#6. Fejezet

 #Első nap

 Az ébresztő órámra pillantottam. Hatóra negyvenkilenc percet mutatott és én kiugrottam az ágyból. 20 perc múlva indul a repülő és én még mindig a pizsamámba fekszem. Felhúzom az első kezem ügyébe kerülő dolgot és felöltözöm. Kabátba bújok és bőröndömet magam után rángatom. Leintek egy taxit és megmondom neki, hogy a reptérre ha kell lépje át a sebesség határokat. Csak bólint és lenyomja a gázpedált. Én hátra vágódom a gyors indulástól és rögtön be is kötöm magamat.

Közben megcsörren a zsebemben a telefon. Jake az.

-Kösz, hogy elhívsz és meg sem vársz.- kezdem rögtön monológommal. 

-Mi te már úton vagy?- kérdezi meglepett hangon.

-Igen!

-Jó, mert mi csak most indulunk.- mondja.- Bent találkozunk.

Kifizetem a taxit és belépek a repülőtér termináljába. Feladom a csomagjaimat és a New Yorkba tartó gép irányába indulok. Addig várok amíg egy légiutas kísérő meg nem kérdezi, hogy a New Yorki gépre akarok-e felszállni. Átnyújtom neki a jegyemet és bemegyek a gépbe. Ablak mellé szól a jegyem. Egy idős hölgy ül középen és egy üzletember, aki még a felszállás előtt is laptopját püfölte. A repülő ajtaját figyeltem de nem jött be senki. A stewardessek bezárták az ajtót és elkezdték magyarázni a vészhelyzet esetén használatos dolgokat. Elkezdtem félni, eddig soha nem utaztam még repülőgépen. Chris-hez sem mentem még egyszer sem LA-ba, pedig számtalanszor hívott. De valahogy a barátnője nagyon irritál. A gép gurulni kezdett és én erősen megragadtam a szék karfáját és lehunytam a szememet. Egy ismerős hang ütötte meg a fülemet.
-Elnézést a feleségem terhes és nem nagyon bírja a repülőutakat.- mondja.- Meg lehetne azt oldani, hogy helyet cseréljünk?
-Persze.- a néni mellettem elkezd helyezkedni és átengedi a helyét.
-A D13 hely az enyém.- mondja.- Köszönöm asszonyom.
Kinyitom a szememet és Jake-et pillantom meg. Leveszi napszemüvegét és basketball sapkáját és felém fordul.
-Szóval most repülsz elősző?
-Igen.
Bólint majd felhajtja a köztünk lévő karfát és átkarol. Szabadon maradt bal kezét összekulcsolja az én kezemmel. Fejemet mellkasán pihentetem. A felszállás túlélése után kikászálódok öleléséből és kifelé nézek az ablakon. Nincs kedvem beszélgetni.
-Elég csöndes vagy ma.- mondja.
-Csak álmos.- mondom neki.
-Már azt hittem, hogy megbántad, hogy elindultunk.
-Nem erről szó sincs.- mondom.- Nagyon rég láttam már Chris-t.
Arcáról lassanként eltűnik eddig gyönyörű mosolya én pedig felnevetek.
-Csak miattad megyek te butus.- szorítom meg kézfejét.- Chris úgyis hazajön a jövő hónapban.
Hangosan felnevet aminek nem sokan örültek de nem zavarja. Magához húz és megölel. Én vállára hajtom a fejemet és lehunyom a szememet.  Mire újra kinyitom a repülőgép sötétben honol és csak pár olvasó lámpa világít. Felemelem Jake válláról a fejemet és a biztonság kedvéért megnézem, hogy nem lett-e nyálas. Nem.
Óvatosan kiszököm és megkeresem barátnőmet aki Jack-al és Finn-el a gép hátuljában beszélget.
-Helló.- ülök bele barátnőm ölébe.
-Hogy vagy Zoe?- kérdez Finn.- Bírod a repülést?
-Jake mellet szerintem gondolkodni sem tud.- nevet Megan.
Hűvös pillantást vetek rá majd bele boxolok a kezébe.
-Hé.- dörzsöli kezét sértetten.
-Mért nem üvöltöd világgá?- kérdezem.
-Jézus Zoe.- forgatja szemeit.- Már mindenki tudja. Ti vagytok csak ilyen esetlenek, hogy nem jöttök össze. Smárold le és minden rendben lesz.
-Olyan könnyen beszélsz!- mondom.- Csináld is meg akkor.
-Én már megtettem.- emlékeztet.- Jack a barátom.
Jack büszkén mosolyog és megszorítja a kézfejét Megan-nak.
-Rám jön a hányinger.- mondom és indulni készülök.
-Csak, mert féltékeny vagy.- mondja.
Reggelre érünk New Yorkba. Most tudjuk meg igazán, hogy nem is olyan ismeretlen a Jake Miller név Amerikában. Jó pár rajongó sikítozott a repülő téren. Jake kiosztott pár autogrammot és közös képet majd indulhattunk is. Jake átvette a csomagjaimat és egy buszhoz vezetett minket amire a neve volt rámatricázva.
-Köszöntelek titeket a turné buszomba. Holnapi megálló Tenessee Lane! Ma pedig csak évezzük az utazást!
-Semmi városnézés?- kérdezem csalódottan.
-Szeretnél?- húzza elő ravasz mosolyát.
-Igen.- mondom túl lelkesen.
-Akkor lesz!
Ahogy Jake ígérte volt városnézés. Mi pedig Jack-al ahogy jó YouTuberekhez illik fel is vettük az utat. Az új videó alapjai. Az estét egy szállodában töltjük majd Tennesseen. Miközben pár felhasználható felvételt válogatok ki Finn-el és Jake-el közös szobámban (Jack és Megan a szerelmes pár külön szobát követelt.) Az estén agyalnak a fiúk.
-Szerintem igyunk. -veti fel az ötletet Finn.
-Megbeszéltük.- mondja Jack majd felém fordul.- Csini öltözz.

Egy elég rövid ruha mellet döntöttem. A sminkemet sikerült elég jóra megcsinálnom és a hajamat is még volt időm besütni. Kilépve a fürdőből már négy szempár figyelt rám.

-Gyönyörű vagy Zoe.- mondja Finn.

-Na nem!- rázza a fejét Jake.- Így nem jöhetsz. Öltözz át!

-Mégis mi bajod van ezzel a ruhával?- kérdezem.

-Túl rövid. Mindened ki van.

-Te mondtad, hogy öltözzek csinin.- mondom.

-De..de ebben akkor sem jöhetsz.- mondja.- Mindenki a te lábaidat fogja bámulni és azt tervezik, hogy mikor döntsenek meg!
Csak a szememet forgatom Én azt akarom, hogy TE döntsél meg. Másnak ezt nem hagyom!

-Zoe szingli és gyönyörű!- mondja.- Mit vársz tőle Jake?
-Semmit.- mondja és kiviharzik a szobából.
A zenére hullámzó emberek magukkal ragadnak. Egyedül indulok el a táncparkettre. Kicsit később egy kéz érinti meg derekamat és csúszik le a fenekemig.
-Szia. Austin vagyok.- mondja a fülembe.
Szembe fordulok vele. Elég jóképű de nem annyira, mint Jake. Haja gondosan felzselézve. Ruhái makulátlanok és márkásak. Fogai hófehérek.
-Zoella.
-Gyönyörű neved van akárcsak te!- mondja.- Új vagy erre?
-Most jöttem Angliából. Először vagyok az államokban.- magyarázom.
-És barátod van?- eltöprengek egy kicsit a válaszon majd megvonom a vállam.
-Még nincs.
Elmosolyodik és felém közelít arcával míg ajkaink össze nem érnek. Egymásba gabalyodva csókolózunk a táncparketten majd meghív egy italra. Jake mellé ülünk le a bárpultnál.
-Jake ő itt Austin.- mutatom be újdonsült partnerem.- Austin ő pedig Jake az én...az én Jake-em.


Fogalmam sincs igazából, hogy mi nekem Jake. 
Egy ismerős? Nem annál jóval több.
Egy barát? Nem, mert a barátok nem képzelődnek a szexről egymással.
Egy szerelem? Nem, mert ő nem szeret vissza.
Bonyolult. 

Jake kicsit spiccesen méregeti Austint majd felém fordult.
-Gyere velem táncolni Zoe!- már áll felfel mikor Austin megszólal.
-Zoella ha nem zavar most velem van!
-Nem, nem zavar!- válaszolja lazán és megfogja a kezemet, hogy majd magával visz.
-Jake kérlek engedj el. Nem akarok most tácolni!

-Hallottad seggfej!- áll védelmembe Austin.- ENGEDD EL!
-Minek neveztél?- kérdezi Jake de karján izmai már megfeszülnek és üt.
Egy kör alakul ki a két fiú körül és én teljes hangommal kiabálom Jake nevét és azt, hogy azonnal fejezze be.
De nem használ!