lifttel jutunk el. Jake is elkísért minket, hogy találkozhasson Edgar-al, aki ugyanitt bérel irodát. 18. emeleten megállítottam a liftet és kiszálltam, Jake és Amanda pedig folytatta az útját. Az irodám Finn és Jack irodájával volt szemben ezért egy gyors kitérőt intéztem feléjük.
-Helló srácok.- köszönök nekik egy-egy öleléssel.
-Hogy vagy húgi?- kérdeznek.
-Holnap 9 hétre Kanadába megyek.- osztom meg velük.- Megkaptam a filmet.
-Gratulálok.- mondják egyszerre.- Meggi már tudja?
-Még nem volt időm vele beszélni, de bemegyek hozzá ma a kórházba és elmondom!
Még pár percet elcsevegtünk, majd bementem saját irodámba. Titkárnőm máris sarkamban teremt és a mai programokról mesélt nekem.
-Ezekhez ma semmi kedvem Lola.- mondom neki fáradtan és beülök a főnöki székembe.
-Rendben asszonyom.- bólint.
-Lola ezerszer elmondtam már, hogy nyugodtan tegez.
20 éveinek legelején járó, gyönyörű titkárnőm zavartan nézte a padlót. Szőke hajzuhataga eltakarta tökéletes arcát, kék szemeivel rám nézett:
-Sajnálom.
-Semmi baj Lola.- mosolygok rá bátorítóan.- Elintézek pár telefont és már megyek is. Holnap pedig indulunk Kanadába.
-Én is?- kérdezi kíváncsian.
-Természetesen.
-Köszönöm asszo...Zoella.- javította ki magát gyorsan.
Mosolyogva sietett asztalához, elintéztem pár telefont majd Jake és Amanda is megérkezett.
-Már hiányoztál.- mondom Jake-nek és megcsókolom.
-Pfuuj!- mondja Amanda és kinyújtja nyelvét.
Nevetve válunk szét és szorosan hozzábújok férjemhez, amíg lányunk eljátszik Lolával. Újabb csókot lehelek ajkára, most lassabban és érzékibben. Keze derekamon pihen és közel húz magához, érzem minden szívdobbanását és megnyugtat közelsége.
Jake lelassít a kórház előtt és kiszállok. Elköszönök tőlük és bemegyek az épületbe. A kórház jellegzetes illata megcsap, nővérek szaladgálnak mindenfelé és általános őrültekháza volt.
-Helló.- int felém barátnőm.
Felakasztja fehér köpenyét és elém siet. Óvatosan megölel és mikor jobban szemügyre veszem szemei alatt óriási lila táskák pihennek. 12 óra készenlét leszívja az ember energiáját, de Meggan élvezi.
-Milyen napod volt?- kérdezem az autójához menet.
-Csak a szokásos.- vonja meg a vállát és kinyitja a kocsiajtót.
-Erről szó sem lehet.- veszem ki a kezéből a kulcsokat.- Majd én vezetek.
Útközben elmeséltem, hogy mégis hová készülök és mennyi időre. Barátnőm teljes mellszelességgel mellettem állt és támogatott. Megálltam az autófeljárójukon és leállítottam a motort. Kipattantattam az autóból nem úgy mint barátnőm.
-Minden rendben?- kérdezem.
-Eszméletlenül fáj a hátam.- mondja.- Pedig ma már bevettem 3 elég erős fájdalomcsillapítót.
-Had nézzem.- szaladok oda hozzá és felhajtom a pólóját.
Egész hátát zöld-kék-lila bevérzések borítják. Szörnyülködve lépek hátra és egy kisebb sikoly is elhagyja torkomat.
-Mindenképp meg kell mutatnod egy orvosnak.- mondom majd hozzáteszem.- Nem magadnak!
-Rendben!

Előzetes

Megérkezett a 3. kötet -és most már  biztosan tudom, hogy az utolsó is egyben- remélem tetszeni fog és a régi olvasóim mellé újak is jönnek majd. Jó őszi szünetet és szeretném megköszönni, hogy átlépte a blog a 10.000 oldalmegtekintés! 

Ti vagytok a legjobbak! <3

--------------------------------------------------------------------------------

4 évvel ezelőtt

...néztem, ahogy eltűnik a taxi és vele együtt ő is. Ürességet hagyott mindenütt. A lakás nélküle túl nagy volt és magányos, akárcsak én. Végigsétáltam a folyosón, a bézs színű falat közös képeink tengere borította. Végighúztam ujjamat a hideg üvegen és megérintettem Jake arcát. Meleg könnyek csorogtak végig arcomon. 

Egyedül nézem a tévét, Amanda már rég alszik. Mostantól apa nélkül fog felnőni? Visszajön valaha is vagy a zene fontosabb, mint a családja?  

Kattan a zár, nyikorog az ajtó majd becsapódik. Jake szétázva áll az előtérben. Leveti vizes kabátját és lerúgja magáról cipőit. 

-Lemondtam a turnét.- mondja. -Sajnálom. Szeretlek és ez soha nem fog változni. Nem tudlak elengedni és nem is foglak. Fontosabb vagy bárkinél és bárminél ezt te is tudod.

Haboztam és csak könnyes szemeimen át néztem rá. Leült szorosan mellém a bőr kanapéra. Kezét combomra tette, már reflexből.
-Te vagy a mindenem!

Mosolyogva hajolt oda hozzám és csókolt meg...

Napjainkban.

-Boldog Születésnapot Amanda!- mondtuk egyszerre. 

Amanda ma lett négy éves. Ez a négy év elég sűrűre bizonyult mindannyiunknak. Elvégeztük az egyetemet és Los Angeles-be költöztünk. Jake egyre híresebb, Megan remek orvos, Finn és Jack nyitottak egy céget én pedig élvezem a filmrendezést. Megan kisfia már 3 éves lesz és egy örökmozgó akárcsak Amanda ezért remekül kijönnek. 

Míg Amanda barátaival kint játszott a kertben addig mi bent iszogattunk.

-A gyerekeinkre.- emelte poharát Jake.

-Rájuk.- mondtuk egyszerre.

Fenékig húztuk a poharat és a kesernyés íz mindenkiből fura arcokat hozott ki. Jake ölelt hátulról át és puszilta meg nyakamat. 

-Szeretlek.- suttogja.
Halkan felkuncogok és szembefordulok vele. Férfias vonásai és kisfiús mosolya mindig le tud venni a lábamról. Átfuttatom ujjaimat rövidre nyírt barna haján és nyaka körül összekulcsolom. Mély barna szemeibe nézek, majd megcsókolom. A csengőre válunk csak el. Magammal rángatva ajtót nyitunk.
-Sziasztok.- bátyám, felesége és 3 hónapos lányuk áll az ajtóban. Ann teljesen más, mint annak idején gondoltam. Amint közelebbről megismertem teljesen belelopta magát a szívembe akárcsak lányuk, Hannah.
-De kis tündér.- mondom és megsimogatom arcocskáját.
-Jaj de édesen hányingerkeltő.- mondja Megan.- Akár a nagy amerikai mintacsaládok.

Csak a szememet forgattam és újra a kis csöppséget néztem. Örülök, hogy Amanda már nem ilyen kicsi. Azok az idők szörnyűek voltak. Tanulnom kellett de nagyon nem ment mellette, de szerencsémre ott volt nekem Jake.

Ann elvonult a kicsivel egy csendesebb szobába mi pedig a nappaliban folytattuk a társalgást. Apa is megérkezett valamint Jake szülei és húga.
Amanda futott be a szobába és karolta át derekam.
-Anya a ház.
Mosolyogva figyeltem, ahogy játszanak és szaladgálnak. Jake is nézte kislányát és a büszkeség még mindig szemeiben ragyog.
-Mi van a filmeddel tündérkém?- kérdezett apa.
-Megvették a jogokat és már csak a kamera mögé kell ülnöm és rendezni.- mondom büszkén és iszok a pezsgőmből.
-Gratulálok húgi.- mondja Chris és egy puszit nyom a homlokomra.
Mosolyogva végignézek a családomon. Finn-re mosolygok és jegyesére Amee, akit még az egyetemen ismertünk meg. Scott, régi jó barátom is a kanapén ül és 2 éves fiának édesanyjával Avery-vel.
Talán tényleg unalmas kertvárosi emberek lettünk. De nekem ez is megfelel hisz a lényeg csak annyi, hogy a számomra fontos emberek mellettem legyenek!

#2. Kötet 15. Fejezet

Egy hónapos lett Amanda, mikor visszamentem az egyetemre. Jake vigyázott rá napközben és egész jól elboldogult. Reggel sietősen készülődtem, mert késésben voltam. Jake a lányunkkal a kezében figyelte ahogy kapkodok az utolsó vizsga nap reggelén.
-Kívánj anyának sok sikert.- mondja Jake Amanda-nak.
-Legyetek jók.- mondom és megpuszilom őket.-Szeretlek.
Megan parkolt a felhajtón és dudált folyamatosan.
-Végre.- mondja.
Odahajolok hozzá és egy puszit nyomok arcára. Megbocsájtón rám mosolyog és elindulunk. Finn várt ránk az egyetem főépületében barátnőjével Amiee-vel.
-Sziasztok.- köszönök nekik két puszival és sietősre fogjuk a tempót.
-Tanultatok?- kérdezem Amiee-től és Finn-től.
-Nagyjából- válaszolják egyszerre.
Meganra nézek, aki még mindig a biológia könyvét bújja.
-Nem tanultál?- kérdezem.
-De.- mondja fel sem nézve a könyvből.- Csak a nyári gyakornoki állást akkor kaphatom meg ha kiválóra vizsgázom.
Furcsán nézek rá majd megrántom a vállamat és izgatottan integetek Scott-nak, akit csak most vettem észre.
Öleléssel köszönök nekik. Avy, a barátnője kérdezgetni kezd, hogy nem izgulok a mai vizsga miatt.
-Csak egy kicsit.- vallom be.
Egy női hang utasít minket, hogy menjünk be a kijelölt tanterembe és foglaljuk el helyünket. Elköszöntem mindenkitől és gyors léptekkel elindultam a 75-ös terembe. Végigmentem egy hosszú, fehér folyosón és felsiettem a harmadik emeletre. Egy sokkal barátságosabb helyiség fogadott. A falak halvány lila színben pompáztak és növények is díszítették a folyosót. Megálltam a 75. terem előtt és bekopogtam.
-Tessék.- szóltak ki.
-Mrs. Jake Miller.- mutatkozok be.
-Rendben rajta van a listán.- mondja egy szemüveges 50 körüli nő.- Foglaljon helyet.
Leülök és előveszem a laptopomat. Amíg várom, hogy bekapcsoljon körbenézek a teremben. Ismerős arcok vesznek körül, de eddig egyetlen egy személlyel sem váltottam még egy szót sem. Tekintetem újra a képernyőre ragadt és kis családom képe jelent meg rajta. Jake és Amanda.
-A lapokon megtalálják a feladatokat. Két óra áll rendelkezésükre. Sok sikert!- mondta a tanárnő.
Átolvastam a feladatot és bele is vetettem magamat. Weblap létrehozása. A rendelkezésemre álló összes időt felhasználtam és elégedetten távoztam a teremből. Barátaimmal egy kávé mellett beszélgettem és elmondta mindenki, hogy mennyire jól vagy éppen rosszul csinálta meg a feladatot. Finn-el elemeztük éppen a feladatunkat, mikor megérkezett Megan.
-Hogy sikerült?- érdeklődöm legjobb barátnőm vizsgaeredménye után.
-Megvan.- mondja büszkén.
Sikítozva ugrom nyakába és ölelem meg. Megan hazavitt és egyenesen indult Bristolba, hogy találkozhasson férjével. Én lassan battyogtam fel a lépcsőkön és halkan fordítottam el a kulcsot a zárban. Jake háttal állt nekem és bőröndöket emelgetett.
-Új edzés mód?- kérdezem.
-Ami azt illeti nem.- mosolyog rám.- Amerikába megyünk!
-Mégis kik?- kérdezem és rádobom táskámat a fotelre.
-Hát mi.- mondja.- Amanda, te és én.
Kezdett felmenni bennem a pumpa. Idegesen berohantam a konyhába majd rájöttem, hogy nem akarok onnan semmit ezért Jake elé álltam és leüvöltöttem a fejét.
-Mégis, hogy képzeled, hogy egy másfél hónapos gyerekkel átutazom a fél világot?
-Értsd már meg, hogy ez fontos nekem. A zene fontos nekem!- mondja.
Egy autó kettőt dudált kintről, majd újra még kettőt. Kérdőn Jake felé néztem.
-Talán nem a taxi?
-De.- mondja.- Azt hittem, hogy hamarabb jössz. Szólok neki, hogy várjon egy kicsit.
-Rám ugyan nem.- mondom neki.- A lányom és én itthon maradunk!
-Ne csináld már ezt Zoe!- mondja.- Tudod, hogy szükségem van rád a színpadnál. Nélküled nem megy!
-Akkor most meglátod milyen nélkülem.- mondom határozottan.- Amanda nem fog másfél hónaposan repülni.
Jake kezei ökölbe szorultak és idegesen egyet a falba vert majd kisétált az ajtón. Néztem ahogy megy és még utoljára hátra néz majd beül a taxiba és elmegy.
Itt hagyott, újra!

#2. Kötet 14. Fejezet

Jake a kórház felé vezet és jó pár sebesség határt átlép én eközben hol a fájások miatt ordítok, hol pedig Megan-t próbálom felhívni. A harmadik csöngésre vette fel.

-Szia Zoeeboo!- köszönt vidáma.

-Azonnal Leeds-be kell jönnöd!

-De még maradnék pár napot.- nyafog.- Minden rendben van?

-Persze éppen egy 10 perces fájáson vagyok túl és a kocsival a szülészetre hajtunk.

-Szülsz?- kérdezi.

-Igen, Megan! Szülni fogok!- mondom neki.

-Jó rendben semmi pánik azonnal indulunk!- mondja.

-Ott kell lenned, hogy támogass.- mondom neki.- Nélküled nem fog menni. Szükségem van rád!

-Jó nem kell túldramatizálni!- mondja.- Ez a való élet nem egy könyv. Itt nem a férjedre vagy a legjobb barátnődre van szükséged hanem az orvosodra!

-Ne okoskodj hanem gyere.- mondom neki és lecsapom a telefont.
Berohantunk a kórházba és az első nővért elkaptam, akinek elmondtam, hogy szülni fogok és azonnal hozza az orvosomat. Hajam izzadtan ragadt nyakamhoz ebben a május végi melegben. Bevezettek egy szobába, ahol a nővér segített levenni a ruháimat és rám adott egy kórházi köpenyt, vagy mit. A szülő szobában már csak az orvosra vártunk és, hogy Megan is megérkezzen.
2 órája vajúdtam mikor megérkezett. Beöltöztették valami zöld hacukába és beküldték hozzám.
-Gyerünk kislány már itt vagyok.- közeledik hozzám.
-Végre.- nyúlok ki és a kezét elkapva magamhoz rántom.
További egy órányi szenvedés után megpillantottam lányomat az orvos kezébe. Apás szülés volt ezért Jake vágta el a köldök zsinórját. Boldog apaként tartotta lányát kezeiben. Kicsit esetlen volt de majd belejön akárcsak én.
-Mr. és Mrs. Miller a lányuk egészséges. 56 cm-er és 3,67 kg. Már csak a nevét kell beleírnom az anyakönyvébe.
-Amanda Miller.
-A kicsi Amanda.- mosolygok rájuk majd kezeim közé veszem lányomat.
-Csinálna rólunk egy képet?- kéri meg Jake a nővért.

~ ~ * ~ ~

Egy fél napot átaludtam, mert annyira kifáradtam. Mikor felkeltem a kórteremben tömeg fogadott. Ott volt a férjem, az apám, a testvérem, a barátaim és Jake egész családja. Álmosan pillantottam végig és mosolyogva néztem lányomra, aki édesen aludt a neki fenntartott ágyban.
-Jó reggelt.- köszön Jake és arcomra egy puszit nyom.
-Sziasztok.- köszönök mindenkinek a szobában.
-Szia húgi.- ölelget meg bátyám.
Körbeállták Amandát és úgy csodálták, mintha még nem láttak volna fehér embert. Jake szemében még mindig az a csodálat, büszkeség és boldogság ragyogott, mint akkor mikor megtudta, gyermeke fog születni.
-Gyönyörű akárcsak te Zoe.- mondja Chris és leül a lábamhoz.
Este felé már csak hárman vagyunk a szobában. Jake fekszik mellettem az ágyban és nézi ahogy lányunkat szoptatom. Miután Amanda tele ette magát kezemben ringatom.
-Rendben vagy?- kérdez Jake.
-Fáradt vagyok de ennél boldogabb nem lehetnék.
-Akárcsak én.- puszilja meg lányunk homlokát majd ad csókot ajkaimra.
Az éjszakát én még a kórházban töltöm- a szoptatások miatt kevés alvással -Jake pedig hazamegy, hogy elrendezze családtagjainkat a házunkban. Hajnali háromkor hátamra fordultam és a mennyezetet bámultam. Nem jött álom a szememre pedig fáradtnak éreztem magamat. Amanda édesen aludt jobb oldalamon, figyeltem ahogy mellkasa emelkedik majd süllyed. Nyugodtság fogott el és éreztem, hogy minden rendben van és az is lesz. 

COLLIDE and “Us Against Them”

Sziasztok sajnálom, hogy nem hoztam szerdán az új rész!
De vasárnap minden képen jön!:))

MEGJELENT JAKE MILLER LEGÚJABB VIDEÓJA! 

COLLIDE!!!!

(kötelező megnézni!)

Egyben új albuma az Us Against Them is kapható már az ITune-on ha valakit érdekel!:)

(Engem érdekel csak nem Apple telefonom van! :(( )

#2. Kötet 13. Fejezet

Izgatottan vágtunk bele az eddig videó összeszerkesztésébe. 7 hónap anyagát tömörítettük össze 60 percbe, és már egy hete fel is adtam. Pár napon belül felkerülnek a nyertesek. Az egyetem ugyan úgy zajlott tovább. A matek záróvizsgám 5-ös lett és mindenből átmentem. Megan leutazott Bristolba, hogy meglátogassa férjét. Finn beköltözött hozzánk egy kis időre, hogy ne legyen annyira egyedül. Reggel Jake horkolására keltem fel és álmosan másztam ki az ágyból.

Lezuhanyoztam és rendbe szedtem magam, mire leértem a konyhába Finn és  Jake már kávéjukat szürcsölgették.

-Jó reggelt angyalom!

-Neked is.- mondom és megcsókolom.- Szia Finn.

Legjobb barátom homlokára egy puszit nyomok, majd a nekem kikészített kávésbögrét magamhoz veszem és beleiszok. Amíg Finn felöltözik addig egy szendvicset tömök magamba a konyhaasztalánál ülve.

-Hány órád lesz ma?- kérdez Jake és leül velem szembe.

-Hat.- mondom és beleharapok a kenyérbe.- És két különóra, hogy ne maradjak le annyira.

-Már le kellene állnod.- mondja.- Aggódom érted nehogy valami bajod legyen.

Óriási mosolyra húzódnak ajkaim és felállok, hogy egy puszit adhassak arcára.

-Értem soha ne aggódj!

-A feleségem vagy.- mondja.- Ez is hozzá tartozik a munkaköri leírásaimba!

Nevetve kapom vállamra a táskámat és karolok Finn-be.

-Szeretlek.- csókolom meg majd kimegyek az ajtón.

Egyedül bóklásztam az egyetemen a harmadik órám után mikor megszólított egy eddig ismeretlen srác.

-Bruce vagyok!- mosolyog rám.- Csak szerettem volna megkérdezni, hogy terhes vagy, vagy csak dagadt?

Szemeimet forgatom bunkó viselkedése miatt.

-Terhes vagyok, barom!
-És mond az apja is akarja a gyereket?- kérdezi.- Mert én nagyon szívesen lennék az!
-Férjnél vagyok és most hagy.- mondom és határozott léptekkel elindulok a következő órámra. Bruce nem hagy menni kezét csuklóm köré fonja és visszaránt.
-Még nem fejeztem be.- mondja és a falhoz szorít.- Nagyon tetszel nekem.
-Szörnyen fáj a csuklóm.- mondom neki.- Eresz már el.
A falnak nyomott és levegőt is alig kaptam. Éreztem sikamlós nyelvét nyakamon és csak sikításra volt erőm.
Megmentőm két másodperc alatt lekapta rólam Bruce-t és egy óriásit bevert neki. Vérben fürdött támadóm és kicsit sem érdekelt. Egy utolsó ütést kapott fejére, majd elnyúlt a padlón. Megmentőm rám nézett és én rámosolyogtam.
-Jól vagy?- kérdezett Scott.

-Köszönöm jól.- mondom.- Mit keresel itt?
-Én mindig ott vagyok ha szükséged van rám.- mondja és átkarolt.- Mert megígértem és be is tartom.
-Te vagy a legjobb.- mondom és egy puszit nyomok arcára.
-Amúgy átiratkoztam Leeds-be az egyetemre, mert ide jár a barátnőm is.- mondja boldogan.
-És valamikor bemutatod nekem?- kérdezem.
-Akár most is.- mondja.- Egy szakra jártok. Filmszerkesztést és készítést tanul.
-Akkor már is kedvelem.- mondom és hagyom magamat az órámra vezetni. Lepakolok Finn mellé és mire előveszek minden könyvet és beindítom a laptopom Scott is megérkezik erősen szorítva egy gyönyörű szőke lány kezét. Valamint egy jött még mögöttük.
-Zoella had mutassam be barátnőmet Avery-t.- mondja Scott.- Avy ő itt a legjobb barátom Zoe.
-Örülök, hogy megismertelek.- rázunk kezet.- Már láttalak párszor az órán, mert nem lehet nem észrevenni ebben a csodálatos állapotba.
-Hát én nem így érzem és a derekam sem.- mosolygok rá.- Ő is veletek van?
Scott és Avery háta mögött ácsorgó lányra mutatok.

-Ő itt Aimee lenne a legjobb barátnőm.- mondja.
Kezet rázok vele is és én is bemutatom barátomat Finn-t.
-Amiee és Avery ő itt a legjobb barátom Finn.- mondom.- Megan sajnos ezen a héten nem tartózkodik itthon de biztos fogtok majd vele is találkozni!
-Remélem.- mosolyog Scott.- Megan egy elbűvölő egyéniség.
Csúnyán nézek rá, mert nem hagyom neki, hogy bántsa az én Megan-om. Nem éppen a legjobb a kapcsolatuk.
-Gyönyörű vagy Amiee.- flörtöl rögtön Finn.
-Köszönöm.- vörösödik el rögtön a füléig is.- Elkísérsz az asztalomig?
-Minden örömmel.- mondja Finn és még visszanézve rám kacsint.
Jake vitt haza az egyetemről, mert Finn Amiee-vel ment el ebédelni és még hozzá tette, hogy este ne várjuk. Jake-nek nem meséltem a Brian-el való incidensemet, mert tudtam, hogy teljesen kiakadna.
-Jött egy levél neked.- mondja Jake.
-Milyen levél?- kérdezem.
-A versenyről.
Izgatottan rohanta -gyorsan lépkedtem- a lakásba és feltépve az ajtót a konyhába mentem, ahol a levél várt rám felbontatlanul.
-Semmi nyomás csak a lányunk jövője múlik rajta.- mondja Jake.
-Kösz.
Izgatottan bontom ki a borítékot és olvasom a sorokat. Írnak a sok tehetségről, hogy mennyire örülnek, hogy ennyien neveztek meg bla..bla..bla..és ekkor megpillantom a legfontosabb sorokat.

Gratulálunk Mrs. Jake Miller a videója első helyezést ért el...

Sikítozva dobtam el a lapot és ugrottam rögtön férjem nyakába.

-Nyertem!- üvöltöttem és ugráltam, mint egy félőrült.

-Nyertél!- ordította Jake is és elképzelhetetlenül boldogok voltunk.

Az öröm egy pillanat alatt elrepül és felváltja a félelem. Arcomból kifut a vér és lábaim között valami nedveset érzek. Remegni kezd a térdem az idegességtől és Jake karjába kapaszkodom.

-Mi a baj?- kérdezi és két kezével megtart.

-Szülni fogok!

#2. Kötet 12. Fejezet

Egy hetet töltöttünk Kaliforniában nászúton. Olyan volt mintha álmodnék, hogy varázsütésre felébrednék és az első napomon találom magamat az ágyon teljesen egyedül. Az utolsó napunkat töltjük az államokban és Jake-nek délután még egy koncertje lesz. Reggel alig bírt kirángatni az ágyból az időeltolódás miatti fáradságom erősebb volt nálam.
-Zoe egy kis tea.- lök elém egy bögrét.
-Mintha segítene.- morgom és lehúzom.
2 óra könyörgés és talán a tea segített, hogy emberi állapotba kerüljek és el tudjunk indulni. Felvettük Megan-éket a szállodájuk előtt és a sportcsarnokba indultunk ahol már várt ránk Jake csapata és a szervezők. Edgar jött oda és üdvözölt minket.
-Zoella.- ölel meg.- Egyre nagyobb vagy. Nem gondoltam volna, hogy ez lesz a vége.
-Ez még nem a vég.- nevet fel Jake.- Ez csak a kezdet.
Helyet foglalunk az első sorban és végig hallgatjuk a hangpróbát. Finn vállára döntöm fejemet és úgy figyelem a színpadot.
-Minden rendben van?- kérdez.
-Már szeretnék haza menni és a saját álmomat élni.- mondom és Megan kezében lévő kamerába nézek.- Eddig Jake álmát éltem és nem a sajátomat. Vissza akarok menni Londonban és a videózással foglalkozni.
Finn ölelt magához és Jack is megértően nézett rám de, amire Megan készült az már az elején ijesztőnek tűnt.
-Akkor mi a francra vársz?- kérdez és Jack ölébe dobja a kamerát.- Mért ülsz még itt ha Londonba húz a szíved? Attól, hogy szereted még nem kell minden körülötte forogjon. Vedd végre kezedbe az életed irányítását, mert eddig mindenki irányított csak te nem!
Igaza volt, mint mindig. Holnap Londonba el is kezdem de ma még Jake-nek fellépése van.
-20 perc és jönnek a rajongók.- szólt bele egy férfi a mikrofonba minden bizonnyal nekünk.
Felültünk a legfelső sorba a lelátón. Vittünk magunkkal egy kisebb hűtőt és valamit amivel elüthetjük az időt. Én egy könyvet vittem magammal, amibe pillanatok alatt belemerültem és csak Finn lökdösésére néztem fel.
-Szeretnék mindent megköszönni feleségemnek és lányom anyjának.- mondja Jake a színpadon és felemeli bal kezét, hogy megmutassa a gyűrűjét.- Szeretlek Zoe, köszönöm, hogy vagy nekem!
Elvörösödve intettem felé egyet és újra belemerültem a könyvembe. Jack és Megan veszekedett mellettem, hogy Jack mért nem olyan érzelmes, mit Jake.
-Baby, hogy a fenébe szerezzek egy színpadot, kerítsek ennyi embert és mondjam el előttük, hogy mennyire szeretlek?
-Mindent nekem kell megoldanom?- kérdezi tőle Megan.- Soha nem is szoktad mondani, hogy szeretsz!
-Meggi ne csinálj belőlem hülyét.- mondja Jack.- Minden nap vagy ezerszer elmondom.
Nem hallgattam tovább szerelmes párunk veszekedését inkább Finn felé fordultam, aki elég hangosan kezdett el horkolni. Rám is rám férne egy kis alvás. A koncert végén Jake öltözője előtt várakoztunk.
-Hogy tetszik?- kérdez és egy puszit nyom homlokomra.
-Nem valami nagy szám.- jegyzi meg Megan.- Ilyet én is tudok csinálni.

-Olyan ünneprontó vagy.- mondja Jake majd vállára kapja táskáját és kiosonunk a hátsó ajtókon.
A reptéren egy magán jet vár ránk és végre indulhatunk vissza Londonba. Elhelyezkedtem az ülésben és lehunytam szememet. Az egész utat átaludtam és álmaim gyönyörű erdejében kalandoztam. Mikor leszálltunk és kiértem a friss levegőre beszippantottam London illatát és tudtam: Itthon vagyok!
Mikor hazaértünk csak arra vágytam, hogy pizsamában elnyúlhassak a kanapén és Jake-el filmet nézzünk.
De ez csak azután valósult meg, miután kipakoltam, beindítottam a mosógépet, vacsorát főztem, ettünk és elmosogattunk.
-Ezt szeretem.- mondom és Jake arcára nyomok egy puszit.
-De ezt a filmet már hatszor láttuk.- mondja.
-Én nem a filmre értettem.- mosolygok.- Hanem arra, hogy itthon vagyunk és filmezünk. Tökéletes nekem.
-Engem nem érdekel, hogy hol vagyok és mit csinálok, amíg mellettem vagy minden tökéletes.- mondja és hosszan megcsókol.