#2. Kötet 4. fejezet

Jake egy hete indult el a turnéra, de már az első percben ahogy egyedül hagyott mélységesen hiányzott. Nem tudod mi az a hiány mikor nem kelsz fel és nincsen melletted, mikor egyedül ülsz az asztalnál és a helye üres, mikor a tévénézés közben nem tudsz hozzábújni és mikor csak a számítógép monitorján látod az éjszaka közepén csodálatos mosolyát ami még tartja benned a lelket.
Megan mosolygós arca tűnt fel a telefonom.
-Helló Zoe.- köszönt bele boldogan.- Hogy s mint?
-Kezdek bedilizni Meg az egyedülléttől.
-Akkor ma át kell ugranod az egyetemre!- mondja nekem.- Nagy hírünk van.
-Ha muszáj!
-Hatra a szobámban!
Max hangerőre csavartam a rádiót és Jake édes hangjára elkezdtem kitakarítani a házat. Kikapcsoltam az összes készüléket és átcuccoltam a koleszbe. Bedobáltam a holmijaimat a szekrénybe és kicsit körülnéztem az interneten. Megakadt a szemem egy verseny hirdetésén. Egy kisfilmet kell szerkeszteni a Világ az én szememen át! címmel. Elolvastam a feltételeket és megakadt a szemem a nyolc számjegyű nyereményen. Egy e-mailt írtam, hogy én is szeretnék jelentkezni és kinyomtattam a lapot, hogy jobban áttanulmányozzam a dolgokat. Hatkor Megan szobája előtt álltam és bekopogtam. Jack nyitott ajtót és már bent nyomorogtak a barátaim. A szerelmespáron kívül Finn és Caspar is ott volt.
-Mivel mind itt vagytok bejelentjük.- kezdte Megan majd orrom elé dugta bal gyűrűsujját.- Jack megkérte a kezemet!
-Jézus Megan gratulálok.- mondom és legjobb barátnőm nyakába ugrom.- És neked is Jack!
Miután mindenki gratulált elterültem az ágyon és figyeltem izgatott barátnőmet.
-Jövő hetén lesz Vegasban az esküvőnk!- örvendezik.- Nyugi mindenkinek fizetve lesz a jegye.
-És megvan már a ruhád és, hogy mégis hol lesz?- kérdezem.
-Emlékszel arra a Las Vegas-i hotelre a kápolnával?- kérdez.
-Sajnos.- mondom fanyar képpel ahogy előtörnek belőlem az emlékek.
-Na ott lesz!- mondja boldogan.- Jönnek a bátyáim és Jack szülei is. Meg apád és Chris!
-Micsoda?- kérdezem.- Neked elment az eszed? Nem tudhatják meg, hogy terhes vagyok.
-Egyszer úgyis megtudják.- szólalt meg Finn.
-Jobb később.
Kínos csend telepedett a szobára amit Caspar tört meg.
-Éhes vagyok!
Idegesen beletúrtam a hajamba majd kifújtam a levegőt, mint akit gyomorszájon rúgtak. Finn megsimogatja a hátamat és tarkón vágja Caspar-t amiért ilyen marhaságot mondott. Megan vet véget a komor hangulatnak, amit az idegességem okozott.
-Menjünk el a McDonalds-ba és együnk!
-Így is elég kövér vagyok.- panaszolom neki.
-Zoella Sugg! Most azonnal befejezed a siránkozásodat és mosolyt erőltetsz az arcodra! Nem minden körülötted forog.- ordítja arcomba.-Szóval ne nyavalyogj nyilvánosan! Húzd ki magad és színészkedj legalább az én kedvemért! Férjhez megyek.
Megan-nak megvolt mindig az a rossz tulajdonsága, hogy bűntudatot tudott bennem kelteni. A gyorskajáldában csak egy salátát vettem és leültünk egy asztalhoz. Mi voltunk a leghangosabbak az egész épületben de nem foglalkoztunk ezzel.
-És hófehér ruhád lesz?- kérdezem Meg-től.
-Természetesen.- mondja.- Neked is találtam már egy csodálatosat de még meglepetés!
-Nekem minek?
-Mert te leszel a koszorúslányom butus!- mosolyog rám Megan.
-Hú de jó!- dobálom karomat fejem felett túljátszott boldogsággal!
Finn veregeti meg Jack vállát és súg valamit fülébe.
-Nem illik sugdolózni.- mondom nekik.
Összenéznek majd Finn elmondja ugyan azt amit minden bizonnyal az előbb Jack-nak is.
-Büszke vagyok a testvéremre, hogy ilyen döntést hozott.- mondja.- Ismerem már születésem óta és eddig az összes lányt akit megdöntött együtt nem szerette annyira, mint téged! És remélem én is találok egyszer majd egy ilyen lányt!
-Ohh...- érzékenyedtünk el együtt Megan-nal.- Finn hisz neked ott van Jo.
-Már szétmentünk.- mondja.- Nem volt meg hát, hogy is mondjam a vonzás és a szerelem.
-Sajnálom.- mondom neki.
-Én nem.- monjda.- Egyre közelebb vagyok az igazihoz.
Rámosolygok majd visszaindulunk a campusba. Lezuhanyzok és Jake pulóverébe bújok.
Beállítottam és elkezdtem felvenni a világot az én szememmel. Videóhívást indítottam és vártam, hogy Jake felvegye.
-Jó reggelt gyönyörűm.- köszön a kamerába.
-Hajnali egy óra van.- nézek rá furán a kamerába.- Hiányzol.
-Te is nekem.- mondja.- Nagyon.
-Képzeld! Jack megkérte Megan kezét!- mesélem.- Jövő héten esküvő lesz Vegas-ban. Ugye oda tudsz repülni?
-Megoldom.- kacsint.- Muszáj, hogy lássalak, hogy érintselek, hogy csókoljalak. Jó hallani a hangodat, de mért nem vagy otthon?
-Bediliztem már a magánytól Jake.- mondom neki könnyes szemmel.- Ha nem éppen azon agyaltam, hogy mit csinálhatsz akkor azon, hogy éppen kivel. Félek, hogy egyszer felhívsz és azt mondod nem jössz többé haza! Találtál valakit akit jobban szeretsz és mi egyedül maradunk Amandáva!
-Zoe ne légy butus!- rázza a fejét és mintha arcomat szeretné megsimogatni a kamera felé nyúl.- Minden egyes percben csak rátok gondolok és mindent értetek csinálok. A szívem megállna a szereteted nélkül. Szükségem van rád annyira, hogy el sem tudod képzelni.
Mindenféle semmiségekről beszélgettünk még majd én aludni ő pedig a stúdióba ment. Kapucnis Young and Reckless pulóverében aludtam el aminek arcszesz és dohány illata volt, mert Jake újra rászokott. Valahogy illata közelebb hozta hozzám és így könnyedén álomba tudtam merülni. De még ott is őt láttam. Ilyen a szerelem!

#2. Kötet 3. Fejezet

A 20. hétben járva már eléggé meglátszott a terhességem. Az elején próbáltam Jake pólóiba bújva elrejteni hasamat de egy kis önbizalmat öntöttem magamba és már meg mertem mutatni a világnak. Terhes vagyok!
Az elején sokan megbámultak és voltak akik lenézően meredtek rám de egy idő után elmúlt az emberek megszokták és elfogadták a döntésünket. Miszerint Jake-el családot alapítunk, bár jobb lett volna később de így is tökéletes lesz. Csak a ruhatáramat sajnálom amit már le kell cserélnem, mert kihízom. Jake-el házkeresésre szenteltük az összes szabadidőnket- amiből nincsen sok -és 2 hét leforgása alatt találtunk is egy megfizethető, nem nagy és az egyetem közelében lévő kertes házat. Jake helyben aláírta a szerződést és egy ügyvéd jelenlétében kifizette a ház teljes árát. Két hónapja hordtuk át az összes holminkat és rendezkedtünk be. Elég szűkösen kell megélnünk az első pár hónapban, mert a berendezések és a teljes ház ára majdnem lenullázta az egész számlánkat. De a barátom optimistán áll a dolgoknak, mert az új száma nemsokára már kapható lesz az ITune-on és az hoz nekünk egy kis bevételt. Barátaink segítettek a költözésben amit nem tudok eléggé megköszönni nekik. A gyerekszoba már rózsaszínben pompázik és az ultrahang kép bekeretezve lóg a falon és kis betűkből kirakva gyermekünk neve: AMANDA.
Mindketten örültünk a hírnek, hogy lányunk lesz. Bár számunkra a neme nem volt olyan fontos, mint az, hogy egészséges legyen. De ez már lejárt duma!
-Mit kérsz reggelire?- kérdezte Jake félig a hűtőben.
-Valami ehetőt.- mondom neki.
-Van még itthon tojás.- mondja.- Összedobok egy rántottát.
Amíg az új konyhánkat tette romokká Jake én a számlákat néztem. Eléggé mínuszban voltunk és senkire nem számíthattunk igazán. A következő levél a YouTube-tól jött nekem.
-Végre meghozták a csekket.- mondom Jake-nek.- Délelőtt el is megyek befizetni a villanyszámlát.

-Ennek örülök, de százszor mondtam már.- tesz le elém egy nagy tányér rántottát.- Te csak pihenj én majd gondoskodom az anyagiakról.

Pislákolni kezdett fejünk felett a lámpa majd teljesen elaludt. Jake felé néztem és kérdőn felhúztam a jobb szemöldökömet. A tányérokat akartam elmosogatni de amikor megnyitottam a csapot egy csepp víz sem jött ki belőle!

-Jake.- ordítok fel az emeletre.- Meddig akarod még ezt csinálni?

-Nyugodj meg baby!- jön lefelé a lépcsőn.- Holnap elutazok egy hétre és a turnéból összejön egy kis pénz.

-Karácsonykor is csak egy hétre indultunk.- mondom neki.- És egy hónap lett belőle!

-De most vár itthon a családom.- mondja és szájon csókol.- Este jövök.

Bevágódik az ajtó mögötte de lépteit nem hallom. Kinézek a konyha ablakon és látom kirajzolódni a sötétben testének alakját ahogy az ajtónak dől. Óvatosan kinyitom az ajtót és hátulról átölelem. Bezárom magam után az ajtót és ekkor veszem csak észre a fehér papírt amit az ajtónkra ragasztottak. Jake vállára hajtóm a fejemet és hangosan zokogni kezdek. 2 hónapja költöztünk csak be és már is széthullott körülöttünk a világ. Az áramot, a villanyt kikapcsolták és most a kilakoltatással fenyegetnek. 

-Most megyek- mondja Jake.- Szeretlek Zoe.

-Büszkeséged ide vagy oda.- mondom neki.- Leszarom. Ma amint kinyitnak a boltok megyek és elintézek mindent. Azért van KÖZÖS házunk, hogy mindent KÖZÖSEN oldjunk meg!
-De én vagyok a férfi.- mondja nekem.- Én szeretnék gondoskodni rólatok.
-Majd gondoskodsz akkor ha jobb az anyagi háttered addig is tedd félre a hülye büszkeséged és ne vitázz velem.
Füstölögve ült be kocsijába és hajtott el. Hajnalodni kezdett és én is egy erős kávéval a tévé előtt kezdtem teljesen magamhoz térni. Felhívtam már emberi időben Finn-t, hogy jöjjön értem és segítsen a bevásárlásban.
-Szervusz gyönyörűm.-jött fel a tornácon és ölelt magához ahogyan csak bírt.
-Mindennek érzem magam csak gyönyörűnek nem.- mondom neki és egy puszit nyomok arcára.
-Merre megyünk?- kérdez.
-Be kell fizetni a számlákat, mert már lekapcsolták az áramot és a vizet is. A ház árverezésével is fenyegetőznek.- sorolom neki.- Mindezt egy nap alatt. Nincs itthon semmi ehető. Finn még fiatal vagyok ehhez.
Kiborulásomra kicsit megijed legjobb barátom. Leültem a kinti padra, táskámat magam mellé dobtam és szememet szorosan összezártam de könnyeim utat törtek és végigcsorogtak arcomon. Mellém ült és átkarolt erősen.
-Menni fog Zoe.- mondja nekem Finn.- Együtt mindenre képesek vagytok.
-De ha soha sincsen itt.- nézek rá könnyes szemeimmel.- Állandóan a stúdióban van! Új szám, videóklipp vagy honnan tudjam még mi. Aztán holnap turnéra indul. Tudom, hogy csak véd azzal, hogy csak egy hetet mond nekem. De tudom, hogy tovább marad!
Finn nyugtatni próbált aminek lett egy kis idő múlva hatása. A délelőttöt vásárlással és a YouTube-tól kapott összes pénzem elköltésére szenteltük. Újra volt áram és víz is valamint a házunk is megmaradt. A hűtő tele volt mindenféle egészséges és Jake-nek pár egészségtelen éltelet. A délután óráim után Megan fuvarozott haza és mivel Jake autója a felhajtón állt magunkra hagyott.
-Hazajöttem.- mondtam és a kulcsokat a szekrényre dobtam.
-Szia Zoe.- jön ki a nappaliból Jake és elveszi tőlem a táskámat. Isteni illatok terjengtek a konyhából. Egyenesen oda siettem és majdnem felsikítottam a gyönyörtől mikor megláttam a konyhát. Gyönyörűen megterített asztal, három szál vörös rózsa a vázában és csak úgy csillogott villogott az egész helyiség.
-Szeretnék bocsánatot kérni a reggeliért.- húzta ki közben a széket nekem majd szemben helyet foglalt.- Kicsit akaratos vagyok és csak gondoskodni akarok rólatok. De már tudom ez így nem megoldás. Közösen kell megoldanunk.
Mosolyogva figyelek majd egy kicsit félve pillantok a vacsoránkra. A legutóbb egy hét kényszer szabim lett.
-Nyugi.- mosolyog.- Nem én főztem.
Halkan felnevetek és belekóstolok az ételbe. Miután a tányért tisztán a szekrénybe teszem a kanapéra huppanok. Jake is megérkezik kezében egy doboz sörrel. Vállára hajtom felemet és a képernyőt bámulom.
-Ugye nem csak 1 hét lesz a turné?- kérdezem.
-Hát rájöttél.- mondja halkan.- Holnaptól egészen karácsonyig távol leszek és nincs időm hazarepülni sem.
-Az több, mint egy hónap!
-Gyorsan elrepül ígérem.- puszilt meg.- Minden nap beszélünk!
-Addigra el fogsz még felejteni is!
-Téged?- kérdez.- Soha nem tudnám elfelejteni a lányom anyját és a szerelmemet!

#2. Kötet, 2. Fejezet

Az első hetet ki kellet hagynom az egyetemen, mert Jake salátája kicsit elrontotta a gyomromat. Egy utolsó kivizsgálásra kísér ma el Megan. Miután végeztünk és a kórházban vagyunk úgy is bementem a nőgyógyászhoz felíratni fogamzásgátlót. Az eléggé kellemetlen vizsgálat után barátnőmmel az orvosra vártunk a magánrendelőjében, hogy odaadja a receptet és mehessünk már.
-Ön teljesen egészséges Ms. Sugg, de nem írhatok ki magának fogamzásgátlót.
-Mi az,hogy nem írhat ki nekem?- kérdezem belemászva az orvos aurájába.
-Maga Ms. Sugg egy 6. hétben lévő terhes nő.
 -HOGYAN?- kiáltottam rá. Nem tudtam, hogy mit tegye, ordítsak az orvossal amiért ezt mondta, sírjak vagy örüljek.
-Bocsásson meg Zoe-nak kicsit rosszul fogadta.- mentegetőzik nyugodtan Megan.- Biztos ebben?
Az orvos felfektet egy vizsgálóágyra és a hasamat bekeni valami átlátszó géllel és egy ultrahang segítségével megmutatja nekem azt a kis lényt, ami bennem van. Még igazán semmi sem látszott csak apró szívének minden dobbanását hallottam.
-Minden bizonnyal már pár hét múlva nagyobb lesz a hasa és a rosszullétek is elmúlnak.
Dülöngélve és kábán megyek ki a kocsihoz amit Megan rendelt pár perccel ezelőtt.
-Gyalog megyek.- mondom neki és kihúzom kezemet fogásából.- És meg se próbálj követni.
Elsétálok az első kávézóig és egy forrócsokival meg egy óriási muffinnal leülök egy üres, eldugott helyre. Cukorszintem az egekbe szökött a reggelim gyanánt. Indulni készültem mikor egy ismerős férfi huppant le a velem szemben lévő székre.
-Jó újra látni Zoella.- mosolyog rám.
-Szia Scott!- mosolygok vissza rá.- Mi járatban Leeds-ben?
-Megismerkedtem egy gyönyörű lánnyal és vele találkozom 10 perc múlva.- mesél.- Te pedig csoki diétát tartasz? Rád fér a hízás.
-Most biztos fogok.- morgok.
-Mi a baj már megint?- kérdez.- Az a fiú megint? Akarod, hogy helyre tegyem?
-Nem Jake-el megvagyunk.- mondom és egy könnycsepp folyik végig arcomon.- Túlságosan is. Terhes lettem!
-Gratulálok.- hangos zokogásban törtem ki.- Akkor nem gratulálok. Na gyere ide Zoella!
Szorosan hozzábújok majd pár perc múlva indulni készülök.
-Sok sikert a randihoz.- mondom neki.- Viszlát Scott.
-Vigyázzatok magatokra Zoella.- szól utánam.- Még találkozunk.
Kisétáltam a szakadó esőben. Már csak a telefonom volt a zsebemben semmi több. Csurom vizesen értem haza. Gyorsan magamra kaptam pár ruhát és már esernyő alatt indultam az órára. Egész idő alatt úgy éreztem mintha engem figyelnének. A hasam előtt tartottam könyveimet amikor átmentem az egyik teremből a másikba. Mintha mindenki hasamat nézte volna és összesúgtak volna a hátam mögött. Finn érintette meg a vállamat amire összerezzentem.
-Szia Zoe készen állsz a matekra?
Csak szomorúan bámulok rá és erősen megölelem.
-Minden rendben?- kérdez.
Elmesélem a legjobb barátomnak, hogy mégis mi nyomasztja lelkemet.
-Hát hűű.- mondta és homlokát vakarja.- Nem tudok mit mondani ez igazán csak rátok tartozik.
-Félek Finn. Mi lesz ha egyedül maradok, mert biztos, hogy nem vetetem el és nem is adom örökbe. Ő az én gyerekem és szeretni fogom.
Ezt az optimista hozzáállást az esőben sétálva szereztem. Terhesként hamarabb észreveszed a hozzád hasonló nőket és az ő boldogságuk téged is megfertőz. Végül is anya leszek. Vannak aki minden áron ezt szeretnék mégsem lehet nekik! Megfogadtam Finn tanácsát és még abban a szünetben hazamentem. Nem találtam otthon Jake-et ezért kicsit felmentem az internetre és elkezdtem a témában kutatni. Vacsorát főztem és meg is terítettem, közben pedig 100-szor lepörgettem a fejemben, hogy mégis hogyan kéne elmondani neki.
-Megjöttem.- csapta be maga után az ajtót Jake.
Tornacipőét lerúgta magáról és becsoszog zoknijában a konyhába. Egy puszit nyom homlokomra és leül velem szembe. Miután megettük a vacsorát és el is mosogattunk közösen eltelepedtünk a kanapéra és filmet kezdtünk nézni.
-És mit mondott az orvos?- kérdez egyszer csak Jake.
-Ami azt illeti...- idegesen felpattanok és a tévé előtt kezdek fel alá járkálni. Jake szemével követ és egy kis idő után mintha megszédült volna.
-Az orvos az mondta, hogy minden bizonnyal...- kezdtem bele majd nagyot sóhajtottam és mint aki most készül letépni a ragtapaszt összeszorítottam szemeimet és kimondtam.- terhes vagyok Jake, tőled!
Összeszorított szemeimet félve nyitottam ki. Jake lefehéredve ült a kanapén. Mint egy zombi kiment a konyhába és egy üveg whisky-vel tért vissza. Nagyokat kortyolva ivott belőle. Odaléptem mellé és kivettem kezéből az üveget és leraktam a dohányzóasztalra.
-Nem mondasz semmit?
-Zoella ez...ez a legcsodálatosabb dolog, ami velem történhet.- mondja és szorosan magához húz.- Ennyire boldog még nem voltam. Ez csodálatos!
Boldog voltam, hogy Jake ilyen jól fogadta azt hittem ki fog akadni és őrjöngeni fog, de nem!
-Egy új lakást kell találnunk.- mondja nekem már a hálószobában.
-Ez elég kicsi.- jegyzem meg.- Már hármunknak.
Beugrik az ágyba és én is mellé fekszem. Kezét hasamon pihenteti és arcáról a mosoly levakarhatatlan.
-De félek Jake egy kicsit! Be tudom majd fejezni az egyetemet?- kérdezem.
-Ameddig tudsz addig maradsz tanulni utána meg kipihened magad és visszamész.- mondja.
-De ki fog rá vigyázni amíg tanulok?- kérdezem.- Nincs Londonba senki, aki segíthetne.
-Csak egy szavunkba kerül és a szüleim mindenben segítenek.- mondja.
-De ő a mi gyerekünk. Nekünk kell felnevelni!- mondom neki.
-Baby ez még messze van.- húzza végig ujjait arcomon.- Minden eldől addigra!

#2. Kötet 1. Fejezet

-Hogy hogy itt vagy?- kérdezem pár perc múlva mire fel tudom dolgozni, hogy Jake ül mellettem, Leedsben, az étteremben ahová járni szoktunk és jobb kezét combomon pihenteti.

-Miattad Zoe.- mondja és átkarolva magához húz.- Mert még nincs vége.

-Szeretlek.- tör elő belőlem a szó és nem bánom. Tudja meg!

-Én is. Te vagy a mindenem.- suttogja fülembe.- Az egyetemtől pár háznyira bérlek egy lakást. Nem nagy de szeretném megosztani veled.

-Nem is tudom Jake.- megint kicsit gyorsan haladunk.

-Csak próbáljuk meg!- mondja.- Ha nem tetszik akkor még visszaköltözhetsz az egyetemre. 

-Rendben.- adom be a derekamat.

Kihozzák az ebédünket és beszélgetünk. Jake visszakísér az egyetemre és segít összepakolni. Egy nap alatt ennyi pakolás megviseli az ember szervezetét ezért párszor tartottunk szünetet.

Jack-ék kopogtattak az ajtón.

-Te mit csinálsz Zoe?- kérdez Megan majd meglátja Jake-et is.- És ez meg mit keres itt?

-El kell mondanunk nektek valamit.- kezdtem bele.- Elköltözök.

-És mégis hová?- kérdezett Megan felháborodva. Sejtettem!

-Jake-hez.- mondom boldogan.- Bérel egy lakást pár háznyira. Megpróbáljuk újra együtt. De sokat leszek itt. Csak ruhákat viszek oda meg fontos dolgokat a stúdiót itt hagyom.

-Hivatalosan is meghibbant.- forgatta szemeit Megan.

-Én támogatlak Zoe.- mondja Finn.

-Köszönöm!

Miután barátnőm kitombolta magát majd Jake-et megfenyegette elindulhattunk. Olyan 20 méternyire lehetett tényleg a ház. Rögtön a nappaliba érkeztünk, amiből egy felszerelt konyha és két szoba nyílt. Az emeleten pedig 2 szoba és egy fürdő várt. Újabb pakolás után bementünk a konyhába, mert eljött a vacsora ideje.

-Remélem most már tudod, hogy mennyire szeretlek.- mondja.- Még nem főztem senkinek.
-Elnézve a romokat amit magad után hagytál megértem.- mondom nevetve.
Az asztal csodálatosan volt megterítve középen egy gyertyával. Jake még a salátám utolsó simításait végezte kötényében majd leült velem szemben.
-Tetszik a kötényed.- mondom.
-Ami a ruha alatt van az jobb.- jegyzi meg én pedig elpirulok.- Remélem ízlik. Soha sem csináltam még salátát.

-A salátát nem lehet elrontani.- mondom.
Hát naiv voltam. A vacsora pocsék lett de tudom, hogy mennyit bajlódott vele ezért leküzdöttem a torkomon. Valami ócska film megy a tévében de nem tudok odafigyelni mert tekintetem Jake-ét keresi és szükségem is van rá. 

Viccelődik, hülyéskedik és ezt egyszerre. Az egész nyár alatt nem nevettem annyit, mint ebben a pár órában.
-És mit csináltál nyáron?- kérdezem.
-Végigturnéztam, egyre nagyobb színpad és közönség.- mesél.- Jó volt csak te hiányoztál.
-Akkor mért nem hívtál?
-Mert nem lett volna rád időm. Csak aludni volt pár órám utána fotózás, interjú, stúdió és fellépés. Majd folytatódott. És te mit csináltál?
-Júniusban a Disneylandben dolgoztam és megszereztem a jogsit is. Júliusban Kelet-Afrikában önkénteskedtem az Augusztust pedig Megan-nal, Finn-el és Jack-al végigbuliztuk.
-Meg sem érdemlek egy ilyen lányt.- mondja és magához húz.
Egy ideig összebújva nézzük a tévét majd elrámolunk. Eltüntetem a vacsora maradványait és fáradtan rogyok le a székre.
-Jövőhéten kezdődik az egyetem. Te mit csinálsz itthon egyedül?
-Tetszik, hogy otthonnak nevezte.- mondja és rám kacsint.- Jönnek a srácok és stúdiózunk és meglátjuk, hogy lesz-e európai turné.
-Akkor nem fogsz unatkozni.- jegyzem meg. - Ennek örülök.
-Én meg annak, hogy van egy francia ágyam amit fel kell avatni.- mondja.- És van is kivel!
Nevetek és hagyom, hogy felkapjon és elvigyen egészen az ágyig.
-Hűha ezt még nem is láttam.- mondom.
A falra négy kép volt felmatricáztatva. Mind a négy rólunk még a turné alatt készült.
-Jól néztél ki szőkén.- mondja majd hátulról átölel.- De te mindenhogy jól nézel ki.
Szembe fordulok vele és vadul csókolózni kezdünk. Hiányzott nekem érintése, szava és csókjai. Hanyatt fekszem az ágyon és magammal rántom. Felém nehezedik és szemeimbe néz. Lehúzom pólóját és kezeimmel bejárom tökéletes testét. Nyakamat csókolgatja és erősen magához ölel.
-Szeretlek Zoe!

Előzetes

A Leeds-i reptéren várakozok barátaimra, akik már egy héttel ezelőtt iderepültek. Megcsörgetem Finn telefonját, aki rögtön le is nyomja, mert már itt vannak valahol. Izgatottan húzom kifelé a bőröndjeimet amikor valaki a hátam mögé lép és befogja szememet.
-Ki vagy?- kérdezem, de mivel nem válaszol találgatok.- Finn?
-Honnan jöttél rá?- kérdezett és levette kezeit szememről.
-Jó megérzés. - mondom.- Na de ne csak állj ott ölelj meg!
Boldogan szorongatom meg legjobb barátomat mire oda érnek Megan-ék is.
-Le cseréltél te ribi?- kérdez Megan.
-Olyat sehol sem találnék, mint te!- mondom és őt majd Jack-et is megölelem.
Izgatottan léptem be, már egyedül kollégiumi szobámba. Előtörtek az emlékek a tavalyi évről, amikor még egyedül voltam. Kipakoltam a gépemet és elkezdtem bekötni amikor kopogtak.
-Szia Finn Harris.- ismétli magát, mint azon az első napon.- Te pedig Zoe Sugg?
-Igen!- bólintottam nevetve.
-Segíthetek?- kérdez.
-Megköszönném.- mondom.
Finn beköti a monitort, míg én a kis szekrényekbe próbálom beletömni a rakatnyi ruhámat. Miután végeztünk és Finn átment saját szobájába vettem egy hideg zuhanyt és kipakoltam a könyveimet majd hasra vágtam magamat az ágyon és olvasni kezdtem, mert még volt egy kis szabadidőm. A képek visszakerültek falamra, még Jake-é is. A reptéri csókunk után nem találkoztunk és ahogy sejtem ebben az életben már nem is fogunk. Így belegondolva meg is szakad a szívem. Ebédelni a Jake-el közös törzshelyünkre mentem egyedül.
-Szia Mia a szokásosat ha kérhetem.- mondom.- A helyemen várlak.
-Jó látni Zoe.- mosolyog rám Mia, a kedves pincérnő, aki mindig kiszolgál.- Hozom is!
A hátsó boxhoz léptem ahol már ült egy férfi. Szürke pulóverének kapucnija szeméig be volt húzva.
-Bocsánat de a helyemen ül!- mondom neki.
-Én úgy emlékszem, hogy ez a MI helyünk volt!
Nem hiszek a szememnek mikor Jake feláll és minden kérdés nélkül megcsókolt. Tiltakozni sincs időm -nem mintha tiltakozni akarnék- átvetem nyaka körül kezemet, már ösztönösen és átadom magamat a csók varázsának amire, már oly' rég vártam.

#Hírek

Sziasztok. Ahogy láthattátok a #15. fejezettel véget ért az első kötet (nem évad, mert az olyan elterjedt!) és következik a második! Remélem annyira izgatottak vagytok akárcsak én! 

Amennyiben kérdésetek van szíves-örömest válaszolok!

A második kötetről csak annyi, hogy:

Még több váratlan fordulat,

Még több érzelem,

Még több Zoe, Jake, Megan, Finn, Jack és Amanda (?) ! ;)

Remélem velem maradtok nemsokára mindenre fény derül!!:)

Más.
Ha vannak itt Jake Miller rajongók és szívesen örülnek velem akkor megosztom veletek, hogy mégis mi történt tegnap 22:22-kor velem! (nem vicc tényleg ekkor!)

JAKE MILLER VISSZAKÖVETETT TWITTEREN!:DD

*sikítás*

Oké nem tagadom, hogy nem vagyok normális, de akkor is. Nagyon örülök! 

De befejezem a locsogást. 

See you later baby,

Dreamy Girl~

#15. Fejezet

Az utolsó napomon az egyetemen és korán keltem. Finn, Jack és Megan már vissza repültek Londonba én is indulok ma este. De még van elintéznivalóm. 16 lánynak készítem el a sminkjét a mai diplomaosztóra. Pár font plusz pénz jól is jön a nyárra.


-Következő.- szóltam ki egy külön nekem fenntartott teremből ahol nyugodtan sminkelhettem.
-Helló Zoe. Én lennék az utolsó.
Egyik új barátnőm lépett be az ajtón,akit csak pár hete ismertem meg. Louise gyorsan belopta magát szívembe. Teljesen olyan a személyisége, mint én. Eltekintve a korkülönbségtől, a pár plusz kilótól és teljesen ugyan azok vagyunk! Pár videómban szerepelt is, mint vendég.
-Valami gyönyörűt ha kérhetem.
-Én csak olyat tudok.- nevetek.
Felteszem az alapozót és már a bal szemét festem mikor beszélgetni támad kedve.
-És maradsz az ünnepélyen?
-Szerintem igen.
-És miért? Vagy inkább kiért?
-Jake, az exem miatt.- vallok színt.- A barátságunk sokat jelent.
-Szerintem több ez mint barátság.- mondta.
-Lehet igazad van.- mondom.
Befejeztem a sminket, elfogadtam az érte adott pénzt és elkezdtem összecsomagolni. Az ajtó nyitódását hallottam és odanézés nélkül rávágtam:
-Több embert, már nem fogadok.
-Még engem sem?
Az ismerős hangra mosolyogva néztem fel. Kék talárban fején a hozzáillő bojtos sapkában lazán az ajtókeretnek támaszkodott. Kiegyenesedtem és sminktáskámat húzva elindultam felé. Hosszasan megöleltem majd indulni készültem.
-Maradsz a diplomaosztóra?- kérdez Jake.
-Nem tudom.- mondom.- Még be kell pakolnom és a gép nemsokára indul.
-Értem.
Tudom, hogy nem szép dolog hazudni, de meg akarom lepni. Utoljára még egy szomorú pillantással hátra néztem majd eltűntem a folyosón. Nem ilyen utolsó előtti búcsúra számítottam de Jake-től mit várjak? Vagy kimutatja az összes érzelmét vagy olyan mint egy szikla. Összepakoltam a holmijaimat és kiköltöztem a szobámból. A bőröndöket az értékmegőrzőben hagytam és kimentem az egyetem focipályájára ahol már javában zajlott az ünnepség. Örökkévalóságnak tűnt mire kimondták Jake nevét. Állva tapsoltam de nem hinném, hogy meglátott mivel az utolsó sorban találtam már csak helyet. Az óriási tömegben ami az utolsó tanuló levonulása után kialakult magával söpört. Mindenhol Jake-et kerestem de lehetetlennek tűnt.
-Bocsánat.- mondtam egy végzősnek akinek éppen háttal nekimentem.
-Megbocsátok.- mondta Jake, aki az áldozatom volt.- Hát mégis eljöttél.
-Ki nem hagytam volna.
-Nem megyünk valami nyugisabb helye?- kérdez.
Csak bólintok és ő megragadja a kezemet és magával húz, át a tömegen. Egy idilli takarító raktárban találunk nyugalmat.
-Nem így terveztem el az utolsó évemet az egyetemen.- mondja Jake kis hallgatás után.
-Akkor hogy?
-Azt hittem már lesz valakim, ami meg is valósult csak elrontottam.- mondja édes mosollyal. -És jobb leszek már a zenében is. De nem jött össze.
-Minden eljön a maga idejében.- mondom és végig húzom izmos karján kezemet.
-Legyen úgy ahogy mondod.
Átvetem kezeimet vállán és tarkóján összekulcsolom. Jól beszívom ismerős illatát és fájó szívvel elengedem.
-20 perc múlva indul a gépem és még taxit kell fognom.- mondom.
-Majd én kiviszlek.
Levittem a bőröndjeimet a parkolóban ahol már Jake várt zöld nyitott tetős sportkocsijában. Bepakolta a csomagtartóba a táskákat és elindultunk. Az út csöndesen telt talán jobb is volt, mint beszélgetni. Feladtam a csomagjaimat és egy utolsó búcsút készültem venni Jake-től.
-Még találkozunk?- kérdezem.
-Nagyon remélem.-mondja.
-Én is.- mosolygok rá.- Vigyázz magadra és sok sikert az élethez.
-Ugyan ezt kívánom.- nevet és derekamat átkarolva magához húz és megölel.- Találj olyat amilyen én nem lehettem.
Szememet könnyek égették és ki akartam mondani de nem jöttek hangok ki torkomból. Lassan távolodtunk el egymástól szemeimmel arcának vonásait figyeltem. Majd visszadőltem és ajkainkat összetapasztottam. Lassan csókoltam, amit ő nem bánt. Erősen fogta derekamat és nem akart elengedni. Mikor bemondták, hogy a Londonba tartó gép indulni készül eltávolodtam tőle.
-Itt nincs vége.- mondom neki.- Még találkozunk.
-Persze, hogy fogunk.- mosolyog rám.
Egy utolsó csókot váltunk és én szaladni kezdek a terminál felé.
Még hallom ahogy utánam kiállt:
-Szeretlek Zoe! Te vagy a mindenem!