Vége

 Egy nehéz kéz nyomta a tüdőmet össze, de nem bántam. A férjem lába az én lábaim köré gabalyodott és 25 éve ennél tökéletesebb reggelt el se tudok képzelni. Úgy ölelt még álmában is, mintha elszöknék tőle. Pedig bármi történjen is én mindig felé fogok futni. Örökké. 
Nagy napra ébredtünk ma és nem csak a házassági évfordulónk miatt, hanem ez volt az első év mikor mindketten jelöltekként jelenhetünk meg az Oscar-díj kiosztón, a közös projektünk miatt.
-Hova sietsz?- húzott vissza az ágyba.
-Azt hittem még alszol.
-Nélküled képtelen vagyok.- csókolt meg, ami egy nagyon hosszú csókra ígérkezett. Több, mint egy órásra. Izzadtan ölelkeztünk össze és apró csókokat váltottunk. Amikor tinédzser éveimben a házasságra gondoltam azt hittem 25 év múlva már csak a megszokás fog összetartani és a szerelem átalakul szeretetté. De én még mindig szerelmes voltam a mellettem fekvő férfiba. Egymás mellett váltunk azzá, akik vagyunk. Felneveltünk 2 gyereket és sose felejtettük el szeretni egymást. Mindig volt időnk a másikra. Lassan az 50. életévünkhöz közeledve már lelassultunk. Kevesebbet dolgoztunk és többet üldögéltünk esténként a tornác alatt Cooper-rel a Golden Retriverünkkel.
-Boldog 25. házassági évfordulót.- suttogja a fülembe és megpuszilja a homlokomat.
Rámosolyogtam és megcsókoltam.
-Köszönöm neked az összes napot, amit velem töltöttél.
A reggeli palacsinta volt, mint az összes ünnepnapon nutellával és banán karikákkal. Megbeszéltük a mai programunkat és, hogy hánykor kell itthon találkoznunk, mert jön értünk az autó.
-Már most hiányzol.- léptem ki az ajtón úton a fodrászhoz majd pedig a sminkeshez.
Útközben kisebbik lányommal telefonáltam, aki az egyik megtanulandó tételével szórakoztatott. Bevallom őszintén örülök, hogy vége van már egy jó ideje az egyetememnek. Maga volt a pokol.
Amíg eljutottam a kocsimtól a fodrászatig csak 4 fotóson kellett átverekednem magamat. Önmagában az, hogy egy ismertebb rendező vagyok nem keltett nagy felkeltést, de a férjem a világsztár besorolásban volt ezért én is reflektorfénybe kerültem vele együtt.
Szerencsére a fodrászatban már készültek rám, majd utánam becsukták az ajtót és a függönyöket is behúzták.
-Keselyűk.
-Még az élő húsba is belekapnak.- morgolódtam.
Befestettük első körben az ősz hajszálaimat, majd egy elegáns tarkó kontyot kaptam az estére. Ezután jött a kedvenc részem a sminkelés. Átadtam magamat a tehetséges kezeknek, hogy varázsoljanak belőlem újra gyönyörű nőt és tényleg megtettek minden maguktól telhetőt. Örömmel néztem bele a tükörbe, csodálatosan festettem és úgy is éreztem magamat. Már négy órát mutatott az óra ezért sietősen összeszedtem magamat és haza indultam. Jake már aggódó üzenetekkel bombázott ezért úton hazafelé felhívtam, hogy tudassam 10 perc és újra együtt leszünk.
-Végre, el fogunk késni.- veszi el tőlem a táskámat majd megcsodál.- Gyönyörű vagy.
-Köszönöm.- csókolom meg. -Sietek mert nem leszek kész.
Fent a már kikészített ruhámba bele kellett csak bújnom, a kis táskámat telepakoltam zsebkendővel, a telefonommal és egy kis keksszel ha megéheznék.
-Te leszel a leggyönyörűbb.- mondta mikor megpillantott a lépcsőn lejövet.
-Minden 20, 30 és 40 éves nő után. De talán az 50-esek között lesz esélyem.
-Ne butáskodj.- forgatja a szemét, majd lehajol és segít belépnem a cipőmbe. A pántokat becsatolja majd végighúzza kezét a lábamon és belemarkol a fenekembe. -Alig várom, hogy hazajöjjünk.
-Vagy akár maradhatnánk is.- duruzsolom a fülébe.
-Ez egy fontos este.- kinyitotta az ajtót előttem és a terepjáró már ott várt ránk. Nem akartunk limuzinnal menni, az olyan unalmas.
Utáltam még mindig a vörös szőnyeges bevonulásokat, Mindenki árgus szemekkel és drága kamerákkal figyelte minden megmozdulásunkat és ha már rosszul pislogtam Jake felé a válásunkról röppentek fel a pletykák. Pedig 25 éve töretlenül szeretjük egymást és házasok vagyunk.
Kedvesen mosolyogtunk a képeken, néhányon külön de inkább együtt. Párszor váltottunk egy csókot majd végül felsétáltunk a lépcsőn és beérve le is hajtottam egy pohár pezsgőt, amivel vártak minket.
-Látod nem is volt olyan vészes.
-Ne kezd.- állítom le majd követjük a hostess lányt, aki megmutatja a helyünket.
Régi kollégák és ismerősök körében kaptunk helyet, remekül elcsevegtünk a kezdésig majd a jó hangulatot átvette az idegesség és a kíváncsiság.
Először az én jelölésem következett ami miatt nem izgultam annyira. Nem érdekelt, a férjem első Grammy-díja annál inkább. Felsorolták a jelölteket, beszéltek rólunk pár szót majd meghozták a várva várt borítékot. Megszorítottam Jake kezét aki nyugtatás képpen megcsókolta a kézfejem, amitől még mindig pillangók repkedtek a gyomromban. Direkt húzva az egészet végül kimondta a nevemet. Remegve hajoltam előre és csókoltam meg a férjemet. Mindenki engem figyelt és csak túl akartam esni ezen az egészen. Kezembe vettem a díjat a színpadon majd szét se nézve megköszöntem a családomnak, a barátaimnak és a munkatársaimnak. Elmondtam a betanult szöveget, amit muszáj volt a menedzserem szerint. Végül lebotorkáltam és annyira örültem, hogy vissza ülhettem a helyemre. Jake megcsodálta a szobrocskámat, ami remekül fog majd mutatni a 4 testvére mellett a polcon.
Szünet következett, majd pedig Jake jelölésének kategóriája. Alig vártam, szinte levegőt se tudtam venni az izgalomtól. Megigazítottam a sminkemet a mosdóban, elcsevegtem pár ismerőssel visszafelé jövet, de jó volt újra beülni a férjem mellé.
-Hiányoztál már.- csókolta meg a homlokomat.
-Nem izgulsz?
-Nem.
-Miért?
-Mert ha így van megírva akkor úgyis megkapom. Ha nem akkor meg lényegtelen, hogy izgulok-e nem fog változtatni.
Megfogtam a kezét és mélyen a szemébe néztem.
-Sikerülni fog Mr. Miller.
-Legyen igaza Mrs. Miller.- mosolygott rám. Még mindig a legsármosabb férfi volt, akivel valaha találkoztam.
Mire mindenki visszaült a székébe elkezdődött a műsor újra. Volt egy kis beszéd majd rátértünk a legfontosabb jelölésre az egész estén. Vagyis számunkra az volt. Szerintem levegőt se vettem addig, amíg ki nem mondták végre Jake nevét. Örömömben elsírtam magamat és a nyakába ugrottam. Elmondani nem tudom mennyire örültem. Az egész olyan gyors volt, de mégis egy örökké valóság.
-Én egy kicsit tovább fogok beszélni, mint a feleségem nemrégiben ha nem bánják.- vette át a díjat már a színpadon. -Ha már őt emlegetem, Drágám, megtennéd, hogy feljössz ide mellém.
Meglepődtem a kérésén, de felálltam és mellé sétáltam. Egy gyors csókkal köszöntött, majd visszafordult a közönséghez és a mikrofonhoz. Én őt néztem inkább, mint a tömeget.
-Ez egy különleges nap számunkra, ahogyan az egész film egy különleges projekt volt mindkettőnknek. Az egész a szám köré épül, egy férfi, aki vissza akarja szerezni a szerelmét, mert volt egy álma arról, hogy a nőnek más kéri meg a kezét, aki nem ő. Az a férfi én voltam egyszer, ez a dal pedig rólunk szól.
Hátra fordul és felém nyújtja a kezét. Megfogom és kicsit meg is szorítom, de ő ezután se engedi el. Kotorászik a zsebében és elővesz egy kis ékszeres dobozt majd letérdel elém. Megjelenik egy segítő és Jake elé tart egy mikrofont.
-Kedvesem azon az éjszakán a poklot jártam meg, mert volt egy álmom arról, hogy valaki máshoz mész hozzá. Valaki másba szeretsz bele és nekünk nem lesz többé jövőnk. Soha többé nem akarom átélni azt a poklot. 25 évvel ezelőtt határozottan mondtad nekem, hogy igen. Mondd csak Zoe, most is határozottan lennél a feleségem?
Kinyitotta a kis ékszeres dobozt és egy gyönyörű gyűrű csillant meg benne.
-Igen.- kiáltottam. -Persze. Örökké. Még azután is.
Felkapott és megpörgetett. Arcomat két keze közé fogta majd megcsókolt. Mikor felhúzta azt a gyűrűt az ujjamra csak akkor hallottam meg a vastapsot ami nekünk szólt, vagyis inkább a szerelmünknek.
-Köszönjük még egyszer a díjakat és szerintem a feleségem nevében is kijelenthetem, hogy ez volt az utolsó alkalom, amikor minket itt láttak. Ideje, hogy visszavonuljunk és végre normális életet éljünk. Már amennyire ez tőlünk telik. Köszönjük mindenkinek, de a Miller család végleg elköszön.
Átkarolta a derekamat majd kisétáltunk az épületből a két kis szobrocskával a kezünkben. A táskáink már össze voltak pakolva, készen álltunk új életet kezdeni a lányaink mellett Texas-ban. Várt ott minket egy hatalmas területen egy ház, messze a nyüzsgéstől és mégis közel a családunkhoz. Az unokáinkhoz. Amanda bármelyik nap megszülhette az ikreket és mi semmi pénzért nem akartunk lemaradni erről.
-Ez az utolsó dolog, amit még nem tettünk be a kocsiba.- akasztottam le az esküvői képünket a hálószobából.
-Életünk legjobb döntése volt.- ölelt át hátulról.
-Egyetlen pillanatát se fogom megbánni.
-Szeretlek.
-Szeretlek.- ölelt magához. -Most és mindörökké.