#Hírek

Sziasztok. Ahogy láthattátok a #15. fejezettel véget ért az első kötet (nem évad, mert az olyan elterjedt!) és következik a második! Remélem annyira izgatottak vagytok akárcsak én! 

Amennyiben kérdésetek van szíves-örömest válaszolok!

A második kötetről csak annyi, hogy:

Még több váratlan fordulat,

Még több érzelem,

Még több Zoe, Jake, Megan, Finn, Jack és Amanda (?) ! ;)

Remélem velem maradtok nemsokára mindenre fény derül!!:)

Más.
Ha vannak itt Jake Miller rajongók és szívesen örülnek velem akkor megosztom veletek, hogy mégis mi történt tegnap 22:22-kor velem! (nem vicc tényleg ekkor!)

JAKE MILLER VISSZAKÖVETETT TWITTEREN!:DD

*sikítás*

Oké nem tagadom, hogy nem vagyok normális, de akkor is. Nagyon örülök! 

De befejezem a locsogást. 

See you later baby,

Dreamy Girl~

#15. Fejezet

Az utolsó napomon az egyetemen és korán keltem. Finn, Jack és Megan már vissza repültek Londonba én is indulok ma este. De még van elintéznivalóm. 16 lánynak készítem el a sminkjét a mai diplomaosztóra. Pár font plusz pénz jól is jön a nyárra.


-Következő.- szóltam ki egy külön nekem fenntartott teremből ahol nyugodtan sminkelhettem.
-Helló Zoe. Én lennék az utolsó.
Egyik új barátnőm lépett be az ajtón,akit csak pár hete ismertem meg. Louise gyorsan belopta magát szívembe. Teljesen olyan a személyisége, mint én. Eltekintve a korkülönbségtől, a pár plusz kilótól és teljesen ugyan azok vagyunk! Pár videómban szerepelt is, mint vendég.
-Valami gyönyörűt ha kérhetem.
-Én csak olyat tudok.- nevetek.
Felteszem az alapozót és már a bal szemét festem mikor beszélgetni támad kedve.
-És maradsz az ünnepélyen?
-Szerintem igen.
-És miért? Vagy inkább kiért?
-Jake, az exem miatt.- vallok színt.- A barátságunk sokat jelent.
-Szerintem több ez mint barátság.- mondta.
-Lehet igazad van.- mondom.
Befejeztem a sminket, elfogadtam az érte adott pénzt és elkezdtem összecsomagolni. Az ajtó nyitódását hallottam és odanézés nélkül rávágtam:
-Több embert, már nem fogadok.
-Még engem sem?
Az ismerős hangra mosolyogva néztem fel. Kék talárban fején a hozzáillő bojtos sapkában lazán az ajtókeretnek támaszkodott. Kiegyenesedtem és sminktáskámat húzva elindultam felé. Hosszasan megöleltem majd indulni készültem.
-Maradsz a diplomaosztóra?- kérdez Jake.
-Nem tudom.- mondom.- Még be kell pakolnom és a gép nemsokára indul.
-Értem.
Tudom, hogy nem szép dolog hazudni, de meg akarom lepni. Utoljára még egy szomorú pillantással hátra néztem majd eltűntem a folyosón. Nem ilyen utolsó előtti búcsúra számítottam de Jake-től mit várjak? Vagy kimutatja az összes érzelmét vagy olyan mint egy szikla. Összepakoltam a holmijaimat és kiköltöztem a szobámból. A bőröndöket az értékmegőrzőben hagytam és kimentem az egyetem focipályájára ahol már javában zajlott az ünnepség. Örökkévalóságnak tűnt mire kimondták Jake nevét. Állva tapsoltam de nem hinném, hogy meglátott mivel az utolsó sorban találtam már csak helyet. Az óriási tömegben ami az utolsó tanuló levonulása után kialakult magával söpört. Mindenhol Jake-et kerestem de lehetetlennek tűnt.
-Bocsánat.- mondtam egy végzősnek akinek éppen háttal nekimentem.
-Megbocsátok.- mondta Jake, aki az áldozatom volt.- Hát mégis eljöttél.
-Ki nem hagytam volna.
-Nem megyünk valami nyugisabb helye?- kérdez.
Csak bólintok és ő megragadja a kezemet és magával húz, át a tömegen. Egy idilli takarító raktárban találunk nyugalmat.
-Nem így terveztem el az utolsó évemet az egyetemen.- mondja Jake kis hallgatás után.
-Akkor hogy?
-Azt hittem már lesz valakim, ami meg is valósult csak elrontottam.- mondja édes mosollyal. -És jobb leszek már a zenében is. De nem jött össze.
-Minden eljön a maga idejében.- mondom és végig húzom izmos karján kezemet.
-Legyen úgy ahogy mondod.
Átvetem kezeimet vállán és tarkóján összekulcsolom. Jól beszívom ismerős illatát és fájó szívvel elengedem.
-20 perc múlva indul a gépem és még taxit kell fognom.- mondom.
-Majd én kiviszlek.
Levittem a bőröndjeimet a parkolóban ahol már Jake várt zöld nyitott tetős sportkocsijában. Bepakolta a csomagtartóba a táskákat és elindultunk. Az út csöndesen telt talán jobb is volt, mint beszélgetni. Feladtam a csomagjaimat és egy utolsó búcsút készültem venni Jake-től.
-Még találkozunk?- kérdezem.
-Nagyon remélem.-mondja.
-Én is.- mosolygok rá.- Vigyázz magadra és sok sikert az élethez.
-Ugyan ezt kívánom.- nevet és derekamat átkarolva magához húz és megölel.- Találj olyat amilyen én nem lehettem.
Szememet könnyek égették és ki akartam mondani de nem jöttek hangok ki torkomból. Lassan távolodtunk el egymástól szemeimmel arcának vonásait figyeltem. Majd visszadőltem és ajkainkat összetapasztottam. Lassan csókoltam, amit ő nem bánt. Erősen fogta derekamat és nem akart elengedni. Mikor bemondták, hogy a Londonba tartó gép indulni készül eltávolodtam tőle.
-Itt nincs vége.- mondom neki.- Még találkozunk.
-Persze, hogy fogunk.- mosolyog rám.
Egy utolsó csókot váltunk és én szaladni kezdek a terminál felé.
Még hallom ahogy utánam kiállt:
-Szeretlek Zoe! Te vagy a mindenem!

#14. Fejezet

 Nyugodtan ültem az ágyon amíg bátyám le nem rántotta magáról a takarót és ezzel meg nem ijesztett.
-Akkor elmegyünk valahova?
-Chris szállj már le rólam. Be kell fejeznem ezt a videót.
3 hónapja táborozik nálam már bátyám és nem úgy tűnik, hogy hamarosan visszarepül Amerikába. Egy hotel szobát bérelünk ketten, mert az egyetemen egyedül alig férek el nem, hogy vele.
-A rajongóid megvárnak.- mondja és átkarolja majd erősen megölel. Mikor szakítottunk Jake-el még azon a héten hazarepül Chris, hogy vigyázzon rám. Hazudnék ha azt mondanám, hogy jobb lenne ha nem lenne itt de szükségem van rá. Megmutattam neki a YouTube csatornámat és szégyen helyett arcán büszkeség látszott. Márciusban eljött velem Floridába a PlayList találkozóra is. Csodálatos emberekkel találkoztam és annak is örültem, hogy barátaim is velem tartottak. Elterelték figyelmemet az összetört szívemről és boldoggá tettek. Sajnos csak egy hetet töltöttünk Floridába és annak ellenére, hogy szakítottunk Jake-el meglátogattam családját. Örömmel fogadtak és szomorúan hallgatták, hogy szétmentem fiukkal. Elmesélték, hogy karácsony óta nem hallottak róla csak amiket a hírekben mondanak róla, hogy turnézik még mindig. Visszaemlékezésemet Megan zavarta meg. Vagyis Megan csengőhangja.
-Helló!- köszöntem bele a telefonba.
-Ugye nem terveztél estére semmit, mert bulizni megyünk!
-Hát most már lett programom.- mondom.- 11-re legyetek itt.
-Vagy most is beengedhetsz.- mondta.
Chris-t küldtem ajtót nyitni. Finn lépett be először az ajtón. Utána barátnője Jo, majd az elválaszthatatlan szerelmespárunk Jack és Meg.
-Öltözz és megyünk.- adta az utasítást Jack.
Engedelmesen kimegyek a fürdőszobába és magamra rángatok egy gyönyörű ruhát amivel Megan próbált felvidítani és eltüntetni szívfájdalmamat. Magamra kentem egy halvány sminket és belenéztem a tükörbe. Hajam tökéletes kontyban volt fejemen, már eredeti színében. Kivéve az ombre festésemet, mert az a védjegyem. Egy apró mosolyt próbáltam arcomra erőltetni. Lesütöttem szememet és újra próbáltam mire felnéztem megállt a lélegzetem. Jake állt mellettem és a tükörbe bámult ahogy én is. Oldalra fordultam de már el is tűnt. Megráztam a fejemet és rátenyereltem a márványlapra.
-Csak képzelődsz Zoe!- mondom magamnak. Miután eltűnik arcomról a fehérség és visszanyerem rendes színemet kimegyek a hálóba ahol már csak rám várnak. Fogtunk két taxit -mert egyben nem férünk el- és Londonba indultunk ma bulizni. Chris kedvenc helyére mentünk, ahol számítottunk sok ismerős arcra. Nem tagadtam meg magamtól az alkoholt, sőt...
-Meghívhatom egy italra?- kérdezte a mellettem ülő férfi.
Már el akartam küldeni egy melegebb éghajlatra amikor 1. eszembe jutott, hogy nincsen barátom, 2. nagyon ismerős volt nekem.
-Scott?- kérdeztem bizonytalanul aztán eszembe jutott vezeték neve is.- Scott Colwer?
-Személyesen!- mondta.- Benned kit tisztelhetek?
-Már meg sem ismersz?- nevettem fel.- Zoella vagyok.
Jóképű és izmos új de egyben régi barátom nyakamba ugrott és szorosan magához ölelt. Scott nagyon jó barátom volt tizenkettedikig de aztán megszűnt a kapcsolat. Az érettségi után elköltöztek és nem hallottam felőle semmit.
-Jó látni.- mondja.- Még mindig ugyan olyan gyönyörű vagy.
-Köszönöm.- mondom és bókjától kicsit elpirulok.
Újra meghív egy italra amit elfogadok és beszélgetni kezdünk amit - mivel jó pár italt ledöntöttem nem éreztem az idő múlását - barátaim megszakítottak.
-Ki a partnered Zoe?- kérdezte Finn és rendelt mindenkinek egy újabb kört.
-Scott?- kérdezte ugyan olyan bizonytalanul bátyám mint nemrég én is.
-Ahogy mondom.- vágom rá.- Scott ők a barátaim. Megan-ra emlékezhetsz és Chris-re is. Ő pedig a csodás Jo és az ikrek Jack és Finn. Beszélgetésbe kezdtek de nem figyeltem rájuk csak a tömeget bámultam. A bárpult másik végében lévő párt néztem és egy percre mintha Jake-et és magamat látnám.
-Minden rendben?- kérdezi Scott.
Körbenézek de a többiek már eltűntek. Kérdőn barátom felé pillantok.
-Hazaindultak. De majd én hazaviszlek.- mondja.- Na de mi a baj Zoe?
-Hogy mi a baj?- kérdezem inkább magamtól. Lehúzom az italomat és belekezdek a mondandómba.- Az első szerelmemmel szakítottunk és ez kurvára fáj nem tudom titkolni. A zenéjét választotta helyettem akár csak a tudod ki! Csak fel akarom hívni és elmondani, hogy hiányzik, hogy szükségem van rá és, hogy szeretem. De van bennem még egy kicsi tartás és végül is én dobtam először..
Csak megértően bólogatott mert nem tudott mást tenni.
-Mindenhol az ő arcát látom de már tudom, hogy csak az elmém akar átverni. Már nincs mellettem, elhagyott végleg!
-Csak annyit tudok mondani, hogy két saroknyira parkolok.- döbbenten nézem rá, hogy mégis mit akar.- Hazaviszlek.
Erős fejfájással keltem. Frissen főzött kávé illata terjengett a hotelszobában. Chris piszkálta a vízforralót.
-Lehetne egy kicsit halkabban.- húztam fejemre a takarót.- Szétmegy a fejem.

-Aki éjjel aktív nappal is az legyen.- mondja.- Nemsokára indulnom kell.
Gyorsan rántom le fejemről a takarót és bátyámra nézek.
-Mégis hová?
-A főnököm nem ad több szabadságot.- mondja.- Vissza kell mennem L.A-be.
-Muszáj?
Csak bólint és egy lopott pillantást vett csomagjaira amik már katonás sorrendbe az ajtó előtt várják.

-Visszaviszlek a kollégiumba és utána indulnom is kell.
Gyors pakolásba kezdtem és a kávé amit megittam segített, hogy ébren maradjak. Finn várt rám az egyetem előtt. Egy nagy öleléssel búcsúztam Chris-től és újra elfoglaltam a szobámat. Megan váltotta Finn-t és segített kipakolni.
-Tudnod kell valamiről.- szólal meg kis hallgatás után.- Jake visszajött.
A kávés bögre megállt ajkaim előtt pár centire és csak előre bámultam. Erőltetetten letettem az asztalomra és az ágyam feletti falra bámultam. Jake mosolygós arca nézett vissza rám. Hideg futkosott a hátamon.
-Nyugi nem engedem a közeledbe.- ölelt át barátnőm de én még mindig nem tudtam válaszolni.
Magam sem tudom, hogy akarom-e a közelemben de a szívem egyértelműen mást akart, mint barátaim.
-Ha találkozni akar hát legyen.- mondom.
Megan csak bólintott és nagyon hálás vagyok neki amiért nem mondta ki azokat a szavakat amikre most gondol. Hasam korgással jelezte, hogy rég vittem magamba valamit ami nem folyékony. Egyedül indultam a menzára. Megan és Jack étterembe indultak ünnepelni a 5. hónapfordulójukat, Finn pedig eltűnt.
-Zoella!- szól valaki.- Gyere ülj hozzám.
Mosolygós barátomat láttam meg egyedül ülni. A tálcámra pakoltam valami ehetőt és fizetés után leültem Caspar mellé.
-Milyen volt Amerika?- kérdez.- Eddig maradtatok, mert úgy tudtam, hogy januárban már visszajöttök.
-Én januárban vissza is jöttem, de inkább beszéljünk másról.- mondom és éppen terelném a témát amikor valaki helyet foglal balomon.
-Mesés volt.- mondja Jake.- Zoella a barátnőm lett. De én egy barom voltam és hülyeséget követtem el.
-Úgy érzem, hogy felesleges vagyok ebben a beszélgetésbe.- mondja Caspar és távozni készül.
-Ne hagy itt egyedül vele.- szólok utána de már nem hall.- Francba.
Jake felé fordulok és alaposan végignézek rajta. Nem sokat változott, talán eltűnt az eddigi ragyogás barna szemeiből. Átvette valami más talán félelem vagy megbánás?
-Sajnálom Zoe egy marha voltam. Olyat tettem amit megbántam. Fiatal vagyok még a szerelemhez és a zenémre akartam koncentrálni de amikor egyedül maradtam eltűnt veled a világom is. Szükségem van rád, mert szeretlek. Nem voltam még életemben olyan magányos mikor egyedül keltem az első éjszakán a hotelben. Nem akarok többet egy napot sem a szerelmed nélkül élni!
Furán néztem rá. Felemeltem a hamburgerem és egy hatalmasat haraptam bele. Jake idegesen dobolt ujjaival.
-Nem mondasz semmit Zoe?
-Jake azon az estén nem a szerelmet vesztettem el hanem a bizalmat feléd.- mondom.- Most ígérsz mindent de mi lesz pár nap múlva? Megkéred a kezemet de nem jössz el az esküvőre, mert Drake-el turnéra indulsz?
Nem válaszolt csak a tányérján lévő hamburgert bámulta. Mintha itt sem lenne folytattam az evést pedig a hányinger kerülgetett az idegtől. Életem legnehezebb döntését hoztam meg és nem tudom, hogy helyesen.
-És barátokként?- kérdezi Jake.- Barátokként folytathatjuk?
-Jake...
-Ne mondj semmit.- mondja.- Csak agy egy esélyt had bizonyítsak. Bízhatsz bennem Zoella.
Csak óvatosan bólintottam és szemében szikra gyúlt. Talán lát egy apró reményt?

#13. Fejezet

#Tizennyolcadik nap

Az utolsó hét előtt állunk a majd egy hónapos turnéból. Igaz kimaradunk pár napból de az első napok úgysem fontosak az egyetemen. Las Vegasba lép fel ma Jake aminek a következménye még nagyobb káosz a háttérben. 

De ez a Miller High Life!

Amíg Jake a színpadon szórakoztatja rajongóit addig én az öltözőjében kicsit összevágom és megszerkesztem az eddigi felvételeket. Végig nézem az eddig készített képeket és mint egy idióta nevetek. Megan lép be az öltöző ajtaján szorosan nyomában Jack.

-Szerintem mi nem megyünk ma az after party-ra.- mondja.

-Minden rendben?- kérdezem.

-Persze csak lemegyünk egy kicsit pókerezni!- mondja.

-Nyerj helyettem is!- mondom.

-Én nem érhetek a nyomodba.

Elköszönnek és el is mennek le a szálloda szerencsejáték termébe. Jake is bejön izzadtan és kimerülten. Hátulról megölel én pedig próbálok kibújni karjai közül. Lezuhan a kanapéra és egy egész üveg vizet felhajt.

-Jó voltál.- mondom.

-Nem is láttál!

-Kint álltam vagy fél órát csak utána megszédültem!- mondom.

-Most már jól vagy?- kérdez.

Bólintok és lecsapom a laptopom tetejét és mellé ülök.

-Van kedved egy kicsit bulizni?- kérdez és fejét vállamra dönti.

-Amennyiben letusolsz lesz!- mondom neki és felhúzom az ülésből.

Jake-et szmokingban és nyakkendőben látni egy felejthetetlen pillanat. Akár csak a gimis bálok a filmekben. Soha nem voltam még bálon, a gimiben nem hívtak el az egyetemben pedig csak Tavaszi Keringő van ami még odébb van. Sokáig kutattam a bőröndömben, hogy mégis mit vegyek fel mire kezembe akadt egy rövid ruha ami megfelelt az alkalomnak. Átmentem Finn szobájába és ott készülődtem. Kísérő híján legjobb barátom szobájában tölti az estét amit igazából nem is bánt, mert így tud beszélgetni barátnőjével. Kész sminkel és frizurában léptem ki Jake és Finn elé. Jake ledermedve bámult Finn pedig megpörgetett és szoknyám felfedte combomat. 

-Gyönyörű vagy.- szólalt meg végre Jake.

-Érezzétek jól magatokat.- lökdösött kifelé Finn majd becsapta mögöttünk az ajtót.

Belekaroltam Jake karjába és lementünk a lifttel az ebédlőbe onnan pedig ki a januári hidegbe, ahol a bál féleséget tartották. A tánc parkettnek kinevezett beton placcon párok ringatóztak egy lassú számra és én is húzni kezdtem magammal barátomat. Kezét derekam köré fonta én pedig vállára fektettem államat és szorosan hozzábújtam. A zenére ringatóztunk hosszú perceken át majd tekintettemmel az övét kerestem. Ahogy belenéztem gyönyörű szemeibe kísértést érzetem és megcsókoltam. Lassan és hosszasan.
Ed hangjára váltunk szét.
-Bocsánat ha megzavartam valamit de az a fazon veled akar beszélni Jake. - mondja.- Egy nagykutya a zene iparban.
Jake csak bólintott és se szó, se beszéd faképnél hagyott. Egy puncsos tálnál vártam rá már vagy fél órája mikor megérkezett Jack és Megan.
-Mit csinálsz itt egyedül?- kérdezett Jack.
-A barátom lecserélt egy lemezszerződésre!
Megan rosszallóan méregette Jake-et majd visszafordult hozzám.
-Menny fel. Fürödj meg és menj át Finn-hez. Biztos szívesen fogad.- adta az utasításokat.
-De Jake....- kezdtem de nem engedte befejezni.
-Majd én elintézem!
Még mielőtt elindultam volna Jack fülébe súgtam, hogy vigyázzon rá, mert ilyenkor megőrül. Megan utasításait követtem és hajnali háromkor már Finn ágyának jobb felét birtokoltam.
-Ha Jake jön és meg akar ölni téged löklek elé!- mondta a bátor férfi a szobában.
-Én szerintem nem is fog jönni.
Ekkor végszóra kivágódott az ajtó. Vagyis pontosítok az ajtó a földre zuhant és behorpadt ahol Jake pár másodperccel berúgta.
-Mért kopogna ha be is törheti az ajtót!- csattantam fel és ráálltam az ajtó maradványaira.- Jake elment az eszed? Tudod kopogni is lehet ahogy a normális emberek teszik!
-Te beszélsz normális emberekről.- bökött felém ujjával.- Csak úgy egy szó nélkül kicuccolsz a szobánkból és annyit sem mondasz, hogy Hello!
-Hogy én nem köszöntem? Jake ki hagyott faképnél egy lemezszerződés miatt? Ki az anyámon kívül?
-De te ezt nem érted! Paul egy nagyon jó ajánlatot tett lehetséges egy új lemez és jövő hónapban egy újabb nagyobb turnéra indulhatok!
-Ó szóval többet leszel Anglián kívül?- kérdeztem de tudtam mi a válasz.
-Igen, mert Amerikai show lesz de jöhetsz velem.
-Te is olyan vagy mint a többi zenész!- ordítottam arcába. -De most én mondom, hogy viszlát!
-Ne legyél már ilyen Zoe!- nézett rám és megfogta kezemet.
-És még én vagyok a hibás!- erőből kirántottam kezemet és kifelé löktem az ajtón.- Jake tüny el! Legyen a barátnőd a zenéd és hagyjál békén!
-Rendben lehet jobb is lesz!- idegesen ment a fal végén és párszor bele is vert.
-Még, hogy én vagyok a mindened!- szóltam utána. Sírva csúsztam végig az ajtó keretnek dőlve és néztem ahogy eltűnik. Még egy ember akit elvett tőlem a hírnév. Finn segített fel a földről és visszatuszkolt az ágyba. Óvatosan betakart és kicsit arrébb hallottam ahogy felhívja a karbantartókat majd erősítést kér Megan-tól aki nem sokkal később megjelenik.
-Szívem, minden rendben lesz.- simogatja hajamat ahogy mellém ül az ágyon.- Jake egy barom!
-Haza akarok menni.- mondtam hangomat alig ismertem fel. Erőtlen volt és halk.
-Hogyan?- kérdezett vissza Megan. Minden bizonnyal nem hallotta.
-Haza fogok menni!- mondtam most már határozottabban.
-Rendben drága reggel foglalok helyet a következő gépre.- mondta Megan higgadtan és megsimogatta az arcomat.- Addig kicsit pihenj le!
-Nem akarok lepihenni.- mondtam és lerúgtam magamról a takarót.- Most azonnal elmegyek!
-Rendben.- szólalt meg Finn a szoba túloldaláról.- Majd én haza megyek veled.
-Nem kell díszkíséret. Nem vagyok 10 éves.
-Jobb a békesség.- mondja.- Még leordítod egy embernek a fejét aki hasonlít egy kicsit Jake-re.
Megan halkan felnevetett de abba is hagyta mikor erőből bokán rúgtam.
-Akkor megyek és összecsomagolok.- indul Megan
-Nem csak ketten megyünk Zoella-val.- mondta Finn.
-Rendben akkor tartjuk mi itt a frontot.- egyezett bele Megan.
Beledobáltam minden holmimat a bőröndjeimbe és nagy nehezen össze is cipzároztam. Magamra rángattam egy farmert és egy pólót majd belebújtam kabátomba és egyenesen a reptérre indultunk.
-Van két jegy a következő gépre.- mondja Finn mikor visszaér az információs pulttól.
-Remek.- mondtam.- Mikor indul a gép?
-5 perc múlva.
Őrült futásba kezdtünk. Sikerült feladnunk a csomagokat és még a gépre is felértünk. Csodával határos módon elfoglaltuk helyünket és zihálva bújtunk ki kabátjainkból és kötöttük be magunkat. Az egész utat végig aludtam. Csak az ebédre keltem de nem volt benne semmi ehető. A repülős kaják borzalmasak. Az volt a legjobb az alvásban, hogy akkor nem kellett agyalnom a tegnap estén. Csak mikor leszálltunk Londonban és egyedül éreztem magamat. Még Finn a legjobb barátom sem tudott olyan biztonság érzetet adni mint amikor Jake karjai között voltam. Egyedül vártam a terminál közepén miközben Finn a csomagjainkért ment. Embertömegek kavarogtak körülöttem és ebből a több mint egy millió emberből aki itt volt egy sem tudta, hogy hogyan érzek. Egyetlen személy sem érezhette azt amit én. Jake kitépte a szívem másik felét is ahogy anyám tette annyi ideje. De már tudom, hogy lecserélhető vagyok egy lemezszerződésre. Forogni kezdett a világ körülöttem. Hangos nevetést hallottam mindenfelől és szemem előtt a Lemezszerződés szó lebegett. Mindenhol csak ezt a szót láttam. Egy férfi hang ismételte egyfolytában. Sírva rogytam térdre és a könnyimtől áztatott padlót figyeltem.
-Zoe gyere állj fel.- ragadta meg karomat.- Nincs mit bámulni rajta emberek! Haladjanak csak tovább.
Erősen belekaroltam Finn-be és vállába temettem arcomat. Előttünk utat tört a csomaghordóval és végre kiértünk a reptér elé. 10 percet vártunk egy taxira. Belökött a taxiba és becsusszant mellém. Elmondta a taxi sofőrnek az egyetem címét és elindultunk. Könnyes szemeimen át néztem London utcáit. Negyed óra csönd után a frusztrált vezető megszólalt:
-Minden rendben kislány?
-Rendben van csak kicsit fáradt...- válaszolt helyettem Finn.
-Nincsen rendben semmi.- fakadtam ki.- A barátom lecserélt egy albumra ahogy az anyám tette. Azt mondta, hogy soha sem hagy el, hogy a mindene vagyok. Hazudott az a mocskos szemét hazudott nekem. A szemembe mondta és ...és én ennek ellenére is szeretem!
Újra Finn vállán sírtam és magamon éreztem a vezető együtt érző pillantásait. Nem akartam együttérzést, mert senki sem tudja, hogy mit érzek igazán.
Senki!

#12. Fejezet

#Tizenkettedik nap

Bátyám háza előtt lassított a busz majd teljesen megállt. Izgatottan siettem le a buszról jó pár embert félrelökve. Mikor kiértem megpillantottam Chris-t ahogy hanyagul nekidőlve vár a postaládánál. Rohanásba kezdek majd nyakába vekem magamat és szorosan megölelem. Dereka körül összefonom lábamat és mint egy kisgyerek nem akarom, hogy a pillanatnak a varázsa elmúljon ezért még szorosabban ölelem. Viszonozza az ölelésem majd egy puszi után levakar magáról.
-Jó látni Zoe.- mondja mosolyogva.- Tetszik a hajad.
-Téged is.- mondom majd a bókot megköszönöm és vissza fordulok a buszhoz. Jake és Edgar hozzák le csomagjaimat. Ed a videoklip készítője és nagyon jó barátja egyben Jake-nek. Amikor meglátom őket intek, hogy jöjjenek. Ed megrázza a fejét és még mielőtt visszamenne egy erőset ráver barátom hátára, ami egy Ügyes legyél! biztatás akart lenni. Mellém ér én pedig szorosan hozzábújok mire Chris felvonja szemöldökét.
-Chris ő itt a barátom Jake Miller.- férfiasan kezet ráznak és imádkozom  hogy a bátyám nehogy eltörje Jake kezét, hogy megmutassa ki az úr a házban. Nem mintha Jake nem lenne olyan erős mint ő.- Jake ő pedig a bátyám Chris Sugg.
Megan lép ki a buszból nyomában a két Harris testvér. Megan megpillantotta testvéremet és hosszú lábaival elrugaszkodott a talajtól és rohanni kezdett felé. 
-Chris baby! Jó látni.- mondja majd arcára nyom egy hatalmas puszit.
-Megan szívem! Jó újra látni!- mondja.- Még mindig gyönyörű vagy!
Megjegyzésén és az előbbi jeleneten már nem is csodálkozom nem úgy, mint a mellettem álló Jack. Figyeli barátnőjét ahogyan egy -számára még idegen- férfit ölelget aki jó pár évvel idősebb nála. Kezén megfeszülnek az izmok és dühösen figyeli őket. Megveregetem finoman a vállát és egy apró mosolyt küldök felé. 
Chris bevezet a szobánkba Megan-nal, mert a bátyám kijelentette, hogy az ő házában én nem fogok hancúrozni. Egy ideig dühösen fújtam rá majd megadtam magamat és becuccoltunk az egyik vendégszobába. 
-20 perc és kész a vacsora.- mondta majd ott hagyott minket. 
Előveszem az estére előkészített ruhámat és már a fürdőszoba felé veszem az irányt mikor legjobb barátnőm besprintel elém és bevágja előttem az ajtót.
-Bocsi!- mondj az ajtó túloldaláról.
Mérgesen ülök le az ágyra és miután megunom a várakozást átmegyek a fiúkhoz és megpróbálom kisajátítani a fürdőszobát.
-Van bent valaki?- kérdezem Jack-tól a fürdőszoba ajtóra mutatva.
-Igen, Jake!- felele.- Figyelj Zoe. Mi volt ez odakint Meggi és Chris között?
Nevetve leültem mellé és egy hangos sóhajtással belekezdtem a mesélésbe:
-Megan-nak a bátyám volt az első szerelme. Igen ne nézz ilyen szemekkel, mert tudom mire gondolsz! Chris 18 volt Megan pedig csak 15. Nagy nyári szerelem volt az övék de ahogy látod véget is ért. Chris egyetemre ment Megan pedig vissza Amerikába. De utána barátok maradtak. Nagyon jó barátok. És el kell, hogy mondjam semmi okod az aggodalomra, mert csak barátok! Se több se kevesebb!
Megértően bólogatott majd otthagytam és bementem Jake-hez a fürdőbe.
-Hé ember tudod, hogy bent vagyok!- kiált fel a zuhanyfüggöny mögül.
Halkan felkuncogok és bemászok mellé a fürdőbe.
-Ja csak te vagy!- mondja és szemei felragyognak.- Vártalak.
Kezét végigcsúsztatja meztelen bőrömön és közel húz magához, hogy megcsókoljon. 

Kicsit késve érek oda a vacsorához. Leülök és a mellettem lévő szék is üres még. 
-Elég lassan fürdesz!- jegyzi meg Chris.
Arcom színe vörösre változik és ruhámat vizsgálom, mintha oly' érdekes lenne. Két kéz markolja meg széktámlámat majd Jake arca tűnik fel látóterembe és nyakamhoz hajol és sikamlós nyelvével megcsikiz.
-Khmm.- köhög bátyám és már fel is szolgálta a vacsorát. 
-Mióta vagy ilyen házias?- kérdezem tőle.- Amióta megkérted annak a bigének a kezét?
Szeme elkerekedtek és felköhögte az imént lenyelt levest.
-Honnan tudtad meg?
Most én csináltam ugyan ezt. Csak még ki is rúgtam a széket magam alól, hogy felállva nagyobb nyomatékot adjak hangomnak.
-TE MEGKÉRTED ANNAK A KURVÁNAK A KEZÉT?
Finn halkan felnevetett míg a többiek csak meredten néztek rám. Jake tért elsőnek észbe és megkért, hogy üljek le. Mivel nem tettem megfogta kezemet és lerántott a székemre, kezét combjaimra tette. 
-Mégis mi közöd van ahhoz, hogy kinek, miért és mikor kérem meg a kezét?-kérdezte fennhangon Chris.
-A húgod vagyok. Egy rohadt üzenetet azért írhattál volna!
-El akartam mondani de sejtettem, hogy rosszul fogadod.- védekezett.
-És mikor akartad elmondani?- kérdeztem.- Amikor megházasodsz száz ember előtt én pedig Angliában megkapom a képeket postán? Vagy amikor már a harmadik gyereketeket várja? Heló Zoe, képzelt Anna most várja a harmadik gyerekemet. Hát nem jó? Chris te voltál az egyetlen ember akiben bíztam ebben a kicseszett családban és te is elárultál  Még mit titkolsz a múltadból, a múltunkból? Lehet nem is vagyunk testvérek?  
Chris is kirúgja maga alól a széket és én is felállok. Egymás szemébe nézünk. Majd elkezd velem ordítani:
-Még mindig én vagyok a mi kikúrt családunkban az egyetlen aki foglalkozik veled ezt ne feledd. Tudod hányszor védtelek már meg? Te nem emlékszel de anyánk számtalanszor megvert. Nem azért voltál kórházban, mert leestél a mászókáról, a frászt. Az a drogos seggfej vert meg! Te még csak 3 éves voltál és megvert. És semmi jogod beleszólni a szerelmi életemben. Én sem teszem pedig nagyon szívesen kiosztanám ezt a kis popsztárt itt melletted. De még nem tehetem! Majd ha otthagy téged valaki másért! Mért nem tanulod meg, hogy a zenészek csak átverik a mifajtánkat, az istenért Zoella!
A mellettem ülő Jake-re pillantottam és egy másodpercig átfutott az agyamon. Mi van ha olyan mint anyánk? Kiűzöm a rossz gondolatokat a fejemből és újra bátyámra nézek. Szóra sem méltatva felkapom a kabátomat a fogasról és kimegyek a hideg Los Angeles-i éjszakába. Chris lohol utánam és hátulról erősen átölel.
-Sajnálom. Mindent amit mondtam odabent.
-Én is.- mondom majd szemebe fordulok vele és megölelem.- Többet nem akarom Őt emlegetni. Sehol!
-Rendben de ha meg akarsz róla tudni pár dolgot nyugodtan kérdezz.- mondta.
Szemébe nézek és eszembe jutnak a vicces pillanatok amiket együtt éltünk át. A közös emlékeim kezdenek elhalványul. Lehet egyszer teljesen kilép majd az életemből? A nagy távolság vagy a veszekedések miatt? Nem tudom de az biztos, hogy nem engedem el!
-Mi a baj?- kérdezi.
-Megígéred, hogy soha sem hagysz el?
-Megígérem.- nevet fel majd megölel és visszamegyünk a házba.
Pezsgővel a kezünkben (mindenkinek egy üveg a kezében) elkezdtük a visszaszámolást. Jake mellkasának dőlve nem is éreztem annyira hidegnek az időt. Pedig az volt. Az utolsó három szám előtt szembe fordultam Jake-el.
És egynél az újévet csókunkkal indítottuk. 

Ez az év más lesz mint a többi.

#11. Fejezet

#Hatodik nap

Három nap pihenés után elindultunk újabb koncertek helyszínére. Mai állomás: New Orleans. Kicsit fáj a szívem, hogy ott kellett hagynunk Jake családját és Kelly-t is de a rajongói már várják. Délutánra értünk a szállodához. Hangos sikítás fogadott minket ahogy végigmentünk a busz és a szálloda közötti kis úton. Miután kicsit kipakoltunk ebédelni indultunk. Jake bérelt egy kisebb sportautót és azzal fedeztük fel a várost és kerestünk egy éttermet. Valahol a város szélén találtunk egy eldugott kis fakunyhót ami kicsit hasonlított a Leeds-i étteremhez amibe annyit jártunk Jake-el. Hátra ültünk le egy kis boxba. Én belülre ültem Jake pedig szorosan mellém miután felakasztotta kabátjainkat. Combomra tette kezét és egy puszit adott arcomra. Egy mosollyal ajándékoztam meg.
-Mit szeretnél enni?- kérdez miközben az étlapot bújja.
Egy pincérnő érkezik mellénk és felteszi ugyan ezt a kérdést. Bár neki hangja sokkal nyávogósabb, mellei nagyobbak és pólóján a kivágás a köldökéig ér. Hidrogén szőke haját ujjai körül tekergeti. Tekintete pedig Jake-et pásztázza.
-Én egy salátát kérek.
-Dehogy mindig csak salátát eszel, baby.- rázza meg fejét Jake.- Két extra nagy hambit kérünk sok sültkrumplival, ketchuppal és egy nagy cola-val.
Rosszallóan lóbálom szőke fürtjeimet.
-És ha elhízom?- kérdezem.- Akkor is együtt akarsz majd velem lenni?
Hangosan felnevet és közel húz magához, mellkasára fektetem fejemet.
-Ti nők mikor fogjátok már fel?- suttogja a fülemben.- Mindenhogy szeretlek. Akármilyen is légy.
Elpirulva ölelem át és szívom be férfias illatát. Axe és cigaretta füst keveréke. Eddig fel sem tűnt, hogy Jake cigizik. Igazából még nem is láttam kezében cigarettát.
-Jake!
-Tessék?- néz fel telefonjából amit fél kézzel nyomogatott eddig.
-Te dohányzol?
-Hát elszívok egy két szállal éjjelente de csak ha nem tudok aludni. Amióta vagy nekem nem szívtam el egy szálat sem!- mondja.
Boldogan nyomok egy puszit az orrára majd megérkezik az amerikai emberek által hamburgernek hívott monstrum. Felmérem a helyzetet majd megmarkolom az ételt és egy óriásit harapok bele. Az ízek bombaként robbannak számban. 5 éve nem ettem semmilyen húst. Csak a saláta és én. De most kivételt teszek és jó dolog. Jake figyel ahogy végül eltüntetem a hamburgert ami nagyobb volt egy időben még nálam.
-Tudsz te ha akarsz.- jegyzi meg.- Milyen volt?
-Nagyszerű.- felelem.- 5 éve nem ettem már ilyen finoma. Nem mintha a saláta nem lenne az de egy idő után minden változatát meg lehet unni.
-5 év?- kerekednek el szemei.
-Jól hallottad.
Jake fizet majd kimegyünk a kocsihoz. Gyomrom tele van és úgy érzem, hogy soha többé nem tudok egyetlen falatot sem leerőltetni a torkomon.

A backstates-ben őrültek háza van. Jake-el nyugodtan nézzük ahogy nyüzsögnek körülöttünk majd kis idő múlva megszólal.

-Hoztam neked valamit!

A bal oldalán lévő hátizsákban kutat míg végül ki nem húz belőle egy napszemüveget.

-Ez olyan mint az enyém csak egy kis változtatással.- mondta majd végighúzza ujját a lencsén és észere veszem a gravírozott feliratot.

Love ∞

Elérzékenyülten mosolyogtam rá majd csak egy csókra volt időnk utána rohant is fel a színpadra.

-Nagy a szerelem?- kérdezte Finn és leült mellém.

-Úgy érzem.- mondom majd csak egy pillanatra felemelem a fejemet, hogy rá nézzek majd újra  a napszemüveget forgatom kezeim  között.

-Tudod még soha nem láttam ilyennek. Mintha hipnotizálva lenne.- hangosan felnevet.- Vagy valami erős szer hatása alatt áll.

Belebokszolok karjába. Majd felveszem a Jake-től kapott napszemüveget és Fnn vállára hajtott fejjel hallgatom barátom hip/hop és rapp zenéjét. Mire újra kinyitom a szememet valaki éppen cipel. A sötétben még a szemüveg is lassítja a tájékozódásomat ezért fél kezemmel feltolom a fejemre.

-Szia.- mosolyog arcomba édesen barátom.- Elaludtál a fellépés alatt.

-Hova megyünk?

-Visszaviszlek a buszhoz és adok még pár autógrammot a rajongóknak aztán irány LA.

Egy csókot nyomtam szájára majd hagytam, hogy felvigyen a buszba és a kanapéra fektessen. Még emlékszem, hogy betakar és ad a fejemre egy puszit. 

Utána minden elsötétült és elaludtam.

#10. Fejezet

#Harmadik nap

A másik oldalamra fordulok és megdörzsölöm a szememet. Mikor meglátom Jake-et álmosan felnevetek.
Tessa, a kis bundás szörnyeteg fekszik rajta. Egész arcát beborítja a fehér szőr de Jake mégsem mozdul. Leveszem róla a kutyust és lerakom a földre. Közel bújok hozzá és hallgatom hogyan ver szíve. A tegnap estére gondolok és jól elraktározom az agyamba, hogyha egyszer gyerekeimnek elmesélhessem legjobb karácsonyomnak minden emlékét. A második helyen a tavalyi karácsonyom áll. Chris-el töltöttem mint minden eddigi ünnepet és pókereztünk meg ittunk. Elnyertem tőle elég sok pénzt, előtte még elmentünk a hidegben egy két körre motorozni és nekünk ez volt a karácsony. Nem volt meghitt, családias és még nem is kellemes. Ahogy nálunk a Szilveszterek sem voltak azok. Amint betöltöttem a 18 Chris-el jártam bulizni. Általában ott is csak ittunk. Tavaly kivételével, mert ott volt keményebb dolog is mint pia. Csak ezeken az ünnepeken voltam elengedve. Az év további részében apám általában otthon dolgozott és nem engedett sehová. Ezért nem volt csak egy barátnőm és ezért nem volt egyetlen igazi kapcsolatom.
De így Jake-et nézve jó, hogy vártam. Örülök, hogy egy ilyen srác lett nálam az első. Óvatosan kinyitotta szemét és rögtön vissza is csukta. A függönyön keresztül is bejövő fény zavarta.
-Ne bámulj már.- mondta és vállamat kicsit arrébb lökte de csak óvatosan.
-Már kilenc óra.- mondom.- Kelljél felfele.
-Mért jó az nekem?- kérdezi és csak egyik szemét nyitotta ki.
-Hát én elmegyek zuhanyozni.- mondom.- És van még hely mellettem de én most megyek.
Szemei kipattannak és felugrik.
-Mért nem ezzel kezdted.- mondja.
Ölébe kap és úgy visz egészen a fürdőszobájáig. Nem volt valami gyors a Jake-el való zuhanyzásom de nagyon élveztem. Tisztán és felfrissülve megyek le a lépcsőn Jake szorosan a nyomomba és derekamat fogja.
Befordulunk a konyhába. Jake anya beszélget egy nővel. Festett szőke haja kontyba van felfogva. Harsány nevetése betölti a szobát és amikor felénk fordul megállásra késztet. 
-Kelly?- kérdezem de nem kellet volna, mert a választ úgy is tudom.
-Jézus isten Zoe!- mondja.- De rég láttalak.
-Honnan a francba találtál meg?- kérdezem.

Kelly anyámnak egyik nagyon jó barátnőjének volt a lánya. Évekig járt még hozzánk miután anya elindult a világ körüli turnéjára, mert zenész volt. Négy éves lehettem amikor anya végleg lelépett ezt is csak Chris-től tudom. Szerettem Kelly-t, ő volt a bébiszitterünk. 16 éves volt amikor felfogattuk de amikor betöltötte a 19-et már nem jött. Imádtam minden nyarat amit ott töltött nálunk.  Nem értettem, hogy mért ment el és a mai napig nem is jelentkezett. Mára felnőtt. Olyan 30 év körüli lehet, a jegygyűrű a kezén arra utal, hogy elvették. Nem csoda nagyon kedves lány és mindig őszinte.
-Igazából nem hozzád jöttem.- mondja.- Azt sem tudtam, hogy itt vagy és hogy a csudában emlékszel még rám annyi idő után?
A kérdések csak záporoztak de Jake félbeszakította. 
-Ahogy látom ismeritek egymást.- mondja majd elengedi a derekamat.- Örülök, hogy itt vagy Kelly néni.
Nagyokat pislogtam, hogy megértsem mégis mi történik körülöttem. Végül úgy döntöttem, hogy leülök és egy kávé után talán tisztábban látok.
-Kelly az unoka húgom.- világosít fel Jake anya.
Megköszönöm a reggelit és leülök a kanapéra. Kelly jön utánam szorosan mellém ül és rám szegezi tekintetét.
-Tudom, hogy haragszol és meg tudlak érteni de azért hallgass meg kérlek!- mondja.- A nyáron egy kis bulit terveztünk csak. Meg kell értened csak élvezni akartam az életet. Híres táncos lettem a legjobb barátnőm pedig Ashley, az az Ashley Frost majd Styles végül pedig Pena, akit mindenki ismer! Aztán egy koncerten találkoztam a szerelemmel, bár ő csak Logan-nek hívja magát. Majd minden ment a maga módján, randik, csókok és hasonlók. Egyszer pedig megkérte a kezemet. Aztán már az óltál előtt találtam magamat. Két csodálatos gyermekem lett tőle. Töltöttem éveket ott Londonba de időm se volt megkeresni. Pár hónapja próbáltalak felkeresni de nem találtalak titeket a régi lakásnál. Anyádat mintha elnyelte volna a hó! Mi van Theodora Williams-al? Nagyon rég hallottam a hangját bárhol is.
-Az anyád Sweety?- kerekedett el Jake szeme aki minden bizonnyal eddig oda kintről hallgatózott.
-Még nem mondtad el neki?- kérdez Kelly.
-Nem még nem.- rázom a fejemet.- Soha nem dicsekedtem az anyámmal. Ezt már azért tudhatnád. Jake te pedig remélem megérted mért nem beszélek az én iszákos, drogos és pénzéhez anyámról aki pár lemezszerződés miatt elhagyta az egész családomat.
Jake megértően bólintott majd közelebb jött és erősen megölelt. Érzetem szívének minden dobbanását. Vállam felett Kelly-re néztem és az évek alatt összegyűlt düh és harag rögtön eltűnt ahogy mosolygós arcára nézem. Évek óta nem láttam de tekintete még mindig ugyan olyan nyugtató és barátságos. 
Egy bögre forró csoki és újra Jake egész családjával valamint barátainkkal ülünk egy szobában a Karácsonyfa alatt és beszélgetünk.
-Annyira örülök, hogy egy ilyen lányt szedtél össze, mint Zoe!- mondja Jake-nek testvére.
-Nehéz volt rátalálni. Mondhatni egy fél világot átrepültem érte.- nevet Jake.- De mosolya mindent kárpótol.
-Ennek örülök.- mondja Kelly.- Végre egy zenész aki nem csak fájdalmat okoz neki.
Egyet értően bólintok majd fejemet Jake vállára döntöm. Majd felmentünk a szobájába és kettesben az ágyra dőlve folytattuk beszélgetésünket.
-Be kell vallanom soha nem voltam még ilyen boldog.- mondja Jake.
-Ennek igazán örülök.- mondom.- Én sem voltam. BSenkinek men szoktam az érzéseimről mesélni. Megan a legjobb barátnőm de neki sem beszéltem igazán magamról. A képességei ember felettiek ezért ismer szavak nélkül is. De neked elmondom, hogy amikor csak rád gondolok fura érzés kerít hatalmába. Az agyam azt súgja, hogy nehogy el engedjelek, mert szükségem van rád és szeretlek.
Szemét ragyogás töltötte be. Kezével megsimogatta hasamat majd lejjebb csúsztatta derekamra. Minden érintésétől bizsergett bőröm. Csókja égette ajkaimat. Majd egy apró szócskát lehelt két csók között:
-Szeretlek.


Ne menj el komment és pipálás nélkül!
NÉVTELENÜL IS HAGYHATSZ A CHAT-BEN ÉS ITT KOMMENTBEN IS MEGJEGYZÉST!
xoxo,
Dreamy Girl~