#2. Kötet 3. Fejezet

A 20. hétben járva már eléggé meglátszott a terhességem. Az elején próbáltam Jake pólóiba bújva elrejteni hasamat de egy kis önbizalmat öntöttem magamba és már meg mertem mutatni a világnak. Terhes vagyok!
Az elején sokan megbámultak és voltak akik lenézően meredtek rám de egy idő után elmúlt az emberek megszokták és elfogadták a döntésünket. Miszerint Jake-el családot alapítunk, bár jobb lett volna később de így is tökéletes lesz. Csak a ruhatáramat sajnálom amit már le kell cserélnem, mert kihízom. Jake-el házkeresésre szenteltük az összes szabadidőnket- amiből nincsen sok -és 2 hét leforgása alatt találtunk is egy megfizethető, nem nagy és az egyetem közelében lévő kertes házat. Jake helyben aláírta a szerződést és egy ügyvéd jelenlétében kifizette a ház teljes árát. Két hónapja hordtuk át az összes holminkat és rendezkedtünk be. Elég szűkösen kell megélnünk az első pár hónapban, mert a berendezések és a teljes ház ára majdnem lenullázta az egész számlánkat. De a barátom optimistán áll a dolgoknak, mert az új száma nemsokára már kapható lesz az ITune-on és az hoz nekünk egy kis bevételt. Barátaink segítettek a költözésben amit nem tudok eléggé megköszönni nekik. A gyerekszoba már rózsaszínben pompázik és az ultrahang kép bekeretezve lóg a falon és kis betűkből kirakva gyermekünk neve: AMANDA.
Mindketten örültünk a hírnek, hogy lányunk lesz. Bár számunkra a neme nem volt olyan fontos, mint az, hogy egészséges legyen. De ez már lejárt duma!
-Mit kérsz reggelire?- kérdezte Jake félig a hűtőben.
-Valami ehetőt.- mondom neki.
-Van még itthon tojás.- mondja.- Összedobok egy rántottát.
Amíg az új konyhánkat tette romokká Jake én a számlákat néztem. Eléggé mínuszban voltunk és senkire nem számíthattunk igazán. A következő levél a YouTube-tól jött nekem.
-Végre meghozták a csekket.- mondom Jake-nek.- Délelőtt el is megyek befizetni a villanyszámlát.

-Ennek örülök, de százszor mondtam már.- tesz le elém egy nagy tányér rántottát.- Te csak pihenj én majd gondoskodom az anyagiakról.

Pislákolni kezdett fejünk felett a lámpa majd teljesen elaludt. Jake felé néztem és kérdőn felhúztam a jobb szemöldökömet. A tányérokat akartam elmosogatni de amikor megnyitottam a csapot egy csepp víz sem jött ki belőle!

-Jake.- ordítok fel az emeletre.- Meddig akarod még ezt csinálni?

-Nyugodj meg baby!- jön lefelé a lépcsőn.- Holnap elutazok egy hétre és a turnéból összejön egy kis pénz.

-Karácsonykor is csak egy hétre indultunk.- mondom neki.- És egy hónap lett belőle!

-De most vár itthon a családom.- mondja és szájon csókol.- Este jövök.

Bevágódik az ajtó mögötte de lépteit nem hallom. Kinézek a konyha ablakon és látom kirajzolódni a sötétben testének alakját ahogy az ajtónak dől. Óvatosan kinyitom az ajtót és hátulról átölelem. Bezárom magam után az ajtót és ekkor veszem csak észre a fehér papírt amit az ajtónkra ragasztottak. Jake vállára hajtóm a fejemet és hangosan zokogni kezdek. 2 hónapja költöztünk csak be és már is széthullott körülöttünk a világ. Az áramot, a villanyt kikapcsolták és most a kilakoltatással fenyegetnek. 

-Most megyek- mondja Jake.- Szeretlek Zoe.

-Büszkeséged ide vagy oda.- mondom neki.- Leszarom. Ma amint kinyitnak a boltok megyek és elintézek mindent. Azért van KÖZÖS házunk, hogy mindent KÖZÖSEN oldjunk meg!
-De én vagyok a férfi.- mondja nekem.- Én szeretnék gondoskodni rólatok.
-Majd gondoskodsz akkor ha jobb az anyagi háttered addig is tedd félre a hülye büszkeséged és ne vitázz velem.
Füstölögve ült be kocsijába és hajtott el. Hajnalodni kezdett és én is egy erős kávéval a tévé előtt kezdtem teljesen magamhoz térni. Felhívtam már emberi időben Finn-t, hogy jöjjön értem és segítsen a bevásárlásban.
-Szervusz gyönyörűm.-jött fel a tornácon és ölelt magához ahogyan csak bírt.
-Mindennek érzem magam csak gyönyörűnek nem.- mondom neki és egy puszit nyomok arcára.
-Merre megyünk?- kérdez.
-Be kell fizetni a számlákat, mert már lekapcsolták az áramot és a vizet is. A ház árverezésével is fenyegetőznek.- sorolom neki.- Mindezt egy nap alatt. Nincs itthon semmi ehető. Finn még fiatal vagyok ehhez.
Kiborulásomra kicsit megijed legjobb barátom. Leültem a kinti padra, táskámat magam mellé dobtam és szememet szorosan összezártam de könnyeim utat törtek és végigcsorogtak arcomon. Mellém ült és átkarolt erősen.
-Menni fog Zoe.- mondja nekem Finn.- Együtt mindenre képesek vagytok.
-De ha soha sincsen itt.- nézek rá könnyes szemeimmel.- Állandóan a stúdióban van! Új szám, videóklipp vagy honnan tudjam még mi. Aztán holnap turnéra indul. Tudom, hogy csak véd azzal, hogy csak egy hetet mond nekem. De tudom, hogy tovább marad!
Finn nyugtatni próbált aminek lett egy kis idő múlva hatása. A délelőttöt vásárlással és a YouTube-tól kapott összes pénzem elköltésére szenteltük. Újra volt áram és víz is valamint a házunk is megmaradt. A hűtő tele volt mindenféle egészséges és Jake-nek pár egészségtelen éltelet. A délután óráim után Megan fuvarozott haza és mivel Jake autója a felhajtón állt magunkra hagyott.
-Hazajöttem.- mondtam és a kulcsokat a szekrényre dobtam.
-Szia Zoe.- jön ki a nappaliból Jake és elveszi tőlem a táskámat. Isteni illatok terjengtek a konyhából. Egyenesen oda siettem és majdnem felsikítottam a gyönyörtől mikor megláttam a konyhát. Gyönyörűen megterített asztal, három szál vörös rózsa a vázában és csak úgy csillogott villogott az egész helyiség.
-Szeretnék bocsánatot kérni a reggeliért.- húzta ki közben a széket nekem majd szemben helyet foglalt.- Kicsit akaratos vagyok és csak gondoskodni akarok rólatok. De már tudom ez így nem megoldás. Közösen kell megoldanunk.
Mosolyogva figyelek majd egy kicsit félve pillantok a vacsoránkra. A legutóbb egy hét kényszer szabim lett.
-Nyugi.- mosolyog.- Nem én főztem.
Halkan felnevetek és belekóstolok az ételbe. Miután a tányért tisztán a szekrénybe teszem a kanapéra huppanok. Jake is megérkezik kezében egy doboz sörrel. Vállára hajtom felemet és a képernyőt bámulom.
-Ugye nem csak 1 hét lesz a turné?- kérdezem.
-Hát rájöttél.- mondja halkan.- Holnaptól egészen karácsonyig távol leszek és nincs időm hazarepülni sem.
-Az több, mint egy hónap!
-Gyorsan elrepül ígérem.- puszilt meg.- Minden nap beszélünk!
-Addigra el fogsz még felejteni is!
-Téged?- kérdez.- Soha nem tudnám elfelejteni a lányom anyját és a szerelmemet!