#2. Kötet 3. Fejezet

A 20. hétben járva már eléggé meglátszott a terhességem. Az elején próbáltam Jake pólóiba bújva elrejteni hasamat de egy kis önbizalmat öntöttem magamba és már meg mertem mutatni a világnak. Terhes vagyok!
Az elején sokan megbámultak és voltak akik lenézően meredtek rám de egy idő után elmúlt az emberek megszokták és elfogadták a döntésünket. Miszerint Jake-el családot alapítunk, bár jobb lett volna később de így is tökéletes lesz. Csak a ruhatáramat sajnálom amit már le kell cserélnem, mert kihízom. Jake-el házkeresésre szenteltük az összes szabadidőnket- amiből nincsen sok -és 2 hét leforgása alatt találtunk is egy megfizethető, nem nagy és az egyetem közelében lévő kertes házat. Jake helyben aláírta a szerződést és egy ügyvéd jelenlétében kifizette a ház teljes árát. Két hónapja hordtuk át az összes holminkat és rendezkedtünk be. Elég szűkösen kell megélnünk az első pár hónapban, mert a berendezések és a teljes ház ára majdnem lenullázta az egész számlánkat. De a barátom optimistán áll a dolgoknak, mert az új száma nemsokára már kapható lesz az ITune-on és az hoz nekünk egy kis bevételt. Barátaink segítettek a költözésben amit nem tudok eléggé megköszönni nekik. A gyerekszoba már rózsaszínben pompázik és az ultrahang kép bekeretezve lóg a falon és kis betűkből kirakva gyermekünk neve: AMANDA.
Mindketten örültünk a hírnek, hogy lányunk lesz. Bár számunkra a neme nem volt olyan fontos, mint az, hogy egészséges legyen. De ez már lejárt duma!
-Mit kérsz reggelire?- kérdezte Jake félig a hűtőben.
-Valami ehetőt.- mondom neki.
-Van még itthon tojás.- mondja.- Összedobok egy rántottát.
Amíg az új konyhánkat tette romokká Jake én a számlákat néztem. Eléggé mínuszban voltunk és senkire nem számíthattunk igazán. A következő levél a YouTube-tól jött nekem.
-Végre meghozták a csekket.- mondom Jake-nek.- Délelőtt el is megyek befizetni a villanyszámlát.

-Ennek örülök, de százszor mondtam már.- tesz le elém egy nagy tányér rántottát.- Te csak pihenj én majd gondoskodom az anyagiakról.

Pislákolni kezdett fejünk felett a lámpa majd teljesen elaludt. Jake felé néztem és kérdőn felhúztam a jobb szemöldökömet. A tányérokat akartam elmosogatni de amikor megnyitottam a csapot egy csepp víz sem jött ki belőle!

-Jake.- ordítok fel az emeletre.- Meddig akarod még ezt csinálni?

-Nyugodj meg baby!- jön lefelé a lépcsőn.- Holnap elutazok egy hétre és a turnéból összejön egy kis pénz.

-Karácsonykor is csak egy hétre indultunk.- mondom neki.- És egy hónap lett belőle!

-De most vár itthon a családom.- mondja és szájon csókol.- Este jövök.

Bevágódik az ajtó mögötte de lépteit nem hallom. Kinézek a konyha ablakon és látom kirajzolódni a sötétben testének alakját ahogy az ajtónak dől. Óvatosan kinyitom az ajtót és hátulról átölelem. Bezárom magam után az ajtót és ekkor veszem csak észre a fehér papírt amit az ajtónkra ragasztottak. Jake vállára hajtóm a fejemet és hangosan zokogni kezdek. 2 hónapja költöztünk csak be és már is széthullott körülöttünk a világ. Az áramot, a villanyt kikapcsolták és most a kilakoltatással fenyegetnek. 

-Most megyek- mondja Jake.- Szeretlek Zoe.

-Büszkeséged ide vagy oda.- mondom neki.- Leszarom. Ma amint kinyitnak a boltok megyek és elintézek mindent. Azért van KÖZÖS házunk, hogy mindent KÖZÖSEN oldjunk meg!
-De én vagyok a férfi.- mondja nekem.- Én szeretnék gondoskodni rólatok.
-Majd gondoskodsz akkor ha jobb az anyagi háttered addig is tedd félre a hülye büszkeséged és ne vitázz velem.
Füstölögve ült be kocsijába és hajtott el. Hajnalodni kezdett és én is egy erős kávéval a tévé előtt kezdtem teljesen magamhoz térni. Felhívtam már emberi időben Finn-t, hogy jöjjön értem és segítsen a bevásárlásban.
-Szervusz gyönyörűm.-jött fel a tornácon és ölelt magához ahogyan csak bírt.
-Mindennek érzem magam csak gyönyörűnek nem.- mondom neki és egy puszit nyomok arcára.
-Merre megyünk?- kérdez.
-Be kell fizetni a számlákat, mert már lekapcsolták az áramot és a vizet is. A ház árverezésével is fenyegetőznek.- sorolom neki.- Mindezt egy nap alatt. Nincs itthon semmi ehető. Finn még fiatal vagyok ehhez.
Kiborulásomra kicsit megijed legjobb barátom. Leültem a kinti padra, táskámat magam mellé dobtam és szememet szorosan összezártam de könnyeim utat törtek és végigcsorogtak arcomon. Mellém ült és átkarolt erősen.
-Menni fog Zoe.- mondja nekem Finn.- Együtt mindenre képesek vagytok.
-De ha soha sincsen itt.- nézek rá könnyes szemeimmel.- Állandóan a stúdióban van! Új szám, videóklipp vagy honnan tudjam még mi. Aztán holnap turnéra indul. Tudom, hogy csak véd azzal, hogy csak egy hetet mond nekem. De tudom, hogy tovább marad!
Finn nyugtatni próbált aminek lett egy kis idő múlva hatása. A délelőttöt vásárlással és a YouTube-tól kapott összes pénzem elköltésére szenteltük. Újra volt áram és víz is valamint a házunk is megmaradt. A hűtő tele volt mindenféle egészséges és Jake-nek pár egészségtelen éltelet. A délután óráim után Megan fuvarozott haza és mivel Jake autója a felhajtón állt magunkra hagyott.
-Hazajöttem.- mondtam és a kulcsokat a szekrényre dobtam.
-Szia Zoe.- jön ki a nappaliból Jake és elveszi tőlem a táskámat. Isteni illatok terjengtek a konyhából. Egyenesen oda siettem és majdnem felsikítottam a gyönyörtől mikor megláttam a konyhát. Gyönyörűen megterített asztal, három szál vörös rózsa a vázában és csak úgy csillogott villogott az egész helyiség.
-Szeretnék bocsánatot kérni a reggeliért.- húzta ki közben a széket nekem majd szemben helyet foglalt.- Kicsit akaratos vagyok és csak gondoskodni akarok rólatok. De már tudom ez így nem megoldás. Közösen kell megoldanunk.
Mosolyogva figyelek majd egy kicsit félve pillantok a vacsoránkra. A legutóbb egy hét kényszer szabim lett.
-Nyugi.- mosolyog.- Nem én főztem.
Halkan felnevetek és belekóstolok az ételbe. Miután a tányért tisztán a szekrénybe teszem a kanapéra huppanok. Jake is megérkezik kezében egy doboz sörrel. Vállára hajtom felemet és a képernyőt bámulom.
-Ugye nem csak 1 hét lesz a turné?- kérdezem.
-Hát rájöttél.- mondja halkan.- Holnaptól egészen karácsonyig távol leszek és nincs időm hazarepülni sem.
-Az több, mint egy hónap!
-Gyorsan elrepül ígérem.- puszilt meg.- Minden nap beszélünk!
-Addigra el fogsz még felejteni is!
-Téged?- kérdez.- Soha nem tudnám elfelejteni a lányom anyját és a szerelmemet!

#2. Kötet, 2. Fejezet

Az első hetet ki kellet hagynom az egyetemen, mert Jake salátája kicsit elrontotta a gyomromat. Egy utolsó kivizsgálásra kísér ma el Megan. Miután végeztünk és a kórházban vagyunk úgy is bementem a nőgyógyászhoz felíratni fogamzásgátlót. Az eléggé kellemetlen vizsgálat után barátnőmmel az orvosra vártunk a magánrendelőjében, hogy odaadja a receptet és mehessünk már.
-Ön teljesen egészséges Ms. Sugg, de nem írhatok ki magának fogamzásgátlót.
-Mi az,hogy nem írhat ki nekem?- kérdezem belemászva az orvos aurájába.
-Maga Ms. Sugg egy 6. hétben lévő terhes nő.
 -HOGYAN?- kiáltottam rá. Nem tudtam, hogy mit tegye, ordítsak az orvossal amiért ezt mondta, sírjak vagy örüljek.
-Bocsásson meg Zoe-nak kicsit rosszul fogadta.- mentegetőzik nyugodtan Megan.- Biztos ebben?
Az orvos felfektet egy vizsgálóágyra és a hasamat bekeni valami átlátszó géllel és egy ultrahang segítségével megmutatja nekem azt a kis lényt, ami bennem van. Még igazán semmi sem látszott csak apró szívének minden dobbanását hallottam.
-Minden bizonnyal már pár hét múlva nagyobb lesz a hasa és a rosszullétek is elmúlnak.
Dülöngélve és kábán megyek ki a kocsihoz amit Megan rendelt pár perccel ezelőtt.
-Gyalog megyek.- mondom neki és kihúzom kezemet fogásából.- És meg se próbálj követni.
Elsétálok az első kávézóig és egy forrócsokival meg egy óriási muffinnal leülök egy üres, eldugott helyre. Cukorszintem az egekbe szökött a reggelim gyanánt. Indulni készültem mikor egy ismerős férfi huppant le a velem szemben lévő székre.
-Jó újra látni Zoella.- mosolyog rám.
-Szia Scott!- mosolygok vissza rá.- Mi járatban Leeds-ben?
-Megismerkedtem egy gyönyörű lánnyal és vele találkozom 10 perc múlva.- mesél.- Te pedig csoki diétát tartasz? Rád fér a hízás.
-Most biztos fogok.- morgok.
-Mi a baj már megint?- kérdez.- Az a fiú megint? Akarod, hogy helyre tegyem?
-Nem Jake-el megvagyunk.- mondom és egy könnycsepp folyik végig arcomon.- Túlságosan is. Terhes lettem!
-Gratulálok.- hangos zokogásban törtem ki.- Akkor nem gratulálok. Na gyere ide Zoella!
Szorosan hozzábújok majd pár perc múlva indulni készülök.
-Sok sikert a randihoz.- mondom neki.- Viszlát Scott.
-Vigyázzatok magatokra Zoella.- szól utánam.- Még találkozunk.
Kisétáltam a szakadó esőben. Már csak a telefonom volt a zsebemben semmi több. Csurom vizesen értem haza. Gyorsan magamra kaptam pár ruhát és már esernyő alatt indultam az órára. Egész idő alatt úgy éreztem mintha engem figyelnének. A hasam előtt tartottam könyveimet amikor átmentem az egyik teremből a másikba. Mintha mindenki hasamat nézte volna és összesúgtak volna a hátam mögött. Finn érintette meg a vállamat amire összerezzentem.
-Szia Zoe készen állsz a matekra?
Csak szomorúan bámulok rá és erősen megölelem.
-Minden rendben?- kérdez.
Elmesélem a legjobb barátomnak, hogy mégis mi nyomasztja lelkemet.
-Hát hűű.- mondta és homlokát vakarja.- Nem tudok mit mondani ez igazán csak rátok tartozik.
-Félek Finn. Mi lesz ha egyedül maradok, mert biztos, hogy nem vetetem el és nem is adom örökbe. Ő az én gyerekem és szeretni fogom.
Ezt az optimista hozzáállást az esőben sétálva szereztem. Terhesként hamarabb észreveszed a hozzád hasonló nőket és az ő boldogságuk téged is megfertőz. Végül is anya leszek. Vannak aki minden áron ezt szeretnék mégsem lehet nekik! Megfogadtam Finn tanácsát és még abban a szünetben hazamentem. Nem találtam otthon Jake-et ezért kicsit felmentem az internetre és elkezdtem a témában kutatni. Vacsorát főztem és meg is terítettem, közben pedig 100-szor lepörgettem a fejemben, hogy mégis hogyan kéne elmondani neki.
-Megjöttem.- csapta be maga után az ajtót Jake.
Tornacipőét lerúgta magáról és becsoszog zoknijában a konyhába. Egy puszit nyom homlokomra és leül velem szembe. Miután megettük a vacsorát és el is mosogattunk közösen eltelepedtünk a kanapéra és filmet kezdtünk nézni.
-És mit mondott az orvos?- kérdez egyszer csak Jake.
-Ami azt illeti...- idegesen felpattanok és a tévé előtt kezdek fel alá járkálni. Jake szemével követ és egy kis idő után mintha megszédült volna.
-Az orvos az mondta, hogy minden bizonnyal...- kezdtem bele majd nagyot sóhajtottam és mint aki most készül letépni a ragtapaszt összeszorítottam szemeimet és kimondtam.- terhes vagyok Jake, tőled!
Összeszorított szemeimet félve nyitottam ki. Jake lefehéredve ült a kanapén. Mint egy zombi kiment a konyhába és egy üveg whisky-vel tért vissza. Nagyokat kortyolva ivott belőle. Odaléptem mellé és kivettem kezéből az üveget és leraktam a dohányzóasztalra.
-Nem mondasz semmit?
-Zoella ez...ez a legcsodálatosabb dolog, ami velem történhet.- mondja és szorosan magához húz.- Ennyire boldog még nem voltam. Ez csodálatos!
Boldog voltam, hogy Jake ilyen jól fogadta azt hittem ki fog akadni és őrjöngeni fog, de nem!
-Egy új lakást kell találnunk.- mondja nekem már a hálószobában.
-Ez elég kicsi.- jegyzem meg.- Már hármunknak.
Beugrik az ágyba és én is mellé fekszem. Kezét hasamon pihenteti és arcáról a mosoly levakarhatatlan.
-De félek Jake egy kicsit! Be tudom majd fejezni az egyetemet?- kérdezem.
-Ameddig tudsz addig maradsz tanulni utána meg kipihened magad és visszamész.- mondja.
-De ki fog rá vigyázni amíg tanulok?- kérdezem.- Nincs Londonba senki, aki segíthetne.
-Csak egy szavunkba kerül és a szüleim mindenben segítenek.- mondja.
-De ő a mi gyerekünk. Nekünk kell felnevelni!- mondom neki.
-Baby ez még messze van.- húzza végig ujjait arcomon.- Minden eldől addigra!

#2. Kötet 1. Fejezet

-Hogy hogy itt vagy?- kérdezem pár perc múlva mire fel tudom dolgozni, hogy Jake ül mellettem, Leedsben, az étteremben ahová járni szoktunk és jobb kezét combomon pihenteti.

-Miattad Zoe.- mondja és átkarolva magához húz.- Mert még nincs vége.

-Szeretlek.- tör elő belőlem a szó és nem bánom. Tudja meg!

-Én is. Te vagy a mindenem.- suttogja fülembe.- Az egyetemtől pár háznyira bérlek egy lakást. Nem nagy de szeretném megosztani veled.

-Nem is tudom Jake.- megint kicsit gyorsan haladunk.

-Csak próbáljuk meg!- mondja.- Ha nem tetszik akkor még visszaköltözhetsz az egyetemre. 

-Rendben.- adom be a derekamat.

Kihozzák az ebédünket és beszélgetünk. Jake visszakísér az egyetemre és segít összepakolni. Egy nap alatt ennyi pakolás megviseli az ember szervezetét ezért párszor tartottunk szünetet.

Jack-ék kopogtattak az ajtón.

-Te mit csinálsz Zoe?- kérdez Megan majd meglátja Jake-et is.- És ez meg mit keres itt?

-El kell mondanunk nektek valamit.- kezdtem bele.- Elköltözök.

-És mégis hová?- kérdezett Megan felháborodva. Sejtettem!

-Jake-hez.- mondom boldogan.- Bérel egy lakást pár háznyira. Megpróbáljuk újra együtt. De sokat leszek itt. Csak ruhákat viszek oda meg fontos dolgokat a stúdiót itt hagyom.

-Hivatalosan is meghibbant.- forgatta szemeit Megan.

-Én támogatlak Zoe.- mondja Finn.

-Köszönöm!

Miután barátnőm kitombolta magát majd Jake-et megfenyegette elindulhattunk. Olyan 20 méternyire lehetett tényleg a ház. Rögtön a nappaliba érkeztünk, amiből egy felszerelt konyha és két szoba nyílt. Az emeleten pedig 2 szoba és egy fürdő várt. Újabb pakolás után bementünk a konyhába, mert eljött a vacsora ideje.

-Remélem most már tudod, hogy mennyire szeretlek.- mondja.- Még nem főztem senkinek.
-Elnézve a romokat amit magad után hagytál megértem.- mondom nevetve.
Az asztal csodálatosan volt megterítve középen egy gyertyával. Jake még a salátám utolsó simításait végezte kötényében majd leült velem szemben.
-Tetszik a kötényed.- mondom.
-Ami a ruha alatt van az jobb.- jegyzi meg én pedig elpirulok.- Remélem ízlik. Soha sem csináltam még salátát.

-A salátát nem lehet elrontani.- mondom.
Hát naiv voltam. A vacsora pocsék lett de tudom, hogy mennyit bajlódott vele ezért leküzdöttem a torkomon. Valami ócska film megy a tévében de nem tudok odafigyelni mert tekintetem Jake-ét keresi és szükségem is van rá. 

Viccelődik, hülyéskedik és ezt egyszerre. Az egész nyár alatt nem nevettem annyit, mint ebben a pár órában.
-És mit csináltál nyáron?- kérdezem.
-Végigturnéztam, egyre nagyobb színpad és közönség.- mesél.- Jó volt csak te hiányoztál.
-Akkor mért nem hívtál?
-Mert nem lett volna rád időm. Csak aludni volt pár órám utána fotózás, interjú, stúdió és fellépés. Majd folytatódott. És te mit csináltál?
-Júniusban a Disneylandben dolgoztam és megszereztem a jogsit is. Júliusban Kelet-Afrikában önkénteskedtem az Augusztust pedig Megan-nal, Finn-el és Jack-al végigbuliztuk.
-Meg sem érdemlek egy ilyen lányt.- mondja és magához húz.
Egy ideig összebújva nézzük a tévét majd elrámolunk. Eltüntetem a vacsora maradványait és fáradtan rogyok le a székre.
-Jövőhéten kezdődik az egyetem. Te mit csinálsz itthon egyedül?
-Tetszik, hogy otthonnak nevezte.- mondja és rám kacsint.- Jönnek a srácok és stúdiózunk és meglátjuk, hogy lesz-e európai turné.
-Akkor nem fogsz unatkozni.- jegyzem meg. - Ennek örülök.
-Én meg annak, hogy van egy francia ágyam amit fel kell avatni.- mondja.- És van is kivel!
Nevetek és hagyom, hogy felkapjon és elvigyen egészen az ágyig.
-Hűha ezt még nem is láttam.- mondom.
A falra négy kép volt felmatricáztatva. Mind a négy rólunk még a turné alatt készült.
-Jól néztél ki szőkén.- mondja majd hátulról átölel.- De te mindenhogy jól nézel ki.
Szembe fordulok vele és vadul csókolózni kezdünk. Hiányzott nekem érintése, szava és csókjai. Hanyatt fekszem az ágyon és magammal rántom. Felém nehezedik és szemeimbe néz. Lehúzom pólóját és kezeimmel bejárom tökéletes testét. Nyakamat csókolgatja és erősen magához ölel.
-Szeretlek Zoe!