#2. Kötet 15. Fejezet

Egy hónapos lett Amanda, mikor visszamentem az egyetemre. Jake vigyázott rá napközben és egész jól elboldogult. Reggel sietősen készülődtem, mert késésben voltam. Jake a lányunkkal a kezében figyelte ahogy kapkodok az utolsó vizsga nap reggelén.
-Kívánj anyának sok sikert.- mondja Jake Amanda-nak.
-Legyetek jók.- mondom és megpuszilom őket.-Szeretlek.
Megan parkolt a felhajtón és dudált folyamatosan.
-Végre.- mondja.
Odahajolok hozzá és egy puszit nyomok arcára. Megbocsájtón rám mosolyog és elindulunk. Finn várt ránk az egyetem főépületében barátnőjével Amiee-vel.
-Sziasztok.- köszönök nekik két puszival és sietősre fogjuk a tempót.
-Tanultatok?- kérdezem Amiee-től és Finn-től.
-Nagyjából- válaszolják egyszerre.
Meganra nézek, aki még mindig a biológia könyvét bújja.
-Nem tanultál?- kérdezem.
-De.- mondja fel sem nézve a könyvből.- Csak a nyári gyakornoki állást akkor kaphatom meg ha kiválóra vizsgázom.
Furcsán nézek rá majd megrántom a vállamat és izgatottan integetek Scott-nak, akit csak most vettem észre.
Öleléssel köszönök nekik. Avy, a barátnője kérdezgetni kezd, hogy nem izgulok a mai vizsga miatt.
-Csak egy kicsit.- vallom be.
Egy női hang utasít minket, hogy menjünk be a kijelölt tanterembe és foglaljuk el helyünket. Elköszöntem mindenkitől és gyors léptekkel elindultam a 75-ös terembe. Végigmentem egy hosszú, fehér folyosón és felsiettem a harmadik emeletre. Egy sokkal barátságosabb helyiség fogadott. A falak halvány lila színben pompáztak és növények is díszítették a folyosót. Megálltam a 75. terem előtt és bekopogtam.
-Tessék.- szóltak ki.
-Mrs. Jake Miller.- mutatkozok be.
-Rendben rajta van a listán.- mondja egy szemüveges 50 körüli nő.- Foglaljon helyet.
Leülök és előveszem a laptopomat. Amíg várom, hogy bekapcsoljon körbenézek a teremben. Ismerős arcok vesznek körül, de eddig egyetlen egy személlyel sem váltottam még egy szót sem. Tekintetem újra a képernyőre ragadt és kis családom képe jelent meg rajta. Jake és Amanda.
-A lapokon megtalálják a feladatokat. Két óra áll rendelkezésükre. Sok sikert!- mondta a tanárnő.
Átolvastam a feladatot és bele is vetettem magamat. Weblap létrehozása. A rendelkezésemre álló összes időt felhasználtam és elégedetten távoztam a teremből. Barátaimmal egy kávé mellett beszélgettem és elmondta mindenki, hogy mennyire jól vagy éppen rosszul csinálta meg a feladatot. Finn-el elemeztük éppen a feladatunkat, mikor megérkezett Megan.
-Hogy sikerült?- érdeklődöm legjobb barátnőm vizsgaeredménye után.
-Megvan.- mondja büszkén.
Sikítozva ugrom nyakába és ölelem meg. Megan hazavitt és egyenesen indult Bristolba, hogy találkozhasson férjével. Én lassan battyogtam fel a lépcsőkön és halkan fordítottam el a kulcsot a zárban. Jake háttal állt nekem és bőröndöket emelgetett.
-Új edzés mód?- kérdezem.
-Ami azt illeti nem.- mosolyog rám.- Amerikába megyünk!
-Mégis kik?- kérdezem és rádobom táskámat a fotelre.
-Hát mi.- mondja.- Amanda, te és én.
Kezdett felmenni bennem a pumpa. Idegesen berohantam a konyhába majd rájöttem, hogy nem akarok onnan semmit ezért Jake elé álltam és leüvöltöttem a fejét.
-Mégis, hogy képzeled, hogy egy másfél hónapos gyerekkel átutazom a fél világot?
-Értsd már meg, hogy ez fontos nekem. A zene fontos nekem!- mondja.
Egy autó kettőt dudált kintről, majd újra még kettőt. Kérdőn Jake felé néztem.
-Talán nem a taxi?
-De.- mondja.- Azt hittem, hogy hamarabb jössz. Szólok neki, hogy várjon egy kicsit.
-Rám ugyan nem.- mondom neki.- A lányom és én itthon maradunk!
-Ne csináld már ezt Zoe!- mondja.- Tudod, hogy szükségem van rád a színpadnál. Nélküled nem megy!
-Akkor most meglátod milyen nélkülem.- mondom határozottan.- Amanda nem fog másfél hónaposan repülni.
Jake kezei ökölbe szorultak és idegesen egyet a falba vert majd kisétált az ajtón. Néztem ahogy megy és még utoljára hátra néz majd beül a taxiba és elmegy.
Itt hagyott, újra!

#2. Kötet 14. Fejezet

Jake a kórház felé vezet és jó pár sebesség határt átlép én eközben hol a fájások miatt ordítok, hol pedig Megan-t próbálom felhívni. A harmadik csöngésre vette fel.

-Szia Zoeeboo!- köszönt vidáma.

-Azonnal Leeds-be kell jönnöd!

-De még maradnék pár napot.- nyafog.- Minden rendben van?

-Persze éppen egy 10 perces fájáson vagyok túl és a kocsival a szülészetre hajtunk.

-Szülsz?- kérdezi.

-Igen, Megan! Szülni fogok!- mondom neki.

-Jó rendben semmi pánik azonnal indulunk!- mondja.

-Ott kell lenned, hogy támogass.- mondom neki.- Nélküled nem fog menni. Szükségem van rád!

-Jó nem kell túldramatizálni!- mondja.- Ez a való élet nem egy könyv. Itt nem a férjedre vagy a legjobb barátnődre van szükséged hanem az orvosodra!

-Ne okoskodj hanem gyere.- mondom neki és lecsapom a telefont.
Berohantunk a kórházba és az első nővért elkaptam, akinek elmondtam, hogy szülni fogok és azonnal hozza az orvosomat. Hajam izzadtan ragadt nyakamhoz ebben a május végi melegben. Bevezettek egy szobába, ahol a nővér segített levenni a ruháimat és rám adott egy kórházi köpenyt, vagy mit. A szülő szobában már csak az orvosra vártunk és, hogy Megan is megérkezzen.
2 órája vajúdtam mikor megérkezett. Beöltöztették valami zöld hacukába és beküldték hozzám.
-Gyerünk kislány már itt vagyok.- közeledik hozzám.
-Végre.- nyúlok ki és a kezét elkapva magamhoz rántom.
További egy órányi szenvedés után megpillantottam lányomat az orvos kezébe. Apás szülés volt ezért Jake vágta el a köldök zsinórját. Boldog apaként tartotta lányát kezeiben. Kicsit esetlen volt de majd belejön akárcsak én.
-Mr. és Mrs. Miller a lányuk egészséges. 56 cm-er és 3,67 kg. Már csak a nevét kell beleírnom az anyakönyvébe.
-Amanda Miller.
-A kicsi Amanda.- mosolygok rájuk majd kezeim közé veszem lányomat.
-Csinálna rólunk egy képet?- kéri meg Jake a nővért.

~ ~ * ~ ~

Egy fél napot átaludtam, mert annyira kifáradtam. Mikor felkeltem a kórteremben tömeg fogadott. Ott volt a férjem, az apám, a testvérem, a barátaim és Jake egész családja. Álmosan pillantottam végig és mosolyogva néztem lányomra, aki édesen aludt a neki fenntartott ágyban.
-Jó reggelt.- köszön Jake és arcomra egy puszit nyom.
-Sziasztok.- köszönök mindenkinek a szobában.
-Szia húgi.- ölelget meg bátyám.
Körbeállták Amandát és úgy csodálták, mintha még nem láttak volna fehér embert. Jake szemében még mindig az a csodálat, büszkeség és boldogság ragyogott, mint akkor mikor megtudta, gyermeke fog születni.
-Gyönyörű akárcsak te Zoe.- mondja Chris és leül a lábamhoz.
Este felé már csak hárman vagyunk a szobában. Jake fekszik mellettem az ágyban és nézi ahogy lányunkat szoptatom. Miután Amanda tele ette magát kezemben ringatom.
-Rendben vagy?- kérdez Jake.
-Fáradt vagyok de ennél boldogabb nem lehetnék.
-Akárcsak én.- puszilja meg lányunk homlokát majd ad csókot ajkaimra.
Az éjszakát én még a kórházban töltöm- a szoptatások miatt kevés alvással -Jake pedig hazamegy, hogy elrendezze családtagjainkat a házunkban. Hajnali háromkor hátamra fordultam és a mennyezetet bámultam. Nem jött álom a szememre pedig fáradtnak éreztem magamat. Amanda édesen aludt jobb oldalamon, figyeltem ahogy mellkasa emelkedik majd süllyed. Nyugodtság fogott el és éreztem, hogy minden rendben van és az is lesz.