#3. Kötet 10. Fejezet

Jake rajongói azt hittem szétszednek. Mire bejutottam alig kaptam levegőt, Jake öltözőajtaján beestem és keresztbe feküdtem a kanapén.
-Szia Zoe.- mosolyog rám Jake majd egy puszit ad ajkaimra.
-Azt hittem soha nem érek be.- panaszolom. -A fele társaság utált, mert már ennyi ideje együtt vagyunk a másik fele pedig közös képet, autógrammot és pár szót akart váltani velem. Mintha celeb lennék.
-Az is vagy.- emlékeztet férjem. -Ezért is kértem segítséget pár haveromtól. Két kigyúrt és magas férfi vár majd az ajtóban. Testőröket kapsz.
Halkan felkacagtam, majd Jake-et néztem, ahogy átveszi a fellépős pólóját és fejére teszi sapkáját. Kézen fogva mentünk a színpadig majd egy gyors csókot váltottunk és felsietett a színpadra, ahol már várták a rajongói. Telefonon beszélgettem Finn-el és Megan hogylétéről érdeklődtem, mikor egy régen látott ismerős lépett elém. Jenny volt az, Jake húga.
-Szia.- öleltem magamhoz szorosan. Még csak 3 hónapos pocakom nem akadályozott meg semmiben.
-Mi járatban erre?- kérdezem de elég hülye kérdés volt. Miamiban él a családjával és a bátyja a városban ad koncertet jó, hogy kijön!
-Jake-hez jöttem.- mosolyog rám.- Remekül nézel ki Zoe. Hányadik hónap?
-A harmadik.- mondom boldogan.- A te csöppségeid hogyan vannak?
-Ooo...köszönöm remekül. Ma az apjukra passzoltam őket. Egy kis szabad nap nemárt.- nevet.
-Egyet értek.- bólintok majd tekintettemmel Jake-et nézem, ahogy az energiától kicsattanva ugrál és rapper a színpadon. Akár az első este, amikor láttam a színpadon.
-És mit szólsz Jake új turnéjához?- kérdez egy kis szünet után.
-Hát mit tegyek ordibáltam, sírtam és könyörögtem, hogy halasszák el a koncertet legalább addig, amíg Megan nem kerül jobb helyre de nem jutottam semmire!- vonom meg a vállamat. -Most már aggódhatok kétfelé.
-És ha majd megszületik a gyereketek...- mosolyog rám. -Gondoltad volna 5 éve, hogy itt fogunk beszélgetni, ilyen témákról és Jake ennyire híres lesz?
-Abban sem voltam biztos, hogy együtt leszünk-e még!- mondom őszintén.
-De minden veszekedést édes megbocsájtás követett...- mosolygott rám.
Miután Jake lejött a színpadról izzadtan a nyakamba borult és átkarolva mentünk vissza az öltözőjébe. Összeszedtük a holmijait és kocsiba ültünk, hogy végre haza indulhassunk. 2 napot töltöttünk itt számomra teljesen haszontalanul, mert én most minden kis másodpercemet Megan mellett tölteném. A rövidke repülőút után megváltás volt ledőlnöm a kanapéra. Bekapcsolta a telefonomat és egy üzenet várt.
Gyertek a kórházba, Megan állapota romlott.
Jack írta 2 órával ezelőtt. Fáradtan és tele félelemmel ugrottam fel a kanapéról és szóltam Jake-nek, hogy induljunk. Rettegek attól, mi van, ha már későn érek oda?