#3.Kötet 13. Fejezet

Borús idő volt, a Nashville-i temetőben szakadt az eső. Ma van Megan temetése, egy hétre a halála után. A sarkon befordul egy fekete autó és eláll a lélegzetem. Kiveszik Megan koporsóját és a neki ásott több méter mély gödör mellé helyezik. Már most könnyezem, ahogy a fa ládára nézek. Nem ott lenne a helye, hanem itt velünk!
Én lépek fel először az emelvényre.

-Üdvözlök mindenkit! Aki nem ismerne, Zoella Sugg, Megan legjobb barátnője vagyok, még most is! Emlékszem mikor először találkoztunk, apám munkatársa volt Megan apja. Vacsorára hívtuk meg őket, míg itt voltak Londonban. Először a négy fiú futott be és csak utána csoszogott be az akkor még csak 3 éves Megan. A maciját húzta maga után, nekem is olyan volt! Akkor fogadtuk meg, hogy örökké legjobb barátnők leszünk. Nyarakat töltöttünk együtt majd pár évre, olyan 15 évesen leköltöztek Londonba és maradtak még 2 évig! A lehető legjobb éveim voltak a gimiben. Egy álmom vált valóra, amikor Skype-on kinyitottuk egyszerre a borítékot és feketén-fehéren benne állt, felvettek minket a Leeds-i egyetemre! Ott volt mellettem mindig, ha kellett vigasztalt ha kellett akkor velem örült. Vakon bíztunk egymásban. A férje Jack, akit itt hagyott a fiával, a legjobb ember, akit el tudtam fogadni mellette! Ők ketten tökéletesek, még most is! Soha nem felejtem el, hogy ott volt tényleg mindenhol és segített nekem mindenben! Fogta a kezemet, mikor a legjobban féltem.- hangom megcsuklott de könnyeimet visszatartottam. -A lányom születésénél is jelen volt, mert szükségem volt rá! És ő jött, akár mibe is került neki. Azt mondta, hogy ő boldogan hagy itt mindent, mert amire vágyott és álmodott az mind beteljesült. Csak minket félt itt hagyni, de Megan megígérted, hogy mindig itt leszel, szóval most figyelj rám: Menni fog nekünk! Szörnyen hiányzol és mindig is fogsz nekünk de menni fog! Bárcsak itt lennél, hogy lásd felnőni a kisfiad, hogy mellettem légy a szülésnél, hogy megmentsd a betegek életét, hogy szeress minket, hogy itt legyél nekünk! Nagyon szeretlek Megan, te leszel mindig is a legjobb barátnőm!
Jake segített le az emelvényről, mert könnyeimtől alig láttam. Vállára borultam és sírtam, sírtam, mint még soha. Meghallgattuk az összes beszédet, a rokonoktól és barátoktól, majd négy férfi óvatosan leemelte a koporsót a mélybe. Jack, én és a fiuk dobtunk be három szál vörös rózsát, majd még Megan négy bátyja és a szülei, majd minden résztvevő lapátot vett a kezébe és együtt temettük el. Az utolsó lapátoltam majd elhelyeztük a koszorúkat a síron és az emberek kezdtek hazafelé szállingózni. A sírkő előtt álltam, amikor Jack mögém lépett és vállamat átkarolta.
-Nálam csak neked fáj jobban és a szüleinek.- mondja halkan.
-Mindenkinek máshogy fáj, te szerelmes vagy belé, nekem viszont a legjobb barátnőm. Az érzéseink nem ugyan olyanok, de mindannyiunknak fáj!
Csak bólintott és a kőbe vésett betűket nézte. Megan neve ridegen állt a márvány sírkövön és még most sem akartam elhinni, hogy a föld alatt ő van. Az én egyetlen legjobb barátnőm! Jake lépett mellém és fogta meg kezemet. Némán próbált támaszt nyújtani, de az ő térdei is remegtek. Átkarolta a derekamat és a kocsihoz vezetett. Még visszaintettem Jack-nak és Megan-ra is, bár ő már nem inthetett vissza.
Üres volt a ház, mikor beléptünk. Amandát még tegnap éjjel Jake szülei levitték Miamiba. Egy roncsként estem össze a kanapén. Jake ült le mellém és tette meleg kezét kihűlt combomra.
-Mi lesz most?- kérdeztem inkább magamtól.
-Minden megy a maga útján.- válaszol Jake.
-De már semmi sem lesz ugyan az!
Felmentem az emeletre és melegítő nadrágba bújtam és Jake egyik felsőjébe, majd azt csináltam, amit már tinédzser korom óta, ha rossz kedvem van. A YouTube csatornámat és hasonló oldalaimat szerkesztettem.
A régi videóimat nézegettem vissza, amikor szemem elé került egy Megan-nal közös videó. Rákattintottam és azt a bő 3 percet végigsírtam. Annyira vidám, fiatal, vicces, szabad és őrült volt. Annyira hiányzik!
Lerohantam a lépcsőn és felhúztam a csizmámat. Átrohantam és bekopogtattam a szomszédos házba. Jack nyitott nekem ajtót, nyakkendője hanyagul volt rajta és inge is már ki volt felül gombolva. Kezében egy üveg whisky pihent. Beljebb invitált már kissé spicces állapotban.
-Hozhatok valamit?
-Nem köszönöm.- mondom. -Csak a levelekért jöttem, amit még Megan hagyott itt.
Arca fájdalmasan megrándult és egy könny folyt végig arcán. Fejével intett csak, hogy nyugodtan menjek. Felmentem a lépcsőn és jobbra fordultam. A hálószoba ajtaja résnyire volt csak nyitva. Bementem és hasra vágtam magamat, ami terhességem miatt inkább az oldalamnak számított. Benyúltam és kapálóztam az ágy alatt, amíg egy remélhetőleg dobozba nem ütköztem. Kihúztam a nehéz valamit és, amikor felfedte magát a sötétben az arany doboz elégedetten bólintottam csak. Jack-al együtt bontottuk ki, a belseje több tíz levelet rejtett mindegyiket egy névvel látva el.
-Kinyitjuk?- kérdeztem Jack-et halkan.
Határozottan bólintott és kivette a saját levelét. Én is kivettem egy vaskos borítékot, a nevemmel ellátva. Remegő kézzel bontottam fel és kezdtem bele az első sorokba.