2013. július 3., szerda

#4. Fejezet

Óriási pelyhekben hullik a hó itt Leeds-be is, beköszöntött a tél. Azóta beilleszkedtem, nagyon közel  kerültem Finn-hez. A legjobb barátom lett valamint Jake is nagyon közel került hozzám. Minden este elvisz vacsorázni és van, hogy hétvégéket töltünk együtt, csak mi ketten. Finn ül a szobámba és segítek neki felkészülni a matematika vizsgára ami 3 nap múlva lesz. Utána pedig jön a hanuka. Igaz az nem angol ünnep de vannak olyanok is az egyetemen akik ünneplik.
-Most már érted?- kérdezem 2 óra szenvedés után.
-Nagyából.- bólint.- Ezekből fogok puskát írni.
Nevetve megrázom a fejemet majd segítek neki összepakolni. Kifelé menet kapok tőle egy puszit majd beengedem az éppen felém igyekvő Megan-t.
-Milyen kis aranyosak vagytok.- jegyzi meg.
-Van barátnője.- mondom.- És amúgy sem jön be! 
-Mert neked valaki egészen más jön be.- rázom a fejemet de Megan elégedetten elmosolyodik.- Jake.
-Nem hallak elég jól.- mondom és feltekerem a hangerőt a rádión. Megan felugrik és énekelgetni kezd:
-Zoe szereti Jake-et! Zoe szereti Jake-et! Zoe szereti Jake-et!- majd egyszer csak abbahagyja.

Egy ismerős szám üti meg fülünket. Megan & Liz: Release You. Gyorsan lenyomomnám a hangerőt de Megan megfogja a kezemet.
-Hagyd!
Nézem legjobb barátnőmet ahogy eszébe jutnak a sorok és ezzel ikertestvére, Liz emlékei is. Liz meghalt 2 éve egy motorbalesetben. 
Megan fél évig nem beszélt, mert nem tudta feldolgozni a történteket. 
Egy árva szó sem hagyta el száját de én ott voltam mellette és szavak nélkül is megértettem. Ezzel nem fényezni akarom magamat csak tudatni több mint a legjobb barátom.

-Kimennél?- kérdez és szemében könny csillog.
Bólintok és kifelé menet becsukom a szobám ajtaját. Nekidőlök a falnak és várom, hogy abbahagyja a zokogást és kinyissa az ajtóm. Küldök egy SMS-t Jack-nak, Megan jelenlegi barátjának, hogy jöjjön ide. Sürgős.

 Jake jön felém és kérdőn pillant rám.
-Kizártad magad?- kérdezi.
-Nem.- rázom a fejemet.- Megan van odabent.
-És mit csinál a te szobádban egyedül?- húzza fel szemöldökét de nem figyelek tovább rá, mert megérkezik Jack.
-Hol van Meg?- kérdez.
Fejemmel az ajtó felé biccentek és megjegyzem:
-Eléggé kiborult!
Kopogtatni kezd az ajtón és lágy hangon beszélni kezd:
-Megan szívem. Én vagyok az Jack! Engedj be!
Megan abbahagyta a sírást és az ajtóhoz ment.
-Húzz el Jack!
-Nem megyek sehová szívi!- mondja.

Feleslegesnek érzem magam beszélgetésükben (ha ezt annak lehet nevezni) ezért inkább Jake-be karolok és tovább sétálunk a folyosón.
-Mit tervezel mára?- kérdez.
-Frissíteni kéne a divatblogomat.- mesélem neki.- Szóval körülnézek a városban hátha van egy jó kis ruhabolt.
-Veled tartok!- mondja. Furán nézek rá. Eddig egyszer sem kísért el fiú vásárolni. Még Finn sem pedig ő a legjobb barátom.
-A legtöbb srác itt az egyetemen szex helyett nem vásárolni kísér egy lányt!- jegyzem meg neki.
-Én már nem vagyok olyan srác, mint a többi.- kacsint.
-Mitől változtál meg?
-Nem mitől hanem kitől.- mondja.- Tőled.
Arcom elvörösödik és cipőm orrát vizsgálom mintha olyan érdekes lenne. Már egy ideje ilyen. Mindig mond valamit amivel zavarba hozhat és ezt élvezi is. Hangosan felnevet és tudom, hogy csak játszik velem. Nem is szeret igazán. Pedig, hogyha tudná, hogy én mennyire és igazán. Mindig ugyan az. Remélem, hogy most az egyszer nem játszik.
-Édes vagy mikor elpirulsz!- mondja. Közel húz magához és átkarolja a derekamat. Majd így sétálunk ki egészen a kocsijáig. Eddig fel sem tűnt, hogy milyen hideg van csak akkor mikor elenged, hogy be tudjak szállni a kocsiba. Lábam egyfolytában jár, hogy kicsit felmelegedjek. Jake beül mellém majd leveszi kabátját és odaadja nekem. Terepmintás kabátja cigi és arcszesz illatot árasztott.
CheesinMár vagy háromnegyed órája kocsikáztunk mire Jake leparkol egy óriási bevásárló központ előtt. Napszemüvege még mindig szemén van. Mintha hozzá nőtt volna. Az épületbe belépve emberek ezreit tekintem meg. Mozgó lépcsővel megyünk fel és elkezdem a nézelődést a negyedik emeleten. Kamerámmal mindent rögzítek és egy két dolgot meg is veszek. Jake nem engedi, hogy fizesse ezért meghívom egy kávéra valahol a bevásárló központ közepén. Leülünk egy nyugodt helyre majd rendelünk. Ő egy Latte-t én pedig egy teát.
-Te soha nem viszel magadba normális dolgokat?- kérdez.
-Mit hamburgert meg hasonló szemetet?- megrázom a fejemet.- Az egyetlen szemét az alkohol és azt is néha csak. Nem akarok olyan lenni mint az anyám.
-Nem is leszel olyan Zoe- mondja.- Te jobb vagy nála.
Elmosolyodom majd kinézek az ablakon és az óriási pelyhekben hulló havat figyelem. Olyan jól érzem magam a közelében de nem úgy, mint Finn közelében ez egészen más. Mintha állandóan meg szeretnék neki felelni de egyben csak magamat adni. Folyton kételyek között csónakázni és csak egy kérdés kavarog a fejemben: Vajon ezt most komolyan gondolta?
A hangja visszavezet a valóságba és rá figyelek.
-Mit tervezel a téli szünetre?
-Lehet Londonban leszek apánál vagy Los Angeles-be repülök Chris-hez.- mondom.
-Van egy jobb ötletem.- mondja.
-Még is mi lenne az?- kérdezem kíváncsian arcomon óriási mosollyal.

-Eljönnél velem a Want Christmas Forever turnémra?