#2. Kötet 12. Fejezet

Egy hetet töltöttünk Kaliforniában nászúton. Olyan volt mintha álmodnék, hogy varázsütésre felébrednék és az első napomon találom magamat az ágyon teljesen egyedül. Az utolsó napunkat töltjük az államokban és Jake-nek délután még egy koncertje lesz. Reggel alig bírt kirángatni az ágyból az időeltolódás miatti fáradságom erősebb volt nálam.
-Zoe egy kis tea.- lök elém egy bögrét.
-Mintha segítene.- morgom és lehúzom.
2 óra könyörgés és talán a tea segített, hogy emberi állapotba kerüljek és el tudjunk indulni. Felvettük Megan-éket a szállodájuk előtt és a sportcsarnokba indultunk ahol már várt ránk Jake csapata és a szervezők. Edgar jött oda és üdvözölt minket.
-Zoella.- ölel meg.- Egyre nagyobb vagy. Nem gondoltam volna, hogy ez lesz a vége.
-Ez még nem a vég.- nevet fel Jake.- Ez csak a kezdet.
Helyet foglalunk az első sorban és végig hallgatjuk a hangpróbát. Finn vállára döntöm fejemet és úgy figyelem a színpadot.
-Minden rendben van?- kérdez.
-Már szeretnék haza menni és a saját álmomat élni.- mondom és Megan kezében lévő kamerába nézek.- Eddig Jake álmát éltem és nem a sajátomat. Vissza akarok menni Londonban és a videózással foglalkozni.
Finn ölelt magához és Jack is megértően nézett rám de, amire Megan készült az már az elején ijesztőnek tűnt.
-Akkor mi a francra vársz?- kérdez és Jack ölébe dobja a kamerát.- Mért ülsz még itt ha Londonba húz a szíved? Attól, hogy szereted még nem kell minden körülötte forogjon. Vedd végre kezedbe az életed irányítását, mert eddig mindenki irányított csak te nem!
Igaza volt, mint mindig. Holnap Londonba el is kezdem de ma még Jake-nek fellépése van.
-20 perc és jönnek a rajongók.- szólt bele egy férfi a mikrofonba minden bizonnyal nekünk.
Felültünk a legfelső sorba a lelátón. Vittünk magunkkal egy kisebb hűtőt és valamit amivel elüthetjük az időt. Én egy könyvet vittem magammal, amibe pillanatok alatt belemerültem és csak Finn lökdösésére néztem fel.
-Szeretnék mindent megköszönni feleségemnek és lányom anyjának.- mondja Jake a színpadon és felemeli bal kezét, hogy megmutassa a gyűrűjét.- Szeretlek Zoe, köszönöm, hogy vagy nekem!
Elvörösödve intettem felé egyet és újra belemerültem a könyvembe. Jack és Megan veszekedett mellettem, hogy Jack mért nem olyan érzelmes, mit Jake.
-Baby, hogy a fenébe szerezzek egy színpadot, kerítsek ennyi embert és mondjam el előttük, hogy mennyire szeretlek?
-Mindent nekem kell megoldanom?- kérdezi tőle Megan.- Soha nem is szoktad mondani, hogy szeretsz!
-Meggi ne csinálj belőlem hülyét.- mondja Jack.- Minden nap vagy ezerszer elmondom.
Nem hallgattam tovább szerelmes párunk veszekedését inkább Finn felé fordultam, aki elég hangosan kezdett el horkolni. Rám is rám férne egy kis alvás. A koncert végén Jake öltözője előtt várakoztunk.
-Hogy tetszik?- kérdez és egy puszit nyom homlokomra.
-Nem valami nagy szám.- jegyzi meg Megan.- Ilyet én is tudok csinálni.

-Olyan ünneprontó vagy.- mondja Jake majd vállára kapja táskáját és kiosonunk a hátsó ajtókon.
A reptéren egy magán jet vár ránk és végre indulhatunk vissza Londonba. Elhelyezkedtem az ülésben és lehunytam szememet. Az egész utat átaludtam és álmaim gyönyörű erdejében kalandoztam. Mikor leszálltunk és kiértem a friss levegőre beszippantottam London illatát és tudtam: Itthon vagyok!
Mikor hazaértünk csak arra vágytam, hogy pizsamában elnyúlhassak a kanapén és Jake-el filmet nézzünk.
De ez csak azután valósult meg, miután kipakoltam, beindítottam a mosógépet, vacsorát főztem, ettünk és elmosogattunk.
-Ezt szeretem.- mondom és Jake arcára nyomok egy puszit.
-De ezt a filmet már hatszor láttuk.- mondja.
-Én nem a filmre értettem.- mosolygok.- Hanem arra, hogy itthon vagyunk és filmezünk. Tökéletes nekem.
-Engem nem érdekel, hogy hol vagyok és mit csinálok, amíg mellettem vagy minden tökéletes.- mondja és hosszan megcsókol.