#1. Fejezet

Fáradtan pillantottam bele a tükörbe. Egész éjjel az új videómon dolgoztam. Felvettem az egyetem környékét, pár termet és ezzel fel is fedeztem az egyetemet. A szerkesztés és az zene beillesztése után feltöltöttem a videót. Körbenéztem még a csatornámon és akaratlanul is rákerestem Finn Harries-re.
Aki ugyan úgy YouTuber mint én. Csak ő szerkesztő és társsegéd az ikertestvére csatornáján. A JacksGap-en.

Az éjszakázás nyomait próbáltam eltüntetni a szemem körül az alapozóval amikor az ajtómat vette valaki célba és ütni kezdte. Megan érkezésére számítottam. Helyette amikor kinyitottam az ajtót egy fiú esett be rajta.
Megfordult és bevágta maga mögött az ajtót és lecsúszott az ajtófélfán. Rendőrök hangját lehetett kintről hallani. Talán egy percig időzhettek a folyosón. Utána továbbmentek. Felnéztem a fiúra aki időközben felállt. Őrjítően mosolygott. Lehajolt és arcomra meleg csókot lehelt.
-Köszönöm.- mondta és már indulni készült. De visszafordult.- Jake voltam.
Majd eltűnt. Bezártam az ajtót és csak ekkor néztem végig magamon. Hajam kócosan volt felkötve a fejemre. Sminkem csak félig volt kész és kacsás pizsamámról pedig ne is beszéljek! Szekrényem csordultig tele volt ruhával de nem tudtam választani. Egy folytában a titokzatos Jake járt a fejemben. Végül megtaláltam az elviselhető öltözéket.
Hasam óriásit morogva jelezte, hogy éhes. Mivel az egyetemen csak ebéd van ezért a további étkezésekről nekünk kell gondoskodnunk. Bezártam magam mögött az ajtót és  elindultam megkeresni az előadó termet. Belépve megcsapott a hangzavar és egy kezet láttam csak lóbálózva. A legjobb barátnőm felé igyekeztem és alig vártam, hogy beülhessek mellé és átöleljem. Nem figyeltem semerre aminek eredménye az lett, hogy neki mentem valakinek és könyveink a földre hullottak.
Ugyan az a szempár és huncut mosoly fogadott amikor felé pillantottam amit még a szobámban láttam.
-Már megint te?- kérdeztem.
-Én is feltehetném ezt a kérdést!
Lehajolva elkezdtem felszedegetni a papírokat. Mikor felálltam újra barátnőm fel vettem az irányt de egy kéz visszarántott.
-Legalább a neved mond meg!- kért.
-Zoella!- feleltem és otthagytam.
Megan kuncogva figyelt ahogy szétesve leülök mellé és átölelem.
-De jó látni.- mondom.
-Szintúgy!- bólint.- De látom már megismerkedtél valakivel. Nem elcsépelt romantikus dolog nekimenni valakinek? Legalább elkérte a számod?
-Ahhj...- fújtattam.- Hiányoztál.
Megan három éves korom óta a barátnőm. Akkor lépett be az életembe mikor anyám elhagyott minket. Azóta sem hátrált meg és hagyott el. Akárcsak a testvérem lenne. Én kapartam fel az őrült bulik után ő pedig elrángatott a laptopom elöl amikor már több napja egy blog bejegyzést vagy videót szerkesztettem. Én voltam a jó Ő pedig a rossz! Az ellentétek vonzzák egymást!
Finn kocogtatta meg a padunkat amire abbahagytuk a beszélgetést. Végigmért tekintetével. Majd Megan-t is.
-Heló Finn vagyok.- bólintott neki oda.- Zoe arra gondoltam eljöhetnétek velem meg pár barátommal bulizni. Megmutatnánk nektek a város legjobb clubját! Nos?
-Zoe nem olyan Ő nem...- nem hagytam, hogy befejezze Megan.
-Persze. Írd ide a  címet és megyünk.- mondtam.
-Majd értetek jövünk. Holnap este 10-kor kint.- mondta és elment.
Felült Jake mellé és elkezdtek beszélgetni. Lányok ülték körbe őket és figyelték minden mozdulatukat.
Jake mosolygott rám mikor észrevette, hogy figyelem. Elfordítottam fejemet de arcom piros színre változott.
-Zoe. Mi lett veled csajszi?- kérdezett. Eddig nem sok buliba jártam nem lepett meg a kérdése.
-Otthon hagytam az összes jót és csak a rosszat hoztam magammal. Változni akarok Megan. Nem akarok egész éjjel a szobámba ülni és tanulni. Az egyetemi éveimet úgy szeretném majd a gyerekeimnek elmesélni, hogy az egész egy nagy buli volt. Nem pedig dög unalom. Szóval velem tartasz?
Megan egy kicsit töprengett majd szája szélén feltűnt egy apró mosoly.
-Bulizni megyünk!- nevetett.

Aztán elkezdődött az eligazítás.

Bevezető

A bőröndömön ülök és Chris ráncigálja, hogy be tudjuk cipzározni. Három bőröndöm katonásan sorakoztak a bejárati ajtóban. Táskával a vállamon csoszogtam végig a házon, hogy elköszönjek minden kis szegletétől. A szobámban kicsit tovább nosztalgiáztam mint kellett volna, mert apa már idegesen kiabált felfelé. Elő vettem a kamerámat és felvettem pár másodpercet. Megy majd fel a YouTube csatornámra.
Az autónk ajtaja bezáródott mögöttem és beültem hátra Chris mellé. Néztem ahogy távolodunk és Leeds felé vesszük az irányt.
Álmosan keltem fel és Chris válla kicsit nyálas volt ami őt annyira nem érdekelte. Mindig is trehány volt de egyet jól tud. Filmet készíteni mesterien és ezt nem csak mi vettük észre. Los Angeles-ben egyre felkapottabb lett a neve ezért sajnos sokat ingázik két kontinens között. De el akart kísérni az egyetemre. Ahova ő is járt annak idején. Azt az utat járom már évek óta amit ő kijárt nekem és nem ellenkezem. Csak a YouTube csatornám az én saját ötletem. Valami amit nem ők szabtak meg nekem. Amiről nem tudnak. De nem beszélek nekik erről. Apának így is van elég baja a könyv kiadójával nem akarok még egy lapáttal rátenni.

A kollégium nem a legnagyobb meg kell jegyeznem. Ahogy beléptem a fürdő jobb oldalt nyílt. Egy kis helyiség de legalább nem közös wc és zuhanyzó van. Tovább mentem és a földszinti szobámból tökéletes kilátás volt a Leeds udvarára. Egy íróasztal és egy szekrény volt a szobámban semmi több.
-Chris itt ágy nincsen?- kérdeztem.
-Dehogynem.- majd egy mozdulattal lerántotta a szekrényt és elő került az ágyam.

-Hát mi már megyünk is.- mondta apa amint kicsit berendezkedtem. 

-Már is?- kérdeztem.- Nem maradnátok? Mondjuk négy évet?

-Mennem kell vissza LA.-be és vár már Anna is.- mondta Chris.- Szeretlek Zoe.

-Én is.- mondtam de kicsit savanyú képet vágva, mert Chris barátnőjét, Annát nagyon utáltam. Első látásra szerelem is létezik akkor utálat is. 

-Sziasztok.

Összerogytam az ágyamon és a ruha és könyv tengert néztem magam körül. Itt hagytak egyedül egy új városban. Kopogást hallottam az ajtómon. Pár könnycseppet letöröltem az arcomról és kinyitottam az ajtót.

Egy kedves mosolyú fiú állt az ajtóban.

-Szia Finn Harries.- nyújtott kezet.- Te pedig Zoe Sugg?

-Igen!- bólintottam.

-Láttam pár videód. Elég viccesek.- mondta.

Csak elég viccesek? Hát megkaptam az első személyes kritikám. Esetlenül álltunk az ajtóban majd beljebb engedtem. Körbenézett a szobámban majd rám szegezte szemét.
-Elég üres.- mondta.
-Jó hogy, mert....- órámra pillantottam.-...kb. 1 órája lehetek itt.
-Segítsek?- kérdezte kedvesen.
-Köszi de nem kell.- utasítottam vissza.- Elboldogulok egyedül is.
Finn tudomásul vette és kisétált az ajtón amit maga után erősen becsapott.
Hogy mért taszítok el mindenkit magam mellől?
Egyszerű. Nem akarom, hogy  közel legyenek és csalódjak bennük. Mert egyszer mindenkiben csalódunk. Akár akarjuk, akár nem.
Az okostelefonom GPS-e segítségével elindulok egy könyvespolcot venni valamint kicsit körbejárni a környéket. A szobám kaotikus állapota már eltünt. Csak egy bőröndöm maradt teljesen teli. Amiben a sminkjeim, a könyveim valamint a videókhoz szükséges összes kellék van.

Leeds óriási város így egyedül!