#2. Kötet 11. Fejezet

Megan rázott fel legszebb álmaimból hajnalok hajnalán. Körbenéztem a hotelszobában, ahol csak ketten voltunk. A lánybúcsúztatómat egyedül Megan-nal töltöttem el alkohol és más tiltott szer nélkül. Hát nem így képzeltem el régebben, de terhes  vagyok!

-Egészen 8 órád van, hogy kiélvezd a szabad életed minden örömét.- mondja.

-Akkor aludni szeretnék.- nyöszörgöm és fejemre húzom a takarót.

Egy óra alatt barátnőm eléri, hogy kimásszak az ágyból és valami ruha féleségbe bújjak. Jake szüleinek házához megyünk ahol már javában zajlanak az előkészületek. Jake-el csak az oltár előtt fogunk találkozni, mert balszerencsét hoz és szerintem az éjjel elég durván berúghattak a haverjaival a legénybúcsúztatón. Kapok egy erős kávét és pár csokis muffint. Megan és Jake anyja izgatottan beszélgetnek és tervezgetik az esküvőmet. Miután elrendeztek mindent beküldtek a fürdőszobába, hogy kezdjem el kifesteni magamat. Ehhez én ragaszkodtam, mert másra nem bíznám magamat így ha eltolom akkor azért csak én lehetek a felelős. És mi rosszabb egy ideges, terhes menyasszonynál? Semmi.

-Gyönyörű vagy.- mondta valaki mikor kiléptem a fürdőből. Az apám állt velem szemben. Közel léptem hozzá és megöleltem.

-Olyan jó, hogy itt vagy.- mondom.- Chris?

-Nemsokára leszáll a gépe.- mondja és megpörget.- Az én csodaszép kislányom.

Apa arcán könnyek csorogtak végig, amitől az én szemeim is bekönnyeztek.

-Jaj nehogy el kezdj sírni.- mondja Megan.- Csók Mr. Sugg.

-Szervusz Megan.- mosolyog rá apa majd eltűnik Jake apjának irodájában.

-Csodálatosan nézel ki Zoe.- mondja Megan.

Egy órával az esküvő előtt már rajtam van a ruha is és a limuzint várjuk, ami elvisz a kápolnáig. Megan kék koszorúslány ruhában szaladgál a házban és telefonon beszél. Időközben megérkezett a bátyám is, akinek volt még ideje bemenni a McDonalds-ba és hozott nekem egy nagy adag sült krumplit szigorúan ketchup nélkül, mert ha ráesne egy csöpp is a ruhámra kitörne a 3. világháború!

Fél órával az esküvő előtt megérkezett a limuzin és beültünk. Chris és apa között foglalok helyet, míg barátnőm velem szemben ül.

-Megvannak a gyűrűk és benne van a gravírozás is.-mutatja.- A pap azt a fogadalmat olvassa fel, amit én írtam. Eszméletlen jó lett.

-Én is ettől félek.- nevetek.

Utoljára szállok ki a kocsiból és felfelé sietünk a lépcsőn. Késésben vagyunk. 

Megan kinyitja előttem az ajtót és az összes szempár rám szegeződik. Tele volt a templom Jake ismerőseivel, barátaival, rokonaival és voltak szerencsés rajongók is, aki jelen lehettek. Az én össz' vendégseregem a hátam mögött álltak és várták, hogy elinduljak. Leírhatatlan érzés volt, mikor megpillantottam Jake-et az oltárnál és eloszlott minden kétségem. Végigmentem a leterített vörös szőnyegen és egyfolytában vőlegényemet néztem. 

Elérkeztünk a fogadalom tételhez és a gyűrű felhúzására. Jake kezdett és ismételte a pap minden szavát.

-Én Jacob Miller fogadom, hogy életemnél is jobban fogom szeretni az előttem álló Zoella Sugg-ot és nem lesz számunkra semmilyen akadály. Fogadom, hogy lányomért mindent megteszek és szeretni fogom. Soha nem fogom elhagyni Zoe-t és egész életemen át szeretni fogom. Fogadom, hogy őrülten szeretlek, akármilyen leszel is. Most és mindörökké. Sosem felejtem el, hogy ez egy életre szóló szerelem. A lelkem legmélyén tudni fogom, hogy jöhet bármi, ami elválaszt minket, mindig visszatalálunk egymáshoz, mert te vagy az én mindenem!- fejezte be és felhúzta a gyűrűt az ujjamra.

Én következtem:

-Én Zoella Sugg fogadom, hogy mindennél és mindenkinél jobban szeretni fogom Jacob Miller-t és lányomat Amandát. Fogadom, hogy mindig melletted leszek és nem lesz számunkra akadály pár ezer mérföld.  Fogadom, hogy nem fog zavarni, hogy állandóan húst hússal eszel és néha én is fogok. Fogadom, hogy hűséges leszek hozzád és számomra te lettél az otthon, te lettél a család és te lettél az én mindenem!- majd felhúztam én is a gyűrűt.

-Isten színe előtt Mr. és Mrs. Miller önöket házastársakká nyilvánítom. Csókolja meg a menyasszonyt!

Jake felemelte a fátylamat és olyan emlékezetes csókkal kezdte házas életünket, amibe beleremegett a térdem. Ha nem fogja a derekamat ennyi ember előtt esek el. Karjába vett és egészen a limuzinig cipelt. 

-El sem hiszem, hogy ezt csináltuk.- mondja és rám mosolyog.

-Már is megbántad?- kérdezem.

-Eddigi életemből csak egy dolgot bánok.- mondja.- Az, hogy hagytalak egyszer elmenni. Többé nem fordul elő és ez a nap életem legszebb napja lett.

-Még nincs is vége.- nevetek és megcsókolom férjemet.

-Mrs Miller ön már a jelenlétével csodálatossá teszi a napomat.
-Mr Miller én is elmondhatom ugyan ezt magamról!- mondom nevetve és vállára döntöm fejemet.

A vendégek átmentek az étterembe ahol már csak ránk vártak. Felvágtuk a tortát és következett az apa lánya tánc.

-Gratulálok kincsem.- mondja apa és együtt ringunk a zenére.- Hallottam, hogy anyád meglátogatott.

-Igen és ezért te vagy a hibás.- mondom.- De annyira boldog vagyok, hogy nem tudok rád haragudni!

Apát Jake édesapja majd Chris váltotta. Utánuk táncoltam Finn-el és Jack-al majd elképzelhetetlenül hosszú idő után férjem vállát karolhattam át.

-Merje csak valaki rájuk azt mondani, hogy nem illenek össze.- szólal meg Megan egy asztal tetején állva.- Annyi mindenen mentek át együtt, hogy megérdemlik végre a Happy End-et! Lehet az ő történetükben nincsen egy másik személy vagy halálos betegség és még amnézia sem. Mégsem sablonosak. Lett egy saját történetük veszekedéssel, távolsággal és egy nem várt terhességgel fűszerezve. Amikor Leeds-be indultunk álmomban sem gondoltam volna, hogy ez vár ránk. Srácok, akik lehozzák nekünk a csillagokat. Emberek emeljük poharunkat Zoe-ra és Jake-re. A szerelemre, ami mindennél erősebb.

Könnyezve borultam Jake vállára és szorosan hozzábújtam. 

Életem legszebb napja.

#2. Kötet 10. Fejezet

Jake egyre izgatottabb volt minél közelebb értünk szüleinek és testvérének házához.
-Semmi baj nem lesz.- nyugtatom most én.
-Te csak azt hiszed.- feleli.- Lehet, hogy örülni fognak. De az is lehet, hogy apám rögtön kitekeri a nyakamat.
-Előbb utóbb kiderül.- mondom és kinézek az ablakon , ahol már megpillanthatjuk a házat. Jake kifizeti a taxit és elcipeli a bejáratig a bőröndjeiket. Tétován az ajtóhoz emeli kezét de nem kopog csak vár.
-Jaj istenem!- mordulok rá és becsöngetek.
Jake mérges pillantást vet rám, de már el is tűnik szemeiből a düh, mikor Jenny, a húga ajtót nem nyit.
-Jake.- öleli rögtön meg majd rám mosolyog.- Zoella.
Megölelne de hasam már nem kicsi mérete miatt gátolja ebben. Furcsán néz de beljebb invitál minket.
Jake segít levenni rólam a kabátot és ekkor felfedem hasamat. A fehér feszülős póló kiemeli hatalmas méretét. Oké lehet nem olyan nagy de nekem igen!
-Jézus isten.- lép ki Mrs. Miller a konyhából.- Nem is számítottunk rátok.
-Meg akartunk lepni titeket anyu.- mondja Jake és megpuszilja.- Zoe-ra biztosan emlékszel.
A nappaliban ülünk össze és megérkezik Mr. Miller is így Jake családja teljes lesz. Még az aranyos fehér szőrgombóc is feltűnik. Felületes beszélgetést kezdenek, amire annyira nem figyelek inkább csak az aranyos kutya hasát vakargatom.
-Na jó.- csap térdére Jake húga.- Én nem tudok úgy tenni, mint, aki nem látná Zoella nem kicsi hasát és kezén a jegygyűrűt.
-Végre, hogy valaki észrevette.- könnyebbült meg Jake és magához ölelt.- Jövő héten esküvő.
-Fiam, Zoella.- állt fel Jake apja, aki nemsokára apósom lesz.- Gratulálok nektek.
A férfiak kezet ráztak majd összeölelkeztek és ez egy nagyon megható apa-fia pillanat volt.
-Mrs. Miller.- fordulok Jake anyjához.- Mit szól ehhez, hogy most már nem csak ön lesz az egyetlen Mrs. Miller a családjában?
-Üdvözlünk a családunkban Zoella.- mondja.- Örülök, hogy te leszel az én Jake-em felesége.
-Megtiszteltetésnek érzem.- mondom és megpuszilom páromat.
-És ki szervezi az esküvőtöket?- kérdez.- Szeretnék vele beszélni.
-A barátnőm Megan.- mondom és felírom a számát egy papírra, amit az előbb adott Jake anyja.- Tessék a száma.
Bemegyünk a konyhába, ahol már megterített asztal fogad minket.
-Annyi minden újat tudtunk most meg, hogy kell egy kis idő feldolgozni.- mondja Jake apja és letesz elém egy nagy tál levest.- De meséljetek az unokánkról.
-Jake.- nézek rá.- Mesélj te.
Éppen három zsemlét próbált egyszerre magába tömni, ami nem sikerült. Meg kell hagynom nem éppen a legkulturáltabban eszik.
-A lányunk neve Amanda lesz.- mondja és szemében büszkeség csillog.- Londonban fogunk maradni, míg Zoe le nem diplomázik. Június 22.-ére van kiírva és egy Leeds-i kórházban lesz a szülés.
Pizsamában bújt mellém Jake és nézte velem a tv-t.
-Egész jól fogadták.- jegyzem meg.
-Én biztos kiakadnék ha a lányom 21 évesen hazaállítana terhesen.- mondja.- Vagy a fiam egy terhes nővel.
Mosolyogva döntöttem fejemet vállára. Még mindig jó, amikor a jövőről mesél és én is benne vagyok. Velem együtt tervez és Amandával.
Reggel korán kelek és egyetlen társam a fehér bundás kutya. Egy Jake feliratos tálba zabpelyhet és tejet öntök majd leülök az asztalhoz. Jenny csoszog be a konyhába és egy mosolyt küld felém.
-Nem baj, hogy kiszolgáltam magamat?- kérdezem.- Jake olyan aranyosan alszik és nem akartam felkelteni...
-Zoe már a család tagja vagy.- nevet és leül velem szembe egy nagy tál zabpehellyel.- És nehéz?
-Micsoda?- kérdezem és beszéd közben a tej kicsorog a számból végig államon és nagy foltot hagy pólómon.
-Hát a terhesség.
-Nem könnyű.- mondom és letörlöm az államat.- Ha túl vagy a „Jézus isten még fiatal vagyok ehhez most mi lesz?” és már „Az apja állandóan Anglia és Amerika között cikázik. Egyedül vagyok!” kiboruláson is túlestél akkor már jó. Csak az elején nehéz, amikor nincsen pénzetek és a pasid állandóan a világ másik részén van te pedig egyedül vagy.
-De a végén minden jó!- mosolyog rám Jenny.
Bólintok és tovább kanalazom a kukoricapelyhemet.

#2. Kötet 9. Fejezet

-Nézzük meg csak még egyszer!- mondta Megan csillogó szemekkel.
-Rendben.- lelkesedtem.
A kamera megszállottságomnak hála a leánykérésemet megörökítettük és visítozva legalább hatvanadjára nézem végig barátnőmmel és még mindig nem hiszem el, hogy ez velem történik meg. Miután kisikítoztam magamat barátnőmmel Jake eldobott az egyetemre a filmtörténelem órámra.
-Ha végeztél itt várlak.- mondja és behajolok egy csókért.- Szeretlek.
-Én is.
Becsusszantam Finn mellé és kipakoltam laptopomat. Óriási mosolyt villantottam felé majd elkezdődött a filmtörténelem órám. Gépelés közben Finn lerántotta bal kezemet a billentyűzetről és értetlenül meredt rám.
-Csak nem?- kérdezte.
-De igen.- mosolyogtam rá.
-Hát had gratuláljak önnek Mrs. Miller.- mondja majd közelebb hajol és a fülembe suttok.- Minél hamarabb varrd el a szálakat. A férfiak ebben a köztes állapotban nagyon szeszélyesek.
-Ezen leszek.- kacsintok rá.- És ti, hogy álltok Jo-val?
-Szétmentünk de már mondtam.- mondja és hanyagul megrántja a vállát.
-Ez a terhesség miatt van.- szabadkozok.- Akkor most prédára vadászol?
-Most szüneteltetem a vadászatot.- nevet fel, aminek a következmény, hogy lepisszegnek minket.- A barátimmal és a családommal szeretnék ünnepelni.
-Mi Miamiba megyünk de minden bizonnyal ti is.- mondom lelkesen.- Belegondoltál már, hogy Karácsony másnapján mért csak a filmrendezés és webdizájn hallgatóknak kell bejönniük?
-Mert nekünk nincsenek féléves vizsgáink.- mondja Finn.- Csak ülni és hallgatni őket.
Finn példáját követve én is lejjebb csúsztam a székben és lehunytam a szememet. Aludni nem volt időm pedig nyugodt szívvel pótoltam volna be alváshiányomat, mert az egész könyvet már 16 évesen bevágtam.
Igen elég fura gyerek voltam...
Jake azon a helyen parkolt ahol megígérte. Lazán ácsorgott lányok koszorújában és beszélgetett velük. Amikor meglátott felém intett és elzavarta a társaságot.
-Viszlát lányok.- mondja majd még hangosabban kezd el beszélni.- Mire újra visszajövök, már házas leszek!
Nevetve tárja ki kezeit és ölel át.
-Változott a terv.- mondja és besegít a kocsiba.- Ma indulunk!
-És még is, hogy gondolod?- kérdezem.- Egy óra alatt bepakolok?
-Igazából csak fél.- mondja és beindítja a motort.- Szólj a többieknek is, mert jönniük kell.
Végig veszekedtünk Jake-el az egész hazavezető úton és sietősen indultam fel a lépcsőn a bejárati ajtót gondosan bevágtam előtte. Hallottam még, hogy Jake valamit utánam kiált de a szavakat már nem tudtam kivenni. Dühösen dobáltam bele a dolgaimat a bőröndeb. Nem is figyeltem igazán oda csak az érdekelt, hogy tele legyen. Végigrángattam a lépcsőn lefele a csomagjaimat és a konyha irányába indultam.
-Sajnálom Zoe.-jön utánam Jake.- Szólhattam volna előbb is! Le is mondhatom a jegyeket ha...
-Ölelj meg!- mondom neki.
Szorosan magához húz én pedig vállába temettem arcomat. Könnyeimmel áztattam be fehér pólóját és szemfestékem csúnya foltot hagyott.
-Mi a baj hercegnőm?- kérdezte aggódva Jake.
-Nekem ez túl sok!- mondom és leülök a konyhaszékre.- Állandóan egyedül vagyok, mindenki engem bámul és csitrinek gondol, a barátaim nélkülem mennek szórakozni, mert én ezzel a görögdinnyével mozogni is alig birok és ott vannak még a utálóim is...
-A kijeid?- kérdez vissza.
-A te rajongóid.- mondom és kifújom orromat.- Amikor kiderült a terhességem és kiraktad a képet és amit írtak...az...
-Sss.- húzott közel magához és egyik kezével azt a bizonyos képet kereste. Megan-t pillantottam meg az ajtóban nyomában a Harris ikrekkel.
-Mi folyik itt emberek?- kérdezi Jake.
-Mit csináltál vele Jake?- kérdezi Megan.- Bántott, megütött?
-Semmi ilyen nem történt.- ölelem meg.- Csak a terhes hormonjaim. Könnyen kiakadok.
-Szerencséd.- méregeti barátnőm Jake-et majd megpuszil és elenged.- Indulhatunk?
Kihúzzuk a bőröndöket, én beülök az anyós ülésre, Jake vezet és a barátaink pedig elhelyezkednek a hátsó sorban.
-Meg is van oldva angyalom ez az egész ügy.- mondja és odahajol, hogy adjon egy csókot.- Csak szólnod kell.
-Mit csináltál?- kérdezem. Ölembe dobja telefonját majd gyorsan vált és vesz egy jobbkanyart.
Gyorsan elolvastam az üzenetet és bárgyú mosolyt küldtem Jake felé.
-De hiszen ők a rajongóid.
-Engem kritizálhatnak túlélem, de ha rólad egy rossz szót is mernek írni...- idézte magát.- Inkább ne legyen egyetlen rajongóm se, de te mindig boldog légy és szeress.
-Ohh.- szólalt meg hátulról.- Olyan édes vagy Jake.
Hátra fordultam és rámosolyogtam Megan-ra majd Jake arcára egy puszit nyomtam.
-Hé asszony!- szól feleségéhez Jack.- Csak emlékeztetlek, hogy a férjed vagyok!
-Jaj ne féltékenykedj már!- mondja Megan majd az út hátra lévő részében egymást falták a kocsi hátsó ülésén, szegény Finn pedig már az ajtónak nyomódva ült.