2013. szeptember 11., szerda

#2. Kötet 4. fejezet

Jake Miller  | via TumblrJake egy hete indult el a turnéra, de már az első percben ahogy egyedül hagyott mélységesen hiányzott. Nem tudod mi az a hiány mikor nem kelsz fel és nincsen melletted, mikor egyedül ülsz az asztalnál és a helye üres, mikor a tévénézés közben nem tudsz hozzábújni és mikor csak a számítógép monitorján látod az éjszaka közepén csodálatos mosolyát ami még tartja benned a lelket.
Megan mosolygós arca tűnt fel a telefonom.
-Helló Zoe.- köszönt bele boldogan.- Hogy s mint?
-Kezdek bedilizni Meg az egyedülléttől.
-Akkor ma át kell ugranod az egyetemre!- mondja nekem.- Nagy hírünk van.
-Ha muszáj!
-Hatra a szobámban!
Max hangerőre csavartam a rádiót és Jake édes hangjára elkezdtem kitakarítani a házat. Kikapcsoltam az összes készüléket és átcuccoltam a koleszbe. Bedobáltam a holmijaimat a szekrénybe és kicsit körülnéztem az interneten. Megakadt a szemem egy verseny hirdetésén. Egy kisfilmet kell szerkeszteni a Világ az én szememen át! címmel. Elolvastam a feltételeket és megakadt a szemem a nyolc számjegyű nyereményen. Egy e-mailt írtam, hogy én is szeretnék jelentkezni és kinyomtattam a lapot, hogy jobban áttanulmányozzam a dolgokat. Hatkor Megan szobája előtt álltam és bekopogtam. Jack nyitott ajtót és már bent nyomorogtak a barátaim. A szerelmespáron kívül Finn és Caspar is ott volt.
-Mivel mind itt vagytok bejelentjük.- kezdte Megan majd orrom elé dugta bal gyűrűsujját.- Jack megkérte a kezemet!
-Jézus Megan gratulálok.- mondom és legjobb barátnőm nyakába ugrom.- És neked is Jack!
Miután mindenki gratulált elterültem az ágyon és figyeltem izgatott barátnőmet.
-Jövő hetén lesz Vegasban az esküvőnk!- örvendezik.- Nyugi mindenkinek fizetve lesz a jegye.
-És megvan már a ruhád és, hogy mégis hol lesz?- kérdezem.
-Emlékszel arra a Las Vegas-i hotelre a kápolnával?- kérdez.
-Sajnos.- mondom fanyar képpel ahogy előtörnek belőlem az emlékek.
-Na ott lesz!- mondja boldogan.- Jönnek a bátyáim és Jack szülei is. Meg apád és Chris!
-Micsoda?- kérdezem.- Neked elment az eszed? Nem tudhatják meg, hogy terhes vagyok.
-Egyszer úgyis megtudják.- szólalt meg Finn.
-Jobb később.
Kínos csend telepedett a szobára amit Caspar tört meg.
-Éhes vagyok!
MileyIdegesen beletúrtam a hajamba majd kifújtam a levegőt, mint akit gyomorszájon rúgtak. Finn megsimogatja a hátamat és tarkón vágja Caspar-t amiért ilyen marhaságot mondott. Megan vet véget a komor hangulatnak, amit az idegességem okozott.
-Menjünk el a McDonalds-ba és együnk!
-Így is elég kövér vagyok.- panaszolom neki.
-Zoella Sugg! Most azonnal befejezed a siránkozásodat és mosolyt erőltetsz az arcodra! Nem minden körülötted forog.- ordítja arcomba.-Szóval ne nyavalyogj nyilvánosan! Húzd ki magad és színészkedj legalább az én kedvemért! Férjhez megyek.
Megan-nak megvolt mindig az a rossz tulajdonsága, hogy bűntudatot tudott bennem kelteni. A gyorskajáldában csak egy salátát vettem és leültünk egy asztalhoz. Mi voltunk a leghangosabbak az egész épületben de nem foglalkoztunk ezzel.
-És hófehér ruhád lesz?- kérdezem Meg-től.
-Természetesen.- mondja.- Neked is találtam már egy csodálatosat de még meglepetés!
-Nekem minek?
-Mert te leszel a koszorúslányom butus!- mosolyog rám Megan.
-Hú de jó!- dobálom karomat fejem felett túljátszott boldogsággal!
Finn veregeti meg Jack vállát és súg valamit fülébe.
-Nem illik sugdolózni.- mondom nekik.
Összenéznek majd Finn elmondja ugyan azt amit minden bizonnyal az előbb Jack-nak is.
-Büszke vagyok a testvéremre, hogy ilyen döntést hozott.- mondja.- Ismerem már születésem óta és eddig az összes lányt akit megdöntött együtt nem szerette annyira, mint téged! És remélem én is találok egyszer majd egy ilyen lányt!
-Ohh...- érzékenyedtünk el együtt Megan-nal.- Finn hisz neked ott van Jo.
-Már szétmentünk.- mondja.- Nem volt meg hát, hogy is mondjam a vonzás és a szerelem.
-Sajnálom.- mondom neki.
-Én nem.- monjda.- Egyre közelebb vagyok az igazihoz.
Rámosolygok majd visszaindulunk a campusba. Lezuhanyzok és Jake pulóverébe bújok.
Beállítottam és elkezdtem felvenni a világot az én szememmel. Videóhívást indítottam és vártam, hogy Jake felvegye.
-Jó reggelt gyönyörűm.- köszön a kamerába.
-Hajnali egy óra van.- nézek rá furán a kamerába.- Hiányzol.
-Te is nekem.- mondja.- Nagyon.
-Képzeld! Jack megkérte Megan kezét!- mesélem.- Jövő héten esküvő lesz Vegas-ban. Ugye oda tudsz repülni?
-Megoldom.- kacsint.- Muszáj, hogy lássalak, hogy érintselek, hogy csókoljalak. Jó hallani a hangodat, de mért nem vagy otthon?
-Bediliztem már a magánytól Jake.- mondom neki könnyes szemmel.- Ha nem éppen azon agyaltam, hogy mit csinálhatsz akkor azon, hogy éppen kivel. Félek, hogy egyszer felhívsz és azt mondod nem jössz többé haza! Találtál valakit akit jobban szeretsz és mi egyedül maradunk Amandáva!
-Zoe ne légy butus!- rázza a fejét és mintha arcomat szeretné megsimogatni a kamera felé nyúl.- Minden egyes percben csak rátok gondolok és mindent értetek csinálok. A szívem megállna a szereteted nélkül. Szükségem van rád annyira, hogy el sem tudod képzelni.
Mindenféle semmiségekről beszélgettünk még majd én aludni ő pedig a stúdióba ment. Kapucnis Young and Reckless pulóverében aludtam el aminek arcszesz és dohány illata volt, mert Jake újra rászokott. Valahogy illata közelebb hozta hozzám és így könnyedén álomba tudtam merülni. De még ott is őt láttam. Ilyen a szerelem!