#15. Fejezet

Az utolsó napomon az egyetemen és korán keltem. Finn, Jack és Megan már vissza repültek Londonba én is indulok ma este. De még van elintéznivalóm. 16 lánynak készítem el a sminkjét a mai diplomaosztóra. Pár font plusz pénz jól is jön a nyárra.


-Következő.- szóltam ki egy külön nekem fenntartott teremből ahol nyugodtan sminkelhettem.
-Helló Zoe. Én lennék az utolsó.
Egyik új barátnőm lépett be az ajtón,akit csak pár hete ismertem meg. Louise gyorsan belopta magát szívembe. Teljesen olyan a személyisége, mint én. Eltekintve a korkülönbségtől, a pár plusz kilótól és teljesen ugyan azok vagyunk! Pár videómban szerepelt is, mint vendég.
-Valami gyönyörűt ha kérhetem.
-Én csak olyat tudok.- nevetek.
Felteszem az alapozót és már a bal szemét festem mikor beszélgetni támad kedve.
-És maradsz az ünnepélyen?
-Szerintem igen.
-És miért? Vagy inkább kiért?
-Jake, az exem miatt.- vallok színt.- A barátságunk sokat jelent.
-Szerintem több ez mint barátság.- mondta.
-Lehet igazad van.- mondom.
Befejeztem a sminket, elfogadtam az érte adott pénzt és elkezdtem összecsomagolni. Az ajtó nyitódását hallottam és odanézés nélkül rávágtam:
-Több embert, már nem fogadok.
-Még engem sem?
Az ismerős hangra mosolyogva néztem fel. Kék talárban fején a hozzáillő bojtos sapkában lazán az ajtókeretnek támaszkodott. Kiegyenesedtem és sminktáskámat húzva elindultam felé. Hosszasan megöleltem majd indulni készültem.
-Maradsz a diplomaosztóra?- kérdez Jake.
-Nem tudom.- mondom.- Még be kell pakolnom és a gép nemsokára indul.
-Értem.
Tudom, hogy nem szép dolog hazudni, de meg akarom lepni. Utoljára még egy szomorú pillantással hátra néztem majd eltűntem a folyosón. Nem ilyen utolsó előtti búcsúra számítottam de Jake-től mit várjak? Vagy kimutatja az összes érzelmét vagy olyan mint egy szikla. Összepakoltam a holmijaimat és kiköltöztem a szobámból. A bőröndöket az értékmegőrzőben hagytam és kimentem az egyetem focipályájára ahol már javában zajlott az ünnepség. Örökkévalóságnak tűnt mire kimondták Jake nevét. Állva tapsoltam de nem hinném, hogy meglátott mivel az utolsó sorban találtam már csak helyet. Az óriási tömegben ami az utolsó tanuló levonulása után kialakult magával söpört. Mindenhol Jake-et kerestem de lehetetlennek tűnt.
-Bocsánat.- mondtam egy végzősnek akinek éppen háttal nekimentem.
-Megbocsátok.- mondta Jake, aki az áldozatom volt.- Hát mégis eljöttél.
-Ki nem hagytam volna.
-Nem megyünk valami nyugisabb helye?- kérdez.
Csak bólintok és ő megragadja a kezemet és magával húz, át a tömegen. Egy idilli takarító raktárban találunk nyugalmat.
-Nem így terveztem el az utolsó évemet az egyetemen.- mondja Jake kis hallgatás után.
-Akkor hogy?
-Azt hittem már lesz valakim, ami meg is valósult csak elrontottam.- mondja édes mosollyal. -És jobb leszek már a zenében is. De nem jött össze.
-Minden eljön a maga idejében.- mondom és végig húzom izmos karján kezemet.
-Legyen úgy ahogy mondod.
Átvetem kezeimet vállán és tarkóján összekulcsolom. Jól beszívom ismerős illatát és fájó szívvel elengedem.
-20 perc múlva indul a gépem és még taxit kell fognom.- mondom.
-Majd én kiviszlek.
Levittem a bőröndjeimet a parkolóban ahol már Jake várt zöld nyitott tetős sportkocsijában. Bepakolta a csomagtartóba a táskákat és elindultunk. Az út csöndesen telt talán jobb is volt, mint beszélgetni. Feladtam a csomagjaimat és egy utolsó búcsút készültem venni Jake-től.
-Még találkozunk?- kérdezem.
-Nagyon remélem.-mondja.
-Én is.- mosolygok rá.- Vigyázz magadra és sok sikert az élethez.
-Ugyan ezt kívánom.- nevet és derekamat átkarolva magához húz és megölel.- Találj olyat amilyen én nem lehettem.
Szememet könnyek égették és ki akartam mondani de nem jöttek hangok ki torkomból. Lassan távolodtunk el egymástól szemeimmel arcának vonásait figyeltem. Majd visszadőltem és ajkainkat összetapasztottam. Lassan csókoltam, amit ő nem bánt. Erősen fogta derekamat és nem akart elengedni. Mikor bemondták, hogy a Londonba tartó gép indulni készül eltávolodtam tőle.
-Itt nincs vége.- mondom neki.- Még találkozunk.
-Persze, hogy fogunk.- mosolyog rám.
Egy utolsó csókot váltunk és én szaladni kezdek a terminál felé.
Még hallom ahogy utánam kiállt:
-Szeretlek Zoe! Te vagy a mindenem!