Halihó bogárkáim!
Régen jelentkeztem, de újra itt lennék. Hogy vagytok? Milyen volt az idei év?

Valamint, mit gondoltok, olvasnátok tőlem egy kis nyári novellát Jake-ről és Zoe-ról?

SZAVAZZ-SZAVAZZ-SZAVAZZ!! <3  (---->)

Imádás,

Dreamy Girl~

Epilógus

A desszertet tettem be a sütőbe. Lesöpörtem a lisztes kötényemet és az órára pillantottam közben. Egy óra múlva hazajönnek a lányok. Jake jön be a konyhába és csókol arcon. Még 20 év házasság után is megdobogtatja a szívemet.
-Isteni illata van a vacsorának.
Mosolyogva fogadom a bókot, majd felmegyek átöltözni. A lányok már rég betöltötték a 20. életévüket. Amanda most végzett az orvosin, míg Alison tavaly kezdett Leeds-ben. Filmszerkesztő lesz akár csak az anyukája. A legjobb barátnőm halála után született meg Alison. Hogy mennyire sikerült feldolgoznom a történteket? Biztosan nem állíthatom, hogy teljesen de túlléptem és boldogan emlékezem a szép dolgokra. Nashville-be költöztünk, hogy közelebb legyek Megan családjához, akik már az én családom is. De senki nem szűnt meg szeretni őt.
Megszólalt a csöngő és izgatottan rohantam le. Amanda és Alison állt az ajtóban két férfi kíséretében. Harry és Tom a lányok jegyesei. Harry és Amanda az egyetem alatt ismerték meg egymást. A harmadik szemeszterben Harry megkérte a lányunk kezét. Alison és Tom pedig együtt nőttek fel. Tom a legjobb barátnőm fia. Tomas Harries. Megan arra kért találjak a fiának egy feleséget, akit én is szívesen látnék mellette. Hát álltam volna Tom útjába, amikor tinédzserként udvarolni kezdett Alison-nak? Öregszem, de hülye azért nem vagyok!
-Lányok!- mosolygok és megölelem őket.
-Sziasztok.
Mindig jó testvérek voltak. Sőt, mi több legjobb barátnők. Együtt mentek Londonba egyetemre, bár a második szemeszterbe Amanda sikeresen átiratkozott a Harvardra. Orvos lett belőle, mi pedig büszke szülők!

-Virágot a házigazdánknak. -nyújt felém egy csokrot Harry.

-És egy finom bort a büszke apának! -mondja Tom és kezet ráz a férjemmel.

-Milyen volt az út Tom? -kérdezi Jake.

-Még mindig ugyan olyan hosszú az út Amerika és Anglia között, mint az önök idejében.

Mindketten felnevetünk Jake-el, úgy beszél rólunk, mintha 80 évesek múltunk volna! Pedig még csak a 40 határát súroljuk. Ebből a felét együtt éltük meg.

-Gyertek és foglaljatok helyet nemsokára jön Chris bácsikátok is.- mondom boldogan.
Több hónapja nem láttam bátyámat. Ők lent maradtak Los Angeles-ben. A lányuk Hannah énekesnő lett és szeretnének a közelében maradni. Finn és Jack visszaköltöztek Angliába. Jack nehezen tudott túllépni a felesége halálán, de ez érthető. Azóta kettesben van fiával Tom-al és Alison sokszor néz be hozzá.
A csengő térít vissza a jelenbe. Egy másodperc alatt megtettem az utat az ajtóig és majdnem kiszedtem tokostul. Előttem állt szeretett bátyám, akit már hónapok óta nem láttam. Még mindig ugyan olyan jól néz ki 40-es éveiben, mint 20 évesként. Nyakába ugrom, akár egy tinilány és egy puszit nyomok arcára. Percekig csak egymást átölelve állunk, majd elengedem és beljebb megyünk. 

-Heló srácok.- köszön.
Bőröndjét a nappaliba teszi majd leül az étkezőasztalhoz. Kezet rázott Jake-el majd a két fiúval és a lányokat puszival köszöntötte. Az előételt ettük, mikor Harry megszólalt:
-Hogyan sikerült Jake? Min alapszik a házasságotok szilárdsága?

Egymásra mosolygunk közben Jake megszorítja kicsit a térdemet. Soha nem gondolkoztam még ezen a kérdésen. Úgy vélem, hogy minket egymásnak teremtett az ég is. Jake nélkül már levegőt sem tudnék venni.
-Egyszerű.- vágja rá Jake. -Szeresd az életednél is jobban és ne tégy akkora ballépést, mint én. Ne hagyd el, mert nem biztos, hogy megbocsájt.
-Bízd rá akár az életed is.- mondom. -Mert ha a bizalom nincsen meg, akkor nem érdemes belekezdeni.
-Legyetek legjobb barátok ne csak csupán szeretők. 

-És a legfontosabb. -mondom.- A szerelem.
Jake átkarolja derekamat, míg én közel hajolok hozzá és két gyors csókot váltunk. Chris krákog egyet, mégis csak az egyszem hugicáját csókolgatják.
-Értem.- nevet fel Jake és elenged.
-És persze a közös élmények is elengedhetetlenek.- mondja Jake. -Mikor pár bőröddel elindulsz az ismeretlenbe. Persze ezt nem csinálhatják a Miller lányok.
Mindketten halkan felsóhajtottak és tovább ették a vacsorát. Szóba került az, hogy Amanda-ék a környékünkre költöznének, amit mi nagyon is támogattunk.
-És mi van a gyerekvállalás témával?- kérdezem.
-Természetesen nem sürgetik!- vágja rá rögtön Jake.
-Ahogy apa mondja.- bólint egyértelműen Amanda. -Szeretnék egy megbízható állást és jobb anyagiakat.
-Tudod szívem hozzánk bármikor fordulhattok...
-Tudom anya.
-Mi sem tervezzük, hogy lesz.- töri meg a csendet Tom.
-Mi sem terveztük!.- nevetünk fel mindketten Jake-el. -De szebbé tette utána az életünket.
A kanapén punnyadtunk és a tévét bámultuk. Miközben körbenéztem a családomon melegség öntötte el szívemet. Nem így terveztem az életem de mégis a legjobban sült el minden. Nem kívánok mást magam mellé csak Jake-et. Nem bántam meg a terhességet, mert csodálatos gyermekeink lettek. Egyedül azt bánom, hogy az elején nem hittem Leeds varázsában. Az egyetemnek köszönhetek mindent és a családomnak. Ha nem lökdösnek egészen a küszöbig talán most egy unalmas, szingli újságárus vagy pénztáros lennék. Nem lehetett volna ennyi felejthetetlen kalandba részem és Jake Miller koncerteket csak a nézői sorokból nézhetnék. Így bele gondolva talán nem is Leeds vagy Jake számlájára írhatók ezek a dolgok, hanem a YouTube-éhoz. Ahol megvalósulhattak az álmaim. Jó pár évtizede abbahagytam a YouTube-ozást. De mindig a szívem csücske marad. Talán egyszer a lányaimnak is lesz kedvük egy ilyen csodába belekezdeniük. Finn-t, Jack-et és engem felváltanak az újak, akik valami mást visznek a csatornára. A varázs már eltűnik, amit egyszer még mi hoztunk létre és részei lehettünk. Elszomorít a tudat, hogy ott kellett hagynom. De a filmezés mellett nem volt rá elég időm. Öreg fejjel nem kezdek bele de ha valaki megkérdezné, hogy mi az a dolog, amiről soha nem mondanék le akkor a válasz egyértelműen a YouTube videók készítése. Hogy mért nem Jake-t, a családom vagy éppen Megan-t mondtam? Egyszerű, mert mindent ismétlem MINDENT ennek az egésznek köszönhetek.
-Minden rendben?- kérdez Jake.
-Persze.- mosolygok rá.
-Szeretlek.- suttogja fülembe, mint annak idején.
Mellette még mindig az a tini lány vagyok, aki arról álmodik, hogy videóival meghódítja a világot. Mellette nem csak megálmodom hanem meg is élem az álmaimat. Mellette válok egyedivé, mellette leszek Zoella Sugg igazán. Bár mára jobban szeretem a Zoella Miller vagy a Mrs. Jake Miller megszólítást...

#3. Kötet 15. Fejezet

Vakuk kattognak mindenfél és kezdek egyre kevesebbet látni. Fekete, testhez simuló ruhám kiemeli már több, mint nyolc hónapos hasamat. Londonban vagyunk Megan filmpremierjén, bár ő már nem lehet itt velünk. Nehezen de rá veszem magamat, hogy interjút adjak.

-Megtiszteltetés magával találkozni Mrs. Miller.

-Úgyszintén önnel!

-Hogy van?

-Összetörve, fáradtan, szomorúan, gyengén, elárulva, kihasználva, elfelejtve, barátok nélkül, egyszóval borzalmasan.

-Részvétem Megan Mace halála miatt. Mondana pár szót a filmről?

-Ahogy a cím is Az utolsó levegő vétel elárulja Megan haláláról, az azt megelőző hónapokról és az utána lévő pár napról szól. 

-Mit jelentett magának Megan?

-A testvérem volt.

-Köszönöm, ennyit akartam.

Csak bólintok egyet és bemegyek. A háttérben készülődök a szövegemmel. Egy hétig az üres laptopom előtt ültem, hogy mégis mit írjak? Nem lehet szavakba foglalni, hogy mennyire fontos volt mindannyiunknak Megan! Lehetetlen. Végül erőt vettem magamon és összecsaptam valamit, mert minden 3. sornál elsírtam magamat. Jake egy szerencse puszit adott, majd mivel nem akartam menni ezért fellökött a színpadra.

-Khm köszöntök mindenkit.- kezdtem félve. -Zoella Sugg lennék a házigazda és ennek a csodálatos filmnek a segédszerkesztője. A film amit most látni fognak egy bámulatos nő életének utolsó szakaszáról és a családjáról fog szólni, akiket itt hagyott. Nem akarom naphosszat azt sorolni, hogy mennyire fontos személye is volt számomra és másoknak Megan, hisz ez benne lesz a filmben és azzal sem szeretném elhúzni az időt, hogy azt ecsetelem, milyen csodálatos is. Érjék be kérem két szóval, ami mindent elmagyaráz, Megan Mace. A világ legjobb barátnője, felesége és édesanyja. Nagy tapsot kérnék a tiszteletére!

A közönség állva tapsolt, majd sötétebb lett a teremben és egy perc néma csöndes emlékeztünk meg Meganra. Szerencsémre vízálló szempillaspirál volt rajtam ezért csak vörös szemeim mutatták, hogy sírtam. A képernyőn Megan képei mentek először a születésétől napjainkig, majd a barátaival aztán pedig az elismerései, cikkek és tévéműsorokban adott interjúi.
-Élvezzék a filmet.
Leülök Jack és Jake közé. A film forogni kezd és Megan mosolygós arca néz vissza ránk, már most sírtam. Jack hőskén tartotta magát mellettem.
-Sziasztok Megan vagyok. Nem Dr. Mace és nem is Mrs. Jack Harries csak szimplán Megan, akinek volt egy álma és valóra vált. Orvos, anya, legjobb barátnő és feleség vagyok! Mert az álmok nem csak lehetetlen dolgok lehetnek, én csak egy családot akartam. Álmodtam, tettem érte és megvalósítottam. Egyszerűnek hangzik, de nem az.
Helyszín és idő váltás volt. Az orvossal folytatott beszélgetés majd a családi ebéd és a nagy bejelenés. Fura volt vissza nézni a pillanatokat, mintha újra itt lenne Megan. Ha balra fordulnék és ő mosolyogna vissza, de már soha nem fog rám mosolyogni és nem fogja megfogni a kezemet ha eltévednék és nem fog segíteni.
A több, mint két órás filmet sírva hol nevetve néztem végig Jack kezét fogva. Gondolom még ma estére lehozzák az újságok, hogy megcsalom férjemet a halott legjobb barátnőm férjével, de ez izgat most a legkevésbé. Jack érzi át a legjobban az érzéseimet, nem mintha Jake nem szerette volna Megant, de ő mégis kevésbé tudja ezt átérezni. A film végén a közönség percekig állva tapsolt, gyászszertartásra volt hivatalos az egész vendégsereg de nem volt kedvem. A slusszkulcsomat megragadtam és kocsiba ültem. A gimihez hajtottam és leparkoltam, a focipályára mentem, ahol éppen amerikai focimeccs zajlott. Felültem a lelátókra és végignéztem az utolsó perceket. Még azután is csak a semmibe bámultam, amikor már kiürült az egész lelátó. Már rég elmentek a nézők, a sportolók és a pom-pom lányok. Egy alak közeledett felém, ismerős volt. Talán egy rég elfelejtett ismerős. Magas és izmos testét minden férfi irigyelheti és minden nő bámulja. A focicsapat mezét viselte.
-Rég láttalak Zoella.- mosolyog rám és leül mellém. Ekkor döbbenek rá, hogy ő nem más, mint Jeff a volt pasim. Vagyis az túlzás, de egy kalandnál jóval több. Igazán Jake az első és utolsó igazi férfi az életemben, Jeff csak egy kis pont az életemben. Nem említésre való.
-Rég láttalak Jeff.- mondom. -Még mindig remekül festesz.
-Te viszont eléggé kikerekedtél.- kacsint rám. -Amihez nagyon gratulálok és a férjednek Jake-nek is.
-Honnan tudod?- teszem fel a buta kérdést.
-Újság.- jegyzi meg szemrehányóan. -Hogy vagy mostanság Zoe? Sajnálom, ami Megan-nal történt.
-A lehető legrosszabbul.- vonom meg a vállamat. - Veled mi újság?
-Azt az életet élem, amit veled egykor terveztem.- mondja és nekem még jobban meghasad a szívem. -Hozzámentem a pom-pon lányok csapatkapitányához, természetesen nem hozzád hanem Rose-hoz, aki utánad lett a vezér. Lett két csodálatos gyermekünk. De még mindig hiányzol, még mindig szeretlek...
-Sajnálom Jeff de én nem érzek így és soha nem is éreztem. Amikor a nyárra Amerikába mentem azt az utolsó búcsúnknak terveztem és az is volt. Találkoztam mással. Az igazival!
Felálltam és elköszöntem Jefftől. Ahogy a lépcsőket veszem egyesével végiggondolom, hogy milyen lett volna az életem vele. Unalmas. Jake mellett mindig pörög az élet, mindig van egy új cél, egy új álom csak egy a régi, a szerelmünk. Csak mi vagyunk a régiek de mégis kicsit megváltozva. Változtatott rajtunk a keserűség és a szomorúság de voltak boldog pillanatok is, amik szebbé tettek minket. Megkerülöm az épületet és bemegyek az ajtón, semmi sem változott azóta a 10 év óta. Meglepődve nézek még is végig a falakon. Megan képei elszórtan díszítik az aulát és s folyosókat. Végig sétálok az első folyosón és megpillantom Megant és magamat, ahogy a bajnoki kupát emeljük a fejünk fél és boldogan mosolygunk, hisz világbajnokságot nyertünk. Hajunk két copfban volt felkötve és szalagokkal díszítve. Szoknyánk jóval térd fölött volt, egy magániskolából páros lábbal rúgtak voltak ki. A kép felirat csak simán a nevünk volt. Én voltam a vezérszurkoló ő pedig a helyettesem, mindig csapatban dolgoztunk. Népszerű lettem miatta, sokan szerettek volna olyanok lenni, mint mi. Vagy legalább csak a barátunk. Az egyetemi jelentkezésünk és az évek még jobban összekovácsoltak minket. Testvérek lettünk.
-Miss....- jön egy idős hölgy felém. -Az iskola, már bezárt. Jöjjön vissza holnap.
Felé fordulok és hagyom arcomon lefolyni a könnycseppet. Egy apró mosolyt küldök az asszony felé és elengedem a fülem mellett a mondatát és tovább nézem a képeket. Miután végeztem a portára megyek.
-Zoella Sugg vagyok és szeretném ha ezeket, miután a kiállítás megszűnik elküldenék nekem.
A portás kikerekedett szemekkel néz majd bocsánatot kér, de ő nem tud ebben segíteni csak az igazgató, aki nincsen már bent. Odaadom a névjegyem és kérem, hogy sürgősen hívjon fel.
Még egy utolsó pillantást veszek Megan mosolygós arcára. Dühös vagyok azért, hogy nincsen itt és bosszút tervezek. De még is ki ellen? 

Az orvosok ellen? Nem az ő hibájuk.

Ellenem? Mindent megtettem, még sincs itt Megan.

Felértem az iskola mögött lévő dombra, ahol nagyon sokat lógtam Megan-al. A tekintetemet az égre emeltem és a csillagokat néztem. Valahol ott van Megan is és figyel rám. 

-Hiányzol!- kiáltok a csillagok felé és közben zokogom. -Bárcsak itt lennél!

És ekkor éreztem, hogy tényleg itt van mellettem és tudom, tudom most már minden csak jobb lesz. Nem vagyok egyedül, itt van a csodálatos férjem, mindjárt másodjára is anya leszek és még vannak barátaim. És itt van nekem Megan. Az én örök legjobb barátnőm!

#3. Kötet 14. Fejezet

Drága olvasóim!
Szeretnék mindenkinek először is Boldog és Sikerekben gazdag Új Évet kívánni!
Köszönöm szépek, hogy minimum 1x benéztél ide 2013-ban és jó szokásodat '14-ben is folytasd! ;)


xoxo,
 Dreamy Girl~

--------------------------------------------------------------------------------

Kedves Zoe!

Amikor ezt a levelet felbontod, már nem leszek ott, hogy letöröljem a könnyeidet. De soha ne feledd, ha az égre fel nézel, akkor meglátsz, mert én mindig ott vagyok. Nem is tudom mivel kezdjem. 3 éves voltál, mikor először találkoztunk. Emlékszem ugyan olyan macink volt, rögtön a legjobb barátnőm lettél. Együtt játszottunk és az idő mindig csak elrepült. A fűben hevertünk és meséltél nekem, már akkor tudtam, hogy a legkreatívabb ember vagy, akit csak ismerek. Ezt meg is mutattad a világnak, amikor elkezdtek a videózást. Hányszor is rángattalak el a laptopod elöl édes jó istenem! Azt viszont nem köszöntem meg elégszer, hogy összeszedtél egy buli után és hazavittél. Nélküled lehet, hogy már hamarabb itt lennék, fent a menyben vagy a pokolban, azt nem tudtam megírni, de majd egyszer elmondom. Előbb-utóbb!

A tinédzser éveim miattad lettek tökéletesek. Nem kellett oltári nagy buli, alkohol vagy drog ahhoz, hogy jól érezzem magam, csak te! Ha lepillantasz akkor még mindig ott van a legjobb barátnős tetkó, amit 17 évesen varratunk mindketten magunkra. A sírban is viselem, mert megígértem, hogy örökké azok leszünk. A laptopomon (a jelszó még mindig ugyan az) találsz egy mappát Saját zenék néven, ha szeretnéd hallani a hangomat, akkor csak hallgasd meg. Van egy szám, ami rólad szól, szerintem egyszerűen meg fogod találni. 

És mi lesz a filmmel? Megcsinálod nekem? Tudom, hogy most elképzeled, ahogy éppen kiskutyus szemekkel nézek rád és könyörgöm. Ne nevess, még a sírból is jobban ismerlek, mint bárki más.

Tudom, hogy ha ideges vagy akkor a kezedet tördeled, ha szomorú vagy, akkor kiabálsz valakivel vagy sírsz esetenként sírva kiabálsz. Már az első alkalomkor, amikor Jake-et megláttad szerelmes lettél és még nekem is tagadtad, pedig én már előtted tudtam, haha! 

És ne is forgasd a szemeidet!!

Amandának is hagytam egy levelet, majd csak 15 éves korában vagy később nyissa ki, kicsiként még nem értené. Arra szeretnélek, még kérni, hogy sok időt legyél anyámékkal. Most már te vagy nekik az egyetlen lányunk, mert tudod, mindig is az én nővérkém voltál. Néha jobban szerettek téged, mint engem. Ha bármi problémád lenne fordulj csak hozzájuk de hozzám is bátran jöhetsz, már nem megyek sehová! 

Jack-ra figyelj és ne hagyd neki, hogy sokat igyon. Akkor valami elviselhetetlen. Mond neki, hogy ismerjen meg új embereket és legyen újra szerelmes. Attól még, hogy szeret én már nem jövök vissza, de neki még maradnia kell és nem élheti túl egyedül. Biztasd. 

Ez rád is igaz! Találj új legjobb barátnőt, mert én már nem tudok segíteni! 

Utolsó soraimban szeretnék MINDENT megköszönni és legjobban azt, hogy a barátnőm voltál. Ennél nagyobb ajándékot nem tudtam volna kapni az élettől. Hiányzol már most, szerencsés ember lesz az, aki az új legjobb barátnődnek mondhatja majd magát. Maradj olyan amilyen és élvezd az életet helyettem is. Légy az, aki szeretnél. Legyenek álmodozók a lányaid, mert igen két lány boldog anyukája vagy. Vidd őket rendszeresen orvoshoz és valósitsd meg egy álmomat! A fiamnak találj egy rendes feleséget! Olyat, akit te is a fiad mellé elképzelnél. 

Egy élmény volt veled az élet! Miattad lettem az, aki! Harcolj keményen mindenért, mert a jó dolgok nem ingyen lesznek és szeres mindenkit még keményebben, mert ilyen barátai, családja és szerelme csak egyszer adatik meg az embernek! Élj vele! 

Ölellek és csókollak még a sírból is a legjobb barátnőd örökké,

Megan

#3.Kötet 13. Fejezet

Borús idő volt, a Nashville-i temetőben szakadt az eső. Ma van Megan temetése, egy hétre a halála után. A sarkon befordul egy fekete autó és eláll a lélegzetem. Kiveszik Megan koporsóját és a neki ásott több méter mély gödör mellé helyezik. Már most könnyezem, ahogy a fa ládára nézek. Nem ott lenne a helye, hanem itt velünk!
Én lépek fel először az emelvényre.

-Üdvözlök mindenkit! Aki nem ismerne, Zoella Sugg, Megan legjobb barátnője vagyok, még most is! Emlékszem mikor először találkoztunk, apám munkatársa volt Megan apja. Vacsorára hívtuk meg őket, míg itt voltak Londonban. Először a négy fiú futott be és csak utána csoszogott be az akkor még csak 3 éves Megan. A maciját húzta maga után, nekem is olyan volt! Akkor fogadtuk meg, hogy örökké legjobb barátnők leszünk. Nyarakat töltöttünk együtt majd pár évre, olyan 15 évesen leköltöztek Londonba és maradtak még 2 évig! A lehető legjobb éveim voltak a gimiben. Egy álmom vált valóra, amikor Skype-on kinyitottuk egyszerre a borítékot és feketén-fehéren benne állt, felvettek minket a Leeds-i egyetemre! Ott volt mellettem mindig, ha kellett vigasztalt ha kellett akkor velem örült. Vakon bíztunk egymásban. A férje Jack, akit itt hagyott a fiával, a legjobb ember, akit el tudtam fogadni mellette! Ők ketten tökéletesek, még most is! Soha nem felejtem el, hogy ott volt tényleg mindenhol és segített nekem mindenben! Fogta a kezemet, mikor a legjobban féltem.- hangom megcsuklott de könnyeimet visszatartottam. -A lányom születésénél is jelen volt, mert szükségem volt rá! És ő jött, akár mibe is került neki. Azt mondta, hogy ő boldogan hagy itt mindent, mert amire vágyott és álmodott az mind beteljesült. Csak minket félt itt hagyni, de Megan megígérted, hogy mindig itt leszel, szóval most figyelj rám: Menni fog nekünk! Szörnyen hiányzol és mindig is fogsz nekünk de menni fog! Bárcsak itt lennél, hogy lásd felnőni a kisfiad, hogy mellettem légy a szülésnél, hogy megmentsd a betegek életét, hogy szeress minket, hogy itt legyél nekünk! Nagyon szeretlek Megan, te leszel mindig is a legjobb barátnőm!
Jake segített le az emelvényről, mert könnyeimtől alig láttam. Vállára borultam és sírtam, sírtam, mint még soha. Meghallgattuk az összes beszédet, a rokonoktól és barátoktól, majd négy férfi óvatosan leemelte a koporsót a mélybe. Jack, én és a fiuk dobtunk be három szál vörös rózsát, majd még Megan négy bátyja és a szülei, majd minden résztvevő lapátot vett a kezébe és együtt temettük el. Az utolsó lapátoltam majd elhelyeztük a koszorúkat a síron és az emberek kezdtek hazafelé szállingózni. A sírkő előtt álltam, amikor Jack mögém lépett és vállamat átkarolta.
-Nálam csak neked fáj jobban és a szüleinek.- mondja halkan.
-Mindenkinek máshogy fáj, te szerelmes vagy belé, nekem viszont a legjobb barátnőm. Az érzéseink nem ugyan olyanok, de mindannyiunknak fáj!
Csak bólintott és a kőbe vésett betűket nézte. Megan neve ridegen állt a márvány sírkövön és még most sem akartam elhinni, hogy a föld alatt ő van. Az én egyetlen legjobb barátnőm! Jake lépett mellém és fogta meg kezemet. Némán próbált támaszt nyújtani, de az ő térdei is remegtek. Átkarolta a derekamat és a kocsihoz vezetett. Még visszaintettem Jack-nak és Megan-ra is, bár ő már nem inthetett vissza.
Üres volt a ház, mikor beléptünk. Amandát még tegnap éjjel Jake szülei levitték Miamiba. Egy roncsként estem össze a kanapén. Jake ült le mellém és tette meleg kezét kihűlt combomra.
-Mi lesz most?- kérdeztem inkább magamtól.
-Minden megy a maga útján.- válaszol Jake.
-De már semmi sem lesz ugyan az!
Felmentem az emeletre és melegítő nadrágba bújtam és Jake egyik felsőjébe, majd azt csináltam, amit már tinédzser korom óta, ha rossz kedvem van. A YouTube csatornámat és hasonló oldalaimat szerkesztettem.
A régi videóimat nézegettem vissza, amikor szemem elé került egy Megan-nal közös videó. Rákattintottam és azt a bő 3 percet végigsírtam. Annyira vidám, fiatal, vicces, szabad és őrült volt. Annyira hiányzik!
Lerohantam a lépcsőn és felhúztam a csizmámat. Átrohantam és bekopogtattam a szomszédos házba. Jack nyitott nekem ajtót, nyakkendője hanyagul volt rajta és inge is már ki volt felül gombolva. Kezében egy üveg whisky pihent. Beljebb invitált már kissé spicces állapotban.
-Hozhatok valamit?
-Nem köszönöm.- mondom. -Csak a levelekért jöttem, amit még Megan hagyott itt.
Arca fájdalmasan megrándult és egy könny folyt végig arcán. Fejével intett csak, hogy nyugodtan menjek. Felmentem a lépcsőn és jobbra fordultam. A hálószoba ajtaja résnyire volt csak nyitva. Bementem és hasra vágtam magamat, ami terhességem miatt inkább az oldalamnak számított. Benyúltam és kapálóztam az ágy alatt, amíg egy remélhetőleg dobozba nem ütköztem. Kihúztam a nehéz valamit és, amikor felfedte magát a sötétben az arany doboz elégedetten bólintottam csak. Jack-al együtt bontottuk ki, a belseje több tíz levelet rejtett mindegyiket egy névvel látva el.
-Kinyitjuk?- kérdeztem Jack-et halkan.
Határozottan bólintott és kivette a saját levelét. Én is kivettem egy vaskos borítékot, a nevemmel ellátva. Remegő kézzel bontottam fel és kezdtem bele az első sorokba.

#3. Kötet 12. Fejezet

Megsimogattam pocakomat és benyitottam a szobába. Megan szörnyen nézett ki, körülötte az egész családja sírva ölelte át a másikat, ágyánál Jack borult térdre és kezét szorítva sírt. Fiuk megijedve nagymamája karjaiban ült és csak szemlélte a körülötte történteket. Ethen-t kicsit félrelökve tolakodtam barátnőm ágyához és én is leguggoltam mellé. Kezei jéghidegek voltak, de a gép, amire rá volt kötve még ritkán pittyegett. Halkan suttogtam a füleibe és elmondtam, hogy mennyire fontos nekem, hogy ő lesz örökké a legjobb barátnőm és nyugodtan elmehet már egy jobb helyre, mi rendben leszünk itt. 

Valamikor délelőtt tájt jött be egy nővér és adott be Megan-nak egy újabb adag fájdalom csillapítót. Közben Jake is megérkezett és hátul a sarokban helyet foglalat. Nem akart zavarni csak szépen csöndben elbúcsúzni. Szemeimet törölgettem és idegesített, hogy teljesen tehetetlen vagyok. Jack-re pillantottam és szemében mérhetetlenül nagy szenvedés csillogott. Akárcsak az enyémben! Megan megszorította kézfejemet és vett egy mély levegőt. Az utolsót. Az ágyba süppedt és elengedte kezemet. Szemei lecsukódtak és itt hagyott minket. Hangosan felordítottam és zokogva borultam a takaróra. Talán egy fél órát feküdhettem ott, Jake és Megan testvére, Michael segítettek fel. Jake felkapott az ölébe és úgy vitt ki. Még utoljára hátrafordultam és a gyönyörű barátnőmre néztem.
-Szeretlek Megan.- mondtam és kimentünk a szobából.
A folyosón megbámultak az emberek, miközben Jake vállára borulva sírtam. A kocsiba tett és hazáig semmit sem szólt. Én sem.
Betett az ágyba és magamra hagyott, mert ez volt a legjobb, amit most tenni tudott. Nem gondolkoztam, csak néztem egyenesen előre. Kisebb sokkban lehetek, alig tudom már nyitva tartani a szemeimet. Elaludtam.
Mire újra kitisztult előttem a világ már estére járhatott, körbenézte a hálónkban és minden ugyan úgy állt. A telefonom az éjjeli szekrényen hevert, egy nagy nyújtózkodással el is értem. Február 18.-át mutatott. Átaludtam két napot. Nehezen de felkeltem az ágyból, miközben a telefonomon a mai napi újságot böngésztem. Reménykedtem, hogy csak egy rossz álom az egész és Megan teljesen egészséges és most éppen reggelit készít a fiának. De a szalag cím rögtön pofon vágott:

A sikeres énekest és rezidenst Február 16.-án a rák legyőzte!

Nyugodj békében Megan Mace (Mrs. Jack Harries)

Kiejtettem a telefont a kezemből és felsikítottam. 'Sikíts és sírj ha kell!..Ha kell egy jó barát akkor csak nézz föl az égre, én mindig ott leszek!'- jutottak eszembe Megan szavai.  Kiszaladtam a kertbe és felnéztem a felhőtlen égre. 

-Mért mentél el?- kérdeztem, inkább csak magamtól. -Mért hagytál itt?

A földre estem és kezemmel megtámaszkodtam a havas füvön, csak most tűnt fel, hogy mennyire hideg van. 

Jake szaladt ki utánam és segített fel.

-Gyere Zoe szörnyen hideg van kint!- mondja és ölébe vesz. Remegve kapaszkodom belé és lábaimmal derekát szorítom. A nappaliban Amanda vár ránt még kedvenc takarójába bújva és ijedten néz ránk. A síró szüleire, akikben szörnyen nagy a bánat, a gyász.

-Nem tehetjük ezt velük Jake.- suttogom fülébe.

-Kivel mit?

-Két gyermekünk van.- mondom.- Nekünk kellene őket vigasztalni és nem fordítva.

Letesz öléből és egy zsebkendőt nyújt felém. Megtörlöm szememet és Amandára mosolygok.

-Néztek velem mesét?

-Persze szívem.- mondom.- Melyiket szeretnéd?

Bekapcsolta a tv-t és apró kezével megfogta ujjamat és a kanapéhoz vezetett. Jake is csatlakozott hozzánk és hosszú idő után újra együtt voltunk, mi csak hárman! Bár már soha nem leszünk olyanok, mint régen. Nem csak a legjobb barátnőm halt meg, hanem belőlem is egy kis darab!

#3. Kötet 11. Fejezet

Megan elernyed kezét szorongattam és imádkoztam, hogy utoljára még kinyissa a szemét és elmondhassam, hogy mennyire szeretem. Az elkövetkező 24 óra eszméletlenül hosszúnak tűnt. Jack horkolt Megan másik oldalán. Én kimentem a mosdóba és visszafele jövet elővettem a táskámból az ósdi, de még jó kamerámat és lefilmeztem őket.
-Mert ez az igazi szerelem.- suttogtam.
Reggel Jake, miután lerakta Amandát az oviban hozott nekünk egy kis kávét.
-Jó reggelt szerelmem.- mosolyog rám és kezembe ad egy papírbögrét.
Óvatosan Jack-et is felébresztem és együtt isszuk a kávénkat, mikor Megan megszólal.
-Nekem nem is hoztál?- kérdezi rekedtes hangon.
Halkan felnevetek, majd odalépek az ágya mellé.
-Szeretlek.- mondom és egy hatalmas puszit nyomok a fejére. -Azt hittem itt hagysz.
Gyenge kezével megsimogatta kidudorodó pocakomat, szemében könnyek gyűltek majd egyszer csak halkan megszólalt.
-Már nem láthatom felnőni. Nem lehetek melletted szülés közben, nem foghatom a kezedet. Nem ülhetünk kint a nyaralónk előtt, két öreg hintaszékben és kötögethetünk, már nyugdíjas korunkban. Nem láthatom az unokádat, az unokámat.
Halkan felsóhajtott majd letörölte a könnyeit. Arcán az izmok összehúzódtak majd lassacskán elernyedtek.
-Hívjatok egy nővért.- suttogja.
Jack felugrik felesége mellől és kiordibál a folyosóra. Pár másodperc múlva egy nővér tűnik fel.
-Mi a baj Dr. Mace?- hajol felé a nővér.
-Egy kis fájdalomcsillapítót ha kérhetnék, akkor szebbé tenné a napomat.- mondja Megan még mindig nagyon udvariasan.
-Persze, azonnal hozom Dr. Mace!
Kirohan a nővér és nemsokkal később visszatér egy teli infúzióval. Beköti majd újra magunkra hagy.
20 perc néma csönd után a nemrég érkezett Finn szólal meg.
-Jól vagy már Meg?
-Soha nem leszek már jól.- mondja. -Csak jobban!
A következő pár napot szinte átaludta. Minden szabad percemet, amit nem alvással töltöttem akkor Megan ágya mellett virrasztottam. Lányommal és férjemmel nagyon kevés időt töltöttem, de megértőek velem hisz mégis csak, a legjobb barátnőm haldoklik.
Megan nagyokat ásítva rám nézett óriási kék szemeivel. Megszorítottam a kezét és közelebb hajoltam.
-Hozzak valamit?- kérdezem.
Csak a fejét rázza. Hosszú percekig ültünk csöndben és csak egymást néztünk.
-Ígérj meg nekem valamit.- kezdi halkan. -Minél hamarabb csak tudsz lépj tovább. Nem azt mondom, hogy ne gyászolj, hanem búcsúzz el tőlem rendesen, majd lépj tovább. Tudom, hogy a mindennapjaid része leszek, mert szinte a testvérem vagy és Liz is az életem része még mindig. De élj teljes életet, add meg a családodnak a tőled telhető legjobbat és légy boldog. Sírj és ordíts ha kell. Ha pedig egy legjobb barátra van szükséged csak nézz fel az égre és én ott leszek. Lehet nem fogsz látni és hallani de én foglak téged. Mindig itt leszek Zoella, ezt jól jegyezd meg. Örökké melletted leszek!
Halkan zokogtam és erősen szorítottam Megan kezét. Gyenge ujjaival a kézfejemet simogatta.
-A hálószobámban, az ágy alatt találni fogsz egy arany színű papírdobozt. Abban pedig leveleket. Mindenkinek add oda, a nevek rajta vannak a borítékon. A fiamnak minden évre írtam egy levelet, rajta lesz, hogy hány évesen add oda nekik. Tedd meg ezt nekem kérlek.
-Megteszem.- hüppögtem.
-Ez nem egy búcsú kis csacsim.- mosolyog rám. -Fogunk még találkozni, csak talán egy másik életben.
Fejemet vállára döntöttem és mikor újra kinyitottam szemeimet, már sötét volt. Jack-al váltottuk egymást én pedig hazamentem.
Reggel Amanda és Jake suttogására ébredtem. Az ágyon ültek és a lenémított képernyőt nézték.
-Jó reggelt.- köszönök.
-Neked is.- mondják egyszerre, majd a tévére adnak egy kis hangerőt. Lányomat ölembe veszem Jake-nek pedig egy csókkal köszönök. A reggeli elfogyasztása után lassan mosogattam majd vizes kezeimet shortomba és pólómba töröltem, amit pizsamának használtam. Hirtelen a vezetékes telefon megcsörrent. Lassan felemeltem a kagylót és beleszóltam.
-Halló?
-Itt az idő Zoe, gyere amilyen gyorsan csak tudsz.- szólt bele Jack erőtlen hangon. Rögtön levágtam a telefont és az asztalról felkaptam a kulcsokat.
-Hová rohansz?-. kérdezett Jake.
-Megan...- csak ennyit mondtam de könnyes szemeimből tudhatta baj van.
Los Angeles utcáin a megengedett sebességnek vagy a duplájával mentem és alig, hogy lefékeztem, már ugrottam is ki a kocsiból. Átrohantam a parkolón és a lehető leggyorsabban futottam otthoni papucsomban Megan szobájáig.