10. házassági évforduló

A piacról bicikliztem éppen haza, mikor elkezdett szemerkélni. Szerencsére már csak egy saroknyira voltam és mikor betoltam a tornác alá a biciklimet akkor leszakadt az ég. Leeds időjárása a mai napig kiszámíthatatlan de még mindig semmiért nem cserélném el. A 10 éves Amanda és a 7 éves Alison az apjukkal nézték a teraszon az esőt.

-Hoztam friss epret, kértek így ebéd előtt?- kérdeztem.
A lányok lecsapnak rá, Jake pedig elveszi tőlem a kosarat és ad egy csókot. Ma ünnepeljük a 10. házassági évfordulónkat, már a 10.-et!! Ahogy a lányaimra nézek valamint a férjemre dagad a mellem a büszkeségtől. Jake egyre nagyobb sikereket halmoz fel míg a gyerekeink okosak és gyönyörűek. Az iskolában csillagos ötös tanulók, külön sportra járnak és színjátszó órákra is. Igazából fogalmam sincsen, hogy lehetnek az én gyerekeim is, hisz én soha nem voltam az az okos lány és a sportokban se emelkedtem ki. Egyszerűen jó voltam, semmi plusz. Csak átlagos. Bár azóta változtak a dolgok, az életben arattam. A családommal, a barátaimmal és a karrieremmel is.
-Mik a terveid mára Édes?- kérdez Jake.
-Hát gondoltam megünnepelhetnénk egy filmmel itthon a házassági évfordulónkat.- vonom meg a vállam és elkezdek bepakolni a hűtőbe.
-Én valami jobbra gondoltam.- végighúzza kezét gerincemen és óvatosan maga felé húz, megfordít és nekinyom a becsukott hűtőajtónak.- Mrs. Miller mit szólna egy vacsorához velem, valamint egy hotelszobában eltöltött huncut estéhez?
-Lehengerlő lenne.- lehelem, teljesen az őrületbe tud kergetni. Egy gyors csókot nyomok Jake ajkaira, de ő beletúr hajamba és közelebb húz. Elmélyíti csókunkat és kapaszkodok belé akárcsak az első csókunk éjszakáján. Megigazítja a hajam, rám mosolyog és segít bepakolni a hűtőbe.
Felmentem és melegítőbe bújtam valamint egy Jake Miller rajongói pólóba. Férjem hatalmas arca terült el felsőtestemen amit dedikált külön nekem. Most megjelenő 2:00 am in LA albumának fotózásán készült ez a kép. Alig várom, hogy meghallgathassam az egész albumot, mert csak a dolgozó szobájából hallottam őt éjjelente énekelni. De nem tudom sokáig hallgatni hisz én is akkor szoktam dolgozgatni. Vágni és jeleneteket megtervezni, egyeztetni. Bár Amanda születése óta ez az első filmem és még nem akarok teljes állásban dolgozni, majd ha a lányok nagyobbak lesznek csinálom újra, de most érzem úgy, hogy élek és szükségem volt erre a munkára. De még mindig csak a gyerekeimnek élek. Most nőnek föl és Jake is itthon van már hónapok óta, dolgozik a számokon és veszik fel őket, de legalább nem utazik Amerikába vagy akár Európán belül. Végre kerek a család.
A levest feltettem főni és éppen a rántott húsnak valót klopfoltam, mikor beállított a házba Finn.
-Szia aranyom.- mosolyog rám és ad egy puszit. -Hogy s mint?
-Ebédet főzök, ugye maradsz?
A hetet egyedül tölti, mert felesége és a gyerekek kirándulni mentek a nagyszülőkkel, de Finn-nek maradnia kellett a munka miatt és csak pár nap múlva csatlakozik.
-Király lenne, nem tudom mivel üssem el az időt a 4-kor induló gépemig.
-Meg is van oldva.- mosolygok rá.
-Jake?
-Bezárkózott, ma végre kimozdulunk és vacsorázni megyünk, valamint egy hotelbe. De basszus kivel maradnak a gyerekek, fel kell hívnom Megan-t, hogy...
A fejemhez kapok és kicsit megszédülök. A barátnőm már évekkel ezelőtt meghalt, nem tudom felhívni őt és megkérni!
-Én hülye.- rázom meg a fejemet.
Leguggolok és mély levegőt veszek, könnyek csorognak végig az arcomon, ez a fájdalom még mindig elviselhetetlen. Finn is mellém térdel és átkarol, másik kezével zsepi után kutat a fiókokban. Mivel esélytelen, hogy megtalálja -rossz helyen kutat- ezért én nyitom ki a fiókot és veszem ki. 10 percet gubbaszthattunk a földön mire sikerült összeszednem magamat. Feltelefonáltam később Jack-et.
-Szia, csak arra kérnélek meg, hogy vigyázol ma este a lányokra?
-Természetesen.- mondja. -De már Jake megkért rá.
-Hát persze.- mondom. -Ebédre meglátogattok minket, Finn is itt van.
-Tom imád a lányokkal játszani. Nem sokára ott leszünk.
Letettem a telefont és megmarkoltam a konyhapultot. Vettem pár mély levegőt és tovább vagdaltam a zöldségeket. El akartam újra temetni magamban ezeket az érzéseket és abban reménykedni, hogy egyszer csak elmúlik. Bár szerintem ez enyhülni fog maximum, de elmúlni sohasem.
Alison fut oda a babájával, hogy valami beleragadt a hajába. Gyorsan elhárítottam a krízist és tovább főzhettem. Eközben megérkeztek Jack-ék, a fia rögtön odarohan játszani a lányokkal. Amanda autózik vele míg Alison eljátszik a babáival. Szeretem egy kicsit elnézni őket, reménykedni benne, hogy nekik elő tudunk teremteni egy gondtalan életet. Nem akarom, hogy akár egyszer is össze legyen törve a szívük vagy bármilyen csalódás érje őket. Legszívesebben egy buborékba tenném, körbetekerve őket valami fóliával, hogy minden rendben legyen velük. De tudom, hogy nem tehetem meg, hagynom kell a saját hibájukból tanuljanak, így lesznek felelősségteljes felnőtt emberek. Még ha ez azt is jelenti, hogy nem óvhatom őket állandóan, ez persze nem azt jelenti, hogy ha tudok nem segítek nekik. Mégiscsak órákig nyomtam ki őket magamból és arról a 9 hónapról ne is beszéljünk.
Pontban délben leteszem a levest az asztal közepére és szedek először a gyerekeknek. Jake ül az asztalfőn, én a jobb oldalán, velem szemben Finn és mellette Jack. A lányaim a jobb oldalamon, míg Tom pedig Jake-el szemben. Hétköznapi témákról beszélgettünk az asztalnál, a gyerekek az iskoláról meséltek nekünk és halkan nevettünk. Már nem érzem úgy, hogy a nevetés tilos lenne a lakásban Megan halála után. Néha mégis rosszul érzem magam ha boldog vagyok, de a legjobb barátnőm már nem lehet az.
Leszedtem az asztalt és mindent a mosogatógépbe dobtam. Jack átvitte magához a gyerekeket, Jake meg kidobta Finn-t a reptérre. Egyedül maradtam a házban egy kis időre. Beleültem egy forró kádba és az új filmmel kapcsolatban telefonálgattam, a felettesek elkezdték a hurkot szorítani a nyakam körül szóval valamit kezdenem kellett. Először a gazdaságisokat hívtam és 40 perc egyezkedés után rá tudtam őket venni 2 millió dollár lefaragására.
-Ügyes vagy.- szólal meg Jake, az ajtókeretnek dőlve nézett.
-Muszáj, valamiből meg kell élni.- nevetek.
-Én még mindig jobban örülnék, ha itthon lennél inkább.
-Ez az első filmem Alison születése óta, tudom, hogy nagy feladat de megbirkózok vele.- ígértem. -Végre megint teljes embernek érzem magamat. Tudod, hogy nem érezném magam jól ha csak hagynám eltartatni magam.
-Én pedig nem akarlak téged beskatulyázni.
Letérdelt mellém és a kezemben lévő telefont elvette, letette a szekrény tetejére. Megcsókolta kézfejemet, majd mind az öt ujjamat. Jegygyűrűmet megforgatta és arra is adott egy csókot. Levette óráját és két kezével masszírozni kezdte vállaim, majd nyakamat simogatta és a hajamba túrt bele.
-3 óra múlva teljes puccban várlak lent.- csókolt meg a fülem mögött. -Mrs. Miller, élete legjobb esélyét ígérem önnek.
-Izgatottan várom Mr. Miller.
Fejemet felé nyújtottam és adott nekem egy csókot majd magamra hagyott. Megmostam a hajamat és leborotváltam a lábamat. A tükör előtt kiszedtem a szemöldökömet és egy nyugtató arcpakolást vittem fel. Közben még telefonáltam a marketingesekkel majd felhívtam a főnököt, hogy megfelel e neki most már a költségvetés. Csak 4 órámba telt ma de kaptam egy igent. A színészekkel váltottam még üzenetet a sminkelés közben, de mikor már a hajamat csináltam csak zenét hallgattam. Egy fehér testhez simuló ruhába bújtam és fehér magassarkúba. A telefonomat az éjjeliszekrényen hagytam és nem vittem magammal táskát. Félhomály volt az alsó szinten, lesétáltam és Jake már a pultnak dőlve várt.
-Minden alkalommal, mikor megpillantalak kicsit erősebben dobban meg a szívem.
-Nekem már évekkel ezelőtt megállt.- nevetek fel.- Kikészítesz.
Megfogja kezemet és magához ölel. Egy apró csókot nyom a fejem búbjára.
-Gyönyörű vagy Kincsem.
Elmosolyogok és összekulcsolom a kezünket. Kivezet az autóhoz és kinyitja előttem. Elhajtunk az egyetem előtt és kicsit elidőzik rajta a tekintetem.
-Te nem bánod?
-Micsodát?
-Hogy ilyen korán lettek gyerekeink. -mondom.- Tényleg a legjobb dolog, ami velünk történt. De ha csak 5 évvel később történik. Utazhattunk volna együtt és végtelen vad buliba mehettünk volna. Nem otthonról kellet volna akkor befejeznem az egyetemet.
-De Zoe.- áll meg a parkolóban. -Kedvesem, talán -sőt mi több ez a sors volt- hogy az egész életünk így alakult. Talán Amanda megszületése volt a jel az életünkben, hogy nekünk együtt kell maradnunk. Lehet eleged lett volna akkor a bulijaimból és az egyetemen nem fejlődtél volna ennyit, mint otthon egyedül.
-Talán igazad van.- szorítom meg a kezét.
-Hiszem, hogy a találkozásunkat már a felhők felett megírták.
Megcsókolt és újra ráfordult a főútra. Nem mentünk messze az egyetemtől, pontosan tudtam már akkor, hogy hova tartunk. Abba az étterembe vitt, ahova régen annyit jártunk kettesben. Bár már évek óta bezárt, hisz annyira nem volt jó. Inkább csak olcsó, mi meg le voltunk égve és éhesek voltunk.
-Üdvözöllek benneteket.- nyitotta ki nekünk az ajtót Mia, a felszolgáló lány, aki mindig kiszolgált minket.
-Azt hittem, hogy ez a hely évek óta bezárt.
-Úgy is van.- mosolyog rám Jake.
Az egész épületre karácsonyi égősort aggattak és belül is csak az világított. A bútorok össze voltak hordva és csak egy asztal volt szépen megterítve. Pezsgő volt az asztalon jégbe hűtve és gyertya mellette. Rózsaszirmokkal hintették be a padlót és lágy muzsika szólt a háttérbe. Imádom!
-Annyira szép.- bújok közel Jake-hez és hagyom, hogy vezessen.
Hamburgert eszünk és hagyjuk, hogy az arcunkon folyjon a szósz. Végre nem vettek minket körül kamerák a hírnév miatt és nem kellet gálán egyenes háttal homárt falatoznunk. Újra az a 18 éves lány lehettem, akit megismert anno.
-Szeretnék mutatni neked valamit.- töri meg a csendet. -Az új albumomról egy szám.
Beteszi a CD-t a magnóba, lassan zongora hangja üti meg a fülemet majd az ő hangja. Arról énekelt, hogy milyen jó lenne visszamenni a kezdetekhez és újraélni az egészet. Mikor még csak gyerekek voltunk. Az ölébe ültem és a mellkasára döntöttem a fejemet.
-Let's take it back to the start
 When we were just kids in love
A fülembe énekelt én pedig behunytam a szememet és hagytam lefolyni a könnyeim. A mai nap folyamán már másodjára.
-Akkor írtam neked ezeket a számokat, mikor az első turnénk után szakítottunk. Mai napig bánom, hogy mekkora egy barom voltam és azóta is a bocsánatodért könyörgök.
-Már akkor megbocsátottam, mikor hátat fordítottál és elmentél.
-De magamnak nem tudok. Sose fogok. Meg se érdemellek még mindig ezt mondom Zoe!
-Tudod apám mindig azt mondta, hogy az lesz az igazi, aki úgy érzi nem érdemel meg téged. Egy évtizedje te vagy az igazi Jake. És maradsz is.
-Örökké Angyalom.- csókol meg.
-Örökké.- mormogom a szájába.
Meghallgatjuk az egész albumot és hallatszik benne az a szívfájdalom, amit én is éreztem anno. Tudtam, hogy vagy ő újra vagy soha senki más. Mégiscsak nyertem az élettől ennyit. A jobbik felemet. Mia vezeti tovább az autónkat egy hotelszobáig hisz mi elég sok pezsgőt benyakaltunk.
-Köszönök szépen mindent.- ölelem meg, majd Jake átkarolja a vállamat és becheckolunk.
Nem mondanám hatalmasnak a szobát, de annál inkább szembetűnő volt az ágy mérete. Szerintem az otthoni francia ágyunknak a kétszerese.
-Mióta megláttam ezt a ruhát rajtad le akarom tépni.- mondja nekem Jake.
-Hát tegye meg Mr. Miller.
Lefektetett a puha párnák közé és óvatosan kicipzározta a ruhám. Kibontotta vállaim és óvatosan lehúzta a fehér szépséget majd a kanapéra fektette.
-Ugyan olyan csodálatos vagy mint annyi évvel ezelőtt.
-Szeretlek.- lehelem. -Mindennap egyre jobban.
Fejedelmi volt a 10. házassági évfordulónk. Háromszor tett magáévá és sok év óta először azért néztük meg a naplementét mert meg akartuk és nem mert az egyik lányunk felsírt.
Igaza volt, az életünket semmiért nem cserélnénk el. Mellette akarom leélni a hátralévőt. Minden nehéz pillanattal együtt, hisz csak vele tudok örülni a jóknak. Nélküle már levegőt se tudok venni.