#14. Fejezet

 Nyugodtan ültem az ágyon amíg bátyám le nem rántotta magáról a takarót és ezzel meg nem ijesztett.
-Akkor elmegyünk valahova?
-Chris szállj már le rólam. Be kell fejeznem ezt a videót.
3 hónapja táborozik nálam már bátyám és nem úgy tűnik, hogy hamarosan visszarepül Amerikába. Egy hotel szobát bérelünk ketten, mert az egyetemen egyedül alig férek el nem, hogy vele.
-A rajongóid megvárnak.- mondja és átkarolja majd erősen megölel. Mikor szakítottunk Jake-el még azon a héten hazarepül Chris, hogy vigyázzon rám. Hazudnék ha azt mondanám, hogy jobb lenne ha nem lenne itt de szükségem van rá. Megmutattam neki a YouTube csatornámat és szégyen helyett arcán büszkeség látszott. Márciusban eljött velem Floridába a PlayList találkozóra is. Csodálatos emberekkel találkoztam és annak is örültem, hogy barátaim is velem tartottak. Elterelték figyelmemet az összetört szívemről és boldoggá tettek. Sajnos csak egy hetet töltöttünk Floridába és annak ellenére, hogy szakítottunk Jake-el meglátogattam családját. Örömmel fogadtak és szomorúan hallgatták, hogy szétmentem fiukkal. Elmesélték, hogy karácsony óta nem hallottak róla csak amiket a hírekben mondanak róla, hogy turnézik még mindig. Visszaemlékezésemet Megan zavarta meg. Vagyis Megan csengőhangja.
-Helló!- köszöntem bele a telefonba.
-Ugye nem terveztél estére semmit, mert bulizni megyünk!
-Hát most már lett programom.- mondom.- 11-re legyetek itt.
-Vagy most is beengedhetsz.- mondta.
Chris-t küldtem ajtót nyitni. Finn lépett be először az ajtón. Utána barátnője Jo, majd az elválaszthatatlan szerelmespárunk Jack és Meg.
-Öltözz és megyünk.- adta az utasítást Jack.
Engedelmesen kimegyek a fürdőszobába és magamra rángatok egy gyönyörű ruhát amivel Megan próbált felvidítani és eltüntetni szívfájdalmamat. Magamra kentem egy halvány sminket és belenéztem a tükörbe. Hajam tökéletes kontyban volt fejemen, már eredeti színében. Kivéve az ombre festésemet, mert az a védjegyem. Egy apró mosolyt próbáltam arcomra erőltetni. Lesütöttem szememet és újra próbáltam mire felnéztem megállt a lélegzetem. Jake állt mellettem és a tükörbe bámult ahogy én is. Oldalra fordultam de már el is tűnt. Megráztam a fejemet és rátenyereltem a márványlapra.
-Csak képzelődsz Zoe!- mondom magamnak. Miután eltűnik arcomról a fehérség és visszanyerem rendes színemet kimegyek a hálóba ahol már csak rám várnak. Fogtunk két taxit -mert egyben nem férünk el- és Londonba indultunk ma bulizni. Chris kedvenc helyére mentünk, ahol számítottunk sok ismerős arcra. Nem tagadtam meg magamtól az alkoholt, sőt...
-Meghívhatom egy italra?- kérdezte a mellettem ülő férfi.
Már el akartam küldeni egy melegebb éghajlatra amikor 1. eszembe jutott, hogy nincsen barátom, 2. nagyon ismerős volt nekem.
-Scott?- kérdeztem bizonytalanul aztán eszembe jutott vezeték neve is.- Scott Colwer?
-Személyesen!- mondta.- Benned kit tisztelhetek?
-Már meg sem ismersz?- nevettem fel.- Zoella vagyok.
Jóképű és izmos új de egyben régi barátom nyakamba ugrott és szorosan magához ölelt. Scott nagyon jó barátom volt tizenkettedikig de aztán megszűnt a kapcsolat. Az érettségi után elköltöztek és nem hallottam felőle semmit.
-Jó látni.- mondja.- Még mindig ugyan olyan gyönyörű vagy.
-Köszönöm.- mondom és bókjától kicsit elpirulok.
Újra meghív egy italra amit elfogadok és beszélgetni kezdünk amit - mivel jó pár italt ledöntöttem nem éreztem az idő múlását - barátaim megszakítottak.
-Ki a partnered Zoe?- kérdezte Finn és rendelt mindenkinek egy újabb kört.
-Scott?- kérdezte ugyan olyan bizonytalanul bátyám mint nemrég én is.
-Ahogy mondom.- vágom rá.- Scott ők a barátaim. Megan-ra emlékezhetsz és Chris-re is. Ő pedig a csodás Jo és az ikrek Jack és Finn. Beszélgetésbe kezdtek de nem figyeltem rájuk csak a tömeget bámultam. A bárpult másik végében lévő párt néztem és egy percre mintha Jake-et és magamat látnám.
-Minden rendben?- kérdezi Scott.
Körbenézek de a többiek már eltűntek. Kérdőn barátom felé pillantok.
-Hazaindultak. De majd én hazaviszlek.- mondja.- Na de mi a baj Zoe?
-Hogy mi a baj?- kérdezem inkább magamtól. Lehúzom az italomat és belekezdek a mondandómba.- Az első szerelmemmel szakítottunk és ez kurvára fáj nem tudom titkolni. A zenéjét választotta helyettem akár csak a tudod ki! Csak fel akarom hívni és elmondani, hogy hiányzik, hogy szükségem van rá és, hogy szeretem. De van bennem még egy kicsi tartás és végül is én dobtam először..
Csak megértően bólogatott mert nem tudott mást tenni.
-Mindenhol az ő arcát látom de már tudom, hogy csak az elmém akar átverni. Már nincs mellettem, elhagyott végleg!
-Csak annyit tudok mondani, hogy két saroknyira parkolok.- döbbenten nézem rá, hogy mégis mit akar.- Hazaviszlek.
Erős fejfájással keltem. Frissen főzött kávé illata terjengett a hotelszobában. Chris piszkálta a vízforralót.
-Lehetne egy kicsit halkabban.- húztam fejemre a takarót.- Szétmegy a fejem.

-Aki éjjel aktív nappal is az legyen.- mondja.- Nemsokára indulnom kell.
Gyorsan rántom le fejemről a takarót és bátyámra nézek.
-Mégis hová?
-A főnököm nem ad több szabadságot.- mondja.- Vissza kell mennem L.A-be.
-Muszáj?
Csak bólint és egy lopott pillantást vett csomagjaira amik már katonás sorrendbe az ajtó előtt várják.

-Visszaviszlek a kollégiumba és utána indulnom is kell.
Gyors pakolásba kezdtem és a kávé amit megittam segített, hogy ébren maradjak. Finn várt rám az egyetem előtt. Egy nagy öleléssel búcsúztam Chris-től és újra elfoglaltam a szobámat. Megan váltotta Finn-t és segített kipakolni.
-Tudnod kell valamiről.- szólal meg kis hallgatás után.- Jake visszajött.
A kávés bögre megállt ajkaim előtt pár centire és csak előre bámultam. Erőltetetten letettem az asztalomra és az ágyam feletti falra bámultam. Jake mosolygós arca nézett vissza rám. Hideg futkosott a hátamon.
-Nyugi nem engedem a közeledbe.- ölelt át barátnőm de én még mindig nem tudtam válaszolni.
Magam sem tudom, hogy akarom-e a közelemben de a szívem egyértelműen mást akart, mint barátaim.
-Ha találkozni akar hát legyen.- mondom.
Megan csak bólintott és nagyon hálás vagyok neki amiért nem mondta ki azokat a szavakat amikre most gondol. Hasam korgással jelezte, hogy rég vittem magamba valamit ami nem folyékony. Egyedül indultam a menzára. Megan és Jack étterembe indultak ünnepelni a 5. hónapfordulójukat, Finn pedig eltűnt.
-Zoella!- szól valaki.- Gyere ülj hozzám.
Mosolygós barátomat láttam meg egyedül ülni. A tálcámra pakoltam valami ehetőt és fizetés után leültem Caspar mellé.
-Milyen volt Amerika?- kérdez.- Eddig maradtatok, mert úgy tudtam, hogy januárban már visszajöttök.
-Én januárban vissza is jöttem, de inkább beszéljünk másról.- mondom és éppen terelném a témát amikor valaki helyet foglal balomon.
-Mesés volt.- mondja Jake.- Zoella a barátnőm lett. De én egy barom voltam és hülyeséget követtem el.
-Úgy érzem, hogy felesleges vagyok ebben a beszélgetésbe.- mondja Caspar és távozni készül.
-Ne hagy itt egyedül vele.- szólok utána de már nem hall.- Francba.
Jake felé fordulok és alaposan végignézek rajta. Nem sokat változott, talán eltűnt az eddigi ragyogás barna szemeiből. Átvette valami más talán félelem vagy megbánás?
-Sajnálom Zoe egy marha voltam. Olyat tettem amit megbántam. Fiatal vagyok még a szerelemhez és a zenémre akartam koncentrálni de amikor egyedül maradtam eltűnt veled a világom is. Szükségem van rád, mert szeretlek. Nem voltam még életemben olyan magányos mikor egyedül keltem az első éjszakán a hotelben. Nem akarok többet egy napot sem a szerelmed nélkül élni!
Furán néztem rá. Felemeltem a hamburgerem és egy hatalmasat haraptam bele. Jake idegesen dobolt ujjaival.
-Nem mondasz semmit Zoe?
-Jake azon az estén nem a szerelmet vesztettem el hanem a bizalmat feléd.- mondom.- Most ígérsz mindent de mi lesz pár nap múlva? Megkéred a kezemet de nem jössz el az esküvőre, mert Drake-el turnéra indulsz?
Nem válaszolt csak a tányérján lévő hamburgert bámulta. Mintha itt sem lenne folytattam az evést pedig a hányinger kerülgetett az idegtől. Életem legnehezebb döntését hoztam meg és nem tudom, hogy helyesen.
-És barátokként?- kérdezi Jake.- Barátokként folytathatjuk?
-Jake...
-Ne mondj semmit.- mondja.- Csak agy egy esélyt had bizonyítsak. Bízhatsz bennem Zoella.
Csak óvatosan bólintottam és szemében szikra gyúlt. Talán lát egy apró reményt?