#2. Kötet, 2. Fejezet

Az első hetet ki kellet hagynom az egyetemen, mert Jake salátája kicsit elrontotta a gyomromat. Egy utolsó kivizsgálásra kísér ma el Megan. Miután végeztünk és a kórházban vagyunk úgy is bementem a nőgyógyászhoz felíratni fogamzásgátlót. Az eléggé kellemetlen vizsgálat után barátnőmmel az orvosra vártunk a magánrendelőjében, hogy odaadja a receptet és mehessünk már.
-Ön teljesen egészséges Ms. Sugg, de nem írhatok ki magának fogamzásgátlót.
-Mi az,hogy nem írhat ki nekem?- kérdezem belemászva az orvos aurájába.
-Maga Ms. Sugg egy 6. hétben lévő terhes nő.
 -HOGYAN?- kiáltottam rá. Nem tudtam, hogy mit tegye, ordítsak az orvossal amiért ezt mondta, sírjak vagy örüljek.
-Bocsásson meg Zoe-nak kicsit rosszul fogadta.- mentegetőzik nyugodtan Megan.- Biztos ebben?
Az orvos felfektet egy vizsgálóágyra és a hasamat bekeni valami átlátszó géllel és egy ultrahang segítségével megmutatja nekem azt a kis lényt, ami bennem van. Még igazán semmi sem látszott csak apró szívének minden dobbanását hallottam.
-Minden bizonnyal már pár hét múlva nagyobb lesz a hasa és a rosszullétek is elmúlnak.
Dülöngélve és kábán megyek ki a kocsihoz amit Megan rendelt pár perccel ezelőtt.
-Gyalog megyek.- mondom neki és kihúzom kezemet fogásából.- És meg se próbálj követni.
Elsétálok az első kávézóig és egy forrócsokival meg egy óriási muffinnal leülök egy üres, eldugott helyre. Cukorszintem az egekbe szökött a reggelim gyanánt. Indulni készültem mikor egy ismerős férfi huppant le a velem szemben lévő székre.
-Jó újra látni Zoella.- mosolyog rám.
-Szia Scott!- mosolygok vissza rá.- Mi járatban Leeds-ben?
-Megismerkedtem egy gyönyörű lánnyal és vele találkozom 10 perc múlva.- mesél.- Te pedig csoki diétát tartasz? Rád fér a hízás.
-Most biztos fogok.- morgok.
-Mi a baj már megint?- kérdez.- Az a fiú megint? Akarod, hogy helyre tegyem?
-Nem Jake-el megvagyunk.- mondom és egy könnycsepp folyik végig arcomon.- Túlságosan is. Terhes lettem!
-Gratulálok.- hangos zokogásban törtem ki.- Akkor nem gratulálok. Na gyere ide Zoella!
Szorosan hozzábújok majd pár perc múlva indulni készülök.
-Sok sikert a randihoz.- mondom neki.- Viszlát Scott.
-Vigyázzatok magatokra Zoella.- szól utánam.- Még találkozunk.
Kisétáltam a szakadó esőben. Már csak a telefonom volt a zsebemben semmi több. Csurom vizesen értem haza. Gyorsan magamra kaptam pár ruhát és már esernyő alatt indultam az órára. Egész idő alatt úgy éreztem mintha engem figyelnének. A hasam előtt tartottam könyveimet amikor átmentem az egyik teremből a másikba. Mintha mindenki hasamat nézte volna és összesúgtak volna a hátam mögött. Finn érintette meg a vállamat amire összerezzentem.
-Szia Zoe készen állsz a matekra?
Csak szomorúan bámulok rá és erősen megölelem.
-Minden rendben?- kérdez.
Elmesélem a legjobb barátomnak, hogy mégis mi nyomasztja lelkemet.
-Hát hűű.- mondta és homlokát vakarja.- Nem tudok mit mondani ez igazán csak rátok tartozik.
-Félek Finn. Mi lesz ha egyedül maradok, mert biztos, hogy nem vetetem el és nem is adom örökbe. Ő az én gyerekem és szeretni fogom.
Ezt az optimista hozzáállást az esőben sétálva szereztem. Terhesként hamarabb észreveszed a hozzád hasonló nőket és az ő boldogságuk téged is megfertőz. Végül is anya leszek. Vannak aki minden áron ezt szeretnék mégsem lehet nekik! Megfogadtam Finn tanácsát és még abban a szünetben hazamentem. Nem találtam otthon Jake-et ezért kicsit felmentem az internetre és elkezdtem a témában kutatni. Vacsorát főztem és meg is terítettem, közben pedig 100-szor lepörgettem a fejemben, hogy mégis hogyan kéne elmondani neki.
-Megjöttem.- csapta be maga után az ajtót Jake.
Tornacipőét lerúgta magáról és becsoszog zoknijában a konyhába. Egy puszit nyom homlokomra és leül velem szembe. Miután megettük a vacsorát és el is mosogattunk közösen eltelepedtünk a kanapéra és filmet kezdtünk nézni.
-És mit mondott az orvos?- kérdez egyszer csak Jake.
-Ami azt illeti...- idegesen felpattanok és a tévé előtt kezdek fel alá járkálni. Jake szemével követ és egy kis idő után mintha megszédült volna.
-Az orvos az mondta, hogy minden bizonnyal...- kezdtem bele majd nagyot sóhajtottam és mint aki most készül letépni a ragtapaszt összeszorítottam szemeimet és kimondtam.- terhes vagyok Jake, tőled!
Összeszorított szemeimet félve nyitottam ki. Jake lefehéredve ült a kanapén. Mint egy zombi kiment a konyhába és egy üveg whisky-vel tért vissza. Nagyokat kortyolva ivott belőle. Odaléptem mellé és kivettem kezéből az üveget és leraktam a dohányzóasztalra.
-Nem mondasz semmit?
-Zoella ez...ez a legcsodálatosabb dolog, ami velem történhet.- mondja és szorosan magához húz.- Ennyire boldog még nem voltam. Ez csodálatos!
Boldog voltam, hogy Jake ilyen jól fogadta azt hittem ki fog akadni és őrjöngeni fog, de nem!
-Egy új lakást kell találnunk.- mondja nekem már a hálószobában.
-Ez elég kicsi.- jegyzem meg.- Már hármunknak.
Beugrik az ágyba és én is mellé fekszem. Kezét hasamon pihenteti és arcáról a mosoly levakarhatatlan.
-De félek Jake egy kicsit! Be tudom majd fejezni az egyetemet?- kérdezem.
-Ameddig tudsz addig maradsz tanulni utána meg kipihened magad és visszamész.- mondja.
-De ki fog rá vigyázni amíg tanulok?- kérdezem.- Nincs Londonba senki, aki segíthetne.
-Csak egy szavunkba kerül és a szüleim mindenben segítenek.- mondja.
-De ő a mi gyerekünk. Nekünk kell felnevelni!- mondom neki.
-Baby ez még messze van.- húzza végig ujjait arcomon.- Minden eldől addigra!