#3. Kötet 7. Fejezet

A negyedik házassági évfordulónkat indultunk megünnepelni Jake-el. Megan már rég túllépte az egy hónapos túlélési határt, aminek nagyon örültem. Egy gyönyörű ruhába akartam belepasszírozni a már 2 hónapos pocakomat kisebb-nagyobb sikerrel. Amanda ma Megan-éknál aludt, ezért csak magassarkúba kellett beleerőltetnem a lábamat és indulhattunk is. Jake már az autóban várt, s mikor meglátta, hogy jövök kiugrott az autóból és kinyitotta nekem az anyósülés ajtaját.
-Gyönyörű vagy.
Becsukta az ajtót és átfutott a másik oldalra majd bepattant mellém. Egy csókot adott számra, majd sebességbe tette az autót és elindultunk. Az ajándéka a táskámban hevert, valamint a hálószobai falon, amit még tegnap adtam neki oda. Életünk minden kis megörökített pillanatából egy közös nagy fénykép állt össze.
Az asztalunkhoz kísért a pincér és felvette az italrendelésünket majd otthagyott. Jake átnyúlt az asztalon és megszorította a kezemet.
-Megtaláltam az első képünket. De már szőke hajad volt ott, akkor már egy pár voltunk.
Elővette telefonját és megmutatta. Mosolyogtam, ahogy a fiatal énünk nézett vissza ránk és még mindig ugyan azzal a szenvedéllyel szerettem férjemet és gyermekeim apját.
-Már akkor tudtam, hogy együtt tökéletesek vagyunk.
-Te vagy a mindenem Zoe.- mondja és megszorítja a kezemet. -Életem végéig és azon túl is érezni akarom a szerelmedet. Életemnél is jobban szeretlek téged. Ez a négy év, amit házasan eltöltöttünk csodálatos volt és még szeretnék százszor több évet. Egy egész életet csak veled.
-Egyet ígérhetek, szeretni foglak, míg szívem ver és azután is. Te kellesz csak ahhoz, hogy boldog legyek. Miattad kelek fel minden nap és szeretlek, már az első pillanat óta mikor megláttalak. Amikor nem vagy mellettem hiányzol és mindenhol téged kereslek. Ha pedig velem vagy, mindennel meg tudok küzdeni és megnyugszom melletted. Soha nem voltam nagyobb biztonságban, mint a karjaidban.
Áthajolt az asztalon és meleg csókot adott ajkamra majd nyelvével az én nyelvemet simogatta. Végigsimította ujjait az arcomon és visszaült helyére. Kihozták az ételt és folytattuk a beszélgetést Jake-el.
-Mi lett volna, ha nemet mondok?- kérdezem.
-Tudtam, hogy nem fogsz!- mondta és önelégülten elmosolyodott. -De ha mégis, akkor minden bizonnyal kitépted volna a szívemet. Soha nem szerettem még senkit úgy, mint téged.
-Te vagy az első és egyetlen szerelmem.- mondom és iszok egy pohár vizet.
A zsebében kotorászott és előhúzott egy kis dobozkát.
-Már több éve tervezem, hogy ezt odaadom egy szép napon neked.- mondja. -És most jött el ez a pillanat.
Kinyitottam a kis dobozkát amiben egy gyűrű volt. Meghatódva mosolyogtam Jake-re és hagytam, hogy felhúzza a jobb gyűrűsujjamra. Egyszerű ékszer volt, de mégis sokat jelentett számomra, mert a megismerkedésünk évének dátuma és a nevünk volt belegravírozva.

Mr & Mrs Miller. 

-Ezalatt a négy év alatt végig bebizonyítottuk, hogy meg tudtuk csinálni. Sz*rtunk a világra és arra, hogy ki mit mond. Emberek emeljék a poharaikat a 'csakazértismegmutatjuk' házasságunkra. A feleségem nélkül nem értem volna el semmit és soha nem lettem volna boldog nála jobb asszonyt nem ismerek és nem is akarok megismerni. Ő az egyetlen, ő a mindenem!- kiabált Jake kezében egy pezsgőspohárral.
Elfogyasztottuk a vacsorát, majd hazafelé indultunk. Beültünk az autóba és Jake a napellenző mögül előhúzott egy szemfedőt.
-Ezt vedd fel Zoe.- mondja.- Még van egy meglepetésem.
-És micsoda?- kérdezem izgatottan.
-Ha elárulnám nem lenne meglepetés!- nevet.
Játszott sértődéssel felvettem a szemkötőt és sötétbe borult az egész világ. Mikor megállt az autó óriási sikítozás és hangzavar vett körül minket. Jake megengedte, hogy végre levegyem a kendőt, pislogtam párat és kitisztult előttem az egész világ. Vakuk kattogtak mindenfelé, emberek tolakodtak a legjobb helyekért és a fények világosságot hoztak az éjszakába. Jake kinyitotta nekem az ajtót én pedig kiszálltam. A neon hirdetőtáblákon Megan mosolygott vissza rám és nem értettem semmit az egészből.