#3. Kötet 10. Fejezet

Jake rajongói azt hittem szétszednek. Mire bejutottam alig kaptam levegőt, Jake öltözőajtaján beestem és keresztbe feküdtem a kanapén.
-Szia Zoe.- mosolyog rám Jake majd egy puszit ad ajkaimra.
-Azt hittem soha nem érek be.- panaszolom. -A fele társaság utált, mert már ennyi ideje együtt vagyunk a másik fele pedig közös képet, autógrammot és pár szót akart váltani velem. Mintha celeb lennék.
-Az is vagy.- emlékeztet férjem. -Ezért is kértem segítséget pár haveromtól. Két kigyúrt és magas férfi vár majd az ajtóban. Testőröket kapsz.
Halkan felkacagtam, majd Jake-et néztem, ahogy átveszi a fellépős pólóját és fejére teszi sapkáját. Kézen fogva mentünk a színpadig majd egy gyors csókot váltottunk és felsietett a színpadra, ahol már várták a rajongói. Telefonon beszélgettem Finn-el és Megan hogylétéről érdeklődtem, mikor egy régen látott ismerős lépett elém. Jenny volt az, Jake húga.
-Szia.- öleltem magamhoz szorosan. Még csak 3 hónapos pocakom nem akadályozott meg semmiben.
-Mi járatban erre?- kérdezem de elég hülye kérdés volt. Miamiban él a családjával és a bátyja a városban ad koncertet jó, hogy kijön!
-Jake-hez jöttem.- mosolyog rám.- Remekül nézel ki Zoe. Hányadik hónap?
-A harmadik.- mondom boldogan.- A te csöppségeid hogyan vannak?
-Ooo...köszönöm remekül. Ma az apjukra passzoltam őket. Egy kis szabad nap nemárt.- nevet.
-Egyet értek.- bólintok majd tekintettemmel Jake-et nézem, ahogy az energiától kicsattanva ugrál és rapper a színpadon. Akár az első este, amikor láttam a színpadon.
-És mit szólsz Jake új turnéjához?- kérdez egy kis szünet után.
-Hát mit tegyek ordibáltam, sírtam és könyörögtem, hogy halasszák el a koncertet legalább addig, amíg Megan nem kerül jobb helyre de nem jutottam semmire!- vonom meg a vállamat. -Most már aggódhatok kétfelé.
-És ha majd megszületik a gyereketek...- mosolyog rám. -Gondoltad volna 5 éve, hogy itt fogunk beszélgetni, ilyen témákról és Jake ennyire híres lesz?
-Abban sem voltam biztos, hogy együtt leszünk-e még!- mondom őszintén.
-De minden veszekedést édes megbocsájtás követett...- mosolygott rám.
Miután Jake lejött a színpadról izzadtan a nyakamba borult és átkarolva mentünk vissza az öltözőjébe. Összeszedtük a holmijait és kocsiba ültünk, hogy végre haza indulhassunk. 2 napot töltöttünk itt számomra teljesen haszontalanul, mert én most minden kis másodpercemet Megan mellett tölteném. A rövidke repülőút után megváltás volt ledőlnöm a kanapéra. Bekapcsolta a telefonomat és egy üzenet várt.
Gyertek a kórházba, Megan állapota romlott.
Jack írta 2 órával ezelőtt. Fáradtan és tele félelemmel ugrottam fel a kanapéról és szóltam Jake-nek, hogy induljunk. Rettegek attól, mi van, ha már későn érek oda?

#3. Kötet 9. Fejezet

Lelassítottam Megan kórterme előtt. A daganatos gyerekekért alapítvány gálája remekül sikerült, sok pénz gyűlt össze a gyerekeknek, hogy részük lehessen egy jobb életre. Egy olyan életre, ahol egészségesek. Benéztem az ablakon, át a szalagfüggöny kis résein és megláttam Megan-t és Jack-et ahogy beszélgetnek. Vállamra kaptam a sporttáskámat és benyitottam.
-Sziasztok.- mosolyogtam és a fotelbe dobtam a holmimat.
-Akkor én mentem is.- tápászkodik fel Jack Megan ágya mellől és hosszú csókot vált feleségével.- Szeretlek.
-Szeretlek.
Még az ablakból visszanéz majd eltűnik a kórház hosszú folyosóján. A másik szabadon hagyott ágyat szorosan barátnőm ágya mellé húzom. Pizsamába bújok és előhúzok két zacskó chipset és egyiket Megan-nak adom.
-Mit tervezel?- kérdezi gyenge hangon.
-Emlékszel azokra a felejthetetlenen nyári pizsama-partykra?- kérdezem nevetve.
-Nem lehet elfelejteni.- mosolyog rám.
Ahogy végig nézek rajta egy teljesen másik személy tekint vissza rám. Már nincsen benne életkedv, vidámság és boldogság. A rák tönkretette és megöli. Görcsbe rándult a gyomrom ezektől a szavaktól, de nem akartam sírni ez most nem a legalkalmasabb pillanat.
-Valahányszor rád nézek örülök, hogy rád találtam.- mondja miközben halkan felnevet.- Ez eléggé nyálas romantikus szöveg lett, de tényleg. Nálad jobb barátot nem találhattam volna! De te nem egy szimpla legjobb barát vagy! A testvérem lettél!
-Örökre a szívemben fogsz élni.- szorítom meg kézfejét.
Halkan csámcsogtunk a chipszen, mikor megszólaltam.
-Emlékszel a gimi utolsó évére?- kérdezem. -Chris azóta szerelmes beléd és te is belé. De akkor mért nem jöttetek össze újra?
-Ez bonyolult!- emeli tekintetét a mennyezetre. -A sors mást szánt mindkettőnk mellé. Olyan embereket, akik boldoggá tesznek minket, mert mi nem tudtuk ezt megtenni. Boldoggá tenni egymást. De a barátságunk megmaradt, ami fontosabb, mert szükségünk van egymásra.
Bölcs ember az én barátnőm. Ez is mennyire fog nekem hiányozni amellett a több milliónyi dolog mellett.
-Emlékszem az első interjúdra.- nevet fel halkan. -A térdeid konkréten remegtek. Miről is kérdezgettek?
-A YouTube csatornámról. De nem az interjú miatt voltam ideges. Másnap este volt az első randim Jake-el.
-Gondoltad volna, hogy ennyi év után is együtt lesztek, házasokként két gyerekkel?
-Néha abban sem voltam biztos, hogy valaha látni fogom. Állandóan zenét írt, fellépet és turnézott. Igaz én is sokat forgattam külső helyszíneken de max 2-3 hétig. Jake-t hónapokig csak a számítógépem képernyőjéről láttuk a lányommal. Tudom, tudom neki ez nagyon fontos és azt is tudom, hogy valahányszor elment az csak a család érdekében csinálta. Legszívesebben mindig velünk lett volna de a kiadó néha úgy rángatta, mint valami bábot. Egy kicseszett báb.
-De az egyetlen ember, akit eltudnál képzelni magad mellett.- mondja.- Jó ember és kisebb hibáitól eltekintve normális is. Ha kell melletted áll, ha kell támogat, szeret, tisztel és csak a tekintetedből tudja már, hogy mire van éppen szükséged. Annyi szenvedés után megérdemelted!
-Meg.- értek vele egyet.
Belegondoltam azokba a dolgokba, amiket mondott nekem Megan és beláttam teljesen igaza van. Jake-et nekem rendelte a sors és akármennyi kilométer is választ el tőle túléli a kapcsolatunk és utána újra együtt leszünk.
-Hiányozni fogok?- kérdezi félve.
-Ez nem kérdés Meggi!- mondom. -Minden percben és azt fogom kívánni bárcsak itt lennél. Minden nap könyörgök Istennek még egy napért, hogy velem lehess. Hogy átölelhesselek és beszélgethessek veled mindenféle apróságokról. Akinek ha megemlítem azt a szót, hogy Dinoszaurusz el kezd nevetni, mert nem csak egy állatot lát benne, hanem egy olyan nyarat, ami felejthetetlen volt!
A szó tényleg nevetést váltott ki belőle. Úgy nevetett, ahogy már hetek óta nem. Őszintén és boldogan.
Egy másodperc alatt történt az egész. Egyik pillanatban még együtt nevettünk Megan-nal a másik pillanatban
vér borítja az egész lepedőjét. Kirántok az ágy alól egy tálat és szája elé tartom közben pedig egy nővérnek ordítok. A hátát simogatom és halkan fülébe suttogok míg meg nem érkezik az első nővér, aki átveszi a helyemet. A következő nővér kiküld a szobából és a reluxát is behúzzák, hogy ne lássak be. Egy örökké valóságik gubbasztottunk a váróterembe Jack-el és növeltük egymás idegességét azzal, hogy felsoroltuk az összes lehetséges dolgot, amit láthatunk, ha bemegyünk Megan-hoz.
-Bemehetnek.- mondja az orvos.
Beverekedjük magunkat a kórterembe és halkan felsóhajtottunk. Ugyan Megan-ból csövek lógtak ki de élt és ez volt ebben a pillanatban a legfontosabb.
-Úgy álltok ott, mintha csodát láttatok volna.
-Mert te egy csoda vagy.- mondja Jack és Megan ágya mellé térdelt.- Azt hittem, hogy elveszítettelek.
-Én mindig itt leszek.- mondja.- Csak lehet már nem fogsz látni!
Miután Jack hazament Megan mellé feküdtem és átöleltem. Szótlanul feküdtünk egymás mellett, de nem kellettek szavak, hogy értsük egymást. Féltünk mindattól, ami előttünk áll.

#3. Kötet 8. Fejezet

Megan a reflektorfényekben pózolt a vörös szőnyegen és nekem halvány gőzöm sem volt arról, hogy éppen mi folyik itt.
-Mi történik itt Jake?- kérdeztem férjemet.
-Majd meglátod.- mondta és elindult befelé.
A fényképezőgépek fénye kísérteties volt számomra. Mindig is a hátsó ajtón szerettem besurranni a nagy filmes gálákra. A hírnév és a csillogás nem az én világom. Beálltam barátnőm mellé és készítettek egy halom közös képet rólunk. Jake bevezetett az aréna eszméletlenül nagy nézőterének legelső sorába. Egy interjú és pár bájcsevej után lekapcsolták a lámpákat és csak egy reflektor világította meg a színpad közepén álló Megan sovány alakját.
-Üdvözlök mindenkit a legelső LGA -Leukémiás Gyerekekért Alapítvány- rendezvényen. Örülök, hogy mindenki elfogadta a meghívást és még én is részt vehetek rajta. Az adományokat a képernyőn látható bankszámlaszámra várjuk. Érezzék jól magukat első fellépőnk a gyönyörű Rihanna.
Kecses járásával lejött a színpadról Megan és átadta a helyet az említett hírességnek. Behuppant mellém és nehezen de vissza tudtam magamat fogni, hogy nem üvöltsem le a fejét.
-Mégis, hogy képzelted Megan Mace, hogy ezt te csak így egyedül megszervezed? És nekem nem is szólsz?
-Kikérem magamnak de már Mrs. Harries.- ráncolta homlokát.
Csak dühösen fújtattam rá és válaszára vártam.
-Meglepetést akartam neked.- mosolyog rám. - Végre ne csak te tegyél valamit értem hanem és is magamért egy kicsit és persze a gyerekekért. Annyit fáradoztál már miattam, hogy csak szerettem volna egy kis szabadidőt adni neked.
-Nem kell nekem egyetlen perc szabadidő sem.- nézek rá könnyes szemeimen át.- Csak még egy élet veled, a legjobb barátnőmmel.
Rám mosolygott azzal a sajnálkozó tekintetével és mintha azt szeretné mondani „Kis szívem, még hiszel a mesékben?”. Egy puszit nyomott csak homlokomra majd figyelte az előadásokat. Jake combomon pihentette kezét és közben engem figyelt.
-Jól vagy?
Csak bólintottam majd tekintetemet én is a színpad felé fordítottam. Két óra után Megan megy fel újra a színpadra. 
-Köszönöm szépen az összes fellépőnek a csodás produkciót.- mondja. -És utoljára szeretnék előadni egy saját számot. A címe Dream Out Loud és a családomnak ajánlom. Menni fog minden nélkülem is! A szám írása közben legjobb barátnőmre gondoltam és arra, hogy min fog keresztül menni ha elveszít. Remélem tetszeni fog mindenkinek!
Lassan elkezdődött a zongora gyönyörű játéka majd Megan megmutatta gyönyörű hangját. Liz, az ikertestvére elvesztése óta nem énekelt nagy színpadon és emberek előtt sem. Átjárta egész testemet a dalszöveg és azonosulni tudtam vele. A lelkemből jött. 

All my life 
I pictured this moment 
That's whats been keeping me goin' 
I wish you could see me now

Könnyeimmel áztattam el ruhámat és minden bizonnyal szörnyen nézhettem ki, de nem érdekelt. Nem tudtam megakadályozni, hogy elborítsanak az érzelmek. A dal csodálatos volt és Megan hangja még mindig ugyan olyan gyönyörű volt. A szám végén állva tapsolt a közönség több percen át és megérdemelte. Megan megcsinálta, egy olyan számot írt és adott elő, amit soha az életben nem fogok elfelejteni és azok sem, akik most részt vettek az alapítványi esten. Hátramentem- inkább futottam -és amint lejött a színpadról a nyakába ugrottam és zokogtam. Ő is sírt. Most uralkodott el rajtam az a mérhetetlenül nagy szomorúság, amit eddig próbáltam visszatartani. De ezután a dal után és a mondanivalójával rádöbbentem.
Megan nemsokára már nem lesz itt velem!

#3. Kötet 7. Fejezet

A negyedik házassági évfordulónkat indultunk megünnepelni Jake-el. Megan már rég túllépte az egy hónapos túlélési határt, aminek nagyon örültem. Egy gyönyörű ruhába akartam belepasszírozni a már 2 hónapos pocakomat kisebb-nagyobb sikerrel. Amanda ma Megan-éknál aludt, ezért csak magassarkúba kellett beleerőltetnem a lábamat és indulhattunk is. Jake már az autóban várt, s mikor meglátta, hogy jövök kiugrott az autóból és kinyitotta nekem az anyósülés ajtaját.
-Gyönyörű vagy.
Becsukta az ajtót és átfutott a másik oldalra majd bepattant mellém. Egy csókot adott számra, majd sebességbe tette az autót és elindultunk. Az ajándéka a táskámban hevert, valamint a hálószobai falon, amit még tegnap adtam neki oda. Életünk minden kis megörökített pillanatából egy közös nagy fénykép állt össze.
Az asztalunkhoz kísért a pincér és felvette az italrendelésünket majd otthagyott. Jake átnyúlt az asztalon és megszorította a kezemet.
-Megtaláltam az első képünket. De már szőke hajad volt ott, akkor már egy pár voltunk.
Elővette telefonját és megmutatta. Mosolyogtam, ahogy a fiatal énünk nézett vissza ránk és még mindig ugyan azzal a szenvedéllyel szerettem férjemet és gyermekeim apját.
-Már akkor tudtam, hogy együtt tökéletesek vagyunk.
-Te vagy a mindenem Zoe.- mondja és megszorítja a kezemet. -Életem végéig és azon túl is érezni akarom a szerelmedet. Életemnél is jobban szeretlek téged. Ez a négy év, amit házasan eltöltöttünk csodálatos volt és még szeretnék százszor több évet. Egy egész életet csak veled.
-Egyet ígérhetek, szeretni foglak, míg szívem ver és azután is. Te kellesz csak ahhoz, hogy boldog legyek. Miattad kelek fel minden nap és szeretlek, már az első pillanat óta mikor megláttalak. Amikor nem vagy mellettem hiányzol és mindenhol téged kereslek. Ha pedig velem vagy, mindennel meg tudok küzdeni és megnyugszom melletted. Soha nem voltam nagyobb biztonságban, mint a karjaidban.
Áthajolt az asztalon és meleg csókot adott ajkamra majd nyelvével az én nyelvemet simogatta. Végigsimította ujjait az arcomon és visszaült helyére. Kihozták az ételt és folytattuk a beszélgetést Jake-el.
-Mi lett volna, ha nemet mondok?- kérdezem.
-Tudtam, hogy nem fogsz!- mondta és önelégülten elmosolyodott. -De ha mégis, akkor minden bizonnyal kitépted volna a szívemet. Soha nem szerettem még senkit úgy, mint téged.
-Te vagy az első és egyetlen szerelmem.- mondom és iszok egy pohár vizet.
A zsebében kotorászott és előhúzott egy kis dobozkát.
-Már több éve tervezem, hogy ezt odaadom egy szép napon neked.- mondja. -És most jött el ez a pillanat.
Kinyitottam a kis dobozkát amiben egy gyűrű volt. Meghatódva mosolyogtam Jake-re és hagytam, hogy felhúzza a jobb gyűrűsujjamra. Egyszerű ékszer volt, de mégis sokat jelentett számomra, mert a megismerkedésünk évének dátuma és a nevünk volt belegravírozva.

Mr & Mrs Miller. 

-Ezalatt a négy év alatt végig bebizonyítottuk, hogy meg tudtuk csinálni. Sz*rtunk a világra és arra, hogy ki mit mond. Emberek emeljék a poharaikat a 'csakazértismegmutatjuk' házasságunkra. A feleségem nélkül nem értem volna el semmit és soha nem lettem volna boldog nála jobb asszonyt nem ismerek és nem is akarok megismerni. Ő az egyetlen, ő a mindenem!- kiabált Jake kezében egy pezsgőspohárral.
Elfogyasztottuk a vacsorát, majd hazafelé indultunk. Beültünk az autóba és Jake a napellenző mögül előhúzott egy szemfedőt.
-Ezt vedd fel Zoe.- mondja.- Még van egy meglepetésem.
-És micsoda?- kérdezem izgatottan.
-Ha elárulnám nem lenne meglepetés!- nevet.
Játszott sértődéssel felvettem a szemkötőt és sötétbe borult az egész világ. Mikor megállt az autó óriási sikítozás és hangzavar vett körül minket. Jake megengedte, hogy végre levegyem a kendőt, pislogtam párat és kitisztult előttem az egész világ. Vakuk kattogtak mindenfelé, emberek tolakodtak a legjobb helyekért és a fények világosságot hoztak az éjszakába. Jake kinyitotta nekem az ajtót én pedig kiszálltam. A neon hirdetőtáblákon Megan mosolygott vissza rám és nem értettem semmit az egészből.

#3. Kötet 6. Fejezet

A reptéren ültünk Megan-al és egy nagy szelet pizzát ettünk. Afrikába utazunk megvalósítani barátnőm álmát. Segíteni az árva gyerekeken. Csak 6-an indulunk neki a nagyvilágnak úgy, hogy fogalmunk sincsen mi lesz ha odaérünk. Akárcsak a régi szép időkben.
Jake-el éppen haragban vagyunk az új videójában való eléggé félreérthető mozdulatok miatt. Házas ember ne tegyen ilyet! A babánk szépen növekszik a hasamban nemsokára már másfél hónapos lesz. Bemondták a járatunkat és elindultunk, hogy felszálljunk a gépre és majdnem egy napot utazzunk.
Helyet foglaltam az ablak mellet és már egy cseppnyi izgatottság sem volt bennem, mint a legelső repülésemkor több, mint 6 éve.
-Ne szórakozz már velem Zoe.- kérlel Jake.- Beleőrülök.
-Én nem szórakozok az ti csináltátok.- vetem oda. -Én már ebbe beleőrültem.
Fújtat egy nagyot majd hátradönti a fejét és amíg el nem értük a biztonságos magasságot úgy is maradt.
-Tudod van ezer csodálatos és mesebeli lány de te mindegyiknél jobb vagy.- megfogja kezemet és szemembe néz. -Valahányszor rám mosolyogsz hálát adok istennek, hogy apám feltette a seggemet a Londonba induló gépre és nem engedett haza. Rád találtam és foggal körömmel kapaszkodom beléd, mert nem akarlak elengedni. Csak téged szeretlek és ez csak egy színdarab volt semmi komoly. Sajnálom..
-Én is szeretlek.- mondom neki és megcsókolom.- Csak és kizárólag téged!
Felhajtotta a közöttünk lévő karfát és magához húzott. Szenvedve de túléltük a repülőutat és fáradtan indultunk a kis faluba. A buszozás is volt egy bő két óra és, amire odaértünk már csak egy ágyra vágytam.
Az első két nap csak játszottunk a gyerekekkel és segítettünk a gondozóknak mindenben. Minden nap egy pár percet felvettem régi kamerámmal, hogy otthon majd feltölthessem a YouTube csatornámra, ahogy Finn és Jack is tette. Bár Jack inkább feleségét filmezte, aki egy haldokló beteghez képest nagyon jól volt. Túlságosan is, akár a vihar előtti csend.
Megan pár napja megvált hosszú barna fürtjeitől és egy dögös, rövid és szőke hajra cserélte be ezzel is legújabb kampánya mellett állva. A női ideál ledöntése érdekében. Egyre többen ismerik meg csupán pár hét leforgása alatt az orvosnőt, aki rákban fog meghalni és Megan történetét. Barátnőmre mosolyogtam, mikor elhagytam a gondolataim világát és leguggoltam melléjük. Éppen egy kislánnyal játszott nem lehetett több Amandánál pár évvel de minden bizonnyal több nehézségen ment át , mint én eddig valaha. Jake és Én is nagyon jól éreztük magunkat a kis faluban lakó emberek között. Pénzel és mindennapi dolgokkal is támogattuk az életüket. Ez volt a legkevesebb, amit tehettünk. Valóra váltották Megan egyik álmát. Könnyes búcsúzások és integetés közepette szálltunk fel magángépünkre és hagytok ott őket és Afrikát.
Otthon egy hosszú alvás után éppen összeszerkesztettem a felvételeimet, mikor Jake lépett mögém.
-Mit csinálsz?- kérdez.
-Csak a videóval babrálok rántom meg vállamat majd a székemmel együtt szembe fordulok vele. Rám mosolyog majd egy pillanat alatt belehuppan az ölembe. Felsikítok súlya alatt, de aztán nevetésben török ki. Arcomra ad egy puszit majd nyakamat kezdi el csókolgatni. Megcsörren a vezetékes telefon és én minden erőmmel azon vagyok, hogy elérjem. Diadalittasan fejem felé emelem a telefont és pár másodperc után rájövök, hogy bele is kéne szólni.
-Halló!- nevetek bele vidáman, mert Jake megcsikizte oldalamat.
-Zoe azonnal át kell jönnöd. Megan nagyon rosszul van!- mondja Jack.
-Rohanok.- csapom le a telefont és kilököm Jake-et az ölemből.

#3. Kötet 5. Fejezet

Korán reggel kopogtattam az ajtón, amit Michel a legidősebb bátyja Megan-nak nyitott ki.
-Jó reggelt.- dörzsöli meg szemét és egy puszit nyom homlokomra.- Húgi már a konyhában mesterkedik.
-Rendben.- mosolygok rá majd besietek és egyenesen Megan nyakába ugrom.- Jó reggelt!!
Elővettem a táskámból a kamerát és megmutattam. Rögtön be is kapcsoltuk és elhelyezem egy olyan helyre, ahol mindenki benne van. Jake és Amanda is csatlakozott a reggelihez. Megan apjával beszélgettem, mikor odajött hozzám lányom.
-Anyuci.- nézett rám.- Igaz az, hogy testvérem lesz?
Szúrósan nézem Jake-re minden bizonnyal ő mondta el. A második gyerekénél is ugyan olyan izgatott, mint Amandánál és a száját sem tudja befogni.
-Igen.- mosolygok rá.- Itt van bent a pockomban.
-Te megetted a testvéremet?- néz rám ijedten.
-Dehogy is.- ölelem át rögtön.- A kisbabák az anyukájuk pocakjában nőnek. De menj oda apához ő majd mindent elmond.
Amanda visszaszaladt Jake-hez én pedig folytathattam a beszélgetést Megan édesapjával.
-A férjed igazán jó ember.- mondja és Jake-re pillant.- Akárcsak az én Megan-omé.
-Remek egyetemre jelentkeztünk.- mosolygok rá.
-Ahh...mi lesz velem nélküle?- néz rám könnyes szemmel.- Akkor már csak te maradsz nekem Zoe. Te leszel az egyetlen lányom!
-Én mindig itt leszek Bob bácsi.- mondom és megölelem.
-Hé apu!- ül le mellénk Martin, barátnőm legfiatalabb bátyja.- Ugye még mindig én vagyok a kedvenc?
-Te vagy fiam.- mondja Bob miközben feláll.- Te vagy!
Martin húzott magához és szorongatott halálra. Jake mentett meg, amikor csúnyán kezdett nézni ránk.
-Nyugi nem akarom megerőszakolni.- nevet fel.- Azt már megtehettem volna korábban is.
-Martin gyerekek is vannak itt.- szól rá az anyja.
Martin csak szemeit forgatta és lepacsizott Maxwell-el. Soha nem fognak felnőni! Michale otthonosan mászkált a lakásban egy szál alsónadrágban. Minden bizonnyal itt maradnak míg Megan nem kerül egy jobb helyre...
Délután Jake, Megan és Jack elkísért a nőgyógyászhoz, hogy megállapítsák tényleg terhes vagyok-e! Végre az őrültek házából ki tudtunk szabadulni egy kicsit. Jake ölében ültem és elmélyültem csókjaiban mikor beszólítottak.
-Mrs. Miller a hetes szobába!
Egy kisebb vizsgálat után még várnunk kellett kint 10 percet és behívtak az ultrahang kórterembe. Felfeküdtem az ágyra és ugyan olyan izgatottan szorítottam Jake és Megan kezét, mint az első ultrahangozásnál.
Az orvos megvizsgált és teljesen egészségesnek talált mindkettőnket. Engem és a babámat is. Felírt pár vitamint és utamra is engedett. Boldogan csókoltam meg Jake-t mikor kiértünk a parkolóba és nem érdekelt éppen hányan bámulnak meg minket. Óvatosan felemelt és rátett a kocsi motorháztetőjére. Egyre hátrébb dőltem és közben húztam magammal, míg nem már a motorháztetőn nem feküdtünk mindketten.
-Khmm.- köhint fel Jake.- Ezt nem kéne.
-Mért?
-Sajtó mindenhol.- int fejével jobbra és balra. Lassan lemászok az autóról és rendbe szedem magamat.
Belemosolyogtam pár kamerába majd beszálltam Jake mellé a hátsó ülésre. Jake elővette telefonját és készített rólunk egy képet, majd posztolta Instagrammon így: Jön a második <3 .
Én egy pohár víz a többiek bor mellett lazítottak a mai nap után. Megan mosolyogva beszélgetett és nekem újra összeszorult a szívem.
Vajon meddig tehetjük még ezt meg? Így együtt?

#3. Kötet 4. Fejezet

Leparkoltam a kórház előtt a megbeszélt időpont előtt 5 perccel. Átkocogtam a zöld kerten és a recepciótól balra az 5. ajtó volt Megan-é. Halkan bekopogtam majd kis várakozás után benyitottam a kórterembe. Megan mosolyogva beszélgetett egy őszes hajú orvossal.
-Zoella.- mosolygott rám.- Had mutassam be a legjobb rákkutató orvosunkat Mr. Right-ot. Doktor úr ő a legjobb barátnőm Zoella Miller.
Kezet ráztunk, miközben végig néztem az orvoson. Őszes haja és bajusza volt, arcán már jó pár ránccal és fehér köpenyén egy nagy kávéfolt díszelgett. Körbenéztem a szobában is, semmi nem változott a tegnapi nap óta talán csak annyi, hogy most már tisztán látok és szememet nem fedik könnyek.
-Hát örülök, hogy megismerhettem Mrs. Harries. Ön volt a legjobb rezidensünk cirka 30 éve mióta itt dolgozom. Minden jót kívánok és nagyon sajnálom, hogy nem segíthettem.
-Nem az ön hibája Doktor úr.- vonja meg vállát.- Viszont látásra.
Úgy köszöntek el egymástól, mintha Megan csak egy másik államba költözne és nem éppen meghalni készülne. A kávézóig csak az ablakon át bámult ki Megan és egy szót sem szólt. Miután kihozták a rendelésünket Megan fiának 3. születésnapjáról beszélgettünk.
-Szeretném ha emlékezetes lenne. Ha már nem láthatom felnőni legalább a születésnapja legyen mesés.
Könnyes lett szemem, ennyit arról, hogy nem fogok sírni többet..
-Jaj Zoe csak ne most kezdj el sírni, nyilvánosan..- fogta fejét Megan.
-Az én hibám Meggi.- mondom neki.- Miattam lettél beteg. Sokat dolgoztál és én nem mondtam, hogy hagyd már abba. Csak is az én hibám!
-Állj, állj, állj! Zoe megőrültél?- kiált rám.- Ez nem a te hibád, nem az orvosé és még nem is az enyém. Ez a genetika hibája. Nem tehetünk ellene semmit túl késő már.
Kinéztem az ablakon. Mindenhol gondtalan és boldog embereket láttam majd Megan-ra néztem és rajta sem látszott, hogy min megy éppen keresztül.
-Nem félsz?
-A haláltól?- kérdezi.- Nem félek csak attól, hogy veletek mi lesz.
Halkan felnevettem, Megan az a személy, akinek mindig fontosabb a másik, mint saját maga.
-Mindenem megvan, amit valaha is akartam. Csodálatos férj, gyerek, legjobb barátnő, jó barátok és orvos lehettem. Megmenthettem az emberek életét és álmomban sem tudnék elképzelni egy szebb életet. Nekem már eljött az idő.
Olyan könnyen beszélt a halálról. Mintha minden napos dolog lenne, hogy elveszítjük az egyik szerettünket. Számomra nem az és soha nem is lesz.
-És bakancs listád nincsen?- kérdezem.
-Az éjjel felírtam pár dolgot, de nem olyan nagy számok.- mondja és zsebéből előhúz egy kis papírt.
Négy dolog volt összesen felírva:

-Kampány a rák ellen

-Eljutni Afrikába és önkénteskedni

-Sok ember előtt énekelni

-Szerepelni egy filmben

-Az utolsó kettőt el tudom intézni.- mosolygok rá.- A filmhez van valami ötleted?
-Egy naplót akarok. Már elkezdtem felvenni egy két dolgot de csak telefonnal.- mondja félénken.
-Ez remek ötlet, ha akarod segíthetek. Adok felszerelést meg minden.- lelkesedtem.
-De te is benne kell hogy legyél.- mosolyog rám.
Megittuk a kávénkat és hazamentünk. Vacsorára volt hivatalos Megan egész családja és közeli barátai, most akarja elmondani nekik, hogy még is mi vár rá.
Karján fiával főzött éppen mikor leültem Jack mellé a kanapéra.
-Nemsokára, már arra sem lesz képes, hogy felemelje.- suttogja és közben feleségét és fiát figyeli.- Csak aludni fog már. De nem fog fájni neki az orvos megígérte.
Egy aggódó férj ült most mellettem és nem az a Jack, akit annak idején megismertem. Félt a jövőtől, ami rá és fiára vár Megan nélkül.
Pár ital után már késő este mondta el Megan a dolgokat. Mindenki sírt, még Megan apja is, akit én egy erős embernek gondoltam. Én Megan legkisebb bátyjának vállán pihentettem fejemet és hagytam lefolyni arcomon könnyeimet. Én is mondani akartam valamit, de az időt nem éreztem alkalmasnak de bátyám kiszúrta rajtam, hogy félek.
-Minden rendben Zoe?
-Ami azt illeti...lehet nem a legjobb alkalom, de el kell hogy mondjam...
-Micsodát?- kérdezett Finn.
-Terhes vagyok!