First Flight Home - novella

Hogy mit szeretek a munkámban? A rendezésben? Ez számomra nem csak egy munka, egyfajta szenvedély, amiért élek, ami éltet. Egy csapathoz tartozni, a saját csapatomhoz és megvalósíthatom a forgatókönyv író álmát. A sorokat, amik egymás után vannak a vászonra tenni és életre kelteni. 
Rengeteg színésszel találkozom és nagyon szoros tud lenni a kapcsolatunk pár hónap alatt, hisz minden nap látjuk egymást és együtt dolgozunk. 
Olyan helyekre látogathatok el, amiről sokan csak álmodnak és független vagyok. De jó érzés azért tudni, hogy Jake-re, a férjemre a föld bármelyik szegletén számíthatok.
Szóval a kérdés egyszerű, szerelmes vagyok a munkámba.
Egyedül érkeztem Floridába, az első 3D-s filmemet forgattam Afrikában és már másfél hónapja nem láttam a családomat. Amanda és Alison Londonból repül az ünnepekre Floridába, míg Jake Hollywoodból jön. 2 órát ültem a várakozóban, mire bemondták, hogy megérkezett a Lax-ből induló gép, rajta férjemmel.
Elővettem a bőröndömből a fogadótábláját, amire szép színes betűkkel írtam rá, hogy: Másfél hónapja várlak már, Mrs. Miller és nem más!
El sem hiszem, hogy végre megérinthetem és átölelhetem. Olyan, mintha évekig nem láttam volna, minden búcsúzás nagyon nehéz, mert szeretem és minden pillanatot vele szeretnék tölteni, de mikor elengedem tudom, hogy még az egész életünk előttünk áll és együtt fogunk megöregedni.
Kijött az első ember majd követték őt százan, fejem felé emeltem a táblát, de megnehezítették a dolgomat a rajongók. Végül csak feltűntek, először Edgar majd nyomában Joey, Kevin, JP és végül Jake.
Eszeveszettül lengettem a táblámat, de elkezdtek autogrammokat osztogatni és fényképezkedni. Joey szúrt ki a tömegből és kiszabadított.
-Jake nézd kit találtam.- mosolyog rá.
Odafordítja a fejét és örülten mosolyog. Eldob mindent kezeiből és készül, hogy elkapjon, mert már felé rohanok. Úgy vetem rá magamat, hogy mindketten a kövön kötünk ki. Nem foglalkozunk ilyen részletekkel csak mohón csókoljuk egymást és próbáljuk olyan közel passzírozni testünket a másikéhoz, hogy egy milliméter hely se maradjon. Miután már elfogyott a levegőnk feltérdeltem és hasán ültem. A nézőközönségünk tátott szájal bámult minket, de már megszoktuk. Mindig ez van, ha valahol megjelenünk. Akár külön külön is.
-Még 20 év után is ennyire szeretem.- kurjantotta Jake.
-Már 20 éve.- csókoltam meg, majd felsegített Kevin a földről és távozni készültek. Mi még 1 órát várunk a Londoni gépre.
Elköszöntünk a fiúktól és leültünk egy kiürült váróterembe. Jake ölébe huppantam és vállába fúrtam fejemet. 38 évesen is még annak a 18 éves lánynak érzem magamat, mint annak idején, mikor először láttam meg. Igaz már két nagykorú gyerekkel és egy egész filmes céggel, de az szerelmünk is változott. Kinőtte ezt a szót már, ez több lett szimpla szerelemnél. Már az életemet is adnám érte és a boldogságáért.
-Gyönyörű vagy!- ujjait végigfuttatja arcomon majd kifésüli a szememből hajamat. -Bárcsak minden percem neked adhatnám.
-Ebben a két hétben csak mi és a család.- mondtam és elővettem a telefonomat. -Kikapcsolom és majd csak Afrikában kapcsolom be újra.
-Én is.- mosolygott.
Kikapcsolt telefonjainkat a táskám mélyére dobtuk és újra elmerültünk a szerelmünkben. A londoni gép leszállása után, összeszedtük a csomagjainkat és vártunk a lányokra. Kézen fogva érkeztek, mindig is meghatott az a fajta szeretet és törődés, amit egymásra fordítottak. Amanda engem, Alisa pedig az apját ölelte meg majd cserélünk. Végre újra együtt volt a Miller család. A lányok is húzták már vaskos bőröndjeiket maguk után és Jake leintett két taxit. Egyikben ők mentek Amandával, a másikban pedig mi ketten Alivel. Mindig is közelebb álltunk egymáshoz, Amanda apás volt. De még ha meg is volt mindenkinek a kedvence soha nem volt kivételezés a családunkban.

-Thomas és Jack hogy vannak?- kérdezem. -Csatlakoznak hozzánk Július 4.-ére? 

-Szerintem igen. 

Már hónapok óta jegyben járnak és sikerült ez elfogadnunk. Azért mégis a mi kis lányunk, és valaki készül, hogy elvegye. Még ha az a valaki, a halott legjobb barátnőm fia, akkor is több száz teszten kell átesnie. Jake szüleinek háza előtt megáll a sofőr és kiveszi a bőröndjeinket. Kifizettem a taxit és férjem kezét megfogva bekopogtunk. Mindig eszembe jut az első alkalom, mikor találkoztam a családjával. Azóta is elfog ez a fajta idegesség, pedig már egy ideje a családjuk tagja vagyok.
-Végre már!- mosolyodig el Mrs. Miller. -Gyere apa, itt vannak végre Jake-ék.
Kijön üdvözölni minket Mr. Miller is és rögtön körberajongják az unokáikat. A lányok mindig imádnak ide jönni, hiszen az egyetlen élő nagyszüleik. Apa már 3 éve meghalt a hatalmas stressz miatt, a könyvkiadóját pedig eladtuk Chris-el.
Jake régi szobájában kaptunk helyet, ahol már egy franciaágy várt minket. Még tavaly nyáron vettük, mert meguntuk, hogy mire reggel felkelünk az egyikünk a földön van. Jake bezárja mögöttünk az ajtót és rám ugrik míg mindketten az ágyon nem kötünk ki.
-Istenem de hiányoztál.- leheli és megcsókol.
Harapdálom alsó ajkát míg ő lágyan csókolgatja ajkaim szélét. Lassan mozog, de tudja mit akar. Elérni, hogy szex nélkül is teljesen kikészüljek.
A mosdóban szedtem össze magamat, mire kimentem az ágyon volt egy gyönyörű ruha, mindenhol rózsaszirmok és egy kis levél.

Életem, délután 4-re érted jövök és elviszlek valahova, ahol emlékeztetlek mennyire szeretlek is!

Boldogan szorítottam magamhoz a csodálatos meglepetését és az órára pillantottam. Egy óra múlva négy. Áthívtam a lányaimat és a segítségüket kértem.

-Mézlista egy fiatal anyuka vagy ugye tudod?- kérdez Amanda. -Meg, hogy lányokat szültél.

-A legszerencsésebb vagyok, igen.- mosolygok rájuk.

Miután a tökéletes cipőt is megtaláltuk, kisminkeltem magamat és miután a lányok is késznek tituláltak lesiettem a lépcsőn.
-Köszönöm Mr. és Mrs. Miller, hogy vigyáznak a lányokra.- mosolygok rájuk.
-Anya, ha feltűnt volna már nem vagyunk gyerekek.- morog Alisa.
-Igen kincsem tudom.- majd becsapom magam mögött az ajtót és megpillantom Jake-et.
Az anyukája jön utánam és megkér, hogy had csináljon rólunk egy képet. Mellé állok és amíg beüzemelik a gépet nem tudom róla levenni szemeimet. Annyira tökéletes ennyi év után is.
-Hercegnő a limuzin előállt.- nyitja ki nekem a sportautó anyósülését. -Szia anyu.
Elhagytuk a házat, majd eszeveszett tempóban mentünk az ismeretlenbe. Tudta, hogy imádom a sebességet.
-Hova viszel?- kérdezem.
-Még két sarok és megtudod.- kacsint rám.
Felbőgette a motorokat, majd megálltunk. A tengerpartra hozott le, kisegít az autóból. Végigmér szemével majd ölébe kap.
-Nem a legmegfelelőbb cipők.- mondja és végigcipel a parton.
-Nem mondtad, hogy hová is jövünk.- karolom át nyakát és hozzábújok. -Sajtó.
Felsóhajtunk mind a ketten, de nem törődünk velük. Egy parthoz közeli kis étterembe jöttünk, a Margaretbe. Vörös szőnyegen megyünk végig az asztalunkhoz, ami a tengertől pár méternyire van csak. Jake kihúzza nekem a széket én pedig helyet foglalok. Csak akkor nyugszom meg igazán, mikor leül velem szembe és lábainkat összekulcsoljuk. Amíg a pincérünket várjuk az új lemezéről beszélgetünk és a filmemről.
-Valamint Dylan O'Bryen is remek színész és barát is...- ecsetelem mikor valaki belevág a szavamba.
-Nem hittem a fülemnek, mikor azt mondták, hogy Jake Miller van az éttermemben.- örül magának a nő, aki minden bizonnyal a tulajdonos.
-Autógrammot, esetleg közös képet?- kérdezem hozzá pedig a legunottabb fejet vághattam, mert a nő grimaszolt egyet.
-Emlékszel még rám?- kérdezi férjemtől. -Én nem tudlak kiverni a fejemből.
-Medison?
-Én lennék az Jake.- duruzsolja. -Válthatnánk pár szót kettesben?
-Ööö...hogyne.- áll fel és bocsánatkérően rám pillant.
Utánuk pillantok és óriási féltékenység önt el. Valamivel arrébb mennek, csak úgy látom őket, hogyha hátradőlök a székben. A lány simogatja Jake karját és mosolyog rá. Egyre közelebb kerül hozzá, már annyira, hogy le is kapja. Kikerekednek a szemeim, ebben a percben csókolózott a férjem valami Medison nevezetű lánnyal?
Óriási hanggal kelek fel a helyemről és magassarkúmban nekiindulok a partnak. Dühös vagyok és most dőlt össze bennem egy világ. Egy szerelem.
Valaki elkapja a vállamat, de kedvem sincsen megfordulni.
-Ugye tudod, hogy ő kezdeményezett?- kérdezi Jake.
Nem válaszolok, mert hatalmas bennem a düh, amit ha most rázúdítanék lehet, hogy a vízbe fojtanám. Ezért csak tovább sétálok.
-Medison a volt barátnőm.- kezdi mesélni, de szavába vágok.
-Nem érdekel, fordulj fel Jake.- vágom fejéhez.
Elkapja a kezemet és megfordít. Szemeimbe néz és két vállamat fogja, hogy ne tudjak elmenekülni. Nem nézek szemébe, inkább a víz habjait fürkészem. Ugyan olyan háborodott a víz, mint ahogyan most érzem magamat és Megan sincsen már itt, hogy kioszthassa velem együtt  Jake-et majd az a kis kurvát.
-Egy évre mentem Leeds-be az egyetemre, úgy hagytam itt Medisont, hogy ő életem szerelme már 6 éve voltunk együtt. Azt mondtam, hogy ezt az évet simán átvészeljük, nem fogok senkit találni. Amikor azon az első reggelen, a te szobádba futottam megváltozott az életem. Találkoztam veled és még aznap szakítottam. Első látásra beléd estem  Zoe!- győzköd. -Szeretlek, az életemnél is jobban.
-Honnan tudjam, hogy egyszer nem fogok tőled egy hasonló telefont kapni?
-Nem tudnod kell, érezned.
-Jelen pillanatban csak dühöt érzek, de azt nagyon.- ordítom az arcába. -Ezek után honnan tudjam hány emberrel csaltál meg?
-SOHA NEM CSALTALAK MEG!- üvölt most már ő is.
-És ha jön valaki?- kérdezem és már sírok. -Valaki, aki fiatalabb, viccesebb, okosabb és szebb mint én? Én azt nem élném túl, ha lecserélnél!
-Szeretlek Zoe, már 20 kibaszott éve!- mondja. -Már levegőt sem tudok venni nélküled!
-Akkor most próbáld meg!- kezébe adom a cipőmet és mezítláb megyek végig a parton. Órák múlva már a járdán sétálok és fogalmam sincsen, hogy hol vagyok.

Egy óriási táblán apró képek. Képek rólunk. Jake-ről és rólam. Hatalmas betűkkel meg odaírva: 

TE VAGY A MINDENEM MÁR TÖBB, MINT HÚSZ ÉVE!

Újra könnybe lábad a szemem és egy járókelő jön oda hozzám és kérdezi meg, hogy minden rendben-e.
-Látja azt a két fiatalt ott?- mutatok a képekre. -Annyira boldogok és szerelmesek. Mégis mi lett velük?
-Az óriási rohanásban elfeledkeztek egymásról.- mondja valaki a hátam mögött.
Jake állt ott, a járókelő pedig már eltűnt valahová. Csak nézek rá, bele a szemeibe, amik annyi év után sem változtak. Még mindig vonzanak és csak meg akarom csókolni, de előttem valaki más dugta nyelvét a szájába, amitől elfog a hányinger.
-Kérlek adj nekem egy kis időt!- mondom.
Elsétálok az első telefonfülkéhez és a táskámba ejtett aprókból felhívom Amandát, hogy jöjjön értem.

-A fater eléggé kitett magáért.- mondja mikor meglátja a plakátot. -Mégis mi történt?
-Megcsókolta valami régi ex barátnőjét a randinkon.- szállok be az autóba. -Ma nem alszom otthon.
-Gondoltam, szóval hozam nekünk pár göncöt.- mutat hátra.
-Te vagy a legjobb.- nyomok egy puszit a homlokára.
Amanda beleszületett a vitáinkba, sok volt és rengetegszer léptünk le együtt pár napra. Hol nincsenek viták? Általában azon vesztünk össze, hogy rengeteg időt töltünk külön a munkánk miatt. Pár évig, míg a lányok nagyon picik voltak otthonról dolgoztam és tudtunk utazgatni Jake-el, de amit újra az álmomat kezdtem élni egyre messzebbre kellett mennem, hosszú időre.
-Most hova?- ülünk az autóban.
-Itt lakik a közelben az egyik barátom, van nálad telefon?
-Persze.- nyomja kezembe az IPhone-ját.
Megcsörgettem jó barátomat, Dylan-t. Vele forgatok és szerencsémre rengeteget mesélt Floridáról és a lakásáról.
-Haló?- szól bele, sztárként elég bátor, hogy mindenkinek felveszi a telefont.
-Hy Dylan itt Zoella Sugg!- szólok bele a telefonba. -Egy szívességet szeretnék kérni...

20 perc múlva egy gyönyörű 3 emeletes és hatalmas kertel rendelkező ház előtt parkolunk le, ahol már vár minket Dylan és barátnője Britt.
-Köszönöm, hogy befogatsz minket.- ölelem meg és hagyom, hogy kicsit felemeljen a földről.
-Amanda Miller.- ráz kezet lányom Brittel majd én is. -Zoella Sugg.
-Mit kerestek itt?- kérdez Dylan.
-Összekaptam a férjemmel.
-Megint.- teszi hozzá Amanda.
Már harmadik napja tanyázunk Dylan-nél és minden tiszteletem az övé, amiért nem rakott ki.
-Mennyire megyek az agyadra?- kérdezem, amikor még hajnali egykor is tévézünk.
-Semmenyire.- mosolyog fáradtan.
-Őszintén!
-Ha szeretnéd.- könyököl rá térdére és a szemembe néz. -Nem mész az agyamra, csak a makacsságod visz a sírba. Írt neked egy számot, annyiszor hívott, hogy a telefonod kiakadt a számlálásba és az sms-ekről ne is beszéljünk. Nem, hogy felvennéd azt a kibaszott telefont, ami ebben a pillanatban csörög, mond csak mire vársz Zoe? Arra, hogy megjelenjen a házam előtt?
Ki sem mondta, valaki eszeveszettül kezdte el kiabálni a nevemet. Az erkélyre kiálltunk és Jake-et láttam, aki éppen a kaput akarta megmászni.
-Várj haver beengedlek.- üvölt oda neki Dylan.
Az erkély elé áll és széttárja a karjait.
-Mit vársz tőlem Zoe?- kérdez. -Nem vagyok már tinédzser, hogy bírjam az őrültségeidet. Mi lenne, ha végre úgy viselkednénk, mint a felnőttek és mondjuk MEGBESZÉLNÉNK?
-Akkor azok nem mi lennénk.
-Igen, talán.- ért egyet. -Zoe már csak 1 hét és újra visszarepülsz Afrikába én pedig megyek megint Hollywoodba, mért nem töltjük együtt ezt a kis időt?
-Gondoltál már valaha is arra, hogy csak egy szavadba kerülne megkérni engem, hogy maradjak veled?- ordítom én is. -Érted eldobnám az álmaimat is Jake. Bárhová követnélek és még ha nem is lehetnék rendező, akkor is a világ legboldogabb nője lennék melletted. De soha egyetlen szóban sem kértél rá! Arra vágyom, hogy légy végre önző és vigyél magaddal. Nem ellenkeznék.
-Nem akarom, hogy félredobd az álmaimat értem. -tiltakozik.
-Te vagy az álmom Jake Miller!
Felnéz rám, ahogyan a hold és a csillagok ragyognak a szemébe megbabonáz. Egyszer csak térdre borul és felfelé emeli a kezét.
-Mond Zoella Miller, lenne kedved velem tartani Hollywoodba és turnézni velem?
-Igen, veled akarok menni.- kiáltom le neki.
-Akkor húzd le azt az önfejű seggedet és gyere végre haza, hogy megdughassalak másfél hónap után!!
Felnevettem és villámgyorsan összepakoltam, összeszedtem Amandát, elköszöntem és megköszöntem mindent. Jake csak úgy száguldott és le sem vette a combomról a kezét, míg a házhoz nem értünk.
-Ha lehet ne hangosan.- morgott Amanda majd bement Alisa-val közös szobájukba.
Becsaptam mögöttünk az ajtót és bereteszeltem. Leoltottam a villanyt és csak a hold fénye világította meg a szobát. Jake keze a derekamra vándorolt és erősen magához húzott. Éreztem, hogy mennyire kíván.
-Hiányoztál. annyira, hogy beleőrültem.- suttogja. -Csak téged akarlak csókolni, csak te kellesz. Veled akarok csak lenni. Csak benned.
Felkuncogtam és hagytam had folytassa.
-Szeretlek.
Megcsókoltam és csak a dohány keserű izét éreztem a száján. Más nő illatát nem.
Annyira érzéki volt és majdnem két hónap után annyira ki voltunk éhezve egymásra, hogy órákig csak szeretkeztünk. Imádom ahogyan felém magasodik és lassan belém hatol miközben a szemembe néz vagy megcsókol. Annyi év után is csak őt kívánom, érte élek. Akár a munkámat, a szenvedélyemet is feladnám érte. Minden percemet vele akarom tölteni, mert szerelmes vagyok belé.
A zuhanykabinban álltam, mikor benyitott és ravaszul elmosolyodott.
-Nem volt belőled elég.- mondja.
-Egész éjjel csak szexeltünk Jake.- nevetek fel. -Mennyi kell még?
-Sok, de egy együtt fürdés csillapítaná pár óráig a vágyaimat.- mondja.
-Ebben az esetben ugorj be.
Minden pillanat amikor magáévá tesz és bennem mozog olyan akár a fellegekben. Olyankor minden békés és vidám. Elfeledkezünk minden problémáról és tinikké válunk. Mintha még mindig a koleszben lennénk.
Egyedül indultam felvenni Jack-et, Finn-t és Thomas-t. Az autóban együtt énekeltem a rádióban és szembe jutott, ahogyan Jake mindig a szemét forgatja és nevet. "Asszony, te nem értesz ehhez"- állapítja meg állandóan. A lányok szerencsére nem tőlem örökölték a hangjukat.
Már a parkolóban vártak rám, én pedig az út közepén behúztam a kéziféket és kiugrottam őket köszönteni. Utoljára Jack került sorra és nem tudtam megállni sírás nélkül.
-Tudom, nekem is nagyon hiányzik.- suttogta a fülembe.
Hagytam, hogy Finn vezessen én pedig a kér Harries közé ültem és percekig csak Thom-ot bámultam és rengetegszer megállapítottam, hogy nagyon hasonlít az anyjára.
Alisa kint várt már ránk, de legfőképp jegyesére. Nyakába ugrott és csak csókolóztak percekig. Mi hárman, mint szülők figyeltük őket, de nem felejtettük milyen volt az ő korukban.
-Ők mégsem fognak olyan kalandokat átélni mint mi.- mondja szomorúan Finn.
-Senki sem éli át már ugyanazt, mint mi.- ért egyet Jack. -Minket a YouTube repített a magasba, ők azt sem tudják mi az már.
-Megöregedtünk srácok.
Az ebéd alatt jó érzés volt ismerős arcokat látni. Ott ültünk az asztal körül és nevettettük egymást. Megan is minden bizonnyal ott mosolygott körülöttünk, csak mi nem láttuk. A délutánt a parton töltöttem a fiúkkal és a régi emlékekről beszélgettünk. Azokról, amiket már nem élhetünk újra, de visszapörgethetjük az emlékezetünkben. Sajnálok mindenkit, aki ezekben nem kapott helyet, de lehet csak számunkra nagy dolgok. Eltörpülnek a világ rohanó dolgai mellett, de nekünk az életünk egyik darabját jelenit. Barátságunk kezdete, ami már életünk végéig megmarad.
Afrikában nem csak azért érzem magányosan magam, mert nincsen mellettem Jake, hanem hiányzik az egész családom. A bátyám, a Harries ikrek és Megan. A legjobb barátnőm, aki már soha nem fog visszajönni, de az emlékezetemben még mindig ott van és a szívemben is.
-Hiányoztok srácok.- szakítom félbe a beszélgetést. -Mit szólnátok, ha mind újra Leeds-be költöznénk? Közel a gyerekekhez és új emlékeket szereznénk?
És ezzel a kérésemmel az eddigi normális életünket sutba vágtam és mind Leeds-be utaztunk az ünnep után. Szomszédok lettünk a bátyámmal, Finn-el és Jack-al valamint a közelünkbe költözött régi jó barátom és munkatársam Scott.
Ahogy a verandán álltam és átintegettem Finn-nek minden visszaállt a rendes kerékvágásba.
-Most már minden rendben van.- mondom Jake-nek. -Megtaláltam a nyugalmat.
-Örülök, hogy segíthettem.- mormolja az ajkaimnak. -Szeretlek Zoe.
-Örökké szeretlek.

Halihó bogárkáim!
Régen jelentkeztem, de újra itt lennék. Hogy vagytok? Milyen volt az idei év?

Valamint, mit gondoltok, olvasnátok tőlem egy kis nyári novellát Jake-ről és Zoe-ról?

SZAVAZZ-SZAVAZZ-SZAVAZZ!! <3  (---->)

Imádás,

Dreamy Girl~

Epilógus

A desszertet tettem be a sütőbe. Lesöpörtem a lisztes kötényemet és az órára pillantottam közben. Egy óra múlva hazajönnek a lányok. Jake jön be a konyhába és csókol arcon. Még 20 év házasság után is megdobogtatja a szívemet.
-Isteni illata van a vacsorának.
Mosolyogva fogadom a bókot, majd felmegyek átöltözni. A lányok már rég betöltötték a 20. életévüket. Amanda most végzett az orvosin, míg Alison tavaly kezdett Leeds-ben. Filmszerkesztő lesz akár csak az anyukája. A legjobb barátnőm halála után született meg Alison. Hogy mennyire sikerült feldolgoznom a történteket? Biztosan nem állíthatom, hogy teljesen de túlléptem és boldogan emlékezem a szép dolgokra. Nashville-be költöztünk, hogy közelebb legyek Megan családjához, akik már az én családom is. De senki nem szűnt meg szeretni őt.
Megszólalt a csöngő és izgatottan rohantam le. Amanda és Alison állt az ajtóban két férfi kíséretében. Harry és Tom a lányok jegyesei. Harry és Amanda az egyetem alatt ismerték meg egymást. A harmadik szemeszterben Harry megkérte a lányunk kezét. Alison és Tom pedig együtt nőttek fel. Tom a legjobb barátnőm fia. Tomas Harries. Megan arra kért találjak a fiának egy feleséget, akit én is szívesen látnék mellette. Hát álltam volna Tom útjába, amikor tinédzserként udvarolni kezdett Alison-nak? Öregszem, de hülye azért nem vagyok!
-Lányok!- mosolygok és megölelem őket.
-Sziasztok.
Mindig jó testvérek voltak. Sőt, mi több legjobb barátnők. Együtt mentek Londonba egyetemre, bár a második szemeszterbe Amanda sikeresen átiratkozott a Harvardra. Orvos lett belőle, mi pedig büszke szülők!

-Virágot a házigazdánknak. -nyújt felém egy csokrot Harry.

-És egy finom bort a büszke apának! -mondja Tom és kezet ráz a férjemmel.

-Milyen volt az út Tom? -kérdezi Jake.

-Még mindig ugyan olyan hosszú az út Amerika és Anglia között, mint az önök idejében.

Mindketten felnevetünk Jake-el, úgy beszél rólunk, mintha 80 évesek múltunk volna! Pedig még csak a 40 határát súroljuk. Ebből a felét együtt éltük meg.

-Gyertek és foglaljatok helyet nemsokára jön Chris bácsikátok is.- mondom boldogan.
Több hónapja nem láttam bátyámat. Ők lent maradtak Los Angeles-ben. A lányuk Hannah énekesnő lett és szeretnének a közelében maradni. Finn és Jack visszaköltöztek Angliába. Jack nehezen tudott túllépni a felesége halálán, de ez érthető. Azóta kettesben van fiával Tom-al és Alison sokszor néz be hozzá.
A csengő térít vissza a jelenbe. Egy másodperc alatt megtettem az utat az ajtóig és majdnem kiszedtem tokostul. Előttem állt szeretett bátyám, akit már hónapok óta nem láttam. Még mindig ugyan olyan jól néz ki 40-es éveiben, mint 20 évesként. Nyakába ugrom, akár egy tinilány és egy puszit nyomok arcára. Percekig csak egymást átölelve állunk, majd elengedem és beljebb megyünk. 

-Heló srácok.- köszön.
Bőröndjét a nappaliba teszi majd leül az étkezőasztalhoz. Kezet rázott Jake-el majd a két fiúval és a lányokat puszival köszöntötte. Az előételt ettük, mikor Harry megszólalt:
-Hogyan sikerült Jake? Min alapszik a házasságotok szilárdsága?

Egymásra mosolygunk közben Jake megszorítja kicsit a térdemet. Soha nem gondolkoztam még ezen a kérdésen. Úgy vélem, hogy minket egymásnak teremtett az ég is. Jake nélkül már levegőt sem tudnék venni.
-Egyszerű.- vágja rá Jake. -Szeresd az életednél is jobban és ne tégy akkora ballépést, mint én. Ne hagyd el, mert nem biztos, hogy megbocsájt.
-Bízd rá akár az életed is.- mondom. -Mert ha a bizalom nincsen meg, akkor nem érdemes belekezdeni.
-Legyetek legjobb barátok ne csak csupán szeretők. 

-És a legfontosabb. -mondom.- A szerelem.
Jake átkarolja derekamat, míg én közel hajolok hozzá és két gyors csókot váltunk. Chris krákog egyet, mégis csak az egyszem hugicáját csókolgatják.
-Értem.- nevet fel Jake és elenged.
-És persze a közös élmények is elengedhetetlenek.- mondja Jake. -Mikor pár bőröddel elindulsz az ismeretlenbe. Persze ezt nem csinálhatják a Miller lányok.
Mindketten halkan felsóhajtottak és tovább ették a vacsorát. Szóba került az, hogy Amanda-ék a környékünkre költöznének, amit mi nagyon is támogattunk.
-És mi van a gyerekvállalás témával?- kérdezem.
-Természetesen nem sürgetik!- vágja rá rögtön Jake.
-Ahogy apa mondja.- bólint egyértelműen Amanda. -Szeretnék egy megbízható állást és jobb anyagiakat.
-Tudod szívem hozzánk bármikor fordulhattok...
-Tudom anya.
-Mi sem tervezzük, hogy lesz.- töri meg a csendet Tom.
-Mi sem terveztük!.- nevetünk fel mindketten Jake-el. -De szebbé tette utána az életünket.
A kanapén punnyadtunk és a tévét bámultuk. Miközben körbenéztem a családomon melegség öntötte el szívemet. Nem így terveztem az életem de mégis a legjobban sült el minden. Nem kívánok mást magam mellé csak Jake-et. Nem bántam meg a terhességet, mert csodálatos gyermekeink lettek. Egyedül azt bánom, hogy az elején nem hittem Leeds varázsában. Az egyetemnek köszönhetek mindent és a családomnak. Ha nem lökdösnek egészen a küszöbig talán most egy unalmas, szingli újságárus vagy pénztáros lennék. Nem lehetett volna ennyi felejthetetlen kalandba részem és Jake Miller koncerteket csak a nézői sorokból nézhetnék. Így bele gondolva talán nem is Leeds vagy Jake számlájára írhatók ezek a dolgok, hanem a YouTube-éhoz. Ahol megvalósulhattak az álmaim. Jó pár évtizede abbahagytam a YouTube-ozást. De mindig a szívem csücske marad. Talán egyszer a lányaimnak is lesz kedvük egy ilyen csodába belekezdeniük. Finn-t, Jack-et és engem felváltanak az újak, akik valami mást visznek a csatornára. A varázs már eltűnik, amit egyszer még mi hoztunk létre és részei lehettünk. Elszomorít a tudat, hogy ott kellett hagynom. De a filmezés mellett nem volt rá elég időm. Öreg fejjel nem kezdek bele de ha valaki megkérdezné, hogy mi az a dolog, amiről soha nem mondanék le akkor a válasz egyértelműen a YouTube videók készítése. Hogy mért nem Jake-t, a családom vagy éppen Megan-t mondtam? Egyszerű, mert mindent ismétlem MINDENT ennek az egésznek köszönhetek.
-Minden rendben?- kérdez Jake.
-Persze.- mosolygok rá.
-Szeretlek.- suttogja fülembe, mint annak idején.
Mellette még mindig az a tini lány vagyok, aki arról álmodik, hogy videóival meghódítja a világot. Mellette nem csak megálmodom hanem meg is élem az álmaimat. Mellette válok egyedivé, mellette leszek Zoella Sugg igazán. Bár mára jobban szeretem a Zoella Miller vagy a Mrs. Jake Miller megszólítást...

#3. Kötet 15. Fejezet

Vakuk kattognak mindenfél és kezdek egyre kevesebbet látni. Fekete, testhez simuló ruhám kiemeli már több, mint nyolc hónapos hasamat. Londonban vagyunk Megan filmpremierjén, bár ő már nem lehet itt velünk. Nehezen de rá veszem magamat, hogy interjút adjak.

-Megtiszteltetés magával találkozni Mrs. Miller.

-Úgyszintén önnel!

-Hogy van?

-Összetörve, fáradtan, szomorúan, gyengén, elárulva, kihasználva, elfelejtve, barátok nélkül, egyszóval borzalmasan.

-Részvétem Megan Mace halála miatt. Mondana pár szót a filmről?

-Ahogy a cím is Az utolsó levegő vétel elárulja Megan haláláról, az azt megelőző hónapokról és az utána lévő pár napról szól. 

-Mit jelentett magának Megan?

-A testvérem volt.

-Köszönöm, ennyit akartam.

Csak bólintok egyet és bemegyek. A háttérben készülődök a szövegemmel. Egy hétig az üres laptopom előtt ültem, hogy mégis mit írjak? Nem lehet szavakba foglalni, hogy mennyire fontos volt mindannyiunknak Megan! Lehetetlen. Végül erőt vettem magamon és összecsaptam valamit, mert minden 3. sornál elsírtam magamat. Jake egy szerencse puszit adott, majd mivel nem akartam menni ezért fellökött a színpadra.

-Khm köszöntök mindenkit.- kezdtem félve. -Zoella Sugg lennék a házigazda és ennek a csodálatos filmnek a segédszerkesztője. A film amit most látni fognak egy bámulatos nő életének utolsó szakaszáról és a családjáról fog szólni, akiket itt hagyott. Nem akarom naphosszat azt sorolni, hogy mennyire fontos személye is volt számomra és másoknak Megan, hisz ez benne lesz a filmben és azzal sem szeretném elhúzni az időt, hogy azt ecsetelem, milyen csodálatos is. Érjék be kérem két szóval, ami mindent elmagyaráz, Megan Mace. A világ legjobb barátnője, felesége és édesanyja. Nagy tapsot kérnék a tiszteletére!

A közönség állva tapsolt, majd sötétebb lett a teremben és egy perc néma csöndes emlékeztünk meg Meganra. Szerencsémre vízálló szempillaspirál volt rajtam ezért csak vörös szemeim mutatták, hogy sírtam. A képernyőn Megan képei mentek először a születésétől napjainkig, majd a barátaival aztán pedig az elismerései, cikkek és tévéműsorokban adott interjúi.
-Élvezzék a filmet.
Leülök Jack és Jake közé. A film forogni kezd és Megan mosolygós arca néz vissza ránk, már most sírtam. Jack hőskén tartotta magát mellettem.
-Sziasztok Megan vagyok. Nem Dr. Mace és nem is Mrs. Jack Harries csak szimplán Megan, akinek volt egy álma és valóra vált. Orvos, anya, legjobb barátnő és feleség vagyok! Mert az álmok nem csak lehetetlen dolgok lehetnek, én csak egy családot akartam. Álmodtam, tettem érte és megvalósítottam. Egyszerűnek hangzik, de nem az.
Helyszín és idő váltás volt. Az orvossal folytatott beszélgetés majd a családi ebéd és a nagy bejelenés. Fura volt vissza nézni a pillanatokat, mintha újra itt lenne Megan. Ha balra fordulnék és ő mosolyogna vissza, de már soha nem fog rám mosolyogni és nem fogja megfogni a kezemet ha eltévednék és nem fog segíteni.
A több, mint két órás filmet sírva hol nevetve néztem végig Jack kezét fogva. Gondolom még ma estére lehozzák az újságok, hogy megcsalom férjemet a halott legjobb barátnőm férjével, de ez izgat most a legkevésbé. Jack érzi át a legjobban az érzéseimet, nem mintha Jake nem szerette volna Megant, de ő mégis kevésbé tudja ezt átérezni. A film végén a közönség percekig állva tapsolt, gyászszertartásra volt hivatalos az egész vendégsereg de nem volt kedvem. A slusszkulcsomat megragadtam és kocsiba ültem. A gimihez hajtottam és leparkoltam, a focipályára mentem, ahol éppen amerikai focimeccs zajlott. Felültem a lelátókra és végignéztem az utolsó perceket. Még azután is csak a semmibe bámultam, amikor már kiürült az egész lelátó. Már rég elmentek a nézők, a sportolók és a pom-pom lányok. Egy alak közeledett felém, ismerős volt. Talán egy rég elfelejtett ismerős. Magas és izmos testét minden férfi irigyelheti és minden nő bámulja. A focicsapat mezét viselte.
-Rég láttalak Zoella.- mosolyog rám és leül mellém. Ekkor döbbenek rá, hogy ő nem más, mint Jeff a volt pasim. Vagyis az túlzás, de egy kalandnál jóval több. Igazán Jake az első és utolsó igazi férfi az életemben, Jeff csak egy kis pont az életemben. Nem említésre való.
-Rég láttalak Jeff.- mondom. -Még mindig remekül festesz.
-Te viszont eléggé kikerekedtél.- kacsint rám. -Amihez nagyon gratulálok és a férjednek Jake-nek is.
-Honnan tudod?- teszem fel a buta kérdést.
-Újság.- jegyzi meg szemrehányóan. -Hogy vagy mostanság Zoe? Sajnálom, ami Megan-nal történt.
-A lehető legrosszabbul.- vonom meg a vállamat. - Veled mi újság?
-Azt az életet élem, amit veled egykor terveztem.- mondja és nekem még jobban meghasad a szívem. -Hozzámentem a pom-pon lányok csapatkapitányához, természetesen nem hozzád hanem Rose-hoz, aki utánad lett a vezér. Lett két csodálatos gyermekünk. De még mindig hiányzol, még mindig szeretlek...
-Sajnálom Jeff de én nem érzek így és soha nem is éreztem. Amikor a nyárra Amerikába mentem azt az utolsó búcsúnknak terveztem és az is volt. Találkoztam mással. Az igazival!
Felálltam és elköszöntem Jefftől. Ahogy a lépcsőket veszem egyesével végiggondolom, hogy milyen lett volna az életem vele. Unalmas. Jake mellett mindig pörög az élet, mindig van egy új cél, egy új álom csak egy a régi, a szerelmünk. Csak mi vagyunk a régiek de mégis kicsit megváltozva. Változtatott rajtunk a keserűség és a szomorúság de voltak boldog pillanatok is, amik szebbé tettek minket. Megkerülöm az épületet és bemegyek az ajtón, semmi sem változott azóta a 10 év óta. Meglepődve nézek még is végig a falakon. Megan képei elszórtan díszítik az aulát és s folyosókat. Végig sétálok az első folyosón és megpillantom Megant és magamat, ahogy a bajnoki kupát emeljük a fejünk fél és boldogan mosolygunk, hisz világbajnokságot nyertünk. Hajunk két copfban volt felkötve és szalagokkal díszítve. Szoknyánk jóval térd fölött volt, egy magániskolából páros lábbal rúgtak voltak ki. A kép felirat csak simán a nevünk volt. Én voltam a vezérszurkoló ő pedig a helyettesem, mindig csapatban dolgoztunk. Népszerű lettem miatta, sokan szerettek volna olyanok lenni, mint mi. Vagy legalább csak a barátunk. Az egyetemi jelentkezésünk és az évek még jobban összekovácsoltak minket. Testvérek lettünk.
-Miss....- jön egy idős hölgy felém. -Az iskola, már bezárt. Jöjjön vissza holnap.
Felé fordulok és hagyom arcomon lefolyni a könnycseppet. Egy apró mosolyt küldök az asszony felé és elengedem a fülem mellett a mondatát és tovább nézem a képeket. Miután végeztem a portára megyek.
-Zoella Sugg vagyok és szeretném ha ezeket, miután a kiállítás megszűnik elküldenék nekem.
A portás kikerekedett szemekkel néz majd bocsánatot kér, de ő nem tud ebben segíteni csak az igazgató, aki nincsen már bent. Odaadom a névjegyem és kérem, hogy sürgősen hívjon fel.
Még egy utolsó pillantást veszek Megan mosolygós arcára. Dühös vagyok azért, hogy nincsen itt és bosszút tervezek. De még is ki ellen? 

Az orvosok ellen? Nem az ő hibájuk.

Ellenem? Mindent megtettem, még sincs itt Megan.

Felértem az iskola mögött lévő dombra, ahol nagyon sokat lógtam Megan-al. A tekintetemet az égre emeltem és a csillagokat néztem. Valahol ott van Megan is és figyel rám. 

-Hiányzol!- kiáltok a csillagok felé és közben zokogom. -Bárcsak itt lennél!

És ekkor éreztem, hogy tényleg itt van mellettem és tudom, tudom most már minden csak jobb lesz. Nem vagyok egyedül, itt van a csodálatos férjem, mindjárt másodjára is anya leszek és még vannak barátaim. És itt van nekem Megan. Az én örök legjobb barátnőm!

#3. Kötet 14. Fejezet

Drága olvasóim!
Szeretnék mindenkinek először is Boldog és Sikerekben gazdag Új Évet kívánni!
Köszönöm szépek, hogy minimum 1x benéztél ide 2013-ban és jó szokásodat '14-ben is folytasd! ;)


xoxo,
 Dreamy Girl~

--------------------------------------------------------------------------------

Kedves Zoe!

Amikor ezt a levelet felbontod, már nem leszek ott, hogy letöröljem a könnyeidet. De soha ne feledd, ha az égre fel nézel, akkor meglátsz, mert én mindig ott vagyok. Nem is tudom mivel kezdjem. 3 éves voltál, mikor először találkoztunk. Emlékszem ugyan olyan macink volt, rögtön a legjobb barátnőm lettél. Együtt játszottunk és az idő mindig csak elrepült. A fűben hevertünk és meséltél nekem, már akkor tudtam, hogy a legkreatívabb ember vagy, akit csak ismerek. Ezt meg is mutattad a világnak, amikor elkezdtek a videózást. Hányszor is rángattalak el a laptopod elöl édes jó istenem! Azt viszont nem köszöntem meg elégszer, hogy összeszedtél egy buli után és hazavittél. Nélküled lehet, hogy már hamarabb itt lennék, fent a menyben vagy a pokolban, azt nem tudtam megírni, de majd egyszer elmondom. Előbb-utóbb!

A tinédzser éveim miattad lettek tökéletesek. Nem kellett oltári nagy buli, alkohol vagy drog ahhoz, hogy jól érezzem magam, csak te! Ha lepillantasz akkor még mindig ott van a legjobb barátnős tetkó, amit 17 évesen varratunk mindketten magunkra. A sírban is viselem, mert megígértem, hogy örökké azok leszünk. A laptopomon (a jelszó még mindig ugyan az) találsz egy mappát Saját zenék néven, ha szeretnéd hallani a hangomat, akkor csak hallgasd meg. Van egy szám, ami rólad szól, szerintem egyszerűen meg fogod találni. 

És mi lesz a filmmel? Megcsinálod nekem? Tudom, hogy most elképzeled, ahogy éppen kiskutyus szemekkel nézek rád és könyörgöm. Ne nevess, még a sírból is jobban ismerlek, mint bárki más.

Tudom, hogy ha ideges vagy akkor a kezedet tördeled, ha szomorú vagy, akkor kiabálsz valakivel vagy sírsz esetenként sírva kiabálsz. Már az első alkalomkor, amikor Jake-et megláttad szerelmes lettél és még nekem is tagadtad, pedig én már előtted tudtam, haha! 

És ne is forgasd a szemeidet!!

Amandának is hagytam egy levelet, majd csak 15 éves korában vagy később nyissa ki, kicsiként még nem értené. Arra szeretnélek, még kérni, hogy sok időt legyél anyámékkal. Most már te vagy nekik az egyetlen lányunk, mert tudod, mindig is az én nővérkém voltál. Néha jobban szerettek téged, mint engem. Ha bármi problémád lenne fordulj csak hozzájuk de hozzám is bátran jöhetsz, már nem megyek sehová! 

Jack-ra figyelj és ne hagyd neki, hogy sokat igyon. Akkor valami elviselhetetlen. Mond neki, hogy ismerjen meg új embereket és legyen újra szerelmes. Attól még, hogy szeret én már nem jövök vissza, de neki még maradnia kell és nem élheti túl egyedül. Biztasd. 

Ez rád is igaz! Találj új legjobb barátnőt, mert én már nem tudok segíteni! 

Utolsó soraimban szeretnék MINDENT megköszönni és legjobban azt, hogy a barátnőm voltál. Ennél nagyobb ajándékot nem tudtam volna kapni az élettől. Hiányzol már most, szerencsés ember lesz az, aki az új legjobb barátnődnek mondhatja majd magát. Maradj olyan amilyen és élvezd az életet helyettem is. Légy az, aki szeretnél. Legyenek álmodozók a lányaid, mert igen két lány boldog anyukája vagy. Vidd őket rendszeresen orvoshoz és valósitsd meg egy álmomat! A fiamnak találj egy rendes feleséget! Olyat, akit te is a fiad mellé elképzelnél. 

Egy élmény volt veled az élet! Miattad lettem az, aki! Harcolj keményen mindenért, mert a jó dolgok nem ingyen lesznek és szeres mindenkit még keményebben, mert ilyen barátai, családja és szerelme csak egyszer adatik meg az embernek! Élj vele! 

Ölellek és csókollak még a sírból is a legjobb barátnőd örökké,

Megan

#3.Kötet 13. Fejezet

Borús idő volt, a Nashville-i temetőben szakadt az eső. Ma van Megan temetése, egy hétre a halála után. A sarkon befordul egy fekete autó és eláll a lélegzetem. Kiveszik Megan koporsóját és a neki ásott több méter mély gödör mellé helyezik. Már most könnyezem, ahogy a fa ládára nézek. Nem ott lenne a helye, hanem itt velünk!
Én lépek fel először az emelvényre.

-Üdvözlök mindenkit! Aki nem ismerne, Zoella Sugg, Megan legjobb barátnője vagyok, még most is! Emlékszem mikor először találkoztunk, apám munkatársa volt Megan apja. Vacsorára hívtuk meg őket, míg itt voltak Londonban. Először a négy fiú futott be és csak utána csoszogott be az akkor még csak 3 éves Megan. A maciját húzta maga után, nekem is olyan volt! Akkor fogadtuk meg, hogy örökké legjobb barátnők leszünk. Nyarakat töltöttünk együtt majd pár évre, olyan 15 évesen leköltöztek Londonba és maradtak még 2 évig! A lehető legjobb éveim voltak a gimiben. Egy álmom vált valóra, amikor Skype-on kinyitottuk egyszerre a borítékot és feketén-fehéren benne állt, felvettek minket a Leeds-i egyetemre! Ott volt mellettem mindig, ha kellett vigasztalt ha kellett akkor velem örült. Vakon bíztunk egymásban. A férje Jack, akit itt hagyott a fiával, a legjobb ember, akit el tudtam fogadni mellette! Ők ketten tökéletesek, még most is! Soha nem felejtem el, hogy ott volt tényleg mindenhol és segített nekem mindenben! Fogta a kezemet, mikor a legjobban féltem.- hangom megcsuklott de könnyeimet visszatartottam. -A lányom születésénél is jelen volt, mert szükségem volt rá! És ő jött, akár mibe is került neki. Azt mondta, hogy ő boldogan hagy itt mindent, mert amire vágyott és álmodott az mind beteljesült. Csak minket félt itt hagyni, de Megan megígérted, hogy mindig itt leszel, szóval most figyelj rám: Menni fog nekünk! Szörnyen hiányzol és mindig is fogsz nekünk de menni fog! Bárcsak itt lennél, hogy lásd felnőni a kisfiad, hogy mellettem légy a szülésnél, hogy megmentsd a betegek életét, hogy szeress minket, hogy itt legyél nekünk! Nagyon szeretlek Megan, te leszel mindig is a legjobb barátnőm!
Jake segített le az emelvényről, mert könnyeimtől alig láttam. Vállára borultam és sírtam, sírtam, mint még soha. Meghallgattuk az összes beszédet, a rokonoktól és barátoktól, majd négy férfi óvatosan leemelte a koporsót a mélybe. Jack, én és a fiuk dobtunk be három szál vörös rózsát, majd még Megan négy bátyja és a szülei, majd minden résztvevő lapátot vett a kezébe és együtt temettük el. Az utolsó lapátoltam majd elhelyeztük a koszorúkat a síron és az emberek kezdtek hazafelé szállingózni. A sírkő előtt álltam, amikor Jack mögém lépett és vállamat átkarolta.
-Nálam csak neked fáj jobban és a szüleinek.- mondja halkan.
-Mindenkinek máshogy fáj, te szerelmes vagy belé, nekem viszont a legjobb barátnőm. Az érzéseink nem ugyan olyanok, de mindannyiunknak fáj!
Csak bólintott és a kőbe vésett betűket nézte. Megan neve ridegen állt a márvány sírkövön és még most sem akartam elhinni, hogy a föld alatt ő van. Az én egyetlen legjobb barátnőm! Jake lépett mellém és fogta meg kezemet. Némán próbált támaszt nyújtani, de az ő térdei is remegtek. Átkarolta a derekamat és a kocsihoz vezetett. Még visszaintettem Jack-nak és Megan-ra is, bár ő már nem inthetett vissza.
Üres volt a ház, mikor beléptünk. Amandát még tegnap éjjel Jake szülei levitték Miamiba. Egy roncsként estem össze a kanapén. Jake ült le mellém és tette meleg kezét kihűlt combomra.
-Mi lesz most?- kérdeztem inkább magamtól.
-Minden megy a maga útján.- válaszol Jake.
-De már semmi sem lesz ugyan az!
Felmentem az emeletre és melegítő nadrágba bújtam és Jake egyik felsőjébe, majd azt csináltam, amit már tinédzser korom óta, ha rossz kedvem van. A YouTube csatornámat és hasonló oldalaimat szerkesztettem.
A régi videóimat nézegettem vissza, amikor szemem elé került egy Megan-nal közös videó. Rákattintottam és azt a bő 3 percet végigsírtam. Annyira vidám, fiatal, vicces, szabad és őrült volt. Annyira hiányzik!
Lerohantam a lépcsőn és felhúztam a csizmámat. Átrohantam és bekopogtattam a szomszédos házba. Jack nyitott nekem ajtót, nyakkendője hanyagul volt rajta és inge is már ki volt felül gombolva. Kezében egy üveg whisky pihent. Beljebb invitált már kissé spicces állapotban.
-Hozhatok valamit?
-Nem köszönöm.- mondom. -Csak a levelekért jöttem, amit még Megan hagyott itt.
Arca fájdalmasan megrándult és egy könny folyt végig arcán. Fejével intett csak, hogy nyugodtan menjek. Felmentem a lépcsőn és jobbra fordultam. A hálószoba ajtaja résnyire volt csak nyitva. Bementem és hasra vágtam magamat, ami terhességem miatt inkább az oldalamnak számított. Benyúltam és kapálóztam az ágy alatt, amíg egy remélhetőleg dobozba nem ütköztem. Kihúztam a nehéz valamit és, amikor felfedte magát a sötétben az arany doboz elégedetten bólintottam csak. Jack-al együtt bontottuk ki, a belseje több tíz levelet rejtett mindegyiket egy névvel látva el.
-Kinyitjuk?- kérdeztem Jack-et halkan.
Határozottan bólintott és kivette a saját levelét. Én is kivettem egy vaskos borítékot, a nevemmel ellátva. Remegő kézzel bontottam fel és kezdtem bele az első sorokba.

#3. Kötet 12. Fejezet

Megsimogattam pocakomat és benyitottam a szobába. Megan szörnyen nézett ki, körülötte az egész családja sírva ölelte át a másikat, ágyánál Jack borult térdre és kezét szorítva sírt. Fiuk megijedve nagymamája karjaiban ült és csak szemlélte a körülötte történteket. Ethen-t kicsit félrelökve tolakodtam barátnőm ágyához és én is leguggoltam mellé. Kezei jéghidegek voltak, de a gép, amire rá volt kötve még ritkán pittyegett. Halkan suttogtam a füleibe és elmondtam, hogy mennyire fontos nekem, hogy ő lesz örökké a legjobb barátnőm és nyugodtan elmehet már egy jobb helyre, mi rendben leszünk itt. 

Valamikor délelőtt tájt jött be egy nővér és adott be Megan-nak egy újabb adag fájdalom csillapítót. Közben Jake is megérkezett és hátul a sarokban helyet foglalat. Nem akart zavarni csak szépen csöndben elbúcsúzni. Szemeimet törölgettem és idegesített, hogy teljesen tehetetlen vagyok. Jack-re pillantottam és szemében mérhetetlenül nagy szenvedés csillogott. Akárcsak az enyémben! Megan megszorította kézfejemet és vett egy mély levegőt. Az utolsót. Az ágyba süppedt és elengedte kezemet. Szemei lecsukódtak és itt hagyott minket. Hangosan felordítottam és zokogva borultam a takaróra. Talán egy fél órát feküdhettem ott, Jake és Megan testvére, Michael segítettek fel. Jake felkapott az ölébe és úgy vitt ki. Még utoljára hátrafordultam és a gyönyörű barátnőmre néztem.
-Szeretlek Megan.- mondtam és kimentünk a szobából.
A folyosón megbámultak az emberek, miközben Jake vállára borulva sírtam. A kocsiba tett és hazáig semmit sem szólt. Én sem.
Betett az ágyba és magamra hagyott, mert ez volt a legjobb, amit most tenni tudott. Nem gondolkoztam, csak néztem egyenesen előre. Kisebb sokkban lehetek, alig tudom már nyitva tartani a szemeimet. Elaludtam.
Mire újra kitisztult előttem a világ már estére járhatott, körbenézte a hálónkban és minden ugyan úgy állt. A telefonom az éjjeli szekrényen hevert, egy nagy nyújtózkodással el is értem. Február 18.-át mutatott. Átaludtam két napot. Nehezen de felkeltem az ágyból, miközben a telefonomon a mai napi újságot böngésztem. Reménykedtem, hogy csak egy rossz álom az egész és Megan teljesen egészséges és most éppen reggelit készít a fiának. De a szalag cím rögtön pofon vágott:

A sikeres énekest és rezidenst Február 16.-án a rák legyőzte!

Nyugodj békében Megan Mace (Mrs. Jack Harries)

Kiejtettem a telefont a kezemből és felsikítottam. 'Sikíts és sírj ha kell!..Ha kell egy jó barát akkor csak nézz föl az égre, én mindig ott leszek!'- jutottak eszembe Megan szavai.  Kiszaladtam a kertbe és felnéztem a felhőtlen égre. 

-Mért mentél el?- kérdeztem, inkább csak magamtól. -Mért hagytál itt?

A földre estem és kezemmel megtámaszkodtam a havas füvön, csak most tűnt fel, hogy mennyire hideg van. 

Jake szaladt ki utánam és segített fel.

-Gyere Zoe szörnyen hideg van kint!- mondja és ölébe vesz. Remegve kapaszkodom belé és lábaimmal derekát szorítom. A nappaliban Amanda vár ránt még kedvenc takarójába bújva és ijedten néz ránk. A síró szüleire, akikben szörnyen nagy a bánat, a gyász.

-Nem tehetjük ezt velük Jake.- suttogom fülébe.

-Kivel mit?

-Két gyermekünk van.- mondom.- Nekünk kellene őket vigasztalni és nem fordítva.

Letesz öléből és egy zsebkendőt nyújt felém. Megtörlöm szememet és Amandára mosolygok.

-Néztek velem mesét?

-Persze szívem.- mondom.- Melyiket szeretnéd?

Bekapcsolta a tv-t és apró kezével megfogta ujjamat és a kanapéhoz vezetett. Jake is csatlakozott hozzánk és hosszú idő után újra együtt voltunk, mi csak hárman! Bár már soha nem leszünk olyanok, mint régen. Nem csak a legjobb barátnőm halt meg, hanem belőlem is egy kis darab!