Vége

 Egy nehéz kéz nyomta a tüdőmet össze, de nem bántam. A férjem lába az én lábaim köré gabalyodott és 25 éve ennél tökéletesebb reggelt el se tudok képzelni. Úgy ölelt még álmában is, mintha elszöknék tőle. Pedig bármi történjen is én mindig felé fogok futni. Örökké. 
Nagy napra ébredtünk ma és nem csak a házassági évfordulónk miatt, hanem ez volt az első év mikor mindketten jelöltekként jelenhetünk meg az Oscar-díj kiosztón, a közös projektünk miatt.
-Hova sietsz?- húzott vissza az ágyba.
-Azt hittem még alszol.
-Nélküled képtelen vagyok.- csókolt meg, ami egy nagyon hosszú csókra ígérkezett. Több, mint egy órásra. Izzadtan ölelkeztünk össze és apró csókokat váltottunk. Amikor tinédzser éveimben a házasságra gondoltam azt hittem 25 év múlva már csak a megszokás fog összetartani és a szerelem átalakul szeretetté. De én még mindig szerelmes voltam a mellettem fekvő férfiba. Egymás mellett váltunk azzá, akik vagyunk. Felneveltünk 2 gyereket és sose felejtettük el szeretni egymást. Mindig volt időnk a másikra. Lassan az 50. életévünkhöz közeledve már lelassultunk. Kevesebbet dolgoztunk és többet üldögéltünk esténként a tornác alatt Cooper-rel a Golden Retriverünkkel.
-Boldog 25. házassági évfordulót.- suttogja a fülembe és megpuszilja a homlokomat.
Rámosolyogtam és megcsókoltam.
-Köszönöm neked az összes napot, amit velem töltöttél.
A reggeli palacsinta volt, mint az összes ünnepnapon nutellával és banán karikákkal. Megbeszéltük a mai programunkat és, hogy hánykor kell itthon találkoznunk, mert jön értünk az autó.
-Már most hiányzol.- léptem ki az ajtón úton a fodrászhoz majd pedig a sminkeshez.
Útközben kisebbik lányommal telefonáltam, aki az egyik megtanulandó tételével szórakoztatott. Bevallom őszintén örülök, hogy vége van már egy jó ideje az egyetememnek. Maga volt a pokol.
Amíg eljutottam a kocsimtól a fodrászatig csak 4 fotóson kellett átverekednem magamat. Önmagában az, hogy egy ismertebb rendező vagyok nem keltett nagy felkeltést, de a férjem a világsztár besorolásban volt ezért én is reflektorfénybe kerültem vele együtt.
Szerencsére a fodrászatban már készültek rám, majd utánam becsukták az ajtót és a függönyöket is behúzták.
-Keselyűk.
-Még az élő húsba is belekapnak.- morgolódtam.
Befestettük első körben az ősz hajszálaimat, majd egy elegáns tarkó kontyot kaptam az estére. Ezután jött a kedvenc részem a sminkelés. Átadtam magamat a tehetséges kezeknek, hogy varázsoljanak belőlem újra gyönyörű nőt és tényleg megtettek minden maguktól telhetőt. Örömmel néztem bele a tükörbe, csodálatosan festettem és úgy is éreztem magamat. Már négy órát mutatott az óra ezért sietősen összeszedtem magamat és haza indultam. Jake már aggódó üzenetekkel bombázott ezért úton hazafelé felhívtam, hogy tudassam 10 perc és újra együtt leszünk.
-Végre, el fogunk késni.- veszi el tőlem a táskámat majd megcsodál.- Gyönyörű vagy.
-Köszönöm.- csókolom meg. -Sietek mert nem leszek kész.
Fent a már kikészített ruhámba bele kellett csak bújnom, a kis táskámat telepakoltam zsebkendővel, a telefonommal és egy kis keksszel ha megéheznék.
-Te leszel a leggyönyörűbb.- mondta mikor megpillantott a lépcsőn lejövet.
-Minden 20, 30 és 40 éves nő után. De talán az 50-esek között lesz esélyem.
-Ne butáskodj.- forgatja a szemét, majd lehajol és segít belépnem a cipőmbe. A pántokat becsatolja majd végighúzza kezét a lábamon és belemarkol a fenekembe. -Alig várom, hogy hazajöjjünk.
-Vagy akár maradhatnánk is.- duruzsolom a fülébe.
-Ez egy fontos este.- kinyitotta az ajtót előttem és a terepjáró már ott várt ránk. Nem akartunk limuzinnal menni, az olyan unalmas.
Utáltam még mindig a vörös szőnyeges bevonulásokat, Mindenki árgus szemekkel és drága kamerákkal figyelte minden megmozdulásunkat és ha már rosszul pislogtam Jake felé a válásunkról röppentek fel a pletykák. Pedig 25 éve töretlenül szeretjük egymást és házasok vagyunk.
Kedvesen mosolyogtunk a képeken, néhányon külön de inkább együtt. Párszor váltottunk egy csókot majd végül felsétáltunk a lépcsőn és beérve le is hajtottam egy pohár pezsgőt, amivel vártak minket.
-Látod nem is volt olyan vészes.
-Ne kezd.- állítom le majd követjük a hostess lányt, aki megmutatja a helyünket.
Régi kollégák és ismerősök körében kaptunk helyet, remekül elcsevegtünk a kezdésig majd a jó hangulatot átvette az idegesség és a kíváncsiság.
Először az én jelölésem következett ami miatt nem izgultam annyira. Nem érdekelt, a férjem első Grammy-díja annál inkább. Felsorolták a jelölteket, beszéltek rólunk pár szót majd meghozták a várva várt borítékot. Megszorítottam Jake kezét aki nyugtatás képpen megcsókolta a kézfejem, amitől még mindig pillangók repkedtek a gyomromban. Direkt húzva az egészet végül kimondta a nevemet. Remegve hajoltam előre és csókoltam meg a férjemet. Mindenki engem figyelt és csak túl akartam esni ezen az egészen. Kezembe vettem a díjat a színpadon majd szét se nézve megköszöntem a családomnak, a barátaimnak és a munkatársaimnak. Elmondtam a betanult szöveget, amit muszáj volt a menedzserem szerint. Végül lebotorkáltam és annyira örültem, hogy vissza ülhettem a helyemre. Jake megcsodálta a szobrocskámat, ami remekül fog majd mutatni a 4 testvére mellett a polcon.
Szünet következett, majd pedig Jake jelölésének kategóriája. Alig vártam, szinte levegőt se tudtam venni az izgalomtól. Megigazítottam a sminkemet a mosdóban, elcsevegtem pár ismerőssel visszafelé jövet, de jó volt újra beülni a férjem mellé.
-Hiányoztál már.- csókolta meg a homlokomat.
-Nem izgulsz?
-Nem.
-Miért?
-Mert ha így van megírva akkor úgyis megkapom. Ha nem akkor meg lényegtelen, hogy izgulok-e nem fog változtatni.
Megfogtam a kezét és mélyen a szemébe néztem.
-Sikerülni fog Mr. Miller.
-Legyen igaza Mrs. Miller.- mosolygott rám. Még mindig a legsármosabb férfi volt, akivel valaha találkoztam.
Mire mindenki visszaült a székébe elkezdődött a műsor újra. Volt egy kis beszéd majd rátértünk a legfontosabb jelölésre az egész estén. Vagyis számunkra az volt. Szerintem levegőt se vettem addig, amíg ki nem mondták végre Jake nevét. Örömömben elsírtam magamat és a nyakába ugrottam. Elmondani nem tudom mennyire örültem. Az egész olyan gyors volt, de mégis egy örökké valóság.
-Én egy kicsit tovább fogok beszélni, mint a feleségem nemrégiben ha nem bánják.- vette át a díjat már a színpadon. -Ha már őt emlegetem, Drágám, megtennéd, hogy feljössz ide mellém.
Meglepődtem a kérésén, de felálltam és mellé sétáltam. Egy gyors csókkal köszöntött, majd visszafordult a közönséghez és a mikrofonhoz. Én őt néztem inkább, mint a tömeget.
-Ez egy különleges nap számunkra, ahogyan az egész film egy különleges projekt volt mindkettőnknek. Az egész a szám köré épül, egy férfi, aki vissza akarja szerezni a szerelmét, mert volt egy álma arról, hogy a nőnek más kéri meg a kezét, aki nem ő. Az a férfi én voltam egyszer, ez a dal pedig rólunk szól.
Hátra fordul és felém nyújtja a kezét. Megfogom és kicsit meg is szorítom, de ő ezután se engedi el. Kotorászik a zsebében és elővesz egy kis ékszeres dobozt majd letérdel elém. Megjelenik egy segítő és Jake elé tart egy mikrofont.
-Kedvesem azon az éjszakán a poklot jártam meg, mert volt egy álmom arról, hogy valaki máshoz mész hozzá. Valaki másba szeretsz bele és nekünk nem lesz többé jövőnk. Soha többé nem akarom átélni azt a poklot. 25 évvel ezelőtt határozottan mondtad nekem, hogy igen. Mondd csak Zoe, most is határozottan lennél a feleségem?
Kinyitotta a kis ékszeres dobozt és egy gyönyörű gyűrű csillant meg benne.
-Igen.- kiáltottam. -Persze. Örökké. Még azután is.
Felkapott és megpörgetett. Arcomat két keze közé fogta majd megcsókolt. Mikor felhúzta azt a gyűrűt az ujjamra csak akkor hallottam meg a vastapsot ami nekünk szólt, vagyis inkább a szerelmünknek.
-Köszönjük még egyszer a díjakat és szerintem a feleségem nevében is kijelenthetem, hogy ez volt az utolsó alkalom, amikor minket itt láttak. Ideje, hogy visszavonuljunk és végre normális életet éljünk. Már amennyire ez tőlünk telik. Köszönjük mindenkinek, de a Miller család végleg elköszön.
Átkarolta a derekamat majd kisétáltunk az épületből a két kis szobrocskával a kezünkben. A táskáink már össze voltak pakolva, készen álltunk új életet kezdeni a lányaink mellett Texas-ban. Várt ott minket egy hatalmas területen egy ház, messze a nyüzsgéstől és mégis közel a családunkhoz. Az unokáinkhoz. Amanda bármelyik nap megszülhette az ikreket és mi semmi pénzért nem akartunk lemaradni erről.
-Ez az utolsó dolog, amit még nem tettünk be a kocsiba.- akasztottam le az esküvői képünket a hálószobából.
-Életünk legjobb döntése volt.- ölelt át hátulról.
-Egyetlen pillanatát se fogom megbánni.
-Szeretlek.
-Szeretlek.- ölelt magához. -Most és mindörökké. 

10. házassági évforduló

A piacról bicikliztem éppen haza, mikor elkezdett szemerkélni. Szerencsére már csak egy saroknyira voltam és mikor betoltam a tornác alá a biciklimet akkor leszakadt az ég. Leeds időjárása a mai napig kiszámíthatatlan de még mindig semmiért nem cserélném el. A 10 éves Amanda és a 7 éves Alison az apjukkal nézték a teraszon az esőt.

-Hoztam friss epret, kértek így ebéd előtt?- kérdeztem.
A lányok lecsapnak rá, Jake pedig elveszi tőlem a kosarat és ad egy csókot. Ma ünnepeljük a 10. házassági évfordulónkat, már a 10.-et!! Ahogy a lányaimra nézek valamint a férjemre dagad a mellem a büszkeségtől. Jake egyre nagyobb sikereket halmoz fel míg a gyerekeink okosak és gyönyörűek. Az iskolában csillagos ötös tanulók, külön sportra járnak és színjátszó órákra is. Igazából fogalmam sincsen, hogy lehetnek az én gyerekeim is, hisz én soha nem voltam az az okos lány és a sportokban se emelkedtem ki. Egyszerűen jó voltam, semmi plusz. Csak átlagos. Bár azóta változtak a dolgok, az életben arattam. A családommal, a barátaimmal és a karrieremmel is.
-Mik a terveid mára Édes?- kérdez Jake.
-Hát gondoltam megünnepelhetnénk egy filmmel itthon a házassági évfordulónkat.- vonom meg a vállam és elkezdek bepakolni a hűtőbe.
-Én valami jobbra gondoltam.- végighúzza kezét gerincemen és óvatosan maga felé húz, megfordít és nekinyom a becsukott hűtőajtónak.- Mrs. Miller mit szólna egy vacsorához velem, valamint egy hotelszobában eltöltött huncut estéhez?
-Lehengerlő lenne.- lehelem, teljesen az őrületbe tud kergetni. Egy gyors csókot nyomok Jake ajkaira, de ő beletúr hajamba és közelebb húz. Elmélyíti csókunkat és kapaszkodok belé akárcsak az első csókunk éjszakáján. Megigazítja a hajam, rám mosolyog és segít bepakolni a hűtőbe.
Felmentem és melegítőbe bújtam valamint egy Jake Miller rajongói pólóba. Férjem hatalmas arca terült el felsőtestemen amit dedikált külön nekem. Most megjelenő 2:00 am in LA albumának fotózásán készült ez a kép. Alig várom, hogy meghallgathassam az egész albumot, mert csak a dolgozó szobájából hallottam őt éjjelente énekelni. De nem tudom sokáig hallgatni hisz én is akkor szoktam dolgozgatni. Vágni és jeleneteket megtervezni, egyeztetni. Bár Amanda születése óta ez az első filmem és még nem akarok teljes állásban dolgozni, majd ha a lányok nagyobbak lesznek csinálom újra, de most érzem úgy, hogy élek és szükségem volt erre a munkára. De még mindig csak a gyerekeimnek élek. Most nőnek föl és Jake is itthon van már hónapok óta, dolgozik a számokon és veszik fel őket, de legalább nem utazik Amerikába vagy akár Európán belül. Végre kerek a család.
A levest feltettem főni és éppen a rántott húsnak valót klopfoltam, mikor beállított a házba Finn.
-Szia aranyom.- mosolyog rám és ad egy puszit. -Hogy s mint?
-Ebédet főzök, ugye maradsz?
A hetet egyedül tölti, mert felesége és a gyerekek kirándulni mentek a nagyszülőkkel, de Finn-nek maradnia kellett a munka miatt és csak pár nap múlva csatlakozik.
-Király lenne, nem tudom mivel üssem el az időt a 4-kor induló gépemig.
-Meg is van oldva.- mosolygok rá.
-Jake?
-Bezárkózott, ma végre kimozdulunk és vacsorázni megyünk, valamint egy hotelbe. De basszus kivel maradnak a gyerekek, fel kell hívnom Megan-t, hogy...
A fejemhez kapok és kicsit megszédülök. A barátnőm már évekkel ezelőtt meghalt, nem tudom felhívni őt és megkérni!
-Én hülye.- rázom meg a fejemet.
Leguggolok és mély levegőt veszek, könnyek csorognak végig az arcomon, ez a fájdalom még mindig elviselhetetlen. Finn is mellém térdel és átkarol, másik kezével zsepi után kutat a fiókokban. Mivel esélytelen, hogy megtalálja -rossz helyen kutat- ezért én nyitom ki a fiókot és veszem ki. 10 percet gubbaszthattunk a földön mire sikerült összeszednem magamat. Feltelefonáltam később Jack-et.
-Szia, csak arra kérnélek meg, hogy vigyázol ma este a lányokra?
-Természetesen.- mondja. -De már Jake megkért rá.
-Hát persze.- mondom. -Ebédre meglátogattok minket, Finn is itt van.
-Tom imád a lányokkal játszani. Nem sokára ott leszünk.
Letettem a telefont és megmarkoltam a konyhapultot. Vettem pár mély levegőt és tovább vagdaltam a zöldségeket. El akartam újra temetni magamban ezeket az érzéseket és abban reménykedni, hogy egyszer csak elmúlik. Bár szerintem ez enyhülni fog maximum, de elmúlni sohasem.
Alison fut oda a babájával, hogy valami beleragadt a hajába. Gyorsan elhárítottam a krízist és tovább főzhettem. Eközben megérkeztek Jack-ék, a fia rögtön odarohan játszani a lányokkal. Amanda autózik vele míg Alison eljátszik a babáival. Szeretem egy kicsit elnézni őket, reménykedni benne, hogy nekik elő tudunk teremteni egy gondtalan életet. Nem akarom, hogy akár egyszer is össze legyen törve a szívük vagy bármilyen csalódás érje őket. Legszívesebben egy buborékba tenném, körbetekerve őket valami fóliával, hogy minden rendben legyen velük. De tudom, hogy nem tehetem meg, hagynom kell a saját hibájukból tanuljanak, így lesznek felelősségteljes felnőtt emberek. Még ha ez azt is jelenti, hogy nem óvhatom őket állandóan, ez persze nem azt jelenti, hogy ha tudok nem segítek nekik. Mégiscsak órákig nyomtam ki őket magamból és arról a 9 hónapról ne is beszéljünk.
Pontban délben leteszem a levest az asztal közepére és szedek először a gyerekeknek. Jake ül az asztalfőn, én a jobb oldalán, velem szemben Finn és mellette Jack. A lányaim a jobb oldalamon, míg Tom pedig Jake-el szemben. Hétköznapi témákról beszélgettünk az asztalnál, a gyerekek az iskoláról meséltek nekünk és halkan nevettünk. Már nem érzem úgy, hogy a nevetés tilos lenne a lakásban Megan halála után. Néha mégis rosszul érzem magam ha boldog vagyok, de a legjobb barátnőm már nem lehet az.
Leszedtem az asztalt és mindent a mosogatógépbe dobtam. Jack átvitte magához a gyerekeket, Jake meg kidobta Finn-t a reptérre. Egyedül maradtam a házban egy kis időre. Beleültem egy forró kádba és az új filmmel kapcsolatban telefonálgattam, a felettesek elkezdték a hurkot szorítani a nyakam körül szóval valamit kezdenem kellett. Először a gazdaságisokat hívtam és 40 perc egyezkedés után rá tudtam őket venni 2 millió dollár lefaragására.
-Ügyes vagy.- szólal meg Jake, az ajtókeretnek dőlve nézett.
-Muszáj, valamiből meg kell élni.- nevetek.
-Én még mindig jobban örülnék, ha itthon lennél inkább.
-Ez az első filmem Alison születése óta, tudom, hogy nagy feladat de megbirkózok vele.- ígértem. -Végre megint teljes embernek érzem magamat. Tudod, hogy nem érezném magam jól ha csak hagynám eltartatni magam.
-Én pedig nem akarlak téged beskatulyázni.
Letérdelt mellém és a kezemben lévő telefont elvette, letette a szekrény tetejére. Megcsókolta kézfejemet, majd mind az öt ujjamat. Jegygyűrűmet megforgatta és arra is adott egy csókot. Levette óráját és két kezével masszírozni kezdte vállaim, majd nyakamat simogatta és a hajamba túrt bele.
-3 óra múlva teljes puccban várlak lent.- csókolt meg a fülem mögött. -Mrs. Miller, élete legjobb esélyét ígérem önnek.
-Izgatottan várom Mr. Miller.
Fejemet felé nyújtottam és adott nekem egy csókot majd magamra hagyott. Megmostam a hajamat és leborotváltam a lábamat. A tükör előtt kiszedtem a szemöldökömet és egy nyugtató arcpakolást vittem fel. Közben még telefonáltam a marketingesekkel majd felhívtam a főnököt, hogy megfelel e neki most már a költségvetés. Csak 4 órámba telt ma de kaptam egy igent. A színészekkel váltottam még üzenetet a sminkelés közben, de mikor már a hajamat csináltam csak zenét hallgattam. Egy fehér testhez simuló ruhába bújtam és fehér magassarkúba. A telefonomat az éjjeliszekrényen hagytam és nem vittem magammal táskát. Félhomály volt az alsó szinten, lesétáltam és Jake már a pultnak dőlve várt.
-Minden alkalommal, mikor megpillantalak kicsit erősebben dobban meg a szívem.
-Nekem már évekkel ezelőtt megállt.- nevetek fel.- Kikészítesz.
Megfogja kezemet és magához ölel. Egy apró csókot nyom a fejem búbjára.
-Gyönyörű vagy Kincsem.
Elmosolyogok és összekulcsolom a kezünket. Kivezet az autóhoz és kinyitja előttem. Elhajtunk az egyetem előtt és kicsit elidőzik rajta a tekintetem.
-Te nem bánod?
-Micsodát?
-Hogy ilyen korán lettek gyerekeink. -mondom.- Tényleg a legjobb dolog, ami velünk történt. De ha csak 5 évvel később történik. Utazhattunk volna együtt és végtelen vad buliba mehettünk volna. Nem otthonról kellet volna akkor befejeznem az egyetemet.
-De Zoe.- áll meg a parkolóban. -Kedvesem, talán -sőt mi több ez a sors volt- hogy az egész életünk így alakult. Talán Amanda megszületése volt a jel az életünkben, hogy nekünk együtt kell maradnunk. Lehet eleged lett volna akkor a bulijaimból és az egyetemen nem fejlődtél volna ennyit, mint otthon egyedül.
-Talán igazad van.- szorítom meg a kezét.
-Hiszem, hogy a találkozásunkat már a felhők felett megírták.
Megcsókolt és újra ráfordult a főútra. Nem mentünk messze az egyetemtől, pontosan tudtam már akkor, hogy hova tartunk. Abba az étterembe vitt, ahova régen annyit jártunk kettesben. Bár már évek óta bezárt, hisz annyira nem volt jó. Inkább csak olcsó, mi meg le voltunk égve és éhesek voltunk.
-Üdvözöllek benneteket.- nyitotta ki nekünk az ajtót Mia, a felszolgáló lány, aki mindig kiszolgált minket.
-Azt hittem, hogy ez a hely évek óta bezárt.
-Úgy is van.- mosolyog rám Jake.
Az egész épületre karácsonyi égősort aggattak és belül is csak az világított. A bútorok össze voltak hordva és csak egy asztal volt szépen megterítve. Pezsgő volt az asztalon jégbe hűtve és gyertya mellette. Rózsaszirmokkal hintették be a padlót és lágy muzsika szólt a háttérbe. Imádom!
-Annyira szép.- bújok közel Jake-hez és hagyom, hogy vezessen.
Hamburgert eszünk és hagyjuk, hogy az arcunkon folyjon a szósz. Végre nem vettek minket körül kamerák a hírnév miatt és nem kellet gálán egyenes háttal homárt falatoznunk. Újra az a 18 éves lány lehettem, akit megismert anno.
-Szeretnék mutatni neked valamit.- töri meg a csendet. -Az új albumomról egy szám.
Beteszi a CD-t a magnóba, lassan zongora hangja üti meg a fülemet majd az ő hangja. Arról énekelt, hogy milyen jó lenne visszamenni a kezdetekhez és újraélni az egészet. Mikor még csak gyerekek voltunk. Az ölébe ültem és a mellkasára döntöttem a fejemet.
-Let's take it back to the start
 When we were just kids in love
A fülembe énekelt én pedig behunytam a szememet és hagytam lefolyni a könnyeim. A mai nap folyamán már másodjára.
-Akkor írtam neked ezeket a számokat, mikor az első turnénk után szakítottunk. Mai napig bánom, hogy mekkora egy barom voltam és azóta is a bocsánatodért könyörgök.
-Már akkor megbocsátottam, mikor hátat fordítottál és elmentél.
-De magamnak nem tudok. Sose fogok. Meg se érdemellek még mindig ezt mondom Zoe!
-Tudod apám mindig azt mondta, hogy az lesz az igazi, aki úgy érzi nem érdemel meg téged. Egy évtizedje te vagy az igazi Jake. És maradsz is.
-Örökké Angyalom.- csókol meg.
-Örökké.- mormogom a szájába.
Meghallgatjuk az egész albumot és hallatszik benne az a szívfájdalom, amit én is éreztem anno. Tudtam, hogy vagy ő újra vagy soha senki más. Mégiscsak nyertem az élettől ennyit. A jobbik felemet. Mia vezeti tovább az autónkat egy hotelszobáig hisz mi elég sok pezsgőt benyakaltunk.
-Köszönök szépen mindent.- ölelem meg, majd Jake átkarolja a vállamat és becheckolunk.
Nem mondanám hatalmasnak a szobát, de annál inkább szembetűnő volt az ágy mérete. Szerintem az otthoni francia ágyunknak a kétszerese.
-Mióta megláttam ezt a ruhát rajtad le akarom tépni.- mondja nekem Jake.
-Hát tegye meg Mr. Miller.
Lefektetett a puha párnák közé és óvatosan kicipzározta a ruhám. Kibontotta vállaim és óvatosan lehúzta a fehér szépséget majd a kanapéra fektette.
-Ugyan olyan csodálatos vagy mint annyi évvel ezelőtt.
-Szeretlek.- lehelem. -Mindennap egyre jobban.
Fejedelmi volt a 10. házassági évfordulónk. Háromszor tett magáévá és sok év óta először azért néztük meg a naplementét mert meg akartuk és nem mert az egyik lányunk felsírt.
Igaza volt, az életünket semmiért nem cserélnénk el. Mellette akarom leélni a hátralévőt. Minden nehéz pillanattal együtt, hisz csak vele tudok örülni a jóknak. Nélküle már levegőt se tudok venni.

A legszebb ajándék

Letette a telefont és gondterhelten felsóhajtott. Barna szemeibe néztem és máris tudtam, hogy baj van.
-November 1-jén indul az új turném.
-Újra itt hagysz?
Nem tudott, mit mondani csak erősen magához húzott és hosszú perceken át nem engedett el. A férjem és kislányom apja Jake Miller. A híres rapper, aki átszeli egész Amerikát két hónapon keresztül a családja nélkül! Az egyetem első évében ismerkedtem meg vele, a második évben teherbe estem majd karácsonykor megkérte a kezemet és a következő évben összeházasodtunk, azóta négy év telt el. Mindenkinél jobban szeretem és ezen még az a pár száz vagy ezer kilométer sem változtathat. Az egyetemi éveimet Londonban töltöttem kislányunkkal, míg ő Amerikában turnézott, hogy ne kelljen nélkülöznünk. Ez volt az álma, már kiskora óta. Szórakoztatni, szereti a felhajtást, míg én jobban szeretek a filmgálákra a hátsó ajtón bemenni. Forgatókönyvíró és rendező vagyok. Fiatalként,de már pár Oscarral a hátam mögött, szám szerint 3-mal.
-Az utolsó időpont Karácsonykor lesz.
-Két hónap?
Tehetetlenül megrántotta a vállát majd kiment a konyhába. Hozott nekem egy nagy bögre angol teát, még Los Angelesben is visszahozza a Leeds-i tél emlékeit. Annyi év távlatában is. Amanda, kislányunk már fent aludt, törhetem a fejemet még azon is, hogy hogyan mondjam el neki.
Másnap reggel barátnőmmel kávézgattam a teraszon. Megan kiskorom óta a legjobb barátom, mindig számíthattunk egymásra és nem mellesleg a bizalmam felé rendíthetetlen, ami a legfontosabb. Rezidens volt a Kalifornia állam legnagyobb kórházában. Fel kellett adni álmát betegsége miatt. Leukémiát diagnosztizáltak nála egy hónapja, halálos beteg. Talán már csak hónapjai vagy napjai vannak hátra. Félelmetes érzés, de nem tud az ember mást tenni csak elfogadni. 
-Megint a zenét választja helyettetek?
-Nem hagy el! Muszáj mennie. – mondom. – Úgy rángatja a kiadó, mint egy bábot. A múlthéten felhívták, hogy jobban tenné, ha zenét írna és nem velem vacsorázgatna meg konditerembe járna, hanem az új albumra írná a zenét, mert különben felbontják a szerződését. Ellenőrizgetik. Szerinted ezek normálisak?
-Ez a show biznisz. – vonja meg a vállát. – Téged nem ellenőrizgettek, amikor az új filmed forgatókönyvét írtad? Naponta hívogattak azzal, hogy hány oldalt írtál meg aznap.
-Elmebetegek egy rakáson.
Egyetértően bólintott és tovább szürcsölgette a kávéját. Miután kibeszélgettük magunkat segítettem elmosogatni, majd átmentem a szomszédba, ami mellesleg az otthonunk volt. Amanda éppen a vasárnapi mesét nézte még pizsamájában a kanapén, Jake pedig az újságot lapozgatta. Mögé lépem és vállára raktam államat. Átkarolta derekamat és maga mellé húzott. Óvatosan már három hónapos pocakomat simogatta, miközben tovább olvasott.
-Elmondtam Amandának, hogy turnézni megyek. Nem fogadta valami jól!
-Mit vártál Jake, majd azt mondja, hogy menj?
-Gondoltam, hogy majd bíztat.
-Csak 4 éves. Annyit ért belőle, hogy az apja itt hagyja hónapokra!
Csak szemét forgatta és újra az újságot nézte. Elkészítettem a lányunknak a reggelit és, amíg evett addig kicsit leültem a kanapéra. Jake mellém telepedett és lábaimat ölébe tettem, talpamat körkörösen masszírozta én pedig végigterültem az ülőgarnitúrán. 



Amanda átment Tom-hoz, Megan fiához játszani én pedig leültem a konyhába addig. Jack jött lefelé a lépcsőn még elég álmosan. Jack és ikertestvére Finn már az egyetem első napja óta szebbé teszik mindennapjainkat.  Már 5 éve boldog párt alkotnak együtt Jack és Megan. 
-Jó reggelt Zoe.- mosolyog rám. –Gratulálok a több mint 15 millió megtekintésnek. 
Büszkén mosolyogtam vissza, mert, ahogy én Jack is YouTuberes és az elismerés tőle, szakmabelitől nagyon jól esett. 
-Köszönöm.
-Jake mit szólt hozzá?
-Nem is foglalkozik most konkrétan velem!- vonom meg a vállam. – A nagy turnéra készül.
-Adj neki egy kis időt.- tanácsolja. –Csak izgatott a turné miatt. 
Megfogadtam a tanácsát és visszamentem Jake-hez. A hálószobában találtam rá, éppen csomagolt. Megfogtam az egyik farmernadrágját és behajtogattam a bőröndjébe. Rám mosolygott és közel húzott magához. Arcomra nyomott egy puszit majd ajkaimra. Mikor el akartam húzódni tőle átkarolta derekamat és közel húzott magához majd erősen megcsókolt, nyelve táncot járt számban és pillangók keltek életre bennem, még ebben a Decemberi hidegben is melegem volt.
-Szeretlek.
-Mikor indulsz?- tolom el egy kicsit magamtól, hogy szemébe nézzek.
-Ma este. 7-8 hét múlva jövök.- válaszol.
-De addigra már vége a karácsonynak.- nézek rá szomorúan. –A karácsony a szeretet ünnepe és akkor a család együtt van. Ez az utolsó karácsony, amit még együtt tölthetünk! Mind…együtt…
-Sajnálom drágám.- mondja és vállára borulva sírok. Terhesként az érzelmek kétszer nagyobbak és erősebbek. 
Jake, ahogy mondta este beszállt a turnébuszába és elindult legelső állomására Los Angeles belvárosába. Mivel Amandát nem tudtam kire bízni és magammal sem akartam vinni ezért otthon maradtam. Megan jött át családjával és Finn, Jack ikertestvére valamint az ő családja. Bátyám ugrott át egyedül. Valamint nagyon jó barátom Scott csatlakozott. Leültünk a nappaliban, míg a gyerekek a sarokban játszottak vagy éppen a lakásban rohangáltak. Mindannyiunkat az egyetem hozott össze és faragott belőlünk egy tökéletes csapatot. Mindenkinek eredeti Londonból hozott teát öntöttem ki és tejet, cukrot készítettem ki az asztalra. Angolokhoz híven cukor nélkül ittuk volna a teát, ha nem lettünk volna már megszokott gyorskaja-, csoki-, és kólafogyasztók, mint az Amerikaiak 90%-a. Ezért mindenki rendesen tett bele édesítőt. Mandarin és a tea illatának keveréke járta át a szobát. Ez is jelezte, hogy nemsokára itt a Karácsony. Takaróba bújva a bátyám vállán pihentettem a fejemet és az egyetemi évekről beszélgettünk.
-A vizsgák miatt volt csak rossz. Minden mást imádtam.- vallja Finn.
-Nagyon szívesen visszamennék az időbe.- mondja Megan. –Többet kellett volna pasiznom.
-Hogyan?- húzza fel a szemöldökét férje, Jack.
-Tudod, hogy csak viccelek.- nevet Megan és két keze közé fogja Jack arcát és megcsókolja. –Megtaláltam az igazit. Ahogy te is Zoe?
-Ahogy én is.- bólintok. –Csak éppen soha sincsen itt, ahogy az egyetemi évek alatt sem. 
-De a legjobb ember, akit csak melléd el tudnék képzelni.- mondja bátyám. –És ezek tudod, hogy nagy szavak!
Felnevetek és erősen magamhoz húztam. Hatalmas karjai pajzsként védenek engem, már gyerekkorom óta. Mikor anyám éppen betépve feküdt a padlón, vagy apám a munkába menekült anya elvonóra küldése után. A családom eléggé zűrös, mondhatni. 
Bekapcsoltam egy már agyon nézett karácsonyi filmet, amit még én és a legjobb barátom Scott rendeztük, de még nincsen a mozikban. A forgatás egyik napján kellett hazautaznom, mert Megan kórházba került, a leukémia első rohamai miatt. 
Miután elment mindenki és Amandát is lefektettem, akkor döbbentem igazán rá, hogy mennyire egyedül is vagyok Jake nélkül. A telefonom kijelzőjére pillantottam, de egy „Hiányzol édesem” vagy „Nagyon szeretlek, bárcsak itt lennél” üzenet se várt a férjemtől, akivel már cirka négy éve házasok vagyunk. De nála ez nem meglepő, a zene mindig fontosabb lesz nálam. Már nem azért csinálja, hogy meg tudjunk élni belőle. Ledőltem a kanapéra és betakaróztam. Álmaimban újra egyetemista voltam, fiatal, őrült, boldog és szerelmes. Jake az első igazi férfi az életemben, mellette akarok megöregedni. Láttam magam előtt, ahogy először csókol meg a turnéja alatt, a pillanat, amikor nem csak a szerelmemet lopta el, hanem valami mást is. A koncertek alatt összevesztünk, nem láttuk egymást utána hónapokig. A diplomaosztója után kikísért a reptérre és megcsókolt, azt mondta, hogy itt még nem ért véget a kapcsolatunk. Igazat mondott, szeptemberben Londonba költözött és vett magának egy házat. Összeköltöztünk és egy szerencsés baleset folytán teherbe estem. Sokat utazgatott London és Amerika között, mert rapper és Európában még nagyon nem ismerik. Mikor már azt hittem, hogy tönkre ment köztünk minden Karácsony napján megkérte a kezemet és egy új világ nyílt meg előttünk, mint Mr és Mrs Miller. Egy szebb és jobb élet, csodálatos barátokkal, egy édes kislánnyal és egy nagy családdal, amire én mindig is vágytam, mert nekem nem adatott meg. Csak a bátyám és én voltunk. Anya kiskorunkban már elvonóra került és még mindig ott van, apa meg a munkába menekült. Igaz, már többet vagyunk együtt, de a régi időket nem adhatja már senki vissza. Azokat a karácsonyokat, amiket a bátyámmal csak kettesben töltöttünk egy-egy üveg szeszesital társaságában. Az egyetem és a szerelem mentett meg attól a jövőtől, ami nagyban hasonlíthatott volna az anyáméra, és persze a legjobb barátnőm Megan. Akit nem érdekelt, hogy ő éppen Amerikában volt én pedig Angliában, ez a pár mérföld sem tántorította el attól, hogy jól kiosszon, és a helyére térítse az életem. 
Karácsony estéjén izgatottan díszítettük a gyerekekkel a fát és közben főztünk. Megan és Jake édesanyja mesterkedett a konyhában, míg a gyerekek össze-vissza rohangáltak. Jack felvette Amandát a nyakába, aki óvatosan felhelyezte a csúcsdíszt így tökéletessé tette a karácsonyfánkat. Jake nemrég hívott, hogy a New Yorkban kialakult hóvihar miatt nem tud hazajönni. Az első karácsony, amit nem töltünk együtt. Az első és utolsó karácsony, amit nagy családként tudnánk megünnepeli és még Megan is köztünk van, de Jake ezt is elrontotta. 
-Tudod, hogy nem direkt csinálja.- simogatta meg hátamat Finn.
-Bárcsak itt lenne.- sóhajtok, majd a konyhába megyek segíteni.
Körbeültük a karácsonyfát és megajándékoztuk egymást. Jó pár, a YouTube videóimhoz szükséges kütyüvel lettem gazdagabb valamint Megan egy albumot adott életünk legelső szakaszától az utolsóig. Pár hely maradt csak üresen, de azokhoz is tartoztak magyarázatok. „Fogd a kezem, míg lehunyom a szemem”. „Sírj ha kell, ordíts ha muszáj és ne feled egy jó barát a csillagok közt mindig lát és vár!”
Könnyes szemmel, sírva öleltem át legjobb barátnőmet és alig akartam elengedni. Hogy felvidítson leült a zongora elé és a kedvenc karácsonyi dalunkat kezdte el énekelni. Énekelve és táncolva nyitottam ajtót, mert valaki rátapadt a csengőre.
-Megyek már, nyugalom!- kiáltottam.
Mikor kinyitottam az ajtót majdnem felsikítottam. Jake állt a kertben egy gitárral a kezében és az All I want for Christmas is You számot énekelte. Rózsaszirmok vezettek végig a küszöbtől a férjemig, az utat rohanva tettem meg, ami kismamaként nem a legkönnyebb. 
-Négy éve volt egy jó döntésem, megkértem a kezed!- énekelte kicsit átköltve a szöveget.- Te pedig igent mondtál! Még mindig jó döntésnek tartod?
-A legjobbnak.- mondom.
Letette a gitárját és átfogta derekamat, a szemembe nézett majd a számra és aztán újra a szemembe. Beletúrt hajamba és megcsókolt, úgy ahogy az esküvőnk napján. Éreztem a pillangókat a gyomromban és a szívem hevesebben vert. Megállt körülöttünk az idő és csak ketten léteztünk. Megfogta a kezemet és bekísért. Csak ekkor tűnt fel mennyire hideg is volt odakint. Takaróba bújtam és Jake ölébe ültem.
-Nem hoztam ajándékot.- mondja szomorúan. –Nagyon sajnálom.
Szorosan hozzábújok ő pedig átölelni derekamat.
-Nem kell nekem semmilyen drága ajándék! Te vagy számomra a legjobb!

(Kicsit karácsonyra hangolódva, olvassátok mosolyogva. Nagyon szeretlek titeket <3)

Nagyon fontos lenne nekem!

Sziasztok Drágáim,

Óriási kéréssel fordulnék hozzátok. Jelöltek egy versenybe és mint minden normális, versenymániás szeretném megnyerni. Nektek csak annyi lenne a dolgotok, hogy IDE KATTINTOTOK és szavaztok a YouTubers' Love (Zoe Sugg) című blogra! Nektek tényleg csak annyi lenne, hogy rákattintotok a blog melletti kis pöttyre, aztán a VOTE gombra, majd már mehettek is a dolgotokra. De nekem ez nagyon fontos lenne. Megtennétek ezt a kedvemért? 

Ölel és csókol titeket drága Olvasóim,

Dreamy Girl~

First Flight Home - novella

Hogy mit szeretek a munkámban? A rendezésben? Ez számomra nem csak egy munka, egyfajta szenvedély, amiért élek, ami éltet. Egy csapathoz tartozni, a saját csapatomhoz és megvalósíthatom a forgatókönyv író álmát. A sorokat, amik egymás után vannak a vászonra tenni és életre kelteni. 
Rengeteg színésszel találkozom és nagyon szoros tud lenni a kapcsolatunk pár hónap alatt, hisz minden nap látjuk egymást és együtt dolgozunk. 
Olyan helyekre látogathatok el, amiről sokan csak álmodnak és független vagyok. De jó érzés azért tudni, hogy Jake-re, a férjemre a föld bármelyik szegletén számíthatok.
Szóval a kérdés egyszerű, szerelmes vagyok a munkámba.
Egyedül érkeztem Floridába, az első 3D-s filmemet forgattam Afrikában és már másfél hónapja nem láttam a családomat. Amanda és Alison Londonból repül az ünnepekre Floridába, míg Jake Hollywoodból jön. 2 órát ültem a várakozóban, mire bemondták, hogy megérkezett a Lax-ből induló gép, rajta férjemmel.
Elővettem a bőröndömből a fogadótábláját, amire szép színes betűkkel írtam rá, hogy: Másfél hónapja várlak már, Mrs. Miller és nem más!
El sem hiszem, hogy végre megérinthetem és átölelhetem. Olyan, mintha évekig nem láttam volna, minden búcsúzás nagyon nehéz, mert szeretem és minden pillanatot vele szeretnék tölteni, de mikor elengedem tudom, hogy még az egész életünk előttünk áll és együtt fogunk megöregedni.
Kijött az első ember majd követték őt százan, fejem felé emeltem a táblát, de megnehezítették a dolgomat a rajongók. Végül csak feltűntek, először Edgar majd nyomában Joey, Kevin, JP és végül Jake.
Eszeveszettül lengettem a táblámat, de elkezdtek autogrammokat osztogatni és fényképezkedni. Joey szúrt ki a tömegből és kiszabadított.
-Jake nézd kit találtam.- mosolyog rá.
Odafordítja a fejét és örülten mosolyog. Eldob mindent kezeiből és készül, hogy elkapjon, mert már felé rohanok. Úgy vetem rá magamat, hogy mindketten a kövön kötünk ki. Nem foglalkozunk ilyen részletekkel csak mohón csókoljuk egymást és próbáljuk olyan közel passzírozni testünket a másikéhoz, hogy egy milliméter hely se maradjon. Miután már elfogyott a levegőnk feltérdeltem és hasán ültem. A nézőközönségünk tátott szájal bámult minket, de már megszoktuk. Mindig ez van, ha valahol megjelenünk. Akár külön külön is.
-Még 20 év után is ennyire szeretem.- kurjantotta Jake.
-Már 20 éve.- csókoltam meg, majd felsegített Kevin a földről és távozni készültek. Mi még 1 órát várunk a Londoni gépre.
Elköszöntünk a fiúktól és leültünk egy kiürült váróterembe. Jake ölébe huppantam és vállába fúrtam fejemet. 38 évesen is még annak a 18 éves lánynak érzem magamat, mint annak idején, mikor először láttam meg. Igaz már két nagykorú gyerekkel és egy egész filmes céggel, de az szerelmünk is változott. Kinőtte ezt a szót már, ez több lett szimpla szerelemnél. Már az életemet is adnám érte és a boldogságáért.
-Gyönyörű vagy!- ujjait végigfuttatja arcomon majd kifésüli a szememből hajamat. -Bárcsak minden percem neked adhatnám.
-Ebben a két hétben csak mi és a család.- mondtam és elővettem a telefonomat. -Kikapcsolom és majd csak Afrikában kapcsolom be újra.
-Én is.- mosolygott.
Kikapcsolt telefonjainkat a táskám mélyére dobtuk és újra elmerültünk a szerelmünkben. A londoni gép leszállása után, összeszedtük a csomagjainkat és vártunk a lányokra. Kézen fogva érkeztek, mindig is meghatott az a fajta szeretet és törődés, amit egymásra fordítottak. Amanda engem, Alisa pedig az apját ölelte meg majd cserélünk. Végre újra együtt volt a Miller család. A lányok is húzták már vaskos bőröndjeiket maguk után és Jake leintett két taxit. Egyikben ők mentek Amandával, a másikban pedig mi ketten Alivel. Mindig is közelebb álltunk egymáshoz, Amanda apás volt. De még ha meg is volt mindenkinek a kedvence soha nem volt kivételezés a családunkban.

-Thomas és Jack hogy vannak?- kérdezem. -Csatlakoznak hozzánk Július 4.-ére? 

-Szerintem igen. 

Már hónapok óta jegyben járnak és sikerült ez elfogadnunk. Azért mégis a mi kis lányunk, és valaki készül, hogy elvegye. Még ha az a valaki, a halott legjobb barátnőm fia, akkor is több száz teszten kell átesnie. Jake szüleinek háza előtt megáll a sofőr és kiveszi a bőröndjeinket. Kifizettem a taxit és férjem kezét megfogva bekopogtunk. Mindig eszembe jut az első alkalom, mikor találkoztam a családjával. Azóta is elfog ez a fajta idegesség, pedig már egy ideje a családjuk tagja vagyok.
-Végre már!- mosolyodig el Mrs. Miller. -Gyere apa, itt vannak végre Jake-ék.
Kijön üdvözölni minket Mr. Miller is és rögtön körberajongják az unokáikat. A lányok mindig imádnak ide jönni, hiszen az egyetlen élő nagyszüleik. Apa már 3 éve meghalt a hatalmas stressz miatt, a könyvkiadóját pedig eladtuk Chris-el.
Jake régi szobájában kaptunk helyet, ahol már egy franciaágy várt minket. Még tavaly nyáron vettük, mert meguntuk, hogy mire reggel felkelünk az egyikünk a földön van. Jake bezárja mögöttünk az ajtót és rám ugrik míg mindketten az ágyon nem kötünk ki.
-Istenem de hiányoztál.- leheli és megcsókol.
Harapdálom alsó ajkát míg ő lágyan csókolgatja ajkaim szélét. Lassan mozog, de tudja mit akar. Elérni, hogy szex nélkül is teljesen kikészüljek.
A mosdóban szedtem össze magamat, mire kimentem az ágyon volt egy gyönyörű ruha, mindenhol rózsaszirmok és egy kis levél.

Életem, délután 4-re érted jövök és elviszlek valahova, ahol emlékeztetlek mennyire szeretlek is!

Boldogan szorítottam magamhoz a csodálatos meglepetését és az órára pillantottam. Egy óra múlva négy. Áthívtam a lányaimat és a segítségüket kértem.

-Mézlista egy fiatal anyuka vagy ugye tudod?- kérdez Amanda. -Meg, hogy lányokat szültél.

-A legszerencsésebb vagyok, igen.- mosolygok rájuk.

Miután a tökéletes cipőt is megtaláltuk, kisminkeltem magamat és miután a lányok is késznek tituláltak lesiettem a lépcsőn.
-Köszönöm Mr. és Mrs. Miller, hogy vigyáznak a lányokra.- mosolygok rájuk.
-Anya, ha feltűnt volna már nem vagyunk gyerekek.- morog Alisa.
-Igen kincsem tudom.- majd becsapom magam mögött az ajtót és megpillantom Jake-et.
Az anyukája jön utánam és megkér, hogy had csináljon rólunk egy képet. Mellé állok és amíg beüzemelik a gépet nem tudom róla levenni szemeimet. Annyira tökéletes ennyi év után is.
-Hercegnő a limuzin előállt.- nyitja ki nekem a sportautó anyósülését. -Szia anyu.
Elhagytuk a házat, majd eszeveszett tempóban mentünk az ismeretlenbe. Tudta, hogy imádom a sebességet.
-Hova viszel?- kérdezem.
-Még két sarok és megtudod.- kacsint rám.
Felbőgette a motorokat, majd megálltunk. A tengerpartra hozott le, kisegít az autóból. Végigmér szemével majd ölébe kap.
-Nem a legmegfelelőbb cipők.- mondja és végigcipel a parton.
-Nem mondtad, hogy hová is jövünk.- karolom át nyakát és hozzábújok. -Sajtó.
Felsóhajtunk mind a ketten, de nem törődünk velük. Egy parthoz közeli kis étterembe jöttünk, a Margaretbe. Vörös szőnyegen megyünk végig az asztalunkhoz, ami a tengertől pár méternyire van csak. Jake kihúzza nekem a széket én pedig helyet foglalok. Csak akkor nyugszom meg igazán, mikor leül velem szembe és lábainkat összekulcsoljuk. Amíg a pincérünket várjuk az új lemezéről beszélgetünk és a filmemről.
-Valamint Dylan O'Bryen is remek színész és barát is...- ecsetelem mikor valaki belevág a szavamba.
-Nem hittem a fülemnek, mikor azt mondták, hogy Jake Miller van az éttermemben.- örül magának a nő, aki minden bizonnyal a tulajdonos.
-Autógrammot, esetleg közös képet?- kérdezem hozzá pedig a legunottabb fejet vághattam, mert a nő grimaszolt egyet.
-Emlékszel még rám?- kérdezi férjemtől. -Én nem tudlak kiverni a fejemből.
-Medison?
-Én lennék az Jake.- duruzsolja. -Válthatnánk pár szót kettesben?
-Ööö...hogyne.- áll fel és bocsánatkérően rám pillant.
Utánuk pillantok és óriási féltékenység önt el. Valamivel arrébb mennek, csak úgy látom őket, hogyha hátradőlök a székben. A lány simogatja Jake karját és mosolyog rá. Egyre közelebb kerül hozzá, már annyira, hogy le is kapja. Kikerekednek a szemeim, ebben a percben csókolózott a férjem valami Medison nevezetű lánnyal?
Óriási hanggal kelek fel a helyemről és magassarkúmban nekiindulok a partnak. Dühös vagyok és most dőlt össze bennem egy világ. Egy szerelem.
Valaki elkapja a vállamat, de kedvem sincsen megfordulni.
-Ugye tudod, hogy ő kezdeményezett?- kérdezi Jake.
Nem válaszolok, mert hatalmas bennem a düh, amit ha most rázúdítanék lehet, hogy a vízbe fojtanám. Ezért csak tovább sétálok.
-Medison a volt barátnőm.- kezdi mesélni, de szavába vágok.
-Nem érdekel, fordulj fel Jake.- vágom fejéhez.
Elkapja a kezemet és megfordít. Szemeimbe néz és két vállamat fogja, hogy ne tudjak elmenekülni. Nem nézek szemébe, inkább a víz habjait fürkészem. Ugyan olyan háborodott a víz, mint ahogyan most érzem magamat és Megan sincsen már itt, hogy kioszthassa velem együtt  Jake-et majd az a kis kurvát.
-Egy évre mentem Leeds-be az egyetemre, úgy hagytam itt Medisont, hogy ő életem szerelme már 6 éve voltunk együtt. Azt mondtam, hogy ezt az évet simán átvészeljük, nem fogok senkit találni. Amikor azon az első reggelen, a te szobádba futottam megváltozott az életem. Találkoztam veled és még aznap szakítottam. Első látásra beléd estem  Zoe!- győzköd. -Szeretlek, az életemnél is jobban.
-Honnan tudjam, hogy egyszer nem fogok tőled egy hasonló telefont kapni?
-Nem tudnod kell, érezned.
-Jelen pillanatban csak dühöt érzek, de azt nagyon.- ordítom az arcába. -Ezek után honnan tudjam hány emberrel csaltál meg?
-SOHA NEM CSALTALAK MEG!- üvölt most már ő is.
-És ha jön valaki?- kérdezem és már sírok. -Valaki, aki fiatalabb, viccesebb, okosabb és szebb mint én? Én azt nem élném túl, ha lecserélnél!
-Szeretlek Zoe, már 20 kibaszott éve!- mondja. -Már levegőt sem tudok venni nélküled!
-Akkor most próbáld meg!- kezébe adom a cipőmet és mezítláb megyek végig a parton. Órák múlva már a járdán sétálok és fogalmam sincsen, hogy hol vagyok.

Egy óriási táblán apró képek. Képek rólunk. Jake-ről és rólam. Hatalmas betűkkel meg odaírva: 

TE VAGY A MINDENEM MÁR TÖBB, MINT HÚSZ ÉVE!

Újra könnybe lábad a szemem és egy járókelő jön oda hozzám és kérdezi meg, hogy minden rendben-e.
-Látja azt a két fiatalt ott?- mutatok a képekre. -Annyira boldogok és szerelmesek. Mégis mi lett velük?
-Az óriási rohanásban elfeledkeztek egymásról.- mondja valaki a hátam mögött.
Jake állt ott, a járókelő pedig már eltűnt valahová. Csak nézek rá, bele a szemeibe, amik annyi év után sem változtak. Még mindig vonzanak és csak meg akarom csókolni, de előttem valaki más dugta nyelvét a szájába, amitől elfog a hányinger.
-Kérlek adj nekem egy kis időt!- mondom.
Elsétálok az első telefonfülkéhez és a táskámba ejtett aprókból felhívom Amandát, hogy jöjjön értem.

-A fater eléggé kitett magáért.- mondja mikor meglátja a plakátot. -Mégis mi történt?
-Megcsókolta valami régi ex barátnőjét a randinkon.- szállok be az autóba. -Ma nem alszom otthon.
-Gondoltam, szóval hozam nekünk pár göncöt.- mutat hátra.
-Te vagy a legjobb.- nyomok egy puszit a homlokára.
Amanda beleszületett a vitáinkba, sok volt és rengetegszer léptünk le együtt pár napra. Hol nincsenek viták? Általában azon vesztünk össze, hogy rengeteg időt töltünk külön a munkánk miatt. Pár évig, míg a lányok nagyon picik voltak otthonról dolgoztam és tudtunk utazgatni Jake-el, de amit újra az álmomat kezdtem élni egyre messzebbre kellett mennem, hosszú időre.
-Most hova?- ülünk az autóban.
-Itt lakik a közelben az egyik barátom, van nálad telefon?
-Persze.- nyomja kezembe az IPhone-ját.
Megcsörgettem jó barátomat, Dylan-t. Vele forgatok és szerencsémre rengeteget mesélt Floridáról és a lakásáról.
-Haló?- szól bele, sztárként elég bátor, hogy mindenkinek felveszi a telefont.
-Hy Dylan itt Zoella Sugg!- szólok bele a telefonba. -Egy szívességet szeretnék kérni...

20 perc múlva egy gyönyörű 3 emeletes és hatalmas kertel rendelkező ház előtt parkolunk le, ahol már vár minket Dylan és barátnője Britt.
-Köszönöm, hogy befogatsz minket.- ölelem meg és hagyom, hogy kicsit felemeljen a földről.
-Amanda Miller.- ráz kezet lányom Brittel majd én is. -Zoella Sugg.
-Mit kerestek itt?- kérdez Dylan.
-Összekaptam a férjemmel.
-Megint.- teszi hozzá Amanda.
Már harmadik napja tanyázunk Dylan-nél és minden tiszteletem az övé, amiért nem rakott ki.
-Mennyire megyek az agyadra?- kérdezem, amikor még hajnali egykor is tévézünk.
-Semmenyire.- mosolyog fáradtan.
-Őszintén!
-Ha szeretnéd.- könyököl rá térdére és a szemembe néz. -Nem mész az agyamra, csak a makacsságod visz a sírba. Írt neked egy számot, annyiszor hívott, hogy a telefonod kiakadt a számlálásba és az sms-ekről ne is beszéljünk. Nem, hogy felvennéd azt a kibaszott telefont, ami ebben a pillanatban csörög, mond csak mire vársz Zoe? Arra, hogy megjelenjen a házam előtt?
Ki sem mondta, valaki eszeveszettül kezdte el kiabálni a nevemet. Az erkélyre kiálltunk és Jake-et láttam, aki éppen a kaput akarta megmászni.
-Várj haver beengedlek.- üvölt oda neki Dylan.
Az erkély elé áll és széttárja a karjait.
-Mit vársz tőlem Zoe?- kérdez. -Nem vagyok már tinédzser, hogy bírjam az őrültségeidet. Mi lenne, ha végre úgy viselkednénk, mint a felnőttek és mondjuk MEGBESZÉLNÉNK?
-Akkor azok nem mi lennénk.
-Igen, talán.- ért egyet. -Zoe már csak 1 hét és újra visszarepülsz Afrikába én pedig megyek megint Hollywoodba, mért nem töltjük együtt ezt a kis időt?
-Gondoltál már valaha is arra, hogy csak egy szavadba kerülne megkérni engem, hogy maradjak veled?- ordítom én is. -Érted eldobnám az álmaimat is Jake. Bárhová követnélek és még ha nem is lehetnék rendező, akkor is a világ legboldogabb nője lennék melletted. De soha egyetlen szóban sem kértél rá! Arra vágyom, hogy légy végre önző és vigyél magaddal. Nem ellenkeznék.
-Nem akarom, hogy félredobd az álmaimat értem. -tiltakozik.
-Te vagy az álmom Jake Miller!
Felnéz rám, ahogyan a hold és a csillagok ragyognak a szemébe megbabonáz. Egyszer csak térdre borul és felfelé emeli a kezét.
-Mond Zoella Miller, lenne kedved velem tartani Hollywoodba és turnézni velem?
-Igen, veled akarok menni.- kiáltom le neki.
-Akkor húzd le azt az önfejű seggedet és gyere végre haza, hogy megdughassalak másfél hónap után!!
Felnevettem és villámgyorsan összepakoltam, összeszedtem Amandát, elköszöntem és megköszöntem mindent. Jake csak úgy száguldott és le sem vette a combomról a kezét, míg a házhoz nem értünk.
-Ha lehet ne hangosan.- morgott Amanda majd bement Alisa-val közös szobájukba.
Becsaptam mögöttünk az ajtót és bereteszeltem. Leoltottam a villanyt és csak a hold fénye világította meg a szobát. Jake keze a derekamra vándorolt és erősen magához húzott. Éreztem, hogy mennyire kíván.
-Hiányoztál. annyira, hogy beleőrültem.- suttogja. -Csak téged akarlak csókolni, csak te kellesz. Veled akarok csak lenni. Csak benned.
Felkuncogtam és hagytam had folytassa.
-Szeretlek.
Megcsókoltam és csak a dohány keserű izét éreztem a száján. Más nő illatát nem.
Annyira érzéki volt és majdnem két hónap után annyira ki voltunk éhezve egymásra, hogy órákig csak szeretkeztünk. Imádom ahogyan felém magasodik és lassan belém hatol miközben a szemembe néz vagy megcsókol. Annyi év után is csak őt kívánom, érte élek. Akár a munkámat, a szenvedélyemet is feladnám érte. Minden percemet vele akarom tölteni, mert szerelmes vagyok belé.
A zuhanykabinban álltam, mikor benyitott és ravaszul elmosolyodott.
-Nem volt belőled elég.- mondja.
-Egész éjjel csak szexeltünk Jake.- nevetek fel. -Mennyi kell még?
-Sok, de egy együtt fürdés csillapítaná pár óráig a vágyaimat.- mondja.
-Ebben az esetben ugorj be.
Minden pillanat amikor magáévá tesz és bennem mozog olyan akár a fellegekben. Olyankor minden békés és vidám. Elfeledkezünk minden problémáról és tinikké válunk. Mintha még mindig a koleszben lennénk.
Egyedül indultam felvenni Jack-et, Finn-t és Thomas-t. Az autóban együtt énekeltem a rádióban és szembe jutott, ahogyan Jake mindig a szemét forgatja és nevet. "Asszony, te nem értesz ehhez"- állapítja meg állandóan. A lányok szerencsére nem tőlem örökölték a hangjukat.
Már a parkolóban vártak rám, én pedig az út közepén behúztam a kéziféket és kiugrottam őket köszönteni. Utoljára Jack került sorra és nem tudtam megállni sírás nélkül.
-Tudom, nekem is nagyon hiányzik.- suttogta a fülembe.
Hagytam, hogy Finn vezessen én pedig a kér Harries közé ültem és percekig csak Thom-ot bámultam és rengetegszer megállapítottam, hogy nagyon hasonlít az anyjára.
Alisa kint várt már ránk, de legfőképp jegyesére. Nyakába ugrott és csak csókolóztak percekig. Mi hárman, mint szülők figyeltük őket, de nem felejtettük milyen volt az ő korukban.
-Ők mégsem fognak olyan kalandokat átélni mint mi.- mondja szomorúan Finn.
-Senki sem éli át már ugyanazt, mint mi.- ért egyet Jack. -Minket a YouTube repített a magasba, ők azt sem tudják mi az már.
-Megöregedtünk srácok.
Az ebéd alatt jó érzés volt ismerős arcokat látni. Ott ültünk az asztal körül és nevettettük egymást. Megan is minden bizonnyal ott mosolygott körülöttünk, csak mi nem láttuk. A délutánt a parton töltöttem a fiúkkal és a régi emlékekről beszélgettünk. Azokról, amiket már nem élhetünk újra, de visszapörgethetjük az emlékezetünkben. Sajnálok mindenkit, aki ezekben nem kapott helyet, de lehet csak számunkra nagy dolgok. Eltörpülnek a világ rohanó dolgai mellett, de nekünk az életünk egyik darabját jelenit. Barátságunk kezdete, ami már életünk végéig megmarad.
Afrikában nem csak azért érzem magányosan magam, mert nincsen mellettem Jake, hanem hiányzik az egész családom. A bátyám, a Harries ikrek és Megan. A legjobb barátnőm, aki már soha nem fog visszajönni, de az emlékezetemben még mindig ott van és a szívemben is.
-Hiányoztok srácok.- szakítom félbe a beszélgetést. -Mit szólnátok, ha mind újra Leeds-be költöznénk? Közel a gyerekekhez és új emlékeket szereznénk?
És ezzel a kérésemmel az eddigi normális életünket sutba vágtam és mind Leeds-be utaztunk az ünnep után. Szomszédok lettünk a bátyámmal, Finn-el és Jack-al valamint a közelünkbe költözött régi jó barátom és munkatársam Scott.
Ahogy a verandán álltam és átintegettem Finn-nek minden visszaállt a rendes kerékvágásba.
-Most már minden rendben van.- mondom Jake-nek. -Megtaláltam a nyugalmat.
-Örülök, hogy segíthettem.- mormolja az ajkaimnak. -Szeretlek Zoe.
-Örökké szeretlek.

Halihó bogárkáim!
Régen jelentkeztem, de újra itt lennék. Hogy vagytok? Milyen volt az idei év?

Valamint, mit gondoltok, olvasnátok tőlem egy kis nyári novellát Jake-ről és Zoe-ról?

SZAVAZZ-SZAVAZZ-SZAVAZZ!! <3  (---->)

Imádás,

Dreamy Girl~

Epilógus

A desszertet tettem be a sütőbe. Lesöpörtem a lisztes kötényemet és az órára pillantottam közben. Egy óra múlva hazajönnek a lányok. Jake jön be a konyhába és csókol arcon. Még 20 év házasság után is megdobogtatja a szívemet.
-Isteni illata van a vacsorának.
Mosolyogva fogadom a bókot, majd felmegyek átöltözni. A lányok már rég betöltötték a 20. életévüket. Amanda most végzett az orvosin, míg Alison tavaly kezdett Leeds-ben. Filmszerkesztő lesz akár csak az anyukája. A legjobb barátnőm halála után született meg Alison. Hogy mennyire sikerült feldolgoznom a történteket? Biztosan nem állíthatom, hogy teljesen de túlléptem és boldogan emlékezem a szép dolgokra. Nashville-be költöztünk, hogy közelebb legyek Megan családjához, akik már az én családom is. De senki nem szűnt meg szeretni őt.
Megszólalt a csöngő és izgatottan rohantam le. Amanda és Alison állt az ajtóban két férfi kíséretében. Harry és Tom a lányok jegyesei. Harry és Amanda az egyetem alatt ismerték meg egymást. A harmadik szemeszterben Harry megkérte a lányunk kezét. Alison és Tom pedig együtt nőttek fel. Tom a legjobb barátnőm fia. Tomas Harries. Megan arra kért találjak a fiának egy feleséget, akit én is szívesen látnék mellette. Hát álltam volna Tom útjába, amikor tinédzserként udvarolni kezdett Alison-nak? Öregszem, de hülye azért nem vagyok!
-Lányok!- mosolygok és megölelem őket.
-Sziasztok.
Mindig jó testvérek voltak. Sőt, mi több legjobb barátnők. Együtt mentek Londonba egyetemre, bár a második szemeszterbe Amanda sikeresen átiratkozott a Harvardra. Orvos lett belőle, mi pedig büszke szülők!

-Virágot a házigazdánknak. -nyújt felém egy csokrot Harry.

-És egy finom bort a büszke apának! -mondja Tom és kezet ráz a férjemmel.

-Milyen volt az út Tom? -kérdezi Jake.

-Még mindig ugyan olyan hosszú az út Amerika és Anglia között, mint az önök idejében.

Mindketten felnevetünk Jake-el, úgy beszél rólunk, mintha 80 évesek múltunk volna! Pedig még csak a 40 határát súroljuk. Ebből a felét együtt éltük meg.

-Gyertek és foglaljatok helyet nemsokára jön Chris bácsikátok is.- mondom boldogan.
Több hónapja nem láttam bátyámat. Ők lent maradtak Los Angeles-ben. A lányuk Hannah énekesnő lett és szeretnének a közelében maradni. Finn és Jack visszaköltöztek Angliába. Jack nehezen tudott túllépni a felesége halálán, de ez érthető. Azóta kettesben van fiával Tom-al és Alison sokszor néz be hozzá.
A csengő térít vissza a jelenbe. Egy másodperc alatt megtettem az utat az ajtóig és majdnem kiszedtem tokostul. Előttem állt szeretett bátyám, akit már hónapok óta nem láttam. Még mindig ugyan olyan jól néz ki 40-es éveiben, mint 20 évesként. Nyakába ugrom, akár egy tinilány és egy puszit nyomok arcára. Percekig csak egymást átölelve állunk, majd elengedem és beljebb megyünk. 

-Heló srácok.- köszön.
Bőröndjét a nappaliba teszi majd leül az étkezőasztalhoz. Kezet rázott Jake-el majd a két fiúval és a lányokat puszival köszöntötte. Az előételt ettük, mikor Harry megszólalt:
-Hogyan sikerült Jake? Min alapszik a házasságotok szilárdsága?

Egymásra mosolygunk közben Jake megszorítja kicsit a térdemet. Soha nem gondolkoztam még ezen a kérdésen. Úgy vélem, hogy minket egymásnak teremtett az ég is. Jake nélkül már levegőt sem tudnék venni.
-Egyszerű.- vágja rá Jake. -Szeresd az életednél is jobban és ne tégy akkora ballépést, mint én. Ne hagyd el, mert nem biztos, hogy megbocsájt.
-Bízd rá akár az életed is.- mondom. -Mert ha a bizalom nincsen meg, akkor nem érdemes belekezdeni.
-Legyetek legjobb barátok ne csak csupán szeretők. 

-És a legfontosabb. -mondom.- A szerelem.
Jake átkarolja derekamat, míg én közel hajolok hozzá és két gyors csókot váltunk. Chris krákog egyet, mégis csak az egyszem hugicáját csókolgatják.
-Értem.- nevet fel Jake és elenged.
-És persze a közös élmények is elengedhetetlenek.- mondja Jake. -Mikor pár bőröddel elindulsz az ismeretlenbe. Persze ezt nem csinálhatják a Miller lányok.
Mindketten halkan felsóhajtottak és tovább ették a vacsorát. Szóba került az, hogy Amanda-ék a környékünkre költöznének, amit mi nagyon is támogattunk.
-És mi van a gyerekvállalás témával?- kérdezem.
-Természetesen nem sürgetik!- vágja rá rögtön Jake.
-Ahogy apa mondja.- bólint egyértelműen Amanda. -Szeretnék egy megbízható állást és jobb anyagiakat.
-Tudod szívem hozzánk bármikor fordulhattok...
-Tudom anya.
-Mi sem tervezzük, hogy lesz.- töri meg a csendet Tom.
-Mi sem terveztük!.- nevetünk fel mindketten Jake-el. -De szebbé tette utána az életünket.
A kanapén punnyadtunk és a tévét bámultuk. Miközben körbenéztem a családomon melegség öntötte el szívemet. Nem így terveztem az életem de mégis a legjobban sült el minden. Nem kívánok mást magam mellé csak Jake-et. Nem bántam meg a terhességet, mert csodálatos gyermekeink lettek. Egyedül azt bánom, hogy az elején nem hittem Leeds varázsában. Az egyetemnek köszönhetek mindent és a családomnak. Ha nem lökdösnek egészen a küszöbig talán most egy unalmas, szingli újságárus vagy pénztáros lennék. Nem lehetett volna ennyi felejthetetlen kalandba részem és Jake Miller koncerteket csak a nézői sorokból nézhetnék. Így bele gondolva talán nem is Leeds vagy Jake számlájára írhatók ezek a dolgok, hanem a YouTube-éhoz. Ahol megvalósulhattak az álmaim. Jó pár évtizede abbahagytam a YouTube-ozást. De mindig a szívem csücske marad. Talán egyszer a lányaimnak is lesz kedvük egy ilyen csodába belekezdeniük. Finn-t, Jack-et és engem felváltanak az újak, akik valami mást visznek a csatornára. A varázs már eltűnik, amit egyszer még mi hoztunk létre és részei lehettünk. Elszomorít a tudat, hogy ott kellett hagynom. De a filmezés mellett nem volt rá elég időm. Öreg fejjel nem kezdek bele de ha valaki megkérdezné, hogy mi az a dolog, amiről soha nem mondanék le akkor a válasz egyértelműen a YouTube videók készítése. Hogy mért nem Jake-t, a családom vagy éppen Megan-t mondtam? Egyszerű, mert mindent ismétlem MINDENT ennek az egésznek köszönhetek.
-Minden rendben?- kérdez Jake.
-Persze.- mosolygok rá.
-Szeretlek.- suttogja fülembe, mint annak idején.
Mellette még mindig az a tini lány vagyok, aki arról álmodik, hogy videóival meghódítja a világot. Mellette nem csak megálmodom hanem meg is élem az álmaimat. Mellette válok egyedivé, mellette leszek Zoella Sugg igazán. Bár mára jobban szeretem a Zoella Miller vagy a Mrs. Jake Miller megszólítást...

#3. Kötet 15. Fejezet

Vakuk kattognak mindenfél és kezdek egyre kevesebbet látni. Fekete, testhez simuló ruhám kiemeli már több, mint nyolc hónapos hasamat. Londonban vagyunk Megan filmpremierjén, bár ő már nem lehet itt velünk. Nehezen de rá veszem magamat, hogy interjút adjak.

-Megtiszteltetés magával találkozni Mrs. Miller.

-Úgyszintén önnel!

-Hogy van?

-Összetörve, fáradtan, szomorúan, gyengén, elárulva, kihasználva, elfelejtve, barátok nélkül, egyszóval borzalmasan.

-Részvétem Megan Mace halála miatt. Mondana pár szót a filmről?

-Ahogy a cím is Az utolsó levegő vétel elárulja Megan haláláról, az azt megelőző hónapokról és az utána lévő pár napról szól. 

-Mit jelentett magának Megan?

-A testvérem volt.

-Köszönöm, ennyit akartam.

Csak bólintok egyet és bemegyek. A háttérben készülődök a szövegemmel. Egy hétig az üres laptopom előtt ültem, hogy mégis mit írjak? Nem lehet szavakba foglalni, hogy mennyire fontos volt mindannyiunknak Megan! Lehetetlen. Végül erőt vettem magamon és összecsaptam valamit, mert minden 3. sornál elsírtam magamat. Jake egy szerencse puszit adott, majd mivel nem akartam menni ezért fellökött a színpadra.

-Khm köszöntök mindenkit.- kezdtem félve. -Zoella Sugg lennék a házigazda és ennek a csodálatos filmnek a segédszerkesztője. A film amit most látni fognak egy bámulatos nő életének utolsó szakaszáról és a családjáról fog szólni, akiket itt hagyott. Nem akarom naphosszat azt sorolni, hogy mennyire fontos személye is volt számomra és másoknak Megan, hisz ez benne lesz a filmben és azzal sem szeretném elhúzni az időt, hogy azt ecsetelem, milyen csodálatos is. Érjék be kérem két szóval, ami mindent elmagyaráz, Megan Mace. A világ legjobb barátnője, felesége és édesanyja. Nagy tapsot kérnék a tiszteletére!

A közönség állva tapsolt, majd sötétebb lett a teremben és egy perc néma csöndes emlékeztünk meg Meganra. Szerencsémre vízálló szempillaspirál volt rajtam ezért csak vörös szemeim mutatták, hogy sírtam. A képernyőn Megan képei mentek először a születésétől napjainkig, majd a barátaival aztán pedig az elismerései, cikkek és tévéműsorokban adott interjúi.
-Élvezzék a filmet.
Leülök Jack és Jake közé. A film forogni kezd és Megan mosolygós arca néz vissza ránk, már most sírtam. Jack hőskén tartotta magát mellettem.
-Sziasztok Megan vagyok. Nem Dr. Mace és nem is Mrs. Jack Harries csak szimplán Megan, akinek volt egy álma és valóra vált. Orvos, anya, legjobb barátnő és feleség vagyok! Mert az álmok nem csak lehetetlen dolgok lehetnek, én csak egy családot akartam. Álmodtam, tettem érte és megvalósítottam. Egyszerűnek hangzik, de nem az.
Helyszín és idő váltás volt. Az orvossal folytatott beszélgetés majd a családi ebéd és a nagy bejelenés. Fura volt vissza nézni a pillanatokat, mintha újra itt lenne Megan. Ha balra fordulnék és ő mosolyogna vissza, de már soha nem fog rám mosolyogni és nem fogja megfogni a kezemet ha eltévednék és nem fog segíteni.
A több, mint két órás filmet sírva hol nevetve néztem végig Jack kezét fogva. Gondolom még ma estére lehozzák az újságok, hogy megcsalom férjemet a halott legjobb barátnőm férjével, de ez izgat most a legkevésbé. Jack érzi át a legjobban az érzéseimet, nem mintha Jake nem szerette volna Megant, de ő mégis kevésbé tudja ezt átérezni. A film végén a közönség percekig állva tapsolt, gyászszertartásra volt hivatalos az egész vendégsereg de nem volt kedvem. A slusszkulcsomat megragadtam és kocsiba ültem. A gimihez hajtottam és leparkoltam, a focipályára mentem, ahol éppen amerikai focimeccs zajlott. Felültem a lelátókra és végignéztem az utolsó perceket. Még azután is csak a semmibe bámultam, amikor már kiürült az egész lelátó. Már rég elmentek a nézők, a sportolók és a pom-pom lányok. Egy alak közeledett felém, ismerős volt. Talán egy rég elfelejtett ismerős. Magas és izmos testét minden férfi irigyelheti és minden nő bámulja. A focicsapat mezét viselte.
-Rég láttalak Zoella.- mosolyog rám és leül mellém. Ekkor döbbenek rá, hogy ő nem más, mint Jeff a volt pasim. Vagyis az túlzás, de egy kalandnál jóval több. Igazán Jake az első és utolsó igazi férfi az életemben, Jeff csak egy kis pont az életemben. Nem említésre való.
-Rég láttalak Jeff.- mondom. -Még mindig remekül festesz.
-Te viszont eléggé kikerekedtél.- kacsint rám. -Amihez nagyon gratulálok és a férjednek Jake-nek is.
-Honnan tudod?- teszem fel a buta kérdést.
-Újság.- jegyzi meg szemrehányóan. -Hogy vagy mostanság Zoe? Sajnálom, ami Megan-nal történt.
-A lehető legrosszabbul.- vonom meg a vállamat. - Veled mi újság?
-Azt az életet élem, amit veled egykor terveztem.- mondja és nekem még jobban meghasad a szívem. -Hozzámentem a pom-pon lányok csapatkapitányához, természetesen nem hozzád hanem Rose-hoz, aki utánad lett a vezér. Lett két csodálatos gyermekünk. De még mindig hiányzol, még mindig szeretlek...
-Sajnálom Jeff de én nem érzek így és soha nem is éreztem. Amikor a nyárra Amerikába mentem azt az utolsó búcsúnknak terveztem és az is volt. Találkoztam mással. Az igazival!
Felálltam és elköszöntem Jefftől. Ahogy a lépcsőket veszem egyesével végiggondolom, hogy milyen lett volna az életem vele. Unalmas. Jake mellett mindig pörög az élet, mindig van egy új cél, egy új álom csak egy a régi, a szerelmünk. Csak mi vagyunk a régiek de mégis kicsit megváltozva. Változtatott rajtunk a keserűség és a szomorúság de voltak boldog pillanatok is, amik szebbé tettek minket. Megkerülöm az épületet és bemegyek az ajtón, semmi sem változott azóta a 10 év óta. Meglepődve nézek még is végig a falakon. Megan képei elszórtan díszítik az aulát és s folyosókat. Végig sétálok az első folyosón és megpillantom Megant és magamat, ahogy a bajnoki kupát emeljük a fejünk fél és boldogan mosolygunk, hisz világbajnokságot nyertünk. Hajunk két copfban volt felkötve és szalagokkal díszítve. Szoknyánk jóval térd fölött volt, egy magániskolából páros lábbal rúgtak voltak ki. A kép felirat csak simán a nevünk volt. Én voltam a vezérszurkoló ő pedig a helyettesem, mindig csapatban dolgoztunk. Népszerű lettem miatta, sokan szerettek volna olyanok lenni, mint mi. Vagy legalább csak a barátunk. Az egyetemi jelentkezésünk és az évek még jobban összekovácsoltak minket. Testvérek lettünk.
-Miss....- jön egy idős hölgy felém. -Az iskola, már bezárt. Jöjjön vissza holnap.
Felé fordulok és hagyom arcomon lefolyni a könnycseppet. Egy apró mosolyt küldök az asszony felé és elengedem a fülem mellett a mondatát és tovább nézem a képeket. Miután végeztem a portára megyek.
-Zoella Sugg vagyok és szeretném ha ezeket, miután a kiállítás megszűnik elküldenék nekem.
A portás kikerekedett szemekkel néz majd bocsánatot kér, de ő nem tud ebben segíteni csak az igazgató, aki nincsen már bent. Odaadom a névjegyem és kérem, hogy sürgősen hívjon fel.
Még egy utolsó pillantást veszek Megan mosolygós arcára. Dühös vagyok azért, hogy nincsen itt és bosszút tervezek. De még is ki ellen? 

Az orvosok ellen? Nem az ő hibájuk.

Ellenem? Mindent megtettem, még sincs itt Megan.

Felértem az iskola mögött lévő dombra, ahol nagyon sokat lógtam Megan-al. A tekintetemet az égre emeltem és a csillagokat néztem. Valahol ott van Megan is és figyel rám. 

-Hiányzol!- kiáltok a csillagok felé és közben zokogom. -Bárcsak itt lennél!

És ekkor éreztem, hogy tényleg itt van mellettem és tudom, tudom most már minden csak jobb lesz. Nem vagyok egyedül, itt van a csodálatos férjem, mindjárt másodjára is anya leszek és még vannak barátaim. És itt van nekem Megan. Az én örök legjobb barátnőm!

#3. Kötet 14. Fejezet

Drága olvasóim!
Szeretnék mindenkinek először is Boldog és Sikerekben gazdag Új Évet kívánni!
Köszönöm szépek, hogy minimum 1x benéztél ide 2013-ban és jó szokásodat '14-ben is folytasd! ;)


xoxo,
 Dreamy Girl~

--------------------------------------------------------------------------------

Kedves Zoe!

Amikor ezt a levelet felbontod, már nem leszek ott, hogy letöröljem a könnyeidet. De soha ne feledd, ha az égre fel nézel, akkor meglátsz, mert én mindig ott vagyok. Nem is tudom mivel kezdjem. 3 éves voltál, mikor először találkoztunk. Emlékszem ugyan olyan macink volt, rögtön a legjobb barátnőm lettél. Együtt játszottunk és az idő mindig csak elrepült. A fűben hevertünk és meséltél nekem, már akkor tudtam, hogy a legkreatívabb ember vagy, akit csak ismerek. Ezt meg is mutattad a világnak, amikor elkezdtek a videózást. Hányszor is rángattalak el a laptopod elöl édes jó istenem! Azt viszont nem köszöntem meg elégszer, hogy összeszedtél egy buli után és hazavittél. Nélküled lehet, hogy már hamarabb itt lennék, fent a menyben vagy a pokolban, azt nem tudtam megírni, de majd egyszer elmondom. Előbb-utóbb!

A tinédzser éveim miattad lettek tökéletesek. Nem kellett oltári nagy buli, alkohol vagy drog ahhoz, hogy jól érezzem magam, csak te! Ha lepillantasz akkor még mindig ott van a legjobb barátnős tetkó, amit 17 évesen varratunk mindketten magunkra. A sírban is viselem, mert megígértem, hogy örökké azok leszünk. A laptopomon (a jelszó még mindig ugyan az) találsz egy mappát Saját zenék néven, ha szeretnéd hallani a hangomat, akkor csak hallgasd meg. Van egy szám, ami rólad szól, szerintem egyszerűen meg fogod találni. 

És mi lesz a filmmel? Megcsinálod nekem? Tudom, hogy most elképzeled, ahogy éppen kiskutyus szemekkel nézek rád és könyörgöm. Ne nevess, még a sírból is jobban ismerlek, mint bárki más.

Tudom, hogy ha ideges vagy akkor a kezedet tördeled, ha szomorú vagy, akkor kiabálsz valakivel vagy sírsz esetenként sírva kiabálsz. Már az első alkalomkor, amikor Jake-et megláttad szerelmes lettél és még nekem is tagadtad, pedig én már előtted tudtam, haha! 

És ne is forgasd a szemeidet!!

Amandának is hagytam egy levelet, majd csak 15 éves korában vagy később nyissa ki, kicsiként még nem értené. Arra szeretnélek, még kérni, hogy sok időt legyél anyámékkal. Most már te vagy nekik az egyetlen lányunk, mert tudod, mindig is az én nővérkém voltál. Néha jobban szerettek téged, mint engem. Ha bármi problémád lenne fordulj csak hozzájuk de hozzám is bátran jöhetsz, már nem megyek sehová! 

Jack-ra figyelj és ne hagyd neki, hogy sokat igyon. Akkor valami elviselhetetlen. Mond neki, hogy ismerjen meg új embereket és legyen újra szerelmes. Attól még, hogy szeret én már nem jövök vissza, de neki még maradnia kell és nem élheti túl egyedül. Biztasd. 

Ez rád is igaz! Találj új legjobb barátnőt, mert én már nem tudok segíteni! 

Utolsó soraimban szeretnék MINDENT megköszönni és legjobban azt, hogy a barátnőm voltál. Ennél nagyobb ajándékot nem tudtam volna kapni az élettől. Hiányzol már most, szerencsés ember lesz az, aki az új legjobb barátnődnek mondhatja majd magát. Maradj olyan amilyen és élvezd az életet helyettem is. Légy az, aki szeretnél. Legyenek álmodozók a lányaid, mert igen két lány boldog anyukája vagy. Vidd őket rendszeresen orvoshoz és valósitsd meg egy álmomat! A fiamnak találj egy rendes feleséget! Olyat, akit te is a fiad mellé elképzelnél. 

Egy élmény volt veled az élet! Miattad lettem az, aki! Harcolj keményen mindenért, mert a jó dolgok nem ingyen lesznek és szeres mindenkit még keményebben, mert ilyen barátai, családja és szerelme csak egyszer adatik meg az embernek! Élj vele! 

Ölellek és csókollak még a sírból is a legjobb barátnőd örökké,

Megan

#3.Kötet 13. Fejezet

Borús idő volt, a Nashville-i temetőben szakadt az eső. Ma van Megan temetése, egy hétre a halála után. A sarkon befordul egy fekete autó és eláll a lélegzetem. Kiveszik Megan koporsóját és a neki ásott több méter mély gödör mellé helyezik. Már most könnyezem, ahogy a fa ládára nézek. Nem ott lenne a helye, hanem itt velünk!
Én lépek fel először az emelvényre.

-Üdvözlök mindenkit! Aki nem ismerne, Zoella Sugg, Megan legjobb barátnője vagyok, még most is! Emlékszem mikor először találkoztunk, apám munkatársa volt Megan apja. Vacsorára hívtuk meg őket, míg itt voltak Londonban. Először a négy fiú futott be és csak utána csoszogott be az akkor még csak 3 éves Megan. A maciját húzta maga után, nekem is olyan volt! Akkor fogadtuk meg, hogy örökké legjobb barátnők leszünk. Nyarakat töltöttünk együtt majd pár évre, olyan 15 évesen leköltöztek Londonba és maradtak még 2 évig! A lehető legjobb éveim voltak a gimiben. Egy álmom vált valóra, amikor Skype-on kinyitottuk egyszerre a borítékot és feketén-fehéren benne állt, felvettek minket a Leeds-i egyetemre! Ott volt mellettem mindig, ha kellett vigasztalt ha kellett akkor velem örült. Vakon bíztunk egymásban. A férje Jack, akit itt hagyott a fiával, a legjobb ember, akit el tudtam fogadni mellette! Ők ketten tökéletesek, még most is! Soha nem felejtem el, hogy ott volt tényleg mindenhol és segített nekem mindenben! Fogta a kezemet, mikor a legjobban féltem.- hangom megcsuklott de könnyeimet visszatartottam. -A lányom születésénél is jelen volt, mert szükségem volt rá! És ő jött, akár mibe is került neki. Azt mondta, hogy ő boldogan hagy itt mindent, mert amire vágyott és álmodott az mind beteljesült. Csak minket félt itt hagyni, de Megan megígérted, hogy mindig itt leszel, szóval most figyelj rám: Menni fog nekünk! Szörnyen hiányzol és mindig is fogsz nekünk de menni fog! Bárcsak itt lennél, hogy lásd felnőni a kisfiad, hogy mellettem légy a szülésnél, hogy megmentsd a betegek életét, hogy szeress minket, hogy itt legyél nekünk! Nagyon szeretlek Megan, te leszel mindig is a legjobb barátnőm!
Jake segített le az emelvényről, mert könnyeimtől alig láttam. Vállára borultam és sírtam, sírtam, mint még soha. Meghallgattuk az összes beszédet, a rokonoktól és barátoktól, majd négy férfi óvatosan leemelte a koporsót a mélybe. Jack, én és a fiuk dobtunk be három szál vörös rózsát, majd még Megan négy bátyja és a szülei, majd minden résztvevő lapátot vett a kezébe és együtt temettük el. Az utolsó lapátoltam majd elhelyeztük a koszorúkat a síron és az emberek kezdtek hazafelé szállingózni. A sírkő előtt álltam, amikor Jack mögém lépett és vállamat átkarolta.
-Nálam csak neked fáj jobban és a szüleinek.- mondja halkan.
-Mindenkinek máshogy fáj, te szerelmes vagy belé, nekem viszont a legjobb barátnőm. Az érzéseink nem ugyan olyanok, de mindannyiunknak fáj!
Csak bólintott és a kőbe vésett betűket nézte. Megan neve ridegen állt a márvány sírkövön és még most sem akartam elhinni, hogy a föld alatt ő van. Az én egyetlen legjobb barátnőm! Jake lépett mellém és fogta meg kezemet. Némán próbált támaszt nyújtani, de az ő térdei is remegtek. Átkarolta a derekamat és a kocsihoz vezetett. Még visszaintettem Jack-nak és Megan-ra is, bár ő már nem inthetett vissza.
Üres volt a ház, mikor beléptünk. Amandát még tegnap éjjel Jake szülei levitték Miamiba. Egy roncsként estem össze a kanapén. Jake ült le mellém és tette meleg kezét kihűlt combomra.
-Mi lesz most?- kérdeztem inkább magamtól.
-Minden megy a maga útján.- válaszol Jake.
-De már semmi sem lesz ugyan az!
Felmentem az emeletre és melegítő nadrágba bújtam és Jake egyik felsőjébe, majd azt csináltam, amit már tinédzser korom óta, ha rossz kedvem van. A YouTube csatornámat és hasonló oldalaimat szerkesztettem.
A régi videóimat nézegettem vissza, amikor szemem elé került egy Megan-nal közös videó. Rákattintottam és azt a bő 3 percet végigsírtam. Annyira vidám, fiatal, vicces, szabad és őrült volt. Annyira hiányzik!
Lerohantam a lépcsőn és felhúztam a csizmámat. Átrohantam és bekopogtattam a szomszédos házba. Jack nyitott nekem ajtót, nyakkendője hanyagul volt rajta és inge is már ki volt felül gombolva. Kezében egy üveg whisky pihent. Beljebb invitált már kissé spicces állapotban.
-Hozhatok valamit?
-Nem köszönöm.- mondom. -Csak a levelekért jöttem, amit még Megan hagyott itt.
Arca fájdalmasan megrándult és egy könny folyt végig arcán. Fejével intett csak, hogy nyugodtan menjek. Felmentem a lépcsőn és jobbra fordultam. A hálószoba ajtaja résnyire volt csak nyitva. Bementem és hasra vágtam magamat, ami terhességem miatt inkább az oldalamnak számított. Benyúltam és kapálóztam az ágy alatt, amíg egy remélhetőleg dobozba nem ütköztem. Kihúztam a nehéz valamit és, amikor felfedte magát a sötétben az arany doboz elégedetten bólintottam csak. Jack-al együtt bontottuk ki, a belseje több tíz levelet rejtett mindegyiket egy névvel látva el.
-Kinyitjuk?- kérdeztem Jack-et halkan.
Határozottan bólintott és kivette a saját levelét. Én is kivettem egy vaskos borítékot, a nevemmel ellátva. Remegő kézzel bontottam fel és kezdtem bele az első sorokba.

#3. Kötet 12. Fejezet

Megsimogattam pocakomat és benyitottam a szobába. Megan szörnyen nézett ki, körülötte az egész családja sírva ölelte át a másikat, ágyánál Jack borult térdre és kezét szorítva sírt. Fiuk megijedve nagymamája karjaiban ült és csak szemlélte a körülötte történteket. Ethen-t kicsit félrelökve tolakodtam barátnőm ágyához és én is leguggoltam mellé. Kezei jéghidegek voltak, de a gép, amire rá volt kötve még ritkán pittyegett. Halkan suttogtam a füleibe és elmondtam, hogy mennyire fontos nekem, hogy ő lesz örökké a legjobb barátnőm és nyugodtan elmehet már egy jobb helyre, mi rendben leszünk itt. 

Valamikor délelőtt tájt jött be egy nővér és adott be Megan-nak egy újabb adag fájdalom csillapítót. Közben Jake is megérkezett és hátul a sarokban helyet foglalat. Nem akart zavarni csak szépen csöndben elbúcsúzni. Szemeimet törölgettem és idegesített, hogy teljesen tehetetlen vagyok. Jack-re pillantottam és szemében mérhetetlenül nagy szenvedés csillogott. Akárcsak az enyémben! Megan megszorította kézfejemet és vett egy mély levegőt. Az utolsót. Az ágyba süppedt és elengedte kezemet. Szemei lecsukódtak és itt hagyott minket. Hangosan felordítottam és zokogva borultam a takaróra. Talán egy fél órát feküdhettem ott, Jake és Megan testvére, Michael segítettek fel. Jake felkapott az ölébe és úgy vitt ki. Még utoljára hátrafordultam és a gyönyörű barátnőmre néztem.
-Szeretlek Megan.- mondtam és kimentünk a szobából.
A folyosón megbámultak az emberek, miközben Jake vállára borulva sírtam. A kocsiba tett és hazáig semmit sem szólt. Én sem.
Betett az ágyba és magamra hagyott, mert ez volt a legjobb, amit most tenni tudott. Nem gondolkoztam, csak néztem egyenesen előre. Kisebb sokkban lehetek, alig tudom már nyitva tartani a szemeimet. Elaludtam.
Mire újra kitisztult előttem a világ már estére járhatott, körbenézte a hálónkban és minden ugyan úgy állt. A telefonom az éjjeli szekrényen hevert, egy nagy nyújtózkodással el is értem. Február 18.-át mutatott. Átaludtam két napot. Nehezen de felkeltem az ágyból, miközben a telefonomon a mai napi újságot böngésztem. Reménykedtem, hogy csak egy rossz álom az egész és Megan teljesen egészséges és most éppen reggelit készít a fiának. De a szalag cím rögtön pofon vágott:

A sikeres énekest és rezidenst Február 16.-án a rák legyőzte!

Nyugodj békében Megan Mace (Mrs. Jack Harries)

Kiejtettem a telefont a kezemből és felsikítottam. 'Sikíts és sírj ha kell!..Ha kell egy jó barát akkor csak nézz föl az égre, én mindig ott leszek!'- jutottak eszembe Megan szavai.  Kiszaladtam a kertbe és felnéztem a felhőtlen égre. 

-Mért mentél el?- kérdeztem, inkább csak magamtól. -Mért hagytál itt?

A földre estem és kezemmel megtámaszkodtam a havas füvön, csak most tűnt fel, hogy mennyire hideg van. 

Jake szaladt ki utánam és segített fel.

-Gyere Zoe szörnyen hideg van kint!- mondja és ölébe vesz. Remegve kapaszkodom belé és lábaimmal derekát szorítom. A nappaliban Amanda vár ránt még kedvenc takarójába bújva és ijedten néz ránk. A síró szüleire, akikben szörnyen nagy a bánat, a gyász.

-Nem tehetjük ezt velük Jake.- suttogom fülébe.

-Kivel mit?

-Két gyermekünk van.- mondom.- Nekünk kellene őket vigasztalni és nem fordítva.

Letesz öléből és egy zsebkendőt nyújt felém. Megtörlöm szememet és Amandára mosolygok.

-Néztek velem mesét?

-Persze szívem.- mondom.- Melyiket szeretnéd?

Bekapcsolta a tv-t és apró kezével megfogta ujjamat és a kanapéhoz vezetett. Jake is csatlakozott hozzánk és hosszú idő után újra együtt voltunk, mi csak hárman! Bár már soha nem leszünk olyanok, mint régen. Nem csak a legjobb barátnőm halt meg, hanem belőlem is egy kis darab!

#3. Kötet 11. Fejezet

Megan elernyed kezét szorongattam és imádkoztam, hogy utoljára még kinyissa a szemét és elmondhassam, hogy mennyire szeretem. Az elkövetkező 24 óra eszméletlenül hosszúnak tűnt. Jack horkolt Megan másik oldalán. Én kimentem a mosdóba és visszafele jövet elővettem a táskámból az ósdi, de még jó kamerámat és lefilmeztem őket.
-Mert ez az igazi szerelem.- suttogtam.
Reggel Jake, miután lerakta Amandát az oviban hozott nekünk egy kis kávét.
-Jó reggelt szerelmem.- mosolyog rám és kezembe ad egy papírbögrét.
Óvatosan Jack-et is felébresztem és együtt isszuk a kávénkat, mikor Megan megszólal.
-Nekem nem is hoztál?- kérdezi rekedtes hangon.
Halkan felnevetek, majd odalépek az ágya mellé.
-Szeretlek.- mondom és egy hatalmas puszit nyomok a fejére. -Azt hittem itt hagysz.
Gyenge kezével megsimogatta kidudorodó pocakomat, szemében könnyek gyűltek majd egyszer csak halkan megszólalt.
-Már nem láthatom felnőni. Nem lehetek melletted szülés közben, nem foghatom a kezedet. Nem ülhetünk kint a nyaralónk előtt, két öreg hintaszékben és kötögethetünk, már nyugdíjas korunkban. Nem láthatom az unokádat, az unokámat.
Halkan felsóhajtott majd letörölte a könnyeit. Arcán az izmok összehúzódtak majd lassacskán elernyedtek.
-Hívjatok egy nővért.- suttogja.
Jack felugrik felesége mellől és kiordibál a folyosóra. Pár másodperc múlva egy nővér tűnik fel.
-Mi a baj Dr. Mace?- hajol felé a nővér.
-Egy kis fájdalomcsillapítót ha kérhetnék, akkor szebbé tenné a napomat.- mondja Megan még mindig nagyon udvariasan.
-Persze, azonnal hozom Dr. Mace!
Kirohan a nővér és nemsokkal később visszatér egy teli infúzióval. Beköti majd újra magunkra hagy.
20 perc néma csönd után a nemrég érkezett Finn szólal meg.
-Jól vagy már Meg?
-Soha nem leszek már jól.- mondja. -Csak jobban!
A következő pár napot szinte átaludta. Minden szabad percemet, amit nem alvással töltöttem akkor Megan ágya mellett virrasztottam. Lányommal és férjemmel nagyon kevés időt töltöttem, de megértőek velem hisz mégis csak, a legjobb barátnőm haldoklik.
Megan nagyokat ásítva rám nézett óriási kék szemeivel. Megszorítottam a kezét és közelebb hajoltam.
-Hozzak valamit?- kérdezem.
Csak a fejét rázza. Hosszú percekig ültünk csöndben és csak egymást néztünk.
-Ígérj meg nekem valamit.- kezdi halkan. -Minél hamarabb csak tudsz lépj tovább. Nem azt mondom, hogy ne gyászolj, hanem búcsúzz el tőlem rendesen, majd lépj tovább. Tudom, hogy a mindennapjaid része leszek, mert szinte a testvérem vagy és Liz is az életem része még mindig. De élj teljes életet, add meg a családodnak a tőled telhető legjobbat és légy boldog. Sírj és ordíts ha kell. Ha pedig egy legjobb barátra van szükséged csak nézz fel az égre és én ott leszek. Lehet nem fogsz látni és hallani de én foglak téged. Mindig itt leszek Zoella, ezt jól jegyezd meg. Örökké melletted leszek!
Halkan zokogtam és erősen szorítottam Megan kezét. Gyenge ujjaival a kézfejemet simogatta.
-A hálószobámban, az ágy alatt találni fogsz egy arany színű papírdobozt. Abban pedig leveleket. Mindenkinek add oda, a nevek rajta vannak a borítékon. A fiamnak minden évre írtam egy levelet, rajta lesz, hogy hány évesen add oda nekik. Tedd meg ezt nekem kérlek.
-Megteszem.- hüppögtem.
-Ez nem egy búcsú kis csacsim.- mosolyog rám. -Fogunk még találkozni, csak talán egy másik életben.
Fejemet vállára döntöttem és mikor újra kinyitottam szemeimet, már sötét volt. Jack-al váltottuk egymást én pedig hazamentem.
Reggel Amanda és Jake suttogására ébredtem. Az ágyon ültek és a lenémított képernyőt nézték.
-Jó reggelt.- köszönök.
-Neked is.- mondják egyszerre, majd a tévére adnak egy kis hangerőt. Lányomat ölembe veszem Jake-nek pedig egy csókkal köszönök. A reggeli elfogyasztása után lassan mosogattam majd vizes kezeimet shortomba és pólómba töröltem, amit pizsamának használtam. Hirtelen a vezetékes telefon megcsörrent. Lassan felemeltem a kagylót és beleszóltam.
-Halló?
-Itt az idő Zoe, gyere amilyen gyorsan csak tudsz.- szólt bele Jack erőtlen hangon. Rögtön levágtam a telefont és az asztalról felkaptam a kulcsokat.
-Hová rohansz?-. kérdezett Jake.
-Megan...- csak ennyit mondtam de könnyes szemeimből tudhatta baj van.
Los Angeles utcáin a megengedett sebességnek vagy a duplájával mentem és alig, hogy lefékeztem, már ugrottam is ki a kocsiból. Átrohantam a parkolón és a lehető leggyorsabban futottam otthoni papucsomban Megan szobájáig.