#3. Kötet 11. Fejezet

Megan elernyed kezét szorongattam és imádkoztam, hogy utoljára még kinyissa a szemét és elmondhassam, hogy mennyire szeretem. Az elkövetkező 24 óra eszméletlenül hosszúnak tűnt. Jack horkolt Megan másik oldalán. Én kimentem a mosdóba és visszafele jövet elővettem a táskámból az ósdi, de még jó kamerámat és lefilmeztem őket.
-Mert ez az igazi szerelem.- suttogtam.
Reggel Jake, miután lerakta Amandát az oviban hozott nekünk egy kis kávét.
-Jó reggelt szerelmem.- mosolyog rám és kezembe ad egy papírbögrét.
Óvatosan Jack-et is felébresztem és együtt isszuk a kávénkat, mikor Megan megszólal.
-Nekem nem is hoztál?- kérdezi rekedtes hangon.
Halkan felnevetek, majd odalépek az ágya mellé.
-Szeretlek.- mondom és egy hatalmas puszit nyomok a fejére. -Azt hittem itt hagysz.
Gyenge kezével megsimogatta kidudorodó pocakomat, szemében könnyek gyűltek majd egyszer csak halkan megszólalt.
-Már nem láthatom felnőni. Nem lehetek melletted szülés közben, nem foghatom a kezedet. Nem ülhetünk kint a nyaralónk előtt, két öreg hintaszékben és kötögethetünk, már nyugdíjas korunkban. Nem láthatom az unokádat, az unokámat.
Halkan felsóhajtott majd letörölte a könnyeit. Arcán az izmok összehúzódtak majd lassacskán elernyedtek.
-Hívjatok egy nővért.- suttogja.
Jack felugrik felesége mellől és kiordibál a folyosóra. Pár másodperc múlva egy nővér tűnik fel.
-Mi a baj Dr. Mace?- hajol felé a nővér.
-Egy kis fájdalomcsillapítót ha kérhetnék, akkor szebbé tenné a napomat.- mondja Megan még mindig nagyon udvariasan.
-Persze, azonnal hozom Dr. Mace!
Kirohan a nővér és nemsokkal később visszatér egy teli infúzióval. Beköti majd újra magunkra hagy.
20 perc néma csönd után a nemrég érkezett Finn szólal meg.
-Jól vagy már Meg?
-Soha nem leszek már jól.- mondja. -Csak jobban!
A következő pár napot szinte átaludta. Minden szabad percemet, amit nem alvással töltöttem akkor Megan ágya mellett virrasztottam. Lányommal és férjemmel nagyon kevés időt töltöttem, de megértőek velem hisz mégis csak, a legjobb barátnőm haldoklik.
Megan nagyokat ásítva rám nézett óriási kék szemeivel. Megszorítottam a kezét és közelebb hajoltam.
-Hozzak valamit?- kérdezem.
Csak a fejét rázza. Hosszú percekig ültünk csöndben és csak egymást néztünk.
-Ígérj meg nekem valamit.- kezdi halkan. -Minél hamarabb csak tudsz lépj tovább. Nem azt mondom, hogy ne gyászolj, hanem búcsúzz el tőlem rendesen, majd lépj tovább. Tudom, hogy a mindennapjaid része leszek, mert szinte a testvérem vagy és Liz is az életem része még mindig. De élj teljes életet, add meg a családodnak a tőled telhető legjobbat és légy boldog. Sírj és ordíts ha kell. Ha pedig egy legjobb barátra van szükséged csak nézz fel az égre és én ott leszek. Lehet nem fogsz látni és hallani de én foglak téged. Mindig itt leszek Zoella, ezt jól jegyezd meg. Örökké melletted leszek!
Halkan zokogtam és erősen szorítottam Megan kezét. Gyenge ujjaival a kézfejemet simogatta.
-A hálószobámban, az ágy alatt találni fogsz egy arany színű papírdobozt. Abban pedig leveleket. Mindenkinek add oda, a nevek rajta vannak a borítékon. A fiamnak minden évre írtam egy levelet, rajta lesz, hogy hány évesen add oda nekik. Tedd meg ezt nekem kérlek.
-Megteszem.- hüppögtem.
-Ez nem egy búcsú kis csacsim.- mosolyog rám. -Fogunk még találkozni, csak talán egy másik életben.
Fejemet vállára döntöttem és mikor újra kinyitottam szemeimet, már sötét volt. Jack-al váltottuk egymást én pedig hazamentem.
Reggel Amanda és Jake suttogására ébredtem. Az ágyon ültek és a lenémított képernyőt nézték.
-Jó reggelt.- köszönök.
-Neked is.- mondják egyszerre, majd a tévére adnak egy kis hangerőt. Lányomat ölembe veszem Jake-nek pedig egy csókkal köszönök. A reggeli elfogyasztása után lassan mosogattam majd vizes kezeimet shortomba és pólómba töröltem, amit pizsamának használtam. Hirtelen a vezetékes telefon megcsörrent. Lassan felemeltem a kagylót és beleszóltam.
-Halló?
-Itt az idő Zoe, gyere amilyen gyorsan csak tudsz.- szólt bele Jack erőtlen hangon. Rögtön levágtam a telefont és az asztalról felkaptam a kulcsokat.
-Hová rohansz?-. kérdezett Jake.
-Megan...- csak ennyit mondtam de könnyes szemeimből tudhatta baj van.
Los Angeles utcáin a megengedett sebességnek vagy a duplájával mentem és alig, hogy lefékeztem, már ugrottam is ki a kocsiból. Átrohantam a parkolón és a lehető leggyorsabban futottam otthoni papucsomban Megan szobájáig.