#3. Kötet 2. Fejezet

Kezemben kedvenc írónőm Rachel Vincent könyvének sorait faltam még mindig könnyes szemeimen át. Nehezebb volt a búcsúzás, mint gondoltam. Utaztam már el korábban is több napra, de hetekre nemigen. Szám még mindig Jake ajkainak érintésétől bizsereg és arcomat lányom puszijai borítják. Megan és Jack nem kísértek ki a reptérre, mert barátnőm az éjjel belázasodott. Finn és Amee integetett még nekem a váróteremben, Scott csak reggel ugrott be egy rövid köszönésre bátyámmal egy időben.
-Mond Lola hány éves is vagy?- nézek a mellettem ülő asszisztensemre.
-19.- mondja.- Jövőre kezdek a Los Angeles-i egyetemen. Zoe te hova jártál?
-Leeds-be.- mondom, majd tovább magyarázok neki, mert eléggé értelmetlenül mered rám.- Angliába.
-Akkor, már értem az akcentus okát. De Jake-nek nincsen viszont a lányodnak igen.
-Jake Floridában született, Amanda viszont kint Angliában.- mondom.- Még az egyetemi éveim alatt.
-Húzós lehetett.- mosolyog rám.
-De egy pillanatot sem cserénék el.
A Los Angeles-i forróság után téli hidegnek éreztem a Kanadai időjárást. Egy széldzsekit rángattam elő a táskámból és vettem fel. Felhívtam Jake-et, hogy elmondjam megérkeztem és, hogy tudja szeretem őket és hiányoznak. Bőröndömet rángatva magam után és Lola kezét szorongatva utat törtem a reptéren és kiléptünk a hidegbe. Hajamat arcomba fújta a szél és ezért majdnem orra estem ha egy kéz nem kap el.
-Jó újra látni.- köszön mosolyogva Scott.
-Te meg?- nézek rá meglepetten miközben visszanyertem az egyensúlyomat.
-Én leszek a rendező társad 9 héten át.- mosolyog rám majd kiveszi kezemből a bőröndöm.- Meglepetésnek  szántam!
-Hát meglepődtem.- viszonozom mosolyát.- Lolát ismered.
Egy-egy biccentéssel köszöntötték egymást, majd beszálltunk a bérelt buszba, ahol már az egész Stáb elhelyezkedett. Az első két ülést fenntartották nekünk, mert mégis mi lettünk itt a főnökök. Lola leült egy Stábtag mellé majd az ajtók bezáródtak és elindultunk a szállodába.
-Üdvözlök mindenkit! Örülök, hogy elfogadtátok az ajánlatomat, mert ez a film számomra nagyon fontos. Scott nagyon jó barátom és remélem titeket is hamarosan megismerhetlek.
Kiabálás és fütyülés hangzott a buszban.

2 hét múlva

Könnyes szemmel, nevetve figyeltem a forgatást ahogyan Scott teljesen komolyan vette munkáját míg én csak szórakoztam. Megköszörültem torkomat és beszívtam a hideg levegőt. Fehér ködként távozott majd elordítottam magamat:

-És ennyi.

Imádtam ezt a mondatot mondogatni. Ezért tanultam az egyetemen 4 évig, hogy kimondhassam és a siker érzése isteni. Mikor a filmek végén feltűnik a neved és valami olyasmit csinálhatsz, amit szeretsz egyszerűen bámulatos.

-Szép volt.- mondja Scott.- Mára ennyi.
Páran minket is megdicsérnek és taps is fogad, amitől libabőrös leszek. Az elismerés csodálatos.
Lola kezembe nyom egy kávét és interjú kérdések hadát zúdítják rám a riporterek, amikor távozni próbálunk a forgatás helyszínéről.
-Nem válaszolhatok semmire a filmmel kapcsolatban.- ismétlem a már jól betanult mondatomat.
Beszállunk az értünk küldött kocsiba, ami a hotelig szállít, ahol már vár rám egy jól megérdemelt meleg vizes kád.
-Jack keresett.- mondja Lola.- Azt mondta, hogy sürgős.
Bólintva tudomásul vettem és már tárcsáztam is a számát. A második csörgésre fel is vette, minden bizonnyal várta a hívásomat.
-Mi a baj?- kérdezem tőle köszönés nélkül.
-Megan...- szűrődik át a telefonon keresztül rekedtes és halk hangja.- Megan beteg! Szörnyű állapotban van, haza kell jönnöd!
-Hogyan?- kerekedtek ki szemeim és alig kaptam levegőt.- Estére otthon vagyok!
Előre hajoltam és megmondtam a sofőrnek, hogy amilyen gyorsan csak tud érjen oda a szállodához. A negyed órás utat 5 perc alatt tettük meg. Scott mobilját csörgetve pakoltam bele a bőröndömbe.
-Hello Zoeeboo.- köszönt nekem boldogan.
-Egy óra múlva indul a gépem L.A-be.- mondom neki és beledobom a nadrágomat a táskámba.- Megan kórházban van és szüksége van rám! Muszáj ott lennem!
-Ez csak természetes.- mondja komor hangon Scott.- Hívj, ha megérkeztél és vigyázz magadra. Én majd befejezek mindent, nem kell aggódnod.
-Köszönöm.- teszem le a telefont hálásan. Összegyűrve hajigálom be a maradék ruhámat. Lola csak értetlenül mered rám.
-Azt szeretném kérni, hogy maradj itt és tartsd a frontot.- nézek rá szigorúan.- Mindent jelents nekem, ha kérhetem üzenetben.
-Rendben.- bólint.
Megölelem majd kisietek a hotel elé. Egy taxi leintése és 20 perc után a reptéren várok a következő L.A.-be tartó gépre, ami 2 órája elment és még vagy háromnegyed óra múlva jön legközelebb.