2013. július 13., szombat

#5. Fejezet


image


Meglepett a kérdése. Csak tovább szürcsöltem a teámat és néztem az emberek tömegét. Eltereltem a gondolataimat olyanokkal, mint, hogy mit vegyek a bátyámnak vagy Megan-nak karácsonyra. Meg persze apának.  Anya nem kap semmit. Mégis mért kapna? Már vagy 10 éve nem hallottam felőle. Anya az ilyen?
-Zoella? Itt vagy?- zökkentett ki a kötött pulcsik és meleg zoknik világából Jake. -Eljössz velem vagy nem?
-Még nem tudom Jake.- mondom.- Lehet Megan-éknál töltöm a karácsonyt lehet elmegyek LA.-be.
-Megan is jön.- nyögi ki.- Meg a Harries tesók is és a fura barátotok Caspar.
-Nem is fura.- védem meg szőke barátomat.- Még megbeszélem apával.
-Rendben.- mosolyodik el.
Tovább beszélgetünk. Ő elhadarja, hogy milyen jó lenne, hogyha elmennék vele a turnéra. Akkor majd bemutathatna a szüleinek. Figyeltem  ahogy amerikai akcentusa a gyors beszéd által még jobban érthetetlenné válik számomra és csak nézem. Ahogy néha beletúr rövid hajába és karján megfeszülnek izmai, ahogy gyönyörű barna szemét végre nem rejti Ray-Ban szemüveg mögé és végig engem néz. Mosolya levakarhatatlan és nem tudok ellenállni neki. Kimondom:
-Megyek veletek.
-Remek!- mondja.- Akkor három nap múlva indulunk is.
Mikor felállunk újra átkarolja derekamat és egy puszit nyom a homlokomra. Mikor visszaérünk a campusba már be engednek a szobámba. Megan megnyugodott és mire visszaérek már Jack távozik is. Jake behozza a szatyrokat amikben a megvásárolt ruháim lapulnak majd egy nagy öleléssel búcsúzik is.
-Olyan boldog, hogy madarat lehet vele fogatni.- jegyzi meg Megan.- Mit csináltál? Megcsókoltad? Vagy volt szex? Vagy leugrottatok Vegas-ba, hogy összeházasodjatok?
-Dehogy.- rázom a fejemet majd neki vágom az első tárgyat ami a kezembe kerül. Egy alapozót.- Elmegyek vele Amerikába.
(9) Tumblr-Mondtam, hogy be fogod adni a derekad.- nevet.- Mi volt a döntő ok? A haja, a szeme vagy az izmai?
-Fejezd már be!- mondom neki és lelök mellé.- Szerintem beleszerettem az egyik legjobb barátomba.
Fejemet a tenyerembe temetem. Megan megsimogatja a hátamat és mellém ül.
-Szerintem ez nem baj.- mondja.
-De Jake csak barátként gondol rám!- emlékeztetem.
-Zoe vedd már észre.- kopogtat a homlokomon manikűrözött ujjaival.- Odáig van érted. Mindig a közeledben van. Beszélgettek és nevettek. Állandóan segít amiben csak tud és emlékszel? A múlt hét szombat. Leütötte az a srácot, mert el akarta kérni a számodat!
Megvonom a vállamat.
-Ezek még lehetnek baráti gesztusok.- mondom.
-Reménytelen vagy!- mondja, majd kimegy a szobámból.

Az utolsó dolgozatomat adom le a tanári asztalnál majd kimegyek az előadó teremből. A falnak támaszkodva már vár rám Finn.
-Na hogy sikerült a matek?- érdeklődöm.
-Szerintem még átengednek.- újságolja.- És neked a biosz?
-Megan jó munkát végzett.- mondom.- Lehet meglesz a négyes is.
Előttem sétál lassan míg én bepakolom a könyveimet a táskámba. Mikor végzek Finn még mindig előttem kullog, kiértünk az egyetem udvarára. Elkezdek futni és egy fél méterre tőle elrugaszkodom és ráugrok a hátára.

-Jézus.- mondja Finn majd kapcsolt és kezét combom köré fonja és megtart. 
Én fejemet vállára hajtom és úgy nézelődök.

-Jo jön velünk?- kérdezem.- Amerikába?
-Nem. Itthon tölti a karácsonyt a szüleivel.- mondja kicsit szomorúan.
-Lesz majd időtök bepótolni.- mondom.- És én ott leszek neked! Mi más kéne?
-Semmi!- rázza a fejét nevetve.
A hátán visz végig majdnem a szobámig csak Jake pillant meg minket.
-Innen viszem én.- mondja.
-Jó, hogy jössz. Már leszakadt a derekam.- panaszkodik Finn.
-Szóval dagadtnak tartasz?- teszem a sértődöttet. -Rendben. Megjegyeztem.
Jake-be kapaszkodom és beszívom illatát. Amikor letesz még bejön a szobámba.
-Már pakolsz?- kérdez a bőröndre mutatva.
-Próbálok.- mondom.
-Akkor hagylak is.
Felé igyekszem és elállom útját.
-Egy ölelést sem kapok?- kérdezem.
-Dehogynem!- majd széttárja kezeit és megölel.