#3. Kötet 7. Fejezet

A negyedik házassági évfordulónkat indultunk megünnepelni Jake-el. Megan már rég túllépte az egy hónapos túlélési határt, aminek nagyon örültem. Egy gyönyörű ruhába akartam belepasszírozni a már 2 hónapos pocakomat kisebb-nagyobb sikerrel. Amanda ma Megan-éknál aludt, ezért csak magassarkúba kellett beleerőltetnem a lábamat és indulhattunk is. Jake már az autóban várt, s mikor meglátta, hogy jövök kiugrott az autóból és kinyitotta nekem az anyósülés ajtaját.
-Gyönyörű vagy.
Becsukta az ajtót és átfutott a másik oldalra majd bepattant mellém. Egy csókot adott számra, majd sebességbe tette az autót és elindultunk. Az ajándéka a táskámban hevert, valamint a hálószobai falon, amit még tegnap adtam neki oda. Életünk minden kis megörökített pillanatából egy közös nagy fénykép állt össze.
Az asztalunkhoz kísért a pincér és felvette az italrendelésünket majd otthagyott. Jake átnyúlt az asztalon és megszorította a kezemet.
-Megtaláltam az első képünket. De már szőke hajad volt ott, akkor már egy pár voltunk.
Elővette telefonját és megmutatta. Mosolyogtam, ahogy a fiatal énünk nézett vissza ránk és még mindig ugyan azzal a szenvedéllyel szerettem férjemet és gyermekeim apját.
-Már akkor tudtam, hogy együtt tökéletesek vagyunk.
-Te vagy a mindenem Zoe.- mondja és megszorítja a kezemet. -Életem végéig és azon túl is érezni akarom a szerelmedet. Életemnél is jobban szeretlek téged. Ez a négy év, amit házasan eltöltöttünk csodálatos volt és még szeretnék százszor több évet. Egy egész életet csak veled.
-Egyet ígérhetek, szeretni foglak, míg szívem ver és azután is. Te kellesz csak ahhoz, hogy boldog legyek. Miattad kelek fel minden nap és szeretlek, már az első pillanat óta mikor megláttalak. Amikor nem vagy mellettem hiányzol és mindenhol téged kereslek. Ha pedig velem vagy, mindennel meg tudok küzdeni és megnyugszom melletted. Soha nem voltam nagyobb biztonságban, mint a karjaidban.
Áthajolt az asztalon és meleg csókot adott ajkamra majd nyelvével az én nyelvemet simogatta. Végigsimította ujjait az arcomon és visszaült helyére. Kihozták az ételt és folytattuk a beszélgetést Jake-el.
-Mi lett volna, ha nemet mondok?- kérdezem.
-Tudtam, hogy nem fogsz!- mondta és önelégülten elmosolyodott. -De ha mégis, akkor minden bizonnyal kitépted volna a szívemet. Soha nem szerettem még senkit úgy, mint téged.
-Te vagy az első és egyetlen szerelmem.- mondom és iszok egy pohár vizet.
A zsebében kotorászott és előhúzott egy kis dobozkát.
-Már több éve tervezem, hogy ezt odaadom egy szép napon neked.- mondja. -És most jött el ez a pillanat.
Kinyitottam a kis dobozkát amiben egy gyűrű volt. Meghatódva mosolyogtam Jake-re és hagytam, hogy felhúzza a jobb gyűrűsujjamra. Egyszerű ékszer volt, de mégis sokat jelentett számomra, mert a megismerkedésünk évének dátuma és a nevünk volt belegravírozva.

Mr & Mrs Miller. 

-Ezalatt a négy év alatt végig bebizonyítottuk, hogy meg tudtuk csinálni. Sz*rtunk a világra és arra, hogy ki mit mond. Emberek emeljék a poharaikat a 'csakazértismegmutatjuk' házasságunkra. A feleségem nélkül nem értem volna el semmit és soha nem lettem volna boldog nála jobb asszonyt nem ismerek és nem is akarok megismerni. Ő az egyetlen, ő a mindenem!- kiabált Jake kezében egy pezsgőspohárral.
Elfogyasztottuk a vacsorát, majd hazafelé indultunk. Beültünk az autóba és Jake a napellenző mögül előhúzott egy szemfedőt.
-Ezt vedd fel Zoe.- mondja.- Még van egy meglepetésem.
-És micsoda?- kérdezem izgatottan.
-Ha elárulnám nem lenne meglepetés!- nevet.
Játszott sértődéssel felvettem a szemkötőt és sötétbe borult az egész világ. Mikor megállt az autó óriási sikítozás és hangzavar vett körül minket. Jake megengedte, hogy végre levegyem a kendőt, pislogtam párat és kitisztult előttem az egész világ. Vakuk kattogtak mindenfelé, emberek tolakodtak a legjobb helyekért és a fények világosságot hoztak az éjszakába. Jake kinyitotta nekem az ajtót én pedig kiszálltam. A neon hirdetőtáblákon Megan mosolygott vissza rám és nem értettem semmit az egészből.

#3. Kötet 6. Fejezet

A reptéren ültünk Megan-al és egy nagy szelet pizzát ettünk. Afrikába utazunk megvalósítani barátnőm álmát. Segíteni az árva gyerekeken. Csak 6-an indulunk neki a nagyvilágnak úgy, hogy fogalmunk sincsen mi lesz ha odaérünk. Akárcsak a régi szép időkben.
Jake-el éppen haragban vagyunk az új videójában való eléggé félreérthető mozdulatok miatt. Házas ember ne tegyen ilyet! A babánk szépen növekszik a hasamban nemsokára már másfél hónapos lesz. Bemondták a járatunkat és elindultunk, hogy felszálljunk a gépre és majdnem egy napot utazzunk.
Helyet foglaltam az ablak mellet és már egy cseppnyi izgatottság sem volt bennem, mint a legelső repülésemkor több, mint 6 éve.
-Ne szórakozz már velem Zoe.- kérlel Jake.- Beleőrülök.
-Én nem szórakozok az ti csináltátok.- vetem oda. -Én már ebbe beleőrültem.
Fújtat egy nagyot majd hátradönti a fejét és amíg el nem értük a biztonságos magasságot úgy is maradt.
-Tudod van ezer csodálatos és mesebeli lány de te mindegyiknél jobb vagy.- megfogja kezemet és szemembe néz. -Valahányszor rám mosolyogsz hálát adok istennek, hogy apám feltette a seggemet a Londonba induló gépre és nem engedett haza. Rád találtam és foggal körömmel kapaszkodom beléd, mert nem akarlak elengedni. Csak téged szeretlek és ez csak egy színdarab volt semmi komoly. Sajnálom..
-Én is szeretlek.- mondom neki és megcsókolom.- Csak és kizárólag téged!
Felhajtotta a közöttünk lévő karfát és magához húzott. Szenvedve de túléltük a repülőutat és fáradtan indultunk a kis faluba. A buszozás is volt egy bő két óra és, amire odaértünk már csak egy ágyra vágytam.
Az első két nap csak játszottunk a gyerekekkel és segítettünk a gondozóknak mindenben. Minden nap egy pár percet felvettem régi kamerámmal, hogy otthon majd feltölthessem a YouTube csatornámra, ahogy Finn és Jack is tette. Bár Jack inkább feleségét filmezte, aki egy haldokló beteghez képest nagyon jól volt. Túlságosan is, akár a vihar előtti csend.
Megan pár napja megvált hosszú barna fürtjeitől és egy dögös, rövid és szőke hajra cserélte be ezzel is legújabb kampánya mellett állva. A női ideál ledöntése érdekében. Egyre többen ismerik meg csupán pár hét leforgása alatt az orvosnőt, aki rákban fog meghalni és Megan történetét. Barátnőmre mosolyogtam, mikor elhagytam a gondolataim világát és leguggoltam melléjük. Éppen egy kislánnyal játszott nem lehetett több Amandánál pár évvel de minden bizonnyal több nehézségen ment át , mint én eddig valaha. Jake és Én is nagyon jól éreztük magunkat a kis faluban lakó emberek között. Pénzel és mindennapi dolgokkal is támogattuk az életüket. Ez volt a legkevesebb, amit tehettünk. Valóra váltották Megan egyik álmát. Könnyes búcsúzások és integetés közepette szálltunk fel magángépünkre és hagytok ott őket és Afrikát.
Otthon egy hosszú alvás után éppen összeszerkesztettem a felvételeimet, mikor Jake lépett mögém.
-Mit csinálsz?- kérdez.
-Csak a videóval babrálok rántom meg vállamat majd a székemmel együtt szembe fordulok vele. Rám mosolyog majd egy pillanat alatt belehuppan az ölembe. Felsikítok súlya alatt, de aztán nevetésben török ki. Arcomra ad egy puszit majd nyakamat kezdi el csókolgatni. Megcsörren a vezetékes telefon és én minden erőmmel azon vagyok, hogy elérjem. Diadalittasan fejem felé emelem a telefont és pár másodperc után rájövök, hogy bele is kéne szólni.
-Halló!- nevetek bele vidáman, mert Jake megcsikizte oldalamat.
-Zoe azonnal át kell jönnöd. Megan nagyon rosszul van!- mondja Jack.
-Rohanok.- csapom le a telefont és kilököm Jake-et az ölemből.