#2. Kötet, 2. Fejezet

Az első hetet ki kellet hagynom az egyetemen, mert Jake salátája kicsit elrontotta a gyomromat. Egy utolsó kivizsgálásra kísér ma el Megan. Miután végeztünk és a kórházban vagyunk úgy is bementem a nőgyógyászhoz felíratni fogamzásgátlót. Az eléggé kellemetlen vizsgálat után barátnőmmel az orvosra vártunk a magánrendelőjében, hogy odaadja a receptet és mehessünk már.
-Ön teljesen egészséges Ms. Sugg, de nem írhatok ki magának fogamzásgátlót.
-Mi az,hogy nem írhat ki nekem?- kérdezem belemászva az orvos aurájába.
-Maga Ms. Sugg egy 6. hétben lévő terhes nő.
 -HOGYAN?- kiáltottam rá. Nem tudtam, hogy mit tegye, ordítsak az orvossal amiért ezt mondta, sírjak vagy örüljek.
-Bocsásson meg Zoe-nak kicsit rosszul fogadta.- mentegetőzik nyugodtan Megan.- Biztos ebben?
Az orvos felfektet egy vizsgálóágyra és a hasamat bekeni valami átlátszó géllel és egy ultrahang segítségével megmutatja nekem azt a kis lényt, ami bennem van. Még igazán semmi sem látszott csak apró szívének minden dobbanását hallottam.
-Minden bizonnyal már pár hét múlva nagyobb lesz a hasa és a rosszullétek is elmúlnak.
Dülöngélve és kábán megyek ki a kocsihoz amit Megan rendelt pár perccel ezelőtt.
-Gyalog megyek.- mondom neki és kihúzom kezemet fogásából.- És meg se próbálj követni.
Elsétálok az első kávézóig és egy forrócsokival meg egy óriási muffinnal leülök egy üres, eldugott helyre. Cukorszintem az egekbe szökött a reggelim gyanánt. Indulni készültem mikor egy ismerős férfi huppant le a velem szemben lévő székre.
-Jó újra látni Zoella.- mosolyog rám.
-Szia Scott!- mosolygok vissza rá.- Mi járatban Leeds-ben?
-Megismerkedtem egy gyönyörű lánnyal és vele találkozom 10 perc múlva.- mesél.- Te pedig csoki diétát tartasz? Rád fér a hízás.
-Most biztos fogok.- morgok.
-Mi a baj már megint?- kérdez.- Az a fiú megint? Akarod, hogy helyre tegyem?
-Nem Jake-el megvagyunk.- mondom és egy könnycsepp folyik végig arcomon.- Túlságosan is. Terhes lettem!
-Gratulálok.- hangos zokogásban törtem ki.- Akkor nem gratulálok. Na gyere ide Zoella!
Szorosan hozzábújok majd pár perc múlva indulni készülök.
-Sok sikert a randihoz.- mondom neki.- Viszlát Scott.
-Vigyázzatok magatokra Zoella.- szól utánam.- Még találkozunk.
Kisétáltam a szakadó esőben. Már csak a telefonom volt a zsebemben semmi több. Csurom vizesen értem haza. Gyorsan magamra kaptam pár ruhát és már esernyő alatt indultam az órára. Egész idő alatt úgy éreztem mintha engem figyelnének. A hasam előtt tartottam könyveimet amikor átmentem az egyik teremből a másikba. Mintha mindenki hasamat nézte volna és összesúgtak volna a hátam mögött. Finn érintette meg a vállamat amire összerezzentem.
-Szia Zoe készen állsz a matekra?
Csak szomorúan bámulok rá és erősen megölelem.
-Minden rendben?- kérdez.
Elmesélem a legjobb barátomnak, hogy mégis mi nyomasztja lelkemet.
-Hát hűű.- mondta és homlokát vakarja.- Nem tudok mit mondani ez igazán csak rátok tartozik.
-Félek Finn. Mi lesz ha egyedül maradok, mert biztos, hogy nem vetetem el és nem is adom örökbe. Ő az én gyerekem és szeretni fogom.
Ezt az optimista hozzáállást az esőben sétálva szereztem. Terhesként hamarabb észreveszed a hozzád hasonló nőket és az ő boldogságuk téged is megfertőz. Végül is anya leszek. Vannak aki minden áron ezt szeretnék mégsem lehet nekik! Megfogadtam Finn tanácsát és még abban a szünetben hazamentem. Nem találtam otthon Jake-et ezért kicsit felmentem az internetre és elkezdtem a témában kutatni. Vacsorát főztem és meg is terítettem, közben pedig 100-szor lepörgettem a fejemben, hogy mégis hogyan kéne elmondani neki.
-Megjöttem.- csapta be maga után az ajtót Jake.
Tornacipőét lerúgta magáról és becsoszog zoknijában a konyhába. Egy puszit nyom homlokomra és leül velem szembe. Miután megettük a vacsorát és el is mosogattunk közösen eltelepedtünk a kanapéra és filmet kezdtünk nézni.
-És mit mondott az orvos?- kérdez egyszer csak Jake.
-Ami azt illeti...- idegesen felpattanok és a tévé előtt kezdek fel alá járkálni. Jake szemével követ és egy kis idő után mintha megszédült volna.
-Az orvos az mondta, hogy minden bizonnyal...- kezdtem bele majd nagyot sóhajtottam és mint aki most készül letépni a ragtapaszt összeszorítottam szemeimet és kimondtam.- terhes vagyok Jake, tőled!
Összeszorított szemeimet félve nyitottam ki. Jake lefehéredve ült a kanapén. Mint egy zombi kiment a konyhába és egy üveg whisky-vel tért vissza. Nagyokat kortyolva ivott belőle. Odaléptem mellé és kivettem kezéből az üveget és leraktam a dohányzóasztalra.
-Nem mondasz semmit?
-Zoella ez...ez a legcsodálatosabb dolog, ami velem történhet.- mondja és szorosan magához húz.- Ennyire boldog még nem voltam. Ez csodálatos!
Boldog voltam, hogy Jake ilyen jól fogadta azt hittem ki fog akadni és őrjöngeni fog, de nem!
-Egy új lakást kell találnunk.- mondja nekem már a hálószobában.
-Ez elég kicsi.- jegyzem meg.- Már hármunknak.
Beugrik az ágyba és én is mellé fekszem. Kezét hasamon pihenteti és arcáról a mosoly levakarhatatlan.
-De félek Jake egy kicsit! Be tudom majd fejezni az egyetemet?- kérdezem.
-Ameddig tudsz addig maradsz tanulni utána meg kipihened magad és visszamész.- mondja.
-De ki fog rá vigyázni amíg tanulok?- kérdezem.- Nincs Londonba senki, aki segíthetne.
-Csak egy szavunkba kerül és a szüleim mindenben segítenek.- mondja.
-De ő a mi gyerekünk. Nekünk kell felnevelni!- mondom neki.
-Baby ez még messze van.- húzza végig ujjait arcomon.- Minden eldől addigra!

#2. Kötet 1. Fejezet

-Hogy hogy itt vagy?- kérdezem pár perc múlva mire fel tudom dolgozni, hogy Jake ül mellettem, Leedsben, az étteremben ahová járni szoktunk és jobb kezét combomon pihenteti.

-Miattad Zoe.- mondja és átkarolva magához húz.- Mert még nincs vége.

-Szeretlek.- tör elő belőlem a szó és nem bánom. Tudja meg!

-Én is. Te vagy a mindenem.- suttogja fülembe.- Az egyetemtől pár háznyira bérlek egy lakást. Nem nagy de szeretném megosztani veled.

-Nem is tudom Jake.- megint kicsit gyorsan haladunk.

-Csak próbáljuk meg!- mondja.- Ha nem tetszik akkor még visszaköltözhetsz az egyetemre. 

-Rendben.- adom be a derekamat.

Kihozzák az ebédünket és beszélgetünk. Jake visszakísér az egyetemre és segít összepakolni. Egy nap alatt ennyi pakolás megviseli az ember szervezetét ezért párszor tartottunk szünetet.

Jack-ék kopogtattak az ajtón.

-Te mit csinálsz Zoe?- kérdez Megan majd meglátja Jake-et is.- És ez meg mit keres itt?

-El kell mondanunk nektek valamit.- kezdtem bele.- Elköltözök.

-És mégis hová?- kérdezett Megan felháborodva. Sejtettem!

-Jake-hez.- mondom boldogan.- Bérel egy lakást pár háznyira. Megpróbáljuk újra együtt. De sokat leszek itt. Csak ruhákat viszek oda meg fontos dolgokat a stúdiót itt hagyom.

-Hivatalosan is meghibbant.- forgatta szemeit Megan.

-Én támogatlak Zoe.- mondja Finn.

-Köszönöm!

Miután barátnőm kitombolta magát majd Jake-et megfenyegette elindulhattunk. Olyan 20 méternyire lehetett tényleg a ház. Rögtön a nappaliba érkeztünk, amiből egy felszerelt konyha és két szoba nyílt. Az emeleten pedig 2 szoba és egy fürdő várt. Újabb pakolás után bementünk a konyhába, mert eljött a vacsora ideje.

-Remélem most már tudod, hogy mennyire szeretlek.- mondja.- Még nem főztem senkinek.
-Elnézve a romokat amit magad után hagytál megértem.- mondom nevetve.
Az asztal csodálatosan volt megterítve középen egy gyertyával. Jake még a salátám utolsó simításait végezte kötényében majd leült velem szemben.
-Tetszik a kötényed.- mondom.
-Ami a ruha alatt van az jobb.- jegyzi meg én pedig elpirulok.- Remélem ízlik. Soha sem csináltam még salátát.

-A salátát nem lehet elrontani.- mondom.
Hát naiv voltam. A vacsora pocsék lett de tudom, hogy mennyit bajlódott vele ezért leküzdöttem a torkomon. Valami ócska film megy a tévében de nem tudok odafigyelni mert tekintetem Jake-ét keresi és szükségem is van rá. 

Viccelődik, hülyéskedik és ezt egyszerre. Az egész nyár alatt nem nevettem annyit, mint ebben a pár órában.
-És mit csináltál nyáron?- kérdezem.
-Végigturnéztam, egyre nagyobb színpad és közönség.- mesél.- Jó volt csak te hiányoztál.
-Akkor mért nem hívtál?
-Mert nem lett volna rád időm. Csak aludni volt pár órám utána fotózás, interjú, stúdió és fellépés. Majd folytatódott. És te mit csináltál?
-Júniusban a Disneylandben dolgoztam és megszereztem a jogsit is. Júliusban Kelet-Afrikában önkénteskedtem az Augusztust pedig Megan-nal, Finn-el és Jack-al végigbuliztuk.
-Meg sem érdemlek egy ilyen lányt.- mondja és magához húz.
Egy ideig összebújva nézzük a tévét majd elrámolunk. Eltüntetem a vacsora maradványait és fáradtan rogyok le a székre.
-Jövőhéten kezdődik az egyetem. Te mit csinálsz itthon egyedül?
-Tetszik, hogy otthonnak nevezte.- mondja és rám kacsint.- Jönnek a srácok és stúdiózunk és meglátjuk, hogy lesz-e európai turné.
-Akkor nem fogsz unatkozni.- jegyzem meg. - Ennek örülök.
-Én meg annak, hogy van egy francia ágyam amit fel kell avatni.- mondja.- És van is kivel!
Nevetek és hagyom, hogy felkapjon és elvigyen egészen az ágyig.
-Hűha ezt még nem is láttam.- mondom.
A falra négy kép volt felmatricáztatva. Mind a négy rólunk még a turné alatt készült.
-Jól néztél ki szőkén.- mondja majd hátulról átölel.- De te mindenhogy jól nézel ki.
Szembe fordulok vele és vadul csókolózni kezdünk. Hiányzott nekem érintése, szava és csókjai. Hanyatt fekszem az ágyon és magammal rántom. Felém nehezedik és szemeimbe néz. Lehúzom pólóját és kezeimmel bejárom tökéletes testét. Nyakamat csókolgatja és erősen magához ölel.
-Szeretlek Zoe!

Előzetes

A Leeds-i reptéren várakozok barátaimra, akik már egy héttel ezelőtt iderepültek. Megcsörgetem Finn telefonját, aki rögtön le is nyomja, mert már itt vannak valahol. Izgatottan húzom kifelé a bőröndjeimet amikor valaki a hátam mögé lép és befogja szememet.
-Ki vagy?- kérdezem, de mivel nem válaszol találgatok.- Finn?
-Honnan jöttél rá?- kérdezett és levette kezeit szememről.
-Jó megérzés. - mondom.- Na de ne csak állj ott ölelj meg!
Boldogan szorongatom meg legjobb barátomat mire oda érnek Megan-ék is.
-Le cseréltél te ribi?- kérdez Megan.
-Olyat sehol sem találnék, mint te!- mondom és őt majd Jack-et is megölelem.
Izgatottan léptem be, már egyedül kollégiumi szobámba. Előtörtek az emlékek a tavalyi évről, amikor még egyedül voltam. Kipakoltam a gépemet és elkezdtem bekötni amikor kopogtak.
-Szia Finn Harris.- ismétli magát, mint azon az első napon.- Te pedig Zoe Sugg?
-Igen!- bólintottam nevetve.
-Segíthetek?- kérdez.
-Megköszönném.- mondom.
Finn beköti a monitort, míg én a kis szekrényekbe próbálom beletömni a rakatnyi ruhámat. Miután végeztünk és Finn átment saját szobájába vettem egy hideg zuhanyt és kipakoltam a könyveimet majd hasra vágtam magamat az ágyon és olvasni kezdtem, mert még volt egy kis szabadidőm. A képek visszakerültek falamra, még Jake-é is. A reptéri csókunk után nem találkoztunk és ahogy sejtem ebben az életben már nem is fogunk. Így belegondolva meg is szakad a szívem. Ebédelni a Jake-el közös törzshelyünkre mentem egyedül.
-Szia Mia a szokásosat ha kérhetem.- mondom.- A helyemen várlak.
-Jó látni Zoe.- mosolyog rám Mia, a kedves pincérnő, aki mindig kiszolgál.- Hozom is!
A hátsó boxhoz léptem ahol már ült egy férfi. Szürke pulóverének kapucnija szeméig be volt húzva.
-Bocsánat de a helyemen ül!- mondom neki.
-Én úgy emlékszem, hogy ez a MI helyünk volt!
Nem hiszek a szememnek mikor Jake feláll és minden kérdés nélkül megcsókolt. Tiltakozni sincs időm -nem mintha tiltakozni akarnék- átvetem nyaka körül kezemet, már ösztönösen és átadom magamat a csók varázsának amire, már oly' rég vártam.

#Hírek

Sziasztok. Ahogy láthattátok a #15. fejezettel véget ért az első kötet (nem évad, mert az olyan elterjedt!) és következik a második! Remélem annyira izgatottak vagytok akárcsak én! 

Amennyiben kérdésetek van szíves-örömest válaszolok!

A második kötetről csak annyi, hogy:

Még több váratlan fordulat,

Még több érzelem,

Még több Zoe, Jake, Megan, Finn, Jack és Amanda (?) ! ;)

Remélem velem maradtok nemsokára mindenre fény derül!!:)

Más.
Ha vannak itt Jake Miller rajongók és szívesen örülnek velem akkor megosztom veletek, hogy mégis mi történt tegnap 22:22-kor velem! (nem vicc tényleg ekkor!)

JAKE MILLER VISSZAKÖVETETT TWITTEREN!:DD

*sikítás*

Oké nem tagadom, hogy nem vagyok normális, de akkor is. Nagyon örülök! 

De befejezem a locsogást. 

See you later baby,

Dreamy Girl~

#15. Fejezet

Az utolsó napomon az egyetemen és korán keltem. Finn, Jack és Megan már vissza repültek Londonba én is indulok ma este. De még van elintéznivalóm. 16 lánynak készítem el a sminkjét a mai diplomaosztóra. Pár font plusz pénz jól is jön a nyárra.


-Következő.- szóltam ki egy külön nekem fenntartott teremből ahol nyugodtan sminkelhettem.
-Helló Zoe. Én lennék az utolsó.
Egyik új barátnőm lépett be az ajtón,akit csak pár hete ismertem meg. Louise gyorsan belopta magát szívembe. Teljesen olyan a személyisége, mint én. Eltekintve a korkülönbségtől, a pár plusz kilótól és teljesen ugyan azok vagyunk! Pár videómban szerepelt is, mint vendég.
-Valami gyönyörűt ha kérhetem.
-Én csak olyat tudok.- nevetek.
Felteszem az alapozót és már a bal szemét festem mikor beszélgetni támad kedve.
-És maradsz az ünnepélyen?
-Szerintem igen.
-És miért? Vagy inkább kiért?
-Jake, az exem miatt.- vallok színt.- A barátságunk sokat jelent.
-Szerintem több ez mint barátság.- mondta.
-Lehet igazad van.- mondom.
Befejeztem a sminket, elfogadtam az érte adott pénzt és elkezdtem összecsomagolni. Az ajtó nyitódását hallottam és odanézés nélkül rávágtam:
-Több embert, már nem fogadok.
-Még engem sem?
Az ismerős hangra mosolyogva néztem fel. Kék talárban fején a hozzáillő bojtos sapkában lazán az ajtókeretnek támaszkodott. Kiegyenesedtem és sminktáskámat húzva elindultam felé. Hosszasan megöleltem majd indulni készültem.
-Maradsz a diplomaosztóra?- kérdez Jake.
-Nem tudom.- mondom.- Még be kell pakolnom és a gép nemsokára indul.
-Értem.
Tudom, hogy nem szép dolog hazudni, de meg akarom lepni. Utoljára még egy szomorú pillantással hátra néztem majd eltűntem a folyosón. Nem ilyen utolsó előtti búcsúra számítottam de Jake-től mit várjak? Vagy kimutatja az összes érzelmét vagy olyan mint egy szikla. Összepakoltam a holmijaimat és kiköltöztem a szobámból. A bőröndöket az értékmegőrzőben hagytam és kimentem az egyetem focipályájára ahol már javában zajlott az ünnepség. Örökkévalóságnak tűnt mire kimondták Jake nevét. Állva tapsoltam de nem hinném, hogy meglátott mivel az utolsó sorban találtam már csak helyet. Az óriási tömegben ami az utolsó tanuló levonulása után kialakult magával söpört. Mindenhol Jake-et kerestem de lehetetlennek tűnt.
-Bocsánat.- mondtam egy végzősnek akinek éppen háttal nekimentem.
-Megbocsátok.- mondta Jake, aki az áldozatom volt.- Hát mégis eljöttél.
-Ki nem hagytam volna.
-Nem megyünk valami nyugisabb helye?- kérdez.
Csak bólintok és ő megragadja a kezemet és magával húz, át a tömegen. Egy idilli takarító raktárban találunk nyugalmat.
-Nem így terveztem el az utolsó évemet az egyetemen.- mondja Jake kis hallgatás után.
-Akkor hogy?
-Azt hittem már lesz valakim, ami meg is valósult csak elrontottam.- mondja édes mosollyal. -És jobb leszek már a zenében is. De nem jött össze.
-Minden eljön a maga idejében.- mondom és végig húzom izmos karján kezemet.
-Legyen úgy ahogy mondod.
Átvetem kezeimet vállán és tarkóján összekulcsolom. Jól beszívom ismerős illatát és fájó szívvel elengedem.
-20 perc múlva indul a gépem és még taxit kell fognom.- mondom.
-Majd én kiviszlek.
Levittem a bőröndjeimet a parkolóban ahol már Jake várt zöld nyitott tetős sportkocsijában. Bepakolta a csomagtartóba a táskákat és elindultunk. Az út csöndesen telt talán jobb is volt, mint beszélgetni. Feladtam a csomagjaimat és egy utolsó búcsút készültem venni Jake-től.
-Még találkozunk?- kérdezem.
-Nagyon remélem.-mondja.
-Én is.- mosolygok rá.- Vigyázz magadra és sok sikert az élethez.
-Ugyan ezt kívánom.- nevet és derekamat átkarolva magához húz és megölel.- Találj olyat amilyen én nem lehettem.
Szememet könnyek égették és ki akartam mondani de nem jöttek hangok ki torkomból. Lassan távolodtunk el egymástól szemeimmel arcának vonásait figyeltem. Majd visszadőltem és ajkainkat összetapasztottam. Lassan csókoltam, amit ő nem bánt. Erősen fogta derekamat és nem akart elengedni. Mikor bemondták, hogy a Londonba tartó gép indulni készül eltávolodtam tőle.
-Itt nincs vége.- mondom neki.- Még találkozunk.
-Persze, hogy fogunk.- mosolyog rám.
Egy utolsó csókot váltunk és én szaladni kezdek a terminál felé.
Még hallom ahogy utánam kiállt:
-Szeretlek Zoe! Te vagy a mindenem!

#14. Fejezet

 Nyugodtan ültem az ágyon amíg bátyám le nem rántotta magáról a takarót és ezzel meg nem ijesztett.
-Akkor elmegyünk valahova?
-Chris szállj már le rólam. Be kell fejeznem ezt a videót.
3 hónapja táborozik nálam már bátyám és nem úgy tűnik, hogy hamarosan visszarepül Amerikába. Egy hotel szobát bérelünk ketten, mert az egyetemen egyedül alig férek el nem, hogy vele.
-A rajongóid megvárnak.- mondja és átkarolja majd erősen megölel. Mikor szakítottunk Jake-el még azon a héten hazarepül Chris, hogy vigyázzon rám. Hazudnék ha azt mondanám, hogy jobb lenne ha nem lenne itt de szükségem van rá. Megmutattam neki a YouTube csatornámat és szégyen helyett arcán büszkeség látszott. Márciusban eljött velem Floridába a PlayList találkozóra is. Csodálatos emberekkel találkoztam és annak is örültem, hogy barátaim is velem tartottak. Elterelték figyelmemet az összetört szívemről és boldoggá tettek. Sajnos csak egy hetet töltöttünk Floridába és annak ellenére, hogy szakítottunk Jake-el meglátogattam családját. Örömmel fogadtak és szomorúan hallgatták, hogy szétmentem fiukkal. Elmesélték, hogy karácsony óta nem hallottak róla csak amiket a hírekben mondanak róla, hogy turnézik még mindig. Visszaemlékezésemet Megan zavarta meg. Vagyis Megan csengőhangja.
-Helló!- köszöntem bele a telefonba.
-Ugye nem terveztél estére semmit, mert bulizni megyünk!
-Hát most már lett programom.- mondom.- 11-re legyetek itt.
-Vagy most is beengedhetsz.- mondta.
Chris-t küldtem ajtót nyitni. Finn lépett be először az ajtón. Utána barátnője Jo, majd az elválaszthatatlan szerelmespárunk Jack és Meg.
-Öltözz és megyünk.- adta az utasítást Jack.
Engedelmesen kimegyek a fürdőszobába és magamra rángatok egy gyönyörű ruhát amivel Megan próbált felvidítani és eltüntetni szívfájdalmamat. Magamra kentem egy halvány sminket és belenéztem a tükörbe. Hajam tökéletes kontyban volt fejemen, már eredeti színében. Kivéve az ombre festésemet, mert az a védjegyem. Egy apró mosolyt próbáltam arcomra erőltetni. Lesütöttem szememet és újra próbáltam mire felnéztem megállt a lélegzetem. Jake állt mellettem és a tükörbe bámult ahogy én is. Oldalra fordultam de már el is tűnt. Megráztam a fejemet és rátenyereltem a márványlapra.
-Csak képzelődsz Zoe!- mondom magamnak. Miután eltűnik arcomról a fehérség és visszanyerem rendes színemet kimegyek a hálóba ahol már csak rám várnak. Fogtunk két taxit -mert egyben nem férünk el- és Londonba indultunk ma bulizni. Chris kedvenc helyére mentünk, ahol számítottunk sok ismerős arcra. Nem tagadtam meg magamtól az alkoholt, sőt...
-Meghívhatom egy italra?- kérdezte a mellettem ülő férfi.
Már el akartam küldeni egy melegebb éghajlatra amikor 1. eszembe jutott, hogy nincsen barátom, 2. nagyon ismerős volt nekem.
-Scott?- kérdeztem bizonytalanul aztán eszembe jutott vezeték neve is.- Scott Colwer?
-Személyesen!- mondta.- Benned kit tisztelhetek?
-Már meg sem ismersz?- nevettem fel.- Zoella vagyok.
Jóképű és izmos új de egyben régi barátom nyakamba ugrott és szorosan magához ölelt. Scott nagyon jó barátom volt tizenkettedikig de aztán megszűnt a kapcsolat. Az érettségi után elköltöztek és nem hallottam felőle semmit.
-Jó látni.- mondja.- Még mindig ugyan olyan gyönyörű vagy.
-Köszönöm.- mondom és bókjától kicsit elpirulok.
Újra meghív egy italra amit elfogadok és beszélgetni kezdünk amit - mivel jó pár italt ledöntöttem nem éreztem az idő múlását - barátaim megszakítottak.
-Ki a partnered Zoe?- kérdezte Finn és rendelt mindenkinek egy újabb kört.
-Scott?- kérdezte ugyan olyan bizonytalanul bátyám mint nemrég én is.
-Ahogy mondom.- vágom rá.- Scott ők a barátaim. Megan-ra emlékezhetsz és Chris-re is. Ő pedig a csodás Jo és az ikrek Jack és Finn. Beszélgetésbe kezdtek de nem figyeltem rájuk csak a tömeget bámultam. A bárpult másik végében lévő párt néztem és egy percre mintha Jake-et és magamat látnám.
-Minden rendben?- kérdezi Scott.
Körbenézek de a többiek már eltűntek. Kérdőn barátom felé pillantok.
-Hazaindultak. De majd én hazaviszlek.- mondja.- Na de mi a baj Zoe?
-Hogy mi a baj?- kérdezem inkább magamtól. Lehúzom az italomat és belekezdek a mondandómba.- Az első szerelmemmel szakítottunk és ez kurvára fáj nem tudom titkolni. A zenéjét választotta helyettem akár csak a tudod ki! Csak fel akarom hívni és elmondani, hogy hiányzik, hogy szükségem van rá és, hogy szeretem. De van bennem még egy kicsi tartás és végül is én dobtam először..
Csak megértően bólogatott mert nem tudott mást tenni.
-Mindenhol az ő arcát látom de már tudom, hogy csak az elmém akar átverni. Már nincs mellettem, elhagyott végleg!
-Csak annyit tudok mondani, hogy két saroknyira parkolok.- döbbenten nézem rá, hogy mégis mit akar.- Hazaviszlek.
Erős fejfájással keltem. Frissen főzött kávé illata terjengett a hotelszobában. Chris piszkálta a vízforralót.
-Lehetne egy kicsit halkabban.- húztam fejemre a takarót.- Szétmegy a fejem.

-Aki éjjel aktív nappal is az legyen.- mondja.- Nemsokára indulnom kell.
Gyorsan rántom le fejemről a takarót és bátyámra nézek.
-Mégis hová?
-A főnököm nem ad több szabadságot.- mondja.- Vissza kell mennem L.A-be.
-Muszáj?
Csak bólint és egy lopott pillantást vett csomagjaira amik már katonás sorrendbe az ajtó előtt várják.

-Visszaviszlek a kollégiumba és utána indulnom is kell.
Gyors pakolásba kezdtem és a kávé amit megittam segített, hogy ébren maradjak. Finn várt rám az egyetem előtt. Egy nagy öleléssel búcsúztam Chris-től és újra elfoglaltam a szobámat. Megan váltotta Finn-t és segített kipakolni.
-Tudnod kell valamiről.- szólal meg kis hallgatás után.- Jake visszajött.
A kávés bögre megállt ajkaim előtt pár centire és csak előre bámultam. Erőltetetten letettem az asztalomra és az ágyam feletti falra bámultam. Jake mosolygós arca nézett vissza rám. Hideg futkosott a hátamon.
-Nyugi nem engedem a közeledbe.- ölelt át barátnőm de én még mindig nem tudtam válaszolni.
Magam sem tudom, hogy akarom-e a közelemben de a szívem egyértelműen mást akart, mint barátaim.
-Ha találkozni akar hát legyen.- mondom.
Megan csak bólintott és nagyon hálás vagyok neki amiért nem mondta ki azokat a szavakat amikre most gondol. Hasam korgással jelezte, hogy rég vittem magamba valamit ami nem folyékony. Egyedül indultam a menzára. Megan és Jack étterembe indultak ünnepelni a 5. hónapfordulójukat, Finn pedig eltűnt.
-Zoella!- szól valaki.- Gyere ülj hozzám.
Mosolygós barátomat láttam meg egyedül ülni. A tálcámra pakoltam valami ehetőt és fizetés után leültem Caspar mellé.
-Milyen volt Amerika?- kérdez.- Eddig maradtatok, mert úgy tudtam, hogy januárban már visszajöttök.
-Én januárban vissza is jöttem, de inkább beszéljünk másról.- mondom és éppen terelném a témát amikor valaki helyet foglal balomon.
-Mesés volt.- mondja Jake.- Zoella a barátnőm lett. De én egy barom voltam és hülyeséget követtem el.
-Úgy érzem, hogy felesleges vagyok ebben a beszélgetésbe.- mondja Caspar és távozni készül.
-Ne hagy itt egyedül vele.- szólok utána de már nem hall.- Francba.
Jake felé fordulok és alaposan végignézek rajta. Nem sokat változott, talán eltűnt az eddigi ragyogás barna szemeiből. Átvette valami más talán félelem vagy megbánás?
-Sajnálom Zoe egy marha voltam. Olyat tettem amit megbántam. Fiatal vagyok még a szerelemhez és a zenémre akartam koncentrálni de amikor egyedül maradtam eltűnt veled a világom is. Szükségem van rád, mert szeretlek. Nem voltam még életemben olyan magányos mikor egyedül keltem az első éjszakán a hotelben. Nem akarok többet egy napot sem a szerelmed nélkül élni!
Furán néztem rá. Felemeltem a hamburgerem és egy hatalmasat haraptam bele. Jake idegesen dobolt ujjaival.
-Nem mondasz semmit Zoe?
-Jake azon az estén nem a szerelmet vesztettem el hanem a bizalmat feléd.- mondom.- Most ígérsz mindent de mi lesz pár nap múlva? Megkéred a kezemet de nem jössz el az esküvőre, mert Drake-el turnéra indulsz?
Nem válaszolt csak a tányérján lévő hamburgert bámulta. Mintha itt sem lenne folytattam az evést pedig a hányinger kerülgetett az idegtől. Életem legnehezebb döntését hoztam meg és nem tudom, hogy helyesen.
-És barátokként?- kérdezi Jake.- Barátokként folytathatjuk?
-Jake...
-Ne mondj semmit.- mondja.- Csak agy egy esélyt had bizonyítsak. Bízhatsz bennem Zoella.
Csak óvatosan bólintottam és szemében szikra gyúlt. Talán lát egy apró reményt?

#13. Fejezet

#Tizennyolcadik nap

Az utolsó hét előtt állunk a majd egy hónapos turnéból. Igaz kimaradunk pár napból de az első napok úgysem fontosak az egyetemen. Las Vegasba lép fel ma Jake aminek a következménye még nagyobb káosz a háttérben. 

De ez a Miller High Life!

Amíg Jake a színpadon szórakoztatja rajongóit addig én az öltözőjében kicsit összevágom és megszerkesztem az eddigi felvételeket. Végig nézem az eddig készített képeket és mint egy idióta nevetek. Megan lép be az öltöző ajtaján szorosan nyomában Jack.

-Szerintem mi nem megyünk ma az after party-ra.- mondja.

-Minden rendben?- kérdezem.

-Persze csak lemegyünk egy kicsit pókerezni!- mondja.

-Nyerj helyettem is!- mondom.

-Én nem érhetek a nyomodba.

Elköszönnek és el is mennek le a szálloda szerencsejáték termébe. Jake is bejön izzadtan és kimerülten. Hátulról megölel én pedig próbálok kibújni karjai közül. Lezuhan a kanapéra és egy egész üveg vizet felhajt.

-Jó voltál.- mondom.

-Nem is láttál!

-Kint álltam vagy fél órát csak utána megszédültem!- mondom.

-Most már jól vagy?- kérdez.

Bólintok és lecsapom a laptopom tetejét és mellé ülök.

-Van kedved egy kicsit bulizni?- kérdez és fejét vállamra dönti.

-Amennyiben letusolsz lesz!- mondom neki és felhúzom az ülésből.

Jake-et szmokingban és nyakkendőben látni egy felejthetetlen pillanat. Akár csak a gimis bálok a filmekben. Soha nem voltam még bálon, a gimiben nem hívtak el az egyetemben pedig csak Tavaszi Keringő van ami még odébb van. Sokáig kutattam a bőröndömben, hogy mégis mit vegyek fel mire kezembe akadt egy rövid ruha ami megfelelt az alkalomnak. Átmentem Finn szobájába és ott készülődtem. Kísérő híján legjobb barátom szobájában tölti az estét amit igazából nem is bánt, mert így tud beszélgetni barátnőjével. Kész sminkel és frizurában léptem ki Jake és Finn elé. Jake ledermedve bámult Finn pedig megpörgetett és szoknyám felfedte combomat. 

-Gyönyörű vagy.- szólalt meg végre Jake.

-Érezzétek jól magatokat.- lökdösött kifelé Finn majd becsapta mögöttünk az ajtót.

Belekaroltam Jake karjába és lementünk a lifttel az ebédlőbe onnan pedig ki a januári hidegbe, ahol a bál féleséget tartották. A tánc parkettnek kinevezett beton placcon párok ringatóztak egy lassú számra és én is húzni kezdtem magammal barátomat. Kezét derekam köré fonta én pedig vállára fektettem államat és szorosan hozzábújtam. A zenére ringatóztunk hosszú perceken át majd tekintettemmel az övét kerestem. Ahogy belenéztem gyönyörű szemeibe kísértést érzetem és megcsókoltam. Lassan és hosszasan.
Ed hangjára váltunk szét.
-Bocsánat ha megzavartam valamit de az a fazon veled akar beszélni Jake. - mondja.- Egy nagykutya a zene iparban.
Jake csak bólintott és se szó, se beszéd faképnél hagyott. Egy puncsos tálnál vártam rá már vagy fél órája mikor megérkezett Jack és Megan.
-Mit csinálsz itt egyedül?- kérdezett Jack.
-A barátom lecserélt egy lemezszerződésre!
Megan rosszallóan méregette Jake-et majd visszafordult hozzám.
-Menny fel. Fürödj meg és menj át Finn-hez. Biztos szívesen fogad.- adta az utasításokat.
-De Jake....- kezdtem de nem engedte befejezni.
-Majd én elintézem!
Még mielőtt elindultam volna Jack fülébe súgtam, hogy vigyázzon rá, mert ilyenkor megőrül. Megan utasításait követtem és hajnali háromkor már Finn ágyának jobb felét birtokoltam.
-Ha Jake jön és meg akar ölni téged löklek elé!- mondta a bátor férfi a szobában.
-Én szerintem nem is fog jönni.
Ekkor végszóra kivágódott az ajtó. Vagyis pontosítok az ajtó a földre zuhant és behorpadt ahol Jake pár másodperccel berúgta.
-Mért kopogna ha be is törheti az ajtót!- csattantam fel és ráálltam az ajtó maradványaira.- Jake elment az eszed? Tudod kopogni is lehet ahogy a normális emberek teszik!
-Te beszélsz normális emberekről.- bökött felém ujjával.- Csak úgy egy szó nélkül kicuccolsz a szobánkból és annyit sem mondasz, hogy Hello!
-Hogy én nem köszöntem? Jake ki hagyott faképnél egy lemezszerződés miatt? Ki az anyámon kívül?
-De te ezt nem érted! Paul egy nagyon jó ajánlatot tett lehetséges egy új lemez és jövő hónapban egy újabb nagyobb turnéra indulhatok!
-Ó szóval többet leszel Anglián kívül?- kérdeztem de tudtam mi a válasz.
-Igen, mert Amerikai show lesz de jöhetsz velem.
-Te is olyan vagy mint a többi zenész!- ordítottam arcába. -De most én mondom, hogy viszlát!
-Ne legyél már ilyen Zoe!- nézett rám és megfogta kezemet.
-És még én vagyok a hibás!- erőből kirántottam kezemet és kifelé löktem az ajtón.- Jake tüny el! Legyen a barátnőd a zenéd és hagyjál békén!
-Rendben lehet jobb is lesz!- idegesen ment a fal végén és párszor bele is vert.
-Még, hogy én vagyok a mindened!- szóltam utána. Sírva csúsztam végig az ajtó keretnek dőlve és néztem ahogy eltűnik. Még egy ember akit elvett tőlem a hírnév. Finn segített fel a földről és visszatuszkolt az ágyba. Óvatosan betakart és kicsit arrébb hallottam ahogy felhívja a karbantartókat majd erősítést kér Megan-tól aki nem sokkal később megjelenik.
-Szívem, minden rendben lesz.- simogatja hajamat ahogy mellém ül az ágyon.- Jake egy barom!
-Haza akarok menni.- mondtam hangomat alig ismertem fel. Erőtlen volt és halk.
-Hogyan?- kérdezett vissza Megan. Minden bizonnyal nem hallotta.
-Haza fogok menni!- mondtam most már határozottabban.
-Rendben drága reggel foglalok helyet a következő gépre.- mondta Megan higgadtan és megsimogatta az arcomat.- Addig kicsit pihenj le!
-Nem akarok lepihenni.- mondtam és lerúgtam magamról a takarót.- Most azonnal elmegyek!
-Rendben.- szólalt meg Finn a szoba túloldaláról.- Majd én haza megyek veled.
-Nem kell díszkíséret. Nem vagyok 10 éves.
-Jobb a békesség.- mondja.- Még leordítod egy embernek a fejét aki hasonlít egy kicsit Jake-re.
Megan halkan felnevetett de abba is hagyta mikor erőből bokán rúgtam.
-Akkor megyek és összecsomagolok.- indul Megan
-Nem csak ketten megyünk Zoella-val.- mondta Finn.
-Rendben akkor tartjuk mi itt a frontot.- egyezett bele Megan.
Beledobáltam minden holmimat a bőröndjeimbe és nagy nehezen össze is cipzároztam. Magamra rángattam egy farmert és egy pólót majd belebújtam kabátomba és egyenesen a reptérre indultunk.
-Van két jegy a következő gépre.- mondja Finn mikor visszaér az információs pulttól.
-Remek.- mondtam.- Mikor indul a gép?
-5 perc múlva.
Őrült futásba kezdtünk. Sikerült feladnunk a csomagokat és még a gépre is felértünk. Csodával határos módon elfoglaltuk helyünket és zihálva bújtunk ki kabátjainkból és kötöttük be magunkat. Az egész utat végig aludtam. Csak az ebédre keltem de nem volt benne semmi ehető. A repülős kaják borzalmasak. Az volt a legjobb az alvásban, hogy akkor nem kellett agyalnom a tegnap estén. Csak mikor leszálltunk Londonban és egyedül éreztem magamat. Még Finn a legjobb barátom sem tudott olyan biztonság érzetet adni mint amikor Jake karjai között voltam. Egyedül vártam a terminál közepén miközben Finn a csomagjainkért ment. Embertömegek kavarogtak körülöttem és ebből a több mint egy millió emberből aki itt volt egy sem tudta, hogy hogyan érzek. Egyetlen személy sem érezhette azt amit én. Jake kitépte a szívem másik felét is ahogy anyám tette annyi ideje. De már tudom, hogy lecserélhető vagyok egy lemezszerződésre. Forogni kezdett a világ körülöttem. Hangos nevetést hallottam mindenfelől és szemem előtt a Lemezszerződés szó lebegett. Mindenhol csak ezt a szót láttam. Egy férfi hang ismételte egyfolytában. Sírva rogytam térdre és a könnyimtől áztatott padlót figyeltem.
-Zoe gyere állj fel.- ragadta meg karomat.- Nincs mit bámulni rajta emberek! Haladjanak csak tovább.
Erősen belekaroltam Finn-be és vállába temettem arcomat. Előttünk utat tört a csomaghordóval és végre kiértünk a reptér elé. 10 percet vártunk egy taxira. Belökött a taxiba és becsusszant mellém. Elmondta a taxi sofőrnek az egyetem címét és elindultunk. Könnyes szemeimen át néztem London utcáit. Negyed óra csönd után a frusztrált vezető megszólalt:
-Minden rendben kislány?
-Rendben van csak kicsit fáradt...- válaszolt helyettem Finn.
-Nincsen rendben semmi.- fakadtam ki.- A barátom lecserélt egy albumra ahogy az anyám tette. Azt mondta, hogy soha sem hagy el, hogy a mindene vagyok. Hazudott az a mocskos szemét hazudott nekem. A szemembe mondta és ...és én ennek ellenére is szeretem!
Újra Finn vállán sírtam és magamon éreztem a vezető együtt érző pillantásait. Nem akartam együttérzést, mert senki sem tudja, hogy mit érzek igazán.
Senki!