#2. Kötet 14. Fejezet

Jake a kórház felé vezet és jó pár sebesség határt átlép én eközben hol a fájások miatt ordítok, hol pedig Megan-t próbálom felhívni. A harmadik csöngésre vette fel.

-Szia Zoeeboo!- köszönt vidáma.

-Azonnal Leeds-be kell jönnöd!

-De még maradnék pár napot.- nyafog.- Minden rendben van?

-Persze éppen egy 10 perces fájáson vagyok túl és a kocsival a szülészetre hajtunk.

-Szülsz?- kérdezi.

-Igen, Megan! Szülni fogok!- mondom neki.

-Jó rendben semmi pánik azonnal indulunk!- mondja.

-Ott kell lenned, hogy támogass.- mondom neki.- Nélküled nem fog menni. Szükségem van rád!

-Jó nem kell túldramatizálni!- mondja.- Ez a való élet nem egy könyv. Itt nem a férjedre vagy a legjobb barátnődre van szükséged hanem az orvosodra!

-Ne okoskodj hanem gyere.- mondom neki és lecsapom a telefont.
Berohantunk a kórházba és az első nővért elkaptam, akinek elmondtam, hogy szülni fogok és azonnal hozza az orvosomat. Hajam izzadtan ragadt nyakamhoz ebben a május végi melegben. Bevezettek egy szobába, ahol a nővér segített levenni a ruháimat és rám adott egy kórházi köpenyt, vagy mit. A szülő szobában már csak az orvosra vártunk és, hogy Megan is megérkezzen.
2 órája vajúdtam mikor megérkezett. Beöltöztették valami zöld hacukába és beküldték hozzám.
-Gyerünk kislány már itt vagyok.- közeledik hozzám.
-Végre.- nyúlok ki és a kezét elkapva magamhoz rántom.
További egy órányi szenvedés után megpillantottam lányomat az orvos kezébe. Apás szülés volt ezért Jake vágta el a köldök zsinórját. Boldog apaként tartotta lányát kezeiben. Kicsit esetlen volt de majd belejön akárcsak én.
-Mr. és Mrs. Miller a lányuk egészséges. 56 cm-er és 3,67 kg. Már csak a nevét kell beleírnom az anyakönyvébe.
-Amanda Miller.
-A kicsi Amanda.- mosolygok rájuk majd kezeim közé veszem lányomat.
-Csinálna rólunk egy képet?- kéri meg Jake a nővért.

~ ~ * ~ ~

Egy fél napot átaludtam, mert annyira kifáradtam. Mikor felkeltem a kórteremben tömeg fogadott. Ott volt a férjem, az apám, a testvérem, a barátaim és Jake egész családja. Álmosan pillantottam végig és mosolyogva néztem lányomra, aki édesen aludt a neki fenntartott ágyban.
-Jó reggelt.- köszön Jake és arcomra egy puszit nyom.
-Sziasztok.- köszönök mindenkinek a szobában.
-Szia húgi.- ölelget meg bátyám.
Körbeállták Amandát és úgy csodálták, mintha még nem láttak volna fehér embert. Jake szemében még mindig az a csodálat, büszkeség és boldogság ragyogott, mint akkor mikor megtudta, gyermeke fog születni.
-Gyönyörű akárcsak te Zoe.- mondja Chris és leül a lábamhoz.
Este felé már csak hárman vagyunk a szobában. Jake fekszik mellettem az ágyban és nézi ahogy lányunkat szoptatom. Miután Amanda tele ette magát kezemben ringatom.
-Rendben vagy?- kérdez Jake.
-Fáradt vagyok de ennél boldogabb nem lehetnék.
-Akárcsak én.- puszilja meg lányunk homlokát majd ad csókot ajkaimra.
Az éjszakát én még a kórházban töltöm- a szoptatások miatt kevés alvással -Jake pedig hazamegy, hogy elrendezze családtagjainkat a házunkban. Hajnali háromkor hátamra fordultam és a mennyezetet bámultam. Nem jött álom a szememre pedig fáradtnak éreztem magamat. Amanda édesen aludt jobb oldalamon, figyeltem ahogy mellkasa emelkedik majd süllyed. Nyugodtság fogott el és éreztem, hogy minden rendben van és az is lesz.