#3. Kötet 1. Fejezet

Kipihenten nyújtóztam végig az ágyon. Jake egyenletesen vette mellettem a levegőt, aludt. Végignéztem a szobán otthonos volt és családias. A bordó falat képek borították. Az első közös képeink Jakel, Megan-ék esküvője, a mi esküvőnk, terhes fotók, Amandárol egy halom kép, Megan-ékkal, Finn-ékkel, bátyámmal és családjával, Jake szüleivel egyszóval a nagy családunkkal!
Átnyúltam Jake mellkasa felett, hogy a telefonomat megkaparintsam de combom, amin eddig támaszkodtam kicsúszott alólam és Jake-re estem. Kinyíltak szemei és riadtan kémlelt körbe.Miután felmérte a terepet és nem látott semmi veszélyt álmosan dörzsölgette szemeit.
-Baby, ezt most tényleg muszáj volt?- kérdezte álmosan.
-Sajnálom, de szükségem van a telefonomra.- szabadkozom.- Már biztos írtak a filmmel kapcsolatosan.
-Úgy is minden rendben lesz.- mondja és derekamnál fogva magához ölel.
Átolvastam az e-mailt és szomorúan néztem bele férjem szemeiben.
-Nos?
-3 nap múlva indul a gépem Kanadába.- mondom.
Kikerekedett szemekkel néz vissza rám, kibújik a takaró alól és papucsot, köntöst húz.
-Oké ehhez nekem még korán van.- mondja higgadtan.- Mégis minek mész te Kanadába?
-Az új filmemet ott kezdem el forgatni. Olyan 9 héten át.
-9 héten át?- kérdez vissza Jake idegesen.- És mégis addig mi Amandával, mit csinálunk?
-Élitek tovább az életeteket.- mondom neki.- Bezzeg, amikor te utaztad át a fél világot az normális volt!
Mérgesen ráncolja homlokát és szorosra húzza magán a köntös övét. Lassan közeledek felé és kitárom karjaimat. Elfogadja ölelésemet és vállára hajtom fejemet, apró puszit ad nyakamra. Jake lemegy reggelit készíteni én pedig felkeltem Amandát.
-Jó reggelt angyalom.- suttogom neki és végighúzom kezemet arcán. Álmosan pislogott rám kék szemein keresztül még fáradtan nézett rám.
-Jó reggelt anyuci.- motyogja. Rámosolygok és felállok az ágya széléről, hogy elővegyek neki ruhákat. Miután felöltöztettem és én is belebújtam egy farmer-póló-tornacipő összeállításba Jake is készen lett a reggelivel. Francia pirítós, a kedvencünk.
-Anyuci, ma ugye átmehetek Emmához?- kérdezte lányom enyhe britt akcentussal, ami mosolyt csalt arcomra.
-Miután bemenetük az irodába, persze!- bólintok rá és egy tányért tolok elé a reggeliével.
A 20 emeletes iroda tetejére lifttel jutunk el. Jake is elkísért minket, hogy találkozhasson Edgar-al, aki ugyanitt bérel irodát. 18. emeleten megállítottam a liftet és kiszálltam, Jake és Amanda pedig folytatta az útját. Az irodám Finn és Jack irodájával volt szemben ezért egy gyors kitérőt intéztem feléjük.
-Helló srácok.- köszönök nekik egy-egy öleléssel.
-Hogy vagy húgi?- kérdeznek.
-Holnap 9 hétre Kanadába megyek.- osztom meg velük.- Megkaptam a filmet.
-Gratulálok.- mondják egyszerre.- Meggi már tudja?
-Még nem volt időm vele beszélni, de bemegyek hozzá ma a kórházba és elmondom!
Még pár percet elcsevegtünk, majd bementem saját irodámba. Titkárnőm máris sarkamban teremt és a mai programokról mesélt nekem.
-Ezekhez ma semmi kedvem Lola.- mondom neki fáradtan és beülök a főnöki székembe.
-Rendben asszonyom.- bólint.
-Lola ezerszer elmondtam már, hogy nyugodtan tegez.
20 éveinek legelején járó, gyönyörű titkárnőm zavartan nézte a padlót. Szőke hajzuhataga eltakarta tökéletes arcát, kék szemeivel rám nézett:
-Sajnálom.
-Semmi baj Lola.- mosolygok rá bátorítóan.- Elintézek pár telefont és már megyek is. Holnap pedig indulunk Kanadába.
-Én is?- kérdezi kíváncsian.
-Természetesen.
-Köszönöm asszo...Zoella.- javította ki magát gyorsan.
Mosolyogva sietett asztalához, elintéztem pár telefont majd Jake és Amanda is megérkezett.
-Már hiányoztál.- mondom Jake-nek és megcsókolom.
-Pfuuj!- mondja Amanda és kinyújtja nyelvét.
Nevetve válunk szét és szorosan hozzábújok férjemhez, amíg lányunk eljátszik Lolával. Újabb csókot lehelek ajkára, most lassabban és érzékibben. Keze derekamon pihen és közel húz magához, érzem minden szívdobbanását és megnyugtat közelsége.
Jake lelassít a kórház előtt és kiszállok. Elköszönök tőlük és bemegyek az épületbe. A kórház jellegzetes illata megcsap, nővérek szaladgálnak mindenfelé és általános őrültekháza volt.
-Helló.- int felém barátnőm.
Felakasztja fehér köpenyét és elém siet. Óvatosan megölel és mikor jobban szemügyre veszem szemei alatt óriási lila táskák pihennek. 12 óra készenlét leszívja az ember energiáját, de Meggan élvezi.
-Milyen napod volt?- kérdezem az autójához menet.
-Csak a szokásos.- vonja meg a vállát és kinyitja a kocsiajtót.
-Erről szó sem lehet.- veszem ki a kezéből a kulcsokat.- Majd én vezetek.
Útközben elmeséltem, hogy mégis hová készülök és mennyi időre. Barátnőm teljes mellszelességgel mellettem állt és támogatott. Megálltam az autófeljárójukon és leállítottam a motort. Kipattantattam az autóból nem úgy mint barátnőm.
-Minden rendben?- kérdezem.
-Eszméletlenül fáj a hátam.- mondja.- Pedig ma már bevettem 3 elég erős fájdalomcsillapítót.
-Had nézzem.- szaladok oda hozzá és felhajtom a pólóját.
Egész hátát zöld-kék-lila bevérzések borítják. Szörnyülködve lépek hátra és egy kisebb sikoly is elhagyja torkomat.
-Mindenképp meg kell mutatnod egy orvosnak.- mondom majd hozzáteszem.- Nem magadnak!
-Rendben!