#3. Kötet 9. Fejezet

Lelassítottam Megan kórterme előtt. A daganatos gyerekekért alapítvány gálája remekül sikerült, sok pénz gyűlt össze a gyerekeknek, hogy részük lehessen egy jobb életre. Egy olyan életre, ahol egészségesek. Benéztem az ablakon, át a szalagfüggöny kis résein és megláttam Megan-t és Jack-et ahogy beszélgetnek. Vállamra kaptam a sporttáskámat és benyitottam.
-Sziasztok.- mosolyogtam és a fotelbe dobtam a holmimat.
-Akkor én mentem is.- tápászkodik fel Jack Megan ágya mellől és hosszú csókot vált feleségével.- Szeretlek.
-Szeretlek.
Még az ablakból visszanéz majd eltűnik a kórház hosszú folyosóján. A másik szabadon hagyott ágyat szorosan barátnőm ágya mellé húzom. Pizsamába bújok és előhúzok két zacskó chipset és egyiket Megan-nak adom.
-Mit tervezel?- kérdezi gyenge hangon.
-Emlékszel azokra a felejthetetlenen nyári pizsama-partykra?- kérdezem nevetve.
-Nem lehet elfelejteni.- mosolyog rám.
Ahogy végig nézek rajta egy teljesen másik személy tekint vissza rám. Már nincsen benne életkedv, vidámság és boldogság. A rák tönkretette és megöli. Görcsbe rándult a gyomrom ezektől a szavaktól, de nem akartam sírni ez most nem a legalkalmasabb pillanat.
-Valahányszor rád nézek örülök, hogy rád találtam.- mondja miközben halkan felnevet.- Ez eléggé nyálas romantikus szöveg lett, de tényleg. Nálad jobb barátot nem találhattam volna! De te nem egy szimpla legjobb barát vagy! A testvérem lettél!
-Örökre a szívemben fogsz élni.- szorítom meg kézfejét.
Halkan csámcsogtunk a chipszen, mikor megszólaltam.
-Emlékszel a gimi utolsó évére?- kérdezem. -Chris azóta szerelmes beléd és te is belé. De akkor mért nem jöttetek össze újra?
-Ez bonyolult!- emeli tekintetét a mennyezetre. -A sors mást szánt mindkettőnk mellé. Olyan embereket, akik boldoggá tesznek minket, mert mi nem tudtuk ezt megtenni. Boldoggá tenni egymást. De a barátságunk megmaradt, ami fontosabb, mert szükségünk van egymásra.
Bölcs ember az én barátnőm. Ez is mennyire fog nekem hiányozni amellett a több milliónyi dolog mellett.
-Emlékszem az első interjúdra.- nevet fel halkan. -A térdeid konkréten remegtek. Miről is kérdezgettek?
-A YouTube csatornámról. De nem az interjú miatt voltam ideges. Másnap este volt az első randim Jake-el.
-Gondoltad volna, hogy ennyi év után is együtt lesztek, házasokként két gyerekkel?
-Néha abban sem voltam biztos, hogy valaha látni fogom. Állandóan zenét írt, fellépet és turnézott. Igaz én is sokat forgattam külső helyszíneken de max 2-3 hétig. Jake-t hónapokig csak a számítógépem képernyőjéről láttuk a lányommal. Tudom, tudom neki ez nagyon fontos és azt is tudom, hogy valahányszor elment az csak a család érdekében csinálta. Legszívesebben mindig velünk lett volna de a kiadó néha úgy rángatta, mint valami bábot. Egy kicseszett báb.
-De az egyetlen ember, akit eltudnál képzelni magad mellett.- mondja.- Jó ember és kisebb hibáitól eltekintve normális is. Ha kell melletted áll, ha kell támogat, szeret, tisztel és csak a tekintetedből tudja már, hogy mire van éppen szükséged. Annyi szenvedés után megérdemelted!
-Meg.- értek vele egyet.
Belegondoltam azokba a dolgokba, amiket mondott nekem Megan és beláttam teljesen igaza van. Jake-et nekem rendelte a sors és akármennyi kilométer is választ el tőle túléli a kapcsolatunk és utána újra együtt leszünk.
-Hiányozni fogok?- kérdezi félve.
-Ez nem kérdés Meggi!- mondom. -Minden percben és azt fogom kívánni bárcsak itt lennél. Minden nap könyörgök Istennek még egy napért, hogy velem lehess. Hogy átölelhesselek és beszélgethessek veled mindenféle apróságokról. Akinek ha megemlítem azt a szót, hogy Dinoszaurusz el kezd nevetni, mert nem csak egy állatot lát benne, hanem egy olyan nyarat, ami felejthetetlen volt!
A szó tényleg nevetést váltott ki belőle. Úgy nevetett, ahogy már hetek óta nem. Őszintén és boldogan.
Egy másodperc alatt történt az egész. Egyik pillanatban még együtt nevettünk Megan-nal a másik pillanatban
vér borítja az egész lepedőjét. Kirántok az ágy alól egy tálat és szája elé tartom közben pedig egy nővérnek ordítok. A hátát simogatom és halkan fülébe suttogok míg meg nem érkezik az első nővér, aki átveszi a helyemet. A következő nővér kiküld a szobából és a reluxát is behúzzák, hogy ne lássak be. Egy örökké valóságik gubbasztottunk a váróterembe Jack-el és növeltük egymás idegességét azzal, hogy felsoroltuk az összes lehetséges dolgot, amit láthatunk, ha bemegyünk Megan-hoz.
-Bemehetnek.- mondja az orvos.
Beverekedjük magunkat a kórterembe és halkan felsóhajtottunk. Ugyan Megan-ból csövek lógtak ki de élt és ez volt ebben a pillanatban a legfontosabb.
-Úgy álltok ott, mintha csodát láttatok volna.
-Mert te egy csoda vagy.- mondja Jack és Megan ágya mellé térdelt.- Azt hittem, hogy elveszítettelek.
-Én mindig itt leszek.- mondja.- Csak lehet már nem fogsz látni!
Miután Jack hazament Megan mellé feküdtem és átöleltem. Szótlanul feküdtünk egymás mellett, de nem kellettek szavak, hogy értsük egymást. Féltünk mindattól, ami előttünk áll.