#13. Fejezet

#Tizennyolcadik nap

Az utolsó hét előtt állunk a majd egy hónapos turnéból. Igaz kimaradunk pár napból de az első napok úgysem fontosak az egyetemen. Las Vegasba lép fel ma Jake aminek a következménye még nagyobb káosz a háttérben. 

De ez a Miller High Life!

Amíg Jake a színpadon szórakoztatja rajongóit addig én az öltözőjében kicsit összevágom és megszerkesztem az eddigi felvételeket. Végig nézem az eddig készített képeket és mint egy idióta nevetek. Megan lép be az öltöző ajtaján szorosan nyomában Jack.

-Szerintem mi nem megyünk ma az after party-ra.- mondja.

-Minden rendben?- kérdezem.

-Persze csak lemegyünk egy kicsit pókerezni!- mondja.

-Nyerj helyettem is!- mondom.

-Én nem érhetek a nyomodba.

Elköszönnek és el is mennek le a szálloda szerencsejáték termébe. Jake is bejön izzadtan és kimerülten. Hátulról megölel én pedig próbálok kibújni karjai közül. Lezuhan a kanapéra és egy egész üveg vizet felhajt.

-Jó voltál.- mondom.

-Nem is láttál!

-Kint álltam vagy fél órát csak utána megszédültem!- mondom.

-Most már jól vagy?- kérdez.

Bólintok és lecsapom a laptopom tetejét és mellé ülök.

-Van kedved egy kicsit bulizni?- kérdez és fejét vállamra dönti.

-Amennyiben letusolsz lesz!- mondom neki és felhúzom az ülésből.

Jake-et szmokingban és nyakkendőben látni egy felejthetetlen pillanat. Akár csak a gimis bálok a filmekben. Soha nem voltam még bálon, a gimiben nem hívtak el az egyetemben pedig csak Tavaszi Keringő van ami még odébb van. Sokáig kutattam a bőröndömben, hogy mégis mit vegyek fel mire kezembe akadt egy rövid ruha ami megfelelt az alkalomnak. Átmentem Finn szobájába és ott készülődtem. Kísérő híján legjobb barátom szobájában tölti az estét amit igazából nem is bánt, mert így tud beszélgetni barátnőjével. Kész sminkel és frizurában léptem ki Jake és Finn elé. Jake ledermedve bámult Finn pedig megpörgetett és szoknyám felfedte combomat. 

-Gyönyörű vagy.- szólalt meg végre Jake.

-Érezzétek jól magatokat.- lökdösött kifelé Finn majd becsapta mögöttünk az ajtót.

Belekaroltam Jake karjába és lementünk a lifttel az ebédlőbe onnan pedig ki a januári hidegbe, ahol a bál féleséget tartották. A tánc parkettnek kinevezett beton placcon párok ringatóztak egy lassú számra és én is húzni kezdtem magammal barátomat. Kezét derekam köré fonta én pedig vállára fektettem államat és szorosan hozzábújtam. A zenére ringatóztunk hosszú perceken át majd tekintettemmel az övét kerestem. Ahogy belenéztem gyönyörű szemeibe kísértést érzetem és megcsókoltam. Lassan és hosszasan.
Ed hangjára váltunk szét.
-Bocsánat ha megzavartam valamit de az a fazon veled akar beszélni Jake. - mondja.- Egy nagykutya a zene iparban.
Jake csak bólintott és se szó, se beszéd faképnél hagyott. Egy puncsos tálnál vártam rá már vagy fél órája mikor megérkezett Jack és Megan.
-Mit csinálsz itt egyedül?- kérdezett Jack.
-A barátom lecserélt egy lemezszerződésre!
Megan rosszallóan méregette Jake-et majd visszafordult hozzám.
-Menny fel. Fürödj meg és menj át Finn-hez. Biztos szívesen fogad.- adta az utasításokat.
-De Jake....- kezdtem de nem engedte befejezni.
-Majd én elintézem!
Még mielőtt elindultam volna Jack fülébe súgtam, hogy vigyázzon rá, mert ilyenkor megőrül. Megan utasításait követtem és hajnali háromkor már Finn ágyának jobb felét birtokoltam.
-Ha Jake jön és meg akar ölni téged löklek elé!- mondta a bátor férfi a szobában.
-Én szerintem nem is fog jönni.
Ekkor végszóra kivágódott az ajtó. Vagyis pontosítok az ajtó a földre zuhant és behorpadt ahol Jake pár másodperccel berúgta.
-Mért kopogna ha be is törheti az ajtót!- csattantam fel és ráálltam az ajtó maradványaira.- Jake elment az eszed? Tudod kopogni is lehet ahogy a normális emberek teszik!
-Te beszélsz normális emberekről.- bökött felém ujjával.- Csak úgy egy szó nélkül kicuccolsz a szobánkból és annyit sem mondasz, hogy Hello!
-Hogy én nem köszöntem? Jake ki hagyott faképnél egy lemezszerződés miatt? Ki az anyámon kívül?
-De te ezt nem érted! Paul egy nagyon jó ajánlatot tett lehetséges egy új lemez és jövő hónapban egy újabb nagyobb turnéra indulhatok!
-Ó szóval többet leszel Anglián kívül?- kérdeztem de tudtam mi a válasz.
-Igen, mert Amerikai show lesz de jöhetsz velem.
-Te is olyan vagy mint a többi zenész!- ordítottam arcába. -De most én mondom, hogy viszlát!
-Ne legyél már ilyen Zoe!- nézett rám és megfogta kezemet.
-És még én vagyok a hibás!- erőből kirántottam kezemet és kifelé löktem az ajtón.- Jake tüny el! Legyen a barátnőd a zenéd és hagyjál békén!
-Rendben lehet jobb is lesz!- idegesen ment a fal végén és párszor bele is vert.
-Még, hogy én vagyok a mindened!- szóltam utána. Sírva csúsztam végig az ajtó keretnek dőlve és néztem ahogy eltűnik. Még egy ember akit elvett tőlem a hírnév. Finn segített fel a földről és visszatuszkolt az ágyba. Óvatosan betakart és kicsit arrébb hallottam ahogy felhívja a karbantartókat majd erősítést kér Megan-tól aki nem sokkal később megjelenik.
-Szívem, minden rendben lesz.- simogatja hajamat ahogy mellém ül az ágyon.- Jake egy barom!
-Haza akarok menni.- mondtam hangomat alig ismertem fel. Erőtlen volt és halk.
-Hogyan?- kérdezett vissza Megan. Minden bizonnyal nem hallotta.
-Haza fogok menni!- mondtam most már határozottabban.
-Rendben drága reggel foglalok helyet a következő gépre.- mondta Megan higgadtan és megsimogatta az arcomat.- Addig kicsit pihenj le!
-Nem akarok lepihenni.- mondtam és lerúgtam magamról a takarót.- Most azonnal elmegyek!
-Rendben.- szólalt meg Finn a szoba túloldaláról.- Majd én haza megyek veled.
-Nem kell díszkíséret. Nem vagyok 10 éves.
-Jobb a békesség.- mondja.- Még leordítod egy embernek a fejét aki hasonlít egy kicsit Jake-re.
Megan halkan felnevetett de abba is hagyta mikor erőből bokán rúgtam.
-Akkor megyek és összecsomagolok.- indul Megan
-Nem csak ketten megyünk Zoella-val.- mondta Finn.
-Rendben akkor tartjuk mi itt a frontot.- egyezett bele Megan.
Beledobáltam minden holmimat a bőröndjeimbe és nagy nehezen össze is cipzároztam. Magamra rángattam egy farmert és egy pólót majd belebújtam kabátomba és egyenesen a reptérre indultunk.
-Van két jegy a következő gépre.- mondja Finn mikor visszaér az információs pulttól.
-Remek.- mondtam.- Mikor indul a gép?
-5 perc múlva.
Őrült futásba kezdtünk. Sikerült feladnunk a csomagokat és még a gépre is felértünk. Csodával határos módon elfoglaltuk helyünket és zihálva bújtunk ki kabátjainkból és kötöttük be magunkat. Az egész utat végig aludtam. Csak az ebédre keltem de nem volt benne semmi ehető. A repülős kaják borzalmasak. Az volt a legjobb az alvásban, hogy akkor nem kellett agyalnom a tegnap estén. Csak mikor leszálltunk Londonban és egyedül éreztem magamat. Még Finn a legjobb barátom sem tudott olyan biztonság érzetet adni mint amikor Jake karjai között voltam. Egyedül vártam a terminál közepén miközben Finn a csomagjainkért ment. Embertömegek kavarogtak körülöttem és ebből a több mint egy millió emberből aki itt volt egy sem tudta, hogy hogyan érzek. Egyetlen személy sem érezhette azt amit én. Jake kitépte a szívem másik felét is ahogy anyám tette annyi ideje. De már tudom, hogy lecserélhető vagyok egy lemezszerződésre. Forogni kezdett a világ körülöttem. Hangos nevetést hallottam mindenfelől és szemem előtt a Lemezszerződés szó lebegett. Mindenhol csak ezt a szót láttam. Egy férfi hang ismételte egyfolytában. Sírva rogytam térdre és a könnyimtől áztatott padlót figyeltem.
-Zoe gyere állj fel.- ragadta meg karomat.- Nincs mit bámulni rajta emberek! Haladjanak csak tovább.
Erősen belekaroltam Finn-be és vállába temettem arcomat. Előttünk utat tört a csomaghordóval és végre kiértünk a reptér elé. 10 percet vártunk egy taxira. Belökött a taxiba és becsusszant mellém. Elmondta a taxi sofőrnek az egyetem címét és elindultunk. Könnyes szemeimen át néztem London utcáit. Negyed óra csönd után a frusztrált vezető megszólalt:
-Minden rendben kislány?
-Rendben van csak kicsit fáradt...- válaszolt helyettem Finn.
-Nincsen rendben semmi.- fakadtam ki.- A barátom lecserélt egy albumra ahogy az anyám tette. Azt mondta, hogy soha sem hagy el, hogy a mindene vagyok. Hazudott az a mocskos szemét hazudott nekem. A szemembe mondta és ...és én ennek ellenére is szeretem!
Újra Finn vállán sírtam és magamon éreztem a vezető együtt érző pillantásait. Nem akartam együttérzést, mert senki sem tudja, hogy mit érzek igazán.
Senki!