#3. Kötet 8. Fejezet

Megan a reflektorfényekben pózolt a vörös szőnyegen és nekem halvány gőzöm sem volt arról, hogy éppen mi folyik itt.
-Mi történik itt Jake?- kérdeztem férjemet.
-Majd meglátod.- mondta és elindult befelé.
A fényképezőgépek fénye kísérteties volt számomra. Mindig is a hátsó ajtón szerettem besurranni a nagy filmes gálákra. A hírnév és a csillogás nem az én világom. Beálltam barátnőm mellé és készítettek egy halom közös képet rólunk. Jake bevezetett az aréna eszméletlenül nagy nézőterének legelső sorába. Egy interjú és pár bájcsevej után lekapcsolták a lámpákat és csak egy reflektor világította meg a színpad közepén álló Megan sovány alakját.
-Üdvözlök mindenkit a legelső LGA -Leukémiás Gyerekekért Alapítvány- rendezvényen. Örülök, hogy mindenki elfogadta a meghívást és még én is részt vehetek rajta. Az adományokat a képernyőn látható bankszámlaszámra várjuk. Érezzék jól magukat első fellépőnk a gyönyörű Rihanna.
Kecses járásával lejött a színpadról Megan és átadta a helyet az említett hírességnek. Behuppant mellém és nehezen de vissza tudtam magamat fogni, hogy nem üvöltsem le a fejét.
-Mégis, hogy képzelted Megan Mace, hogy ezt te csak így egyedül megszervezed? És nekem nem is szólsz?
-Kikérem magamnak de már Mrs. Harries.- ráncolta homlokát.
Csak dühösen fújtattam rá és válaszára vártam.
-Meglepetést akartam neked.- mosolyog rám. - Végre ne csak te tegyél valamit értem hanem és is magamért egy kicsit és persze a gyerekekért. Annyit fáradoztál már miattam, hogy csak szerettem volna egy kis szabadidőt adni neked.
-Nem kell nekem egyetlen perc szabadidő sem.- nézek rá könnyes szemeimen át.- Csak még egy élet veled, a legjobb barátnőmmel.
Rám mosolygott azzal a sajnálkozó tekintetével és mintha azt szeretné mondani „Kis szívem, még hiszel a mesékben?”. Egy puszit nyomott csak homlokomra majd figyelte az előadásokat. Jake combomon pihentette kezét és közben engem figyelt.
-Jól vagy?
Csak bólintottam majd tekintetemet én is a színpad felé fordítottam. Két óra után Megan megy fel újra a színpadra. 
-Köszönöm szépen az összes fellépőnek a csodás produkciót.- mondja. -És utoljára szeretnék előadni egy saját számot. A címe Dream Out Loud és a családomnak ajánlom. Menni fog minden nélkülem is! A szám írása közben legjobb barátnőmre gondoltam és arra, hogy min fog keresztül menni ha elveszít. Remélem tetszeni fog mindenkinek!
Lassan elkezdődött a zongora gyönyörű játéka majd Megan megmutatta gyönyörű hangját. Liz, az ikertestvére elvesztése óta nem énekelt nagy színpadon és emberek előtt sem. Átjárta egész testemet a dalszöveg és azonosulni tudtam vele. A lelkemből jött. 

All my life 
I pictured this moment 
That's whats been keeping me goin' 
I wish you could see me now

Könnyeimmel áztattam el ruhámat és minden bizonnyal szörnyen nézhettem ki, de nem érdekelt. Nem tudtam megakadályozni, hogy elborítsanak az érzelmek. A dal csodálatos volt és Megan hangja még mindig ugyan olyan gyönyörű volt. A szám végén állva tapsolt a közönség több percen át és megérdemelte. Megan megcsinálta, egy olyan számot írt és adott elő, amit soha az életben nem fogok elfelejteni és azok sem, akik most részt vettek az alapítványi esten. Hátramentem- inkább futottam -és amint lejött a színpadról a nyakába ugrottam és zokogtam. Ő is sírt. Most uralkodott el rajtam az a mérhetetlenül nagy szomorúság, amit eddig próbáltam visszatartani. De ezután a dal után és a mondanivalójával rádöbbentem.
Megan nemsokára már nem lesz itt velem!