#3. Kötet 9. Fejezet

Lelassítottam Megan kórterme előtt. A daganatos gyerekekért alapítvány gálája remekül sikerült, sok pénz gyűlt össze a gyerekeknek, hogy részük lehessen egy jobb életre. Egy olyan életre, ahol egészségesek. Benéztem az ablakon, át a szalagfüggöny kis résein és megláttam Megan-t és Jack-et ahogy beszélgetnek. Vállamra kaptam a sporttáskámat és benyitottam.
-Sziasztok.- mosolyogtam és a fotelbe dobtam a holmimat.
-Akkor én mentem is.- tápászkodik fel Jack Megan ágya mellől és hosszú csókot vált feleségével.- Szeretlek.
-Szeretlek.
Még az ablakból visszanéz majd eltűnik a kórház hosszú folyosóján. A másik szabadon hagyott ágyat szorosan barátnőm ágya mellé húzom. Pizsamába bújok és előhúzok két zacskó chipset és egyiket Megan-nak adom.
-Mit tervezel?- kérdezi gyenge hangon.
-Emlékszel azokra a felejthetetlenen nyári pizsama-partykra?- kérdezem nevetve.
-Nem lehet elfelejteni.- mosolyog rám.
Ahogy végig nézek rajta egy teljesen másik személy tekint vissza rám. Már nincsen benne életkedv, vidámság és boldogság. A rák tönkretette és megöli. Görcsbe rándult a gyomrom ezektől a szavaktól, de nem akartam sírni ez most nem a legalkalmasabb pillanat.
-Valahányszor rád nézek örülök, hogy rád találtam.- mondja miközben halkan felnevet.- Ez eléggé nyálas romantikus szöveg lett, de tényleg. Nálad jobb barátot nem találhattam volna! De te nem egy szimpla legjobb barát vagy! A testvérem lettél!
-Örökre a szívemben fogsz élni.- szorítom meg kézfejét.
Halkan csámcsogtunk a chipszen, mikor megszólaltam.
-Emlékszel a gimi utolsó évére?- kérdezem. -Chris azóta szerelmes beléd és te is belé. De akkor mért nem jöttetek össze újra?
-Ez bonyolult!- emeli tekintetét a mennyezetre. -A sors mást szánt mindkettőnk mellé. Olyan embereket, akik boldoggá tesznek minket, mert mi nem tudtuk ezt megtenni. Boldoggá tenni egymást. De a barátságunk megmaradt, ami fontosabb, mert szükségünk van egymásra.
Bölcs ember az én barátnőm. Ez is mennyire fog nekem hiányozni amellett a több milliónyi dolog mellett.
-Emlékszem az első interjúdra.- nevet fel halkan. -A térdeid konkréten remegtek. Miről is kérdezgettek?
-A YouTube csatornámról. De nem az interjú miatt voltam ideges. Másnap este volt az első randim Jake-el.
-Gondoltad volna, hogy ennyi év után is együtt lesztek, házasokként két gyerekkel?
-Néha abban sem voltam biztos, hogy valaha látni fogom. Állandóan zenét írt, fellépet és turnézott. Igaz én is sokat forgattam külső helyszíneken de max 2-3 hétig. Jake-t hónapokig csak a számítógépem képernyőjéről láttuk a lányommal. Tudom, tudom neki ez nagyon fontos és azt is tudom, hogy valahányszor elment az csak a család érdekében csinálta. Legszívesebben mindig velünk lett volna de a kiadó néha úgy rángatta, mint valami bábot. Egy kicseszett báb.
-De az egyetlen ember, akit eltudnál képzelni magad mellett.- mondja.- Jó ember és kisebb hibáitól eltekintve normális is. Ha kell melletted áll, ha kell támogat, szeret, tisztel és csak a tekintetedből tudja már, hogy mire van éppen szükséged. Annyi szenvedés után megérdemelted!
-Meg.- értek vele egyet.
Belegondoltam azokba a dolgokba, amiket mondott nekem Megan és beláttam teljesen igaza van. Jake-et nekem rendelte a sors és akármennyi kilométer is választ el tőle túléli a kapcsolatunk és utána újra együtt leszünk.
-Hiányozni fogok?- kérdezi félve.
-Ez nem kérdés Meggi!- mondom. -Minden percben és azt fogom kívánni bárcsak itt lennél. Minden nap könyörgök Istennek még egy napért, hogy velem lehess. Hogy átölelhesselek és beszélgethessek veled mindenféle apróságokról. Akinek ha megemlítem azt a szót, hogy Dinoszaurusz el kezd nevetni, mert nem csak egy állatot lát benne, hanem egy olyan nyarat, ami felejthetetlen volt!
A szó tényleg nevetést váltott ki belőle. Úgy nevetett, ahogy már hetek óta nem. Őszintén és boldogan.
Egy másodperc alatt történt az egész. Egyik pillanatban még együtt nevettünk Megan-nal a másik pillanatban
vér borítja az egész lepedőjét. Kirántok az ágy alól egy tálat és szája elé tartom közben pedig egy nővérnek ordítok. A hátát simogatom és halkan fülébe suttogok míg meg nem érkezik az első nővér, aki átveszi a helyemet. A következő nővér kiküld a szobából és a reluxát is behúzzák, hogy ne lássak be. Egy örökké valóságik gubbasztottunk a váróterembe Jack-el és növeltük egymás idegességét azzal, hogy felsoroltuk az összes lehetséges dolgot, amit láthatunk, ha bemegyünk Megan-hoz.
-Bemehetnek.- mondja az orvos.
Beverekedjük magunkat a kórterembe és halkan felsóhajtottunk. Ugyan Megan-ból csövek lógtak ki de élt és ez volt ebben a pillanatban a legfontosabb.
-Úgy álltok ott, mintha csodát láttatok volna.
-Mert te egy csoda vagy.- mondja Jack és Megan ágya mellé térdelt.- Azt hittem, hogy elveszítettelek.
-Én mindig itt leszek.- mondja.- Csak lehet már nem fogsz látni!
Miután Jack hazament Megan mellé feküdtem és átöleltem. Szótlanul feküdtünk egymás mellett, de nem kellettek szavak, hogy értsük egymást. Féltünk mindattól, ami előttünk áll.

#3. Kötet 8. Fejezet

Megan a reflektorfényekben pózolt a vörös szőnyegen és nekem halvány gőzöm sem volt arról, hogy éppen mi folyik itt.
-Mi történik itt Jake?- kérdeztem férjemet.
-Majd meglátod.- mondta és elindult befelé.
A fényképezőgépek fénye kísérteties volt számomra. Mindig is a hátsó ajtón szerettem besurranni a nagy filmes gálákra. A hírnév és a csillogás nem az én világom. Beálltam barátnőm mellé és készítettek egy halom közös képet rólunk. Jake bevezetett az aréna eszméletlenül nagy nézőterének legelső sorába. Egy interjú és pár bájcsevej után lekapcsolták a lámpákat és csak egy reflektor világította meg a színpad közepén álló Megan sovány alakját.
-Üdvözlök mindenkit a legelső LGA -Leukémiás Gyerekekért Alapítvány- rendezvényen. Örülök, hogy mindenki elfogadta a meghívást és még én is részt vehetek rajta. Az adományokat a képernyőn látható bankszámlaszámra várjuk. Érezzék jól magukat első fellépőnk a gyönyörű Rihanna.
Kecses járásával lejött a színpadról Megan és átadta a helyet az említett hírességnek. Behuppant mellém és nehezen de vissza tudtam magamat fogni, hogy nem üvöltsem le a fejét.
-Mégis, hogy képzelted Megan Mace, hogy ezt te csak így egyedül megszervezed? És nekem nem is szólsz?
-Kikérem magamnak de már Mrs. Harries.- ráncolta homlokát.
Csak dühösen fújtattam rá és válaszára vártam.
-Meglepetést akartam neked.- mosolyog rám. - Végre ne csak te tegyél valamit értem hanem és is magamért egy kicsit és persze a gyerekekért. Annyit fáradoztál már miattam, hogy csak szerettem volna egy kis szabadidőt adni neked.
-Nem kell nekem egyetlen perc szabadidő sem.- nézek rá könnyes szemeimen át.- Csak még egy élet veled, a legjobb barátnőmmel.
Rám mosolygott azzal a sajnálkozó tekintetével és mintha azt szeretné mondani „Kis szívem, még hiszel a mesékben?”. Egy puszit nyomott csak homlokomra majd figyelte az előadásokat. Jake combomon pihentette kezét és közben engem figyelt.
-Jól vagy?
Csak bólintottam majd tekintetemet én is a színpad felé fordítottam. Két óra után Megan megy fel újra a színpadra. 
-Köszönöm szépen az összes fellépőnek a csodás produkciót.- mondja. -És utoljára szeretnék előadni egy saját számot. A címe Dream Out Loud és a családomnak ajánlom. Menni fog minden nélkülem is! A szám írása közben legjobb barátnőmre gondoltam és arra, hogy min fog keresztül menni ha elveszít. Remélem tetszeni fog mindenkinek!
Lassan elkezdődött a zongora gyönyörű játéka majd Megan megmutatta gyönyörű hangját. Liz, az ikertestvére elvesztése óta nem énekelt nagy színpadon és emberek előtt sem. Átjárta egész testemet a dalszöveg és azonosulni tudtam vele. A lelkemből jött. 

All my life 
I pictured this moment 
That's whats been keeping me goin' 
I wish you could see me now

Könnyeimmel áztattam el ruhámat és minden bizonnyal szörnyen nézhettem ki, de nem érdekelt. Nem tudtam megakadályozni, hogy elborítsanak az érzelmek. A dal csodálatos volt és Megan hangja még mindig ugyan olyan gyönyörű volt. A szám végén állva tapsolt a közönség több percen át és megérdemelte. Megan megcsinálta, egy olyan számot írt és adott elő, amit soha az életben nem fogok elfelejteni és azok sem, akik most részt vettek az alapítványi esten. Hátramentem- inkább futottam -és amint lejött a színpadról a nyakába ugrottam és zokogtam. Ő is sírt. Most uralkodott el rajtam az a mérhetetlenül nagy szomorúság, amit eddig próbáltam visszatartani. De ezután a dal után és a mondanivalójával rádöbbentem.
Megan nemsokára már nem lesz itt velem!