#3. Kötet 1. Fejezet

Kipihenten nyújtóztam végig az ágyon. Jake egyenletesen vette mellettem a levegőt, aludt. Végignéztem a szobán otthonos volt és családias. A bordó falat képek borították. Az első közös képeink Jakel, Megan-ék esküvője, a mi esküvőnk, terhes fotók, Amandárol egy halom kép, Megan-ékkal, Finn-ékkel, bátyámmal és családjával, Jake szüleivel egyszóval a nagy családunkkal!
Átnyúltam Jake mellkasa felett, hogy a telefonomat megkaparintsam de combom, amin eddig támaszkodtam kicsúszott alólam és Jake-re estem. Kinyíltak szemei és riadtan kémlelt körbe.Miután felmérte a terepet és nem látott semmi veszélyt álmosan dörzsölgette szemeit.
-Baby, ezt most tényleg muszáj volt?- kérdezte álmosan.
-Sajnálom, de szükségem van a telefonomra.- szabadkozom.- Már biztos írtak a filmmel kapcsolatosan.
-Úgy is minden rendben lesz.- mondja és derekamnál fogva magához ölel.
Átolvastam az e-mailt és szomorúan néztem bele férjem szemeiben.
-Nos?
-3 nap múlva indul a gépem Kanadába.- mondom.
Kikerekedett szemekkel néz vissza rám, kibújik a takaró alól és papucsot, köntöst húz.
-Oké ehhez nekem még korán van.- mondja higgadtan.- Mégis minek mész te Kanadába?
-Az új filmemet ott kezdem el forgatni. Olyan 9 héten át.
-9 héten át?- kérdez vissza Jake idegesen.- És mégis addig mi Amandával, mit csinálunk?
-Élitek tovább az életeteket.- mondom neki.- Bezzeg, amikor te utaztad át a fél világot az normális volt!
Mérgesen ráncolja homlokát és szorosra húzza magán a köntös övét. Lassan közeledek felé és kitárom karjaimat. Elfogadja ölelésemet és vállára hajtom fejemet, apró puszit ad nyakamra. Jake lemegy reggelit készíteni én pedig felkeltem Amandát.
-Jó reggelt angyalom.- suttogom neki és végighúzom kezemet arcán. Álmosan pislogott rám kék szemein keresztül még fáradtan nézett rám.
-Jó reggelt anyuci.- motyogja. Rámosolygok és felállok az ágya széléről, hogy elővegyek neki ruhákat. Miután felöltöztettem és én is belebújtam egy farmer-póló-tornacipő összeállításba Jake is készen lett a reggelivel. Francia pirítós, a kedvencünk.
-Anyuci, ma ugye átmehetek Emmához?- kérdezte lányom enyhe britt akcentussal, ami mosolyt csalt arcomra.
-Miután bemenetük az irodába, persze!- bólintok rá és egy tányért tolok elé a reggeliével.
A 20 emeletes iroda tetejére lifttel jutunk el. Jake is elkísért minket, hogy találkozhasson Edgar-al, aki ugyanitt bérel irodát. 18. emeleten megállítottam a liftet és kiszálltam, Jake és Amanda pedig folytatta az útját. Az irodám Finn és Jack irodájával volt szemben ezért egy gyors kitérőt intéztem feléjük.
-Helló srácok.- köszönök nekik egy-egy öleléssel.
-Hogy vagy húgi?- kérdeznek.
-Holnap 9 hétre Kanadába megyek.- osztom meg velük.- Megkaptam a filmet.
-Gratulálok.- mondják egyszerre.- Meggi már tudja?
-Még nem volt időm vele beszélni, de bemegyek hozzá ma a kórházba és elmondom!
Még pár percet elcsevegtünk, majd bementem saját irodámba. Titkárnőm máris sarkamban teremt és a mai programokról mesélt nekem.
-Ezekhez ma semmi kedvem Lola.- mondom neki fáradtan és beülök a főnöki székembe.
-Rendben asszonyom.- bólint.
-Lola ezerszer elmondtam már, hogy nyugodtan tegez.
20 éveinek legelején járó, gyönyörű titkárnőm zavartan nézte a padlót. Szőke hajzuhataga eltakarta tökéletes arcát, kék szemeivel rám nézett:
-Sajnálom.
-Semmi baj Lola.- mosolygok rá bátorítóan.- Elintézek pár telefont és már megyek is. Holnap pedig indulunk Kanadába.
-Én is?- kérdezi kíváncsian.
-Természetesen.
-Köszönöm asszo...Zoella.- javította ki magát gyorsan.
Mosolyogva sietett asztalához, elintéztem pár telefont majd Jake és Amanda is megérkezett.
-Már hiányoztál.- mondom Jake-nek és megcsókolom.
-Pfuuj!- mondja Amanda és kinyújtja nyelvét.
Nevetve válunk szét és szorosan hozzábújok férjemhez, amíg lányunk eljátszik Lolával. Újabb csókot lehelek ajkára, most lassabban és érzékibben. Keze derekamon pihen és közel húz magához, érzem minden szívdobbanását és megnyugtat közelsége.
Jake lelassít a kórház előtt és kiszállok. Elköszönök tőlük és bemegyek az épületbe. A kórház jellegzetes illata megcsap, nővérek szaladgálnak mindenfelé és általános őrültekháza volt.
-Helló.- int felém barátnőm.
Felakasztja fehér köpenyét és elém siet. Óvatosan megölel és mikor jobban szemügyre veszem szemei alatt óriási lila táskák pihennek. 12 óra készenlét leszívja az ember energiáját, de Meggan élvezi.
-Milyen napod volt?- kérdezem az autójához menet.
-Csak a szokásos.- vonja meg a vállát és kinyitja a kocsiajtót.
-Erről szó sem lehet.- veszem ki a kezéből a kulcsokat.- Majd én vezetek.
Útközben elmeséltem, hogy mégis hová készülök és mennyi időre. Barátnőm teljes mellszelességgel mellettem állt és támogatott. Megálltam az autófeljárójukon és leállítottam a motort. Kipattantattam az autóból nem úgy mint barátnőm.
-Minden rendben?- kérdezem.
-Eszméletlenül fáj a hátam.- mondja.- Pedig ma már bevettem 3 elég erős fájdalomcsillapítót.
-Had nézzem.- szaladok oda hozzá és felhajtom a pólóját.
Egész hátát zöld-kék-lila bevérzések borítják. Szörnyülködve lépek hátra és egy kisebb sikoly is elhagyja torkomat.
-Mindenképp meg kell mutatnod egy orvosnak.- mondom majd hozzáteszem.- Nem magadnak!
-Rendben!

Előzetes

Megérkezett a 3. kötet -és most már  biztosan tudom, hogy az utolsó is egyben- remélem tetszeni fog és a régi olvasóim mellé újak is jönnek majd. Jó őszi szünetet és szeretném megköszönni, hogy átlépte a blog a 10.000 oldalmegtekintés! 

Ti vagytok a legjobbak! <3

--------------------------------------------------------------------------------

4 évvel ezelőtt

...néztem, ahogy eltűnik a taxi és vele együtt ő is. Ürességet hagyott mindenütt. A lakás nélküle túl nagy volt és magányos, akárcsak én. Végigsétáltam a folyosón, a bézs színű falat közös képeink tengere borította. Végighúztam ujjamat a hideg üvegen és megérintettem Jake arcát. Meleg könnyek csorogtak végig arcomon. 

Egyedül nézem a tévét, Amanda már rég alszik. Mostantól apa nélkül fog felnőni? Visszajön valaha is vagy a zene fontosabb, mint a családja?  

Kattan a zár, nyikorog az ajtó majd becsapódik. Jake szétázva áll az előtérben. Leveti vizes kabátját és lerúgja magáról cipőit. 

-Lemondtam a turnét.- mondja. -Sajnálom. Szeretlek és ez soha nem fog változni. Nem tudlak elengedni és nem is foglak. Fontosabb vagy bárkinél és bárminél ezt te is tudod.

Haboztam és csak könnyes szemeimen át néztem rá. Leült szorosan mellém a bőr kanapéra. Kezét combomra tette, már reflexből.
-Te vagy a mindenem!

Mosolyogva hajolt oda hozzám és csókolt meg...

Napjainkban.

-Boldog Születésnapot Amanda!- mondtuk egyszerre. 

Amanda ma lett négy éves. Ez a négy év elég sűrűre bizonyult mindannyiunknak. Elvégeztük az egyetemet és Los Angeles-be költöztünk. Jake egyre híresebb, Megan remek orvos, Finn és Jack nyitottak egy céget én pedig élvezem a filmrendezést. Megan kisfia már 3 éves lesz és egy örökmozgó akárcsak Amanda ezért remekül kijönnek. 

Míg Amanda barátaival kint játszott a kertben addig mi bent iszogattunk.

-A gyerekeinkre.- emelte poharát Jake.

-Rájuk.- mondtuk egyszerre.

Fenékig húztuk a poharat és a kesernyés íz mindenkiből fura arcokat hozott ki. Jake ölelt hátulról át és puszilta meg nyakamat. 

-Szeretlek.- suttogja.
Halkan felkuncogok és szembefordulok vele. Férfias vonásai és kisfiús mosolya mindig le tud venni a lábamról. Átfuttatom ujjaimat rövidre nyírt barna haján és nyaka körül összekulcsolom. Mély barna szemeibe nézek, majd megcsókolom. A csengőre válunk csak el. Magammal rángatva ajtót nyitunk.
-Sziasztok.- bátyám, felesége és 3 hónapos lányuk áll az ajtóban. Ann teljesen más, mint annak idején gondoltam. Amint közelebbről megismertem teljesen belelopta magát a szívembe akárcsak lányuk, Hannah.
-De kis tündér.- mondom és megsimogatom arcocskáját.
-Jaj de édesen hányingerkeltő.- mondja Megan.- Akár a nagy amerikai mintacsaládok.

Csak a szememet forgattam és újra a kis csöppséget néztem. Örülök, hogy Amanda már nem ilyen kicsi. Azok az idők szörnyűek voltak. Tanulnom kellett de nagyon nem ment mellette, de szerencsémre ott volt nekem Jake.

Ann elvonult a kicsivel egy csendesebb szobába mi pedig a nappaliban folytattuk a társalgást. Apa is megérkezett valamint Jake szülei és húga.
Amanda futott be a szobába és karolta át derekam.
-Anya a ház.
Mosolyogva figyeltem, ahogy játszanak és szaladgálnak. Jake is nézte kislányát és a büszkeség még mindig szemeiben ragyog.
-Mi van a filmeddel tündérkém?- kérdezett apa.
-Megvették a jogokat és már csak a kamera mögé kell ülnöm és rendezni.- mondom büszkén és iszok a pezsgőmből.
-Gratulálok húgi.- mondja Chris és egy puszit nyom a homlokomra.
Mosolyogva végignézek a családomon. Finn-re mosolygok és jegyesére Amee, akit még az egyetemen ismertünk meg. Scott, régi jó barátom is a kanapén ül és 2 éves fiának édesanyjával Avery-vel.
Talán tényleg unalmas kertvárosi emberek lettünk. De nekem ez is megfelel hisz a lényeg csak annyi, hogy a számomra fontos emberek mellettem legyenek!