Bevezető

A bőröndömön ülök és Chris ráncigálja, hogy be tudjuk cipzározni. Három bőröndöm katonásan sorakoztak a bejárati ajtóban. Táskával a vállamon csoszogtam végig a házon, hogy elköszönjek minden kis szegletétől. A szobámban kicsit tovább nosztalgiáztam mint kellett volna, mert apa már idegesen kiabált felfelé. Elő vettem a kamerámat és felvettem pár másodpercet. Megy majd fel a YouTube csatornámra.
Az autónk ajtaja bezáródott mögöttem és beültem hátra Chris mellé. Néztem ahogy távolodunk és Leeds felé vesszük az irányt.
Álmosan keltem fel és Chris válla kicsit nyálas volt ami őt annyira nem érdekelte. Mindig is trehány volt de egyet jól tud. Filmet készíteni mesterien és ezt nem csak mi vettük észre. Los Angeles-ben egyre felkapottabb lett a neve ezért sajnos sokat ingázik két kontinens között. De el akart kísérni az egyetemre. Ahova ő is járt annak idején. Azt az utat járom már évek óta amit ő kijárt nekem és nem ellenkezem. Csak a YouTube csatornám az én saját ötletem. Valami amit nem ők szabtak meg nekem. Amiről nem tudnak. De nem beszélek nekik erről. Apának így is van elég baja a könyv kiadójával nem akarok még egy lapáttal rátenni.

A kollégium nem a legnagyobb meg kell jegyeznem. Ahogy beléptem a fürdő jobb oldalt nyílt. Egy kis helyiség de legalább nem közös wc és zuhanyzó van. Tovább mentem és a földszinti szobámból tökéletes kilátás volt a Leeds udvarára. Egy íróasztal és egy szekrény volt a szobámban semmi több.
-Chris itt ágy nincsen?- kérdeztem.
-Dehogynem.- majd egy mozdulattal lerántotta a szekrényt és elő került az ágyam.

-Hát mi már megyünk is.- mondta apa amint kicsit berendezkedtem. 

-Már is?- kérdeztem.- Nem maradnátok? Mondjuk négy évet?

-Mennem kell vissza LA.-be és vár már Anna is.- mondta Chris.- Szeretlek Zoe.

-Én is.- mondtam de kicsit savanyú képet vágva, mert Chris barátnőjét, Annát nagyon utáltam. Első látásra szerelem is létezik akkor utálat is. 

-Sziasztok.

Összerogytam az ágyamon és a ruha és könyv tengert néztem magam körül. Itt hagytak egyedül egy új városban. Kopogást hallottam az ajtómon. Pár könnycseppet letöröltem az arcomról és kinyitottam az ajtót.

Egy kedves mosolyú fiú állt az ajtóban.

-Szia Finn Harries.- nyújtott kezet.- Te pedig Zoe Sugg?

-Igen!- bólintottam.

-Láttam pár videód. Elég viccesek.- mondta.

Csak elég viccesek? Hát megkaptam az első személyes kritikám. Esetlenül álltunk az ajtóban majd beljebb engedtem. Körbenézett a szobámban majd rám szegezte szemét.
-Elég üres.- mondta.
-Jó hogy, mert....- órámra pillantottam.-...kb. 1 órája lehetek itt.
-Segítsek?- kérdezte kedvesen.
-Köszi de nem kell.- utasítottam vissza.- Elboldogulok egyedül is.
Finn tudomásul vette és kisétált az ajtón amit maga után erősen becsapott.
Hogy mért taszítok el mindenkit magam mellől?
Egyszerű. Nem akarom, hogy  közel legyenek és csalódjak bennük. Mert egyszer mindenkiben csalódunk. Akár akarjuk, akár nem.
Az okostelefonom GPS-e segítségével elindulok egy könyvespolcot venni valamint kicsit körbejárni a környéket. A szobám kaotikus állapota már eltünt. Csak egy bőröndöm maradt teljesen teli. Amiben a sminkjeim, a könyveim valamint a videókhoz szükséges összes kellék van.

Leeds óriási város így egyedül!