#2. Kötet 5. Fejezet

Izgatottan húztam végig bőröndömet a repülőtér terminálján és mindenhol Jake-t kerestem. Frissen festett szőke hajam izzadtan ragadt rá a nyakamra. Végigjártam az egész épületet és a közepén megállva a bőröndömre ülve vártam.
-Keres valakit kisasszony?- kérdezte tőlem valaki.
Amikor megfordultam egy ismerősen mosolygó, napszemüveges és sapkás srác állt velem szemben. Rögtön szorosan hozzábújtam és ajkamat az övének nyomtam. Beszívtam az ismerős illatát és máris boldogabb lettem.
-Remekül nézel ki.- dicsér meg és újra végig mér majd elmosolyodik és átkarolja a vállamat. Kint fogtunk egy taxit és a szállodához mentünk. Megan, amint megérkeztek utoljára a lelkemre kötötte, hogy el ne késsünk. Még reggel nyolc sem volt ezért mienk volt az egész nap.
-Mit szeretnél ma csinálni hercegnőm?- lépett mögém Jake és megcsókolta nyakamat.
-Városnézés?- kérdezem.
Elmentünk a Grand Canyon-ba és kiterítettük kockás lepedőnket és a szállodából hozott szendvicseket kezdtük enni. Jake mellkasának dőltem és csak élveztem az amerikai jó időt, ami Londonban elképzelhetetlen. Beszívtam a friss levegő illatát.
-Jelentkeztem egy versenyre.- mondom Jake-nek.- A világot kell bemutatnom az én szememmel. Nem baj ha egy kicsit kamerázok?
-Dehogy!- rázza meg fejét.
Beállítom a kamerát és közben elmondom, hogy mennyi a fődíj. Jake szemei kikerekednek.
-Nem lenne bajunk egész életünkben.- mondja majd magához húz és puszit nyom arcomra. Kezét hasamra fekteti és körkörösen simogatja.
-Olyan vagyok mint, aki lenyelt egészben egy görögdinnyét!
-Szerintem gyönyörű vagy.- mondja.- És ez a fontos!
Összepakolunk és végigsétálunk a szálloda környékén. Óriási hangzavar és nyüzsgés fogad mindenhol bennünket. Jake rajongói is megtalálnak minket és kérnek pár közös képe is.
-A világ legszerencsésebb híressége a barátom.- mondom neki.
-Mért is?- kérdezi óriási mosollyal.
-Mert nem téptem meg nyilvánosan azt a szőke ribit, aki ölelgetett.- mondom.
-De végig csak téged néztelek.- simogatja meg arcomat.- És arra gondoltam, hogy milyen csodálatos is vagy.
Nevetve ölelem meg és tovább megyünk. Élvezem a napsütést de a megdagadt bokám már nem annyira.

-Gyere.- mondja Jake és hátára kap.

-Megőrültél?- sikítom.- El sem bírsz!

-Dehogynem.- mondja.- Zoe ne ficánkolj, mert leesel!

Egészen a hotelszobánkig csoszog adidas papucsában velem a hátán. Az ágyra tesz le és mellém fekszik. Arcának nyomom orromat és puszik hadát indítom arcára. Gondterhelten fújtam ki a levegőt és kibámultam az ablakon.
-Minden rendben?- kérdez Jake.
-Apa és Chris holnap ott lesznek az esküvőn.- mondom neki és szemébe nézek.- Megölnek ha megtudják, hogy teherbe estem!
-Semmi baj nem lesz.- mondja optimistán.
-Te csak azt hiszed.- mondom neki.- Előbb a te nyakadat tekerik ki, majd az enyémet!
-Mi közöm van nekem...- kezdett bele rögtön de aztán rájött.- Áááá!
Nevetve fejemet a mellkasára hajtottam és lehunytam szememet. Mint egy párnát püfölni kezdtem Jake mellkasát és kényelmesen elhelyezkedtem.
-El ne aludj!- piszkált.- Még van meglepetésem is!
-Szeretem a meglepiket.- mászok le róla és kezemet nyújtom, hogy húzzon fel az ágyról függőlegesbe.
-Öltözz és menjünk!- mondja és a fenekemre csap.
Magamra rángattam egy új ruhát, amit egy két hete vettem de már alig jön rám. A cipzár felhúzásában Jake -nek kellett segítenie. Lapos sarkú cipőt választottam, mert a megdagadt bokámra lehetetlen volna ráerőltetni egy csizmát. Végeztem a sminkeléssel és a hajvasalással is ezért elindultunk. Lifttel lementünk a recepcióig és pár perc várakozás után megérkezett az autó. Jake kinyitotta nekem az ajtót majd beült mellém. Combomra tette kezét és úgy magyarázott a sofőrnek, aki gyorsan megértette és elindultunk.
-Most már elárulod hová megyünk?- kérdezem tőle.
-Majd meglátod.- mondja titokzatosan.- Gyönyörű vagy ma este is.
-Gyakrabban hordhatnál öltönyt és nyakkendőt.- mondom neki és egy puszit nyomok arcára.- De valami hiányzik.
-Mégis micsoda?- kérdezi.- Itt vagy te és én is meg Amanda más nem kell.
-Én az öltözékedről beszélek.- elkezdek kutatni a táskámba és kiveszem Jake napszemüvegét, amit még a fürdőből emeltem el.- Tessék.
Nevetve felteszi és közel húz magához majd gyengéden megcsókol.
-Te vagy a legjobb.
A vezető néz ránk mosolyogva és megköszörüli torkát.
-30 éve ugyan ilyenek voltunk a feleségemmel. Az első fiunkat várta a nászúton. Mióta házasok?
-Hát..- kezdem.- Tulajdonképpen nem vagyunk azok. A terhességet sem terveztük.
A sofőr csak bólint majd újra az utat pásztázza tekintetével. Jake-re nézek de tekintetéből nem tudom megállapítani mit érez, mert napszemüveg van rajta. Elfordítom fejemet és kinézek az ablakon. Óriási szállodák és kaszinók mindenhol. A fények beborítanak mindent és eltüntetik az este sötétjének varázsát. Eddig meg sem fordult a fejemben még a házasság gondolata sem. Fiatal vagyok még ahhoz egy poronttyal a hasamban is távolinak érzem.
-Megérkeztünk.- mondja Jake és kisegített az autóból.
Kifizette a fuvart és bementünk az étterembe. Az asztalunkhoz vezettek és az étlapokat kezünkbe nyomták. A kilátás csodálatos és az étlapon szereplő dolgok is elképesztőek.
-Mit hozhatok inni?- lép mellén egy pincérnő.
-Kér vörösbort.- válaszol Jake.
-Csak egyet.- helyesbítek.- A terhesek nem isznak alkoholt! Egy pohár vizet kérnék.
-Azonnal hozom!
-Sajnálom baby!- szorítja meg kezemet Jake.- Nem tudtam, hogy nem ihatsz! De majd belerázódom ebbe az apa dologba!
-Rendben.- mosolygok rá.
Az este varázslatosan telt. Megvacsoráztunk, táncoltunk és beszélgettünk. Késő estére értünk vissza az étteremből és csak annyira volt erőm, hogy felvegyem a pizsamámat és ágyba vonszoljam magamat. Beállítottam még az órámat, mert Megan élve elásna, ha késnénk.

Jake feküdt mellém és ezzel a csodálatos napomnak csodálatos vége lett...