#5. Fejezet

Meglepett a kérdése. Csak tovább szürcsöltem a teámat és néztem az emberek tömegét. Eltereltem a gondolataimat olyanokkal, mint, hogy mit vegyek a bátyámnak vagy Megan-nak karácsonyra. Meg persze apának.  Anya nem kap semmit. Mégis mért kapna? Már vagy 10 éve nem hallottam felőle. Anya az ilyen?

-Zoella? Itt vagy?- zökkentett ki a kötött pulcsik és meleg zoknik világából Jake. -Eljössz velem vagy nem?

-Még nem tudom Jake.- mondom.- Lehet Megan-éknál töltöm a karácsonyt lehet elmegyek LA.-be.

-Megan is jön.- nyögi ki.- Meg a Harries tesók is és a fura barátotok Caspar.

-Nem is fura.- védem meg szőke barátomat.- Még megbeszélem apával.

-Rendben.- mosolyodik el.

Tovább beszélgetünk. Ő elhadarja, hogy milyen jó lenne, hogyha elmennék vele a turnéra. Akkor majd bemutathatna a szüleinek. Figyeltem  ahogy amerikai akcentusa a gyors beszéd által még jobban érthetetlenné válik számomra és csak nézem. Ahogy néha beletúr rövid hajába és karján megfeszülnek izmai, ahogy gyönyörű barna szemét végre nem rejti Ray-Ban szemüveg mögé és végig engem néz. Mosolya levakarhatatlan és nem tudok ellenállni neki. Kimondom:

-Megyek veletek.

-Remek!- mondja.- Akkor három nap múlva indulunk is.

Mikor felállunk újra átkarolja derekamat és egy puszit nyom a homlokomra. Mikor visszaérünk a campusba már be engednek a szobámba. Megan megnyugodott és mire visszaérek már Jack távozik is. Jake behozza a szatyrokat amikben a megvásárolt ruháim lapulnak majd egy nagy öleléssel búcsúzik is.

-Olyan boldog, hogy madarat lehet vele fogatni.- jegyzi meg Megan.- Mit csináltál? Megcsókoltad? Vagy volt szex? Vagy leugrottatok Vegas-ba, hogy összeházasodjatok?

-Dehogy.- rázom a fejemet majd neki vágom az első tárgyat ami a kezembe kerül. Egy alapozót.- Elmegyek vele Amerikába.

-Mondtam, hogy be fogod adni a derekad.- nevet.- Mi volt a döntő ok? A haja, a szeme vagy az izmai?

-Fejezd már be!- mondom neki és lelök mellé.- Szerintem beleszerettem az egyik legjobb barátomba.

Fejemet a tenyerembe temetem. Megan megsimogatja a hátamat és mellém ül.

-Szerintem ez nem baj.- mondja.

-De Jake csak barátként gondol rám!- emlékeztetem.

-Zoe vedd már észre.- kopogtat a homlokomon manikűrözött ujjaival.- Odáig van érted. Mindig a közeledben van. Beszélgettek és nevettek. Állandóan segít amiben csak tud és emlékszel? A múlt hét szombat. Leütötte az a srácot, mert el akarta kérni a számodat!

Megvonom a vállamat.

-Ezek még lehetnek baráti gesztusok.- mondom.

-Reménytelen vagy!- mondja, majd kimegy a szobámból.

Az utolsó dolgozatomat adom le a tanári asztalnál majd kimegyek az előadó teremből. A falnak támaszkodva már vár rám Finn.

-Na hogy sikerült a matek?- érdeklődöm.

-Szerintem még átengednek.- újságolja.- És neked a biosz?

-Megan jó munkát végzett.- mondom.- Lehet meglesz a négyes is.

Előttem sétál lassan míg én bepakolom a könyveimet a táskámba. Mikor végzek Finn még mindig előttem kullog, kiértünk az egyetem udvarára. Elkezdek futni és egy fél méterre tőle elrugaszkodom és ráugrok a hátára.

-Jézus.- mondja Finn majd kapcsolt és kezét combom köré fonja és megtart. 

Én fejemet vállára hajtom és úgy nézelődök.

-Jo jön velünk?- kérdezem.- Amerikába?

-Nem. Itthon tölti a karácsonyt a szüleivel.- mondja kicsit szomorúan.

-Lesz majd időtök bepótolni.- mondom.- És én ott leszek neked! Mi más kéne?

-Semmi!- rázza a fejét nevetve.

A hátán visz végig majdnem a szobámig csak Jake pillant meg minket.

-Innen viszem én.- mondja.

-Jó, hogy jössz. Már leszakadt a derekam.- panaszkodik Finn.

-Szóval dagadtnak tartasz?- teszem a sértődöttet. -Rendben. Megjegyeztem.

Jake-be kapaszkodom és beszívom illatát. Amikor letesz még bejön a szobámba.
-Már pakolsz?- kérdez a bőröndre mutatva.
-Próbálok.- mondom.
-Akkor hagylak is.
Felé igyekszem és elállom útját.
-Egy ölelést sem kapok?- kérdezem.
-Dehogynem!- majd széttárja kezeit és megölel.