#3. Kötet 6. Fejezet

A reptéren ültünk Megan-al és egy nagy szelet pizzát ettünk. Afrikába utazunk megvalósítani barátnőm álmát. Segíteni az árva gyerekeken. Csak 6-an indulunk neki a nagyvilágnak úgy, hogy fogalmunk sincsen mi lesz ha odaérünk. Akárcsak a régi szép időkben.
Jake-el éppen haragban vagyunk az új videójában való eléggé félreérthető mozdulatok miatt. Házas ember ne tegyen ilyet! A babánk szépen növekszik a hasamban nemsokára már másfél hónapos lesz. Bemondták a járatunkat és elindultunk, hogy felszálljunk a gépre és majdnem egy napot utazzunk.
Helyet foglaltam az ablak mellet és már egy cseppnyi izgatottság sem volt bennem, mint a legelső repülésemkor több, mint 6 éve.
-Ne szórakozz már velem Zoe.- kérlel Jake.- Beleőrülök.
-Én nem szórakozok az ti csináltátok.- vetem oda. -Én már ebbe beleőrültem.
Fújtat egy nagyot majd hátradönti a fejét és amíg el nem értük a biztonságos magasságot úgy is maradt.
-Tudod van ezer csodálatos és mesebeli lány de te mindegyiknél jobb vagy.- megfogja kezemet és szemembe néz. -Valahányszor rám mosolyogsz hálát adok istennek, hogy apám feltette a seggemet a Londonba induló gépre és nem engedett haza. Rád találtam és foggal körömmel kapaszkodom beléd, mert nem akarlak elengedni. Csak téged szeretlek és ez csak egy színdarab volt semmi komoly. Sajnálom..
-Én is szeretlek.- mondom neki és megcsókolom.- Csak és kizárólag téged!
Felhajtotta a közöttünk lévő karfát és magához húzott. Szenvedve de túléltük a repülőutat és fáradtan indultunk a kis faluba. A buszozás is volt egy bő két óra és, amire odaértünk már csak egy ágyra vágytam.
Az első két nap csak játszottunk a gyerekekkel és segítettünk a gondozóknak mindenben. Minden nap egy pár percet felvettem régi kamerámmal, hogy otthon majd feltölthessem a YouTube csatornámra, ahogy Finn és Jack is tette. Bár Jack inkább feleségét filmezte, aki egy haldokló beteghez képest nagyon jól volt. Túlságosan is, akár a vihar előtti csend.
Megan pár napja megvált hosszú barna fürtjeitől és egy dögös, rövid és szőke hajra cserélte be ezzel is legújabb kampánya mellett állva. A női ideál ledöntése érdekében. Egyre többen ismerik meg csupán pár hét leforgása alatt az orvosnőt, aki rákban fog meghalni és Megan történetét. Barátnőmre mosolyogtam, mikor elhagytam a gondolataim világát és leguggoltam melléjük. Éppen egy kislánnyal játszott nem lehetett több Amandánál pár évvel de minden bizonnyal több nehézségen ment át , mint én eddig valaha. Jake és Én is nagyon jól éreztük magunkat a kis faluban lakó emberek között. Pénzel és mindennapi dolgokkal is támogattuk az életüket. Ez volt a legkevesebb, amit tehettünk. Valóra váltották Megan egyik álmát. Könnyes búcsúzások és integetés közepette szálltunk fel magángépünkre és hagytok ott őket és Afrikát.
Otthon egy hosszú alvás után éppen összeszerkesztettem a felvételeimet, mikor Jake lépett mögém.
-Mit csinálsz?- kérdez.
-Csak a videóval babrálok rántom meg vállamat majd a székemmel együtt szembe fordulok vele. Rám mosolyog majd egy pillanat alatt belehuppan az ölembe. Felsikítok súlya alatt, de aztán nevetésben török ki. Arcomra ad egy puszit majd nyakamat kezdi el csókolgatni. Megcsörren a vezetékes telefon és én minden erőmmel azon vagyok, hogy elérjem. Diadalittasan fejem felé emelem a telefont és pár másodperc után rájövök, hogy bele is kéne szólni.
-Halló!- nevetek bele vidáman, mert Jake megcsikizte oldalamat.
-Zoe azonnal át kell jönnöd. Megan nagyon rosszul van!- mondja Jack.
-Rohanok.- csapom le a telefont és kilököm Jake-et az ölemből.

#3. Kötet 5. Fejezet

Korán reggel kopogtattam az ajtón, amit Michel a legidősebb bátyja Megan-nak nyitott ki.
-Jó reggelt.- dörzsöli meg szemét és egy puszit nyom homlokomra.- Húgi már a konyhában mesterkedik.
-Rendben.- mosolygok rá majd besietek és egyenesen Megan nyakába ugrom.- Jó reggelt!!
Elővettem a táskámból a kamerát és megmutattam. Rögtön be is kapcsoltuk és elhelyezem egy olyan helyre, ahol mindenki benne van. Jake és Amanda is csatlakozott a reggelihez. Megan apjával beszélgettem, mikor odajött hozzám lányom.
-Anyuci.- nézett rám.- Igaz az, hogy testvérem lesz?
Szúrósan nézem Jake-re minden bizonnyal ő mondta el. A második gyerekénél is ugyan olyan izgatott, mint Amandánál és a száját sem tudja befogni.
-Igen.- mosolygok rá.- Itt van bent a pockomban.
-Te megetted a testvéremet?- néz rám ijedten.
-Dehogy is.- ölelem át rögtön.- A kisbabák az anyukájuk pocakjában nőnek. De menj oda apához ő majd mindent elmond.
Amanda visszaszaladt Jake-hez én pedig folytathattam a beszélgetést Megan édesapjával.
-A férjed igazán jó ember.- mondja és Jake-re pillant.- Akárcsak az én Megan-omé.
-Remek egyetemre jelentkeztünk.- mosolygok rá.
-Ahh...mi lesz velem nélküle?- néz rám könnyes szemmel.- Akkor már csak te maradsz nekem Zoe. Te leszel az egyetlen lányom!
-Én mindig itt leszek Bob bácsi.- mondom és megölelem.
-Hé apu!- ül le mellénk Martin, barátnőm legfiatalabb bátyja.- Ugye még mindig én vagyok a kedvenc?
-Te vagy fiam.- mondja Bob miközben feláll.- Te vagy!
Martin húzott magához és szorongatott halálra. Jake mentett meg, amikor csúnyán kezdett nézni ránk.
-Nyugi nem akarom megerőszakolni.- nevet fel.- Azt már megtehettem volna korábban is.
-Martin gyerekek is vannak itt.- szól rá az anyja.
Martin csak szemeit forgatta és lepacsizott Maxwell-el. Soha nem fognak felnőni! Michale otthonosan mászkált a lakásban egy szál alsónadrágban. Minden bizonnyal itt maradnak míg Megan nem kerül egy jobb helyre...
Délután Jake, Megan és Jack elkísért a nőgyógyászhoz, hogy megállapítsák tényleg terhes vagyok-e! Végre az őrültek házából ki tudtunk szabadulni egy kicsit. Jake ölében ültem és elmélyültem csókjaiban mikor beszólítottak.
-Mrs. Miller a hetes szobába!
Egy kisebb vizsgálat után még várnunk kellett kint 10 percet és behívtak az ultrahang kórterembe. Felfeküdtem az ágyra és ugyan olyan izgatottan szorítottam Jake és Megan kezét, mint az első ultrahangozásnál.
Az orvos megvizsgált és teljesen egészségesnek talált mindkettőnket. Engem és a babámat is. Felírt pár vitamint és utamra is engedett. Boldogan csókoltam meg Jake-t mikor kiértünk a parkolóba és nem érdekelt éppen hányan bámulnak meg minket. Óvatosan felemelt és rátett a kocsi motorháztetőjére. Egyre hátrébb dőltem és közben húztam magammal, míg nem már a motorháztetőn nem feküdtünk mindketten.
-Khmm.- köhint fel Jake.- Ezt nem kéne.
-Mért?
-Sajtó mindenhol.- int fejével jobbra és balra. Lassan lemászok az autóról és rendbe szedem magamat.
Belemosolyogtam pár kamerába majd beszálltam Jake mellé a hátsó ülésre. Jake elővette telefonját és készített rólunk egy képet, majd posztolta Instagrammon így: Jön a második <3 .
Én egy pohár víz a többiek bor mellett lazítottak a mai nap után. Megan mosolyogva beszélgetett és nekem újra összeszorult a szívem.
Vajon meddig tehetjük még ezt meg? Így együtt?

#3. Kötet 4. Fejezet

Leparkoltam a kórház előtt a megbeszélt időpont előtt 5 perccel. Átkocogtam a zöld kerten és a recepciótól balra az 5. ajtó volt Megan-é. Halkan bekopogtam majd kis várakozás után benyitottam a kórterembe. Megan mosolyogva beszélgetett egy őszes hajú orvossal.
-Zoella.- mosolygott rám.- Had mutassam be a legjobb rákkutató orvosunkat Mr. Right-ot. Doktor úr ő a legjobb barátnőm Zoella Miller.
Kezet ráztunk, miközben végig néztem az orvoson. Őszes haja és bajusza volt, arcán már jó pár ránccal és fehér köpenyén egy nagy kávéfolt díszelgett. Körbenéztem a szobában is, semmi nem változott a tegnapi nap óta talán csak annyi, hogy most már tisztán látok és szememet nem fedik könnyek.
-Hát örülök, hogy megismerhettem Mrs. Harries. Ön volt a legjobb rezidensünk cirka 30 éve mióta itt dolgozom. Minden jót kívánok és nagyon sajnálom, hogy nem segíthettem.
-Nem az ön hibája Doktor úr.- vonja meg vállát.- Viszont látásra.
Úgy köszöntek el egymástól, mintha Megan csak egy másik államba költözne és nem éppen meghalni készülne. A kávézóig csak az ablakon át bámult ki Megan és egy szót sem szólt. Miután kihozták a rendelésünket Megan fiának 3. születésnapjáról beszélgettünk.
-Szeretném ha emlékezetes lenne. Ha már nem láthatom felnőni legalább a születésnapja legyen mesés.
Könnyes lett szemem, ennyit arról, hogy nem fogok sírni többet..
-Jaj Zoe csak ne most kezdj el sírni, nyilvánosan..- fogta fejét Megan.
-Az én hibám Meggi.- mondom neki.- Miattam lettél beteg. Sokat dolgoztál és én nem mondtam, hogy hagyd már abba. Csak is az én hibám!
-Állj, állj, állj! Zoe megőrültél?- kiált rám.- Ez nem a te hibád, nem az orvosé és még nem is az enyém. Ez a genetika hibája. Nem tehetünk ellene semmit túl késő már.
Kinéztem az ablakon. Mindenhol gondtalan és boldog embereket láttam majd Megan-ra néztem és rajta sem látszott, hogy min megy éppen keresztül.
-Nem félsz?
-A haláltól?- kérdezi.- Nem félek csak attól, hogy veletek mi lesz.
Halkan felnevettem, Megan az a személy, akinek mindig fontosabb a másik, mint saját maga.
-Mindenem megvan, amit valaha is akartam. Csodálatos férj, gyerek, legjobb barátnő, jó barátok és orvos lehettem. Megmenthettem az emberek életét és álmomban sem tudnék elképzelni egy szebb életet. Nekem már eljött az idő.
Olyan könnyen beszélt a halálról. Mintha minden napos dolog lenne, hogy elveszítjük az egyik szerettünket. Számomra nem az és soha nem is lesz.
-És bakancs listád nincsen?- kérdezem.
-Az éjjel felírtam pár dolgot, de nem olyan nagy számok.- mondja és zsebéből előhúz egy kis papírt.
Négy dolog volt összesen felírva:

-Kampány a rák ellen

-Eljutni Afrikába és önkénteskedni

-Sok ember előtt énekelni

-Szerepelni egy filmben

-Az utolsó kettőt el tudom intézni.- mosolygok rá.- A filmhez van valami ötleted?
-Egy naplót akarok. Már elkezdtem felvenni egy két dolgot de csak telefonnal.- mondja félénken.
-Ez remek ötlet, ha akarod segíthetek. Adok felszerelést meg minden.- lelkesedtem.
-De te is benne kell hogy legyél.- mosolyog rám.
Megittuk a kávénkat és hazamentünk. Vacsorára volt hivatalos Megan egész családja és közeli barátai, most akarja elmondani nekik, hogy még is mi vár rá.
Karján fiával főzött éppen mikor leültem Jack mellé a kanapéra.
-Nemsokára, már arra sem lesz képes, hogy felemelje.- suttogja és közben feleségét és fiát figyeli.- Csak aludni fog már. De nem fog fájni neki az orvos megígérte.
Egy aggódó férj ült most mellettem és nem az a Jack, akit annak idején megismertem. Félt a jövőtől, ami rá és fiára vár Megan nélkül.
Pár ital után már késő este mondta el Megan a dolgokat. Mindenki sírt, még Megan apja is, akit én egy erős embernek gondoltam. Én Megan legkisebb bátyjának vállán pihentettem fejemet és hagytam lefolyni arcomon könnyeimet. Én is mondani akartam valamit, de az időt nem éreztem alkalmasnak de bátyám kiszúrta rajtam, hogy félek.
-Minden rendben Zoe?
-Ami azt illeti...lehet nem a legjobb alkalom, de el kell hogy mondjam...
-Micsodát?- kérdezett Finn.
-Terhes vagyok!

#3. Évad 3. Fejezet

Chris várt rám a repülőtéren L.A-ben. Patakokban folyt rólam az izzadság a Kanadai hideg után. Egy öleléssel köszöntem neki majd a kocsija felé igyekeztünk. Egy szót sem mondtunk a másiknak. Éreztük egymáson az idegességet és a félelmet. Megan volt az első szerelme. Talán az a fajta szerelem, ami soha nem múlik el de már együtt nem lesznek. Chris az autóban felém fordult és megszorította karomat.
-Erősnek kell lenned.
Csak bólintottam. Semmit nem tudtam Megan-ról. Senki nem mondott semmit csak, hogy kórházban van. Futva tettem meg a kocsi és a recepció közti utat. Megkerestem Megan szobáját és a csukott ajtó előtt még vettem egy utolsó mély levegőt. Remegő kézzel nyitottam be. Barátnőm felém kapta fejét és mosoly húzódott arcán.
-Szia Zoe. - köszön.- Neked nem Kanadában kellene lenned?
-Te fontosabb vagy!- felelem és leülök az ágy szélére.- Mi a baj Meg? Mért vagy itt?
-Ez egy hosszú történet. Kérlek ülj előtte le!- mutat a fotelre, ami az ágyával szemben helyeztek el.- Leukémiás vagyok!
Kezem egyre jobban remegett a félelemtől. Szememből elindultak a könnyek, ahogy Megan tovább folytatta.
-Csontvelő daganat. Az orvos azt mondta, hogy legjobb esetben is olyan 3 hónapom van hátra. Zoe meg fogok halni.
Úgy mondta ki a szavakat, mintha csak egy könyvet olvasni. Hangos zokogásban törtem ki, könnyeim elöntötték arcomat és kézfejemre hullottak. Mély levegőt vettem és próbáltam magamat nyugtatni de a szomorúság és az elkeseredés elhatalmasodott rajtam. Megan csak nézett rám, egy könnyet sem hullatott de vörös szemei elárulták, hogy, amikor egyedül volt sírt. Megpaskolta maga mellett a takarót és én még mindig csillapíthatatlanul sírva mellé bújtam. Átkarolt és egy puszit nyomott a fejemre.
-Felhívom Jake-et.- suttogta nekem.
Ellenkezni akartam vele maradni de egy hang sem jött ki a torkomon. Hasára fektettem fejemet és a fehér takaróba nyomtam arcomat. A szempillaspirálom csúnya foltot hagyott a hófehér takarón de minden erőm ellenére sem tudtam abbahagyni a sírást. Megan elvesztésének a gondolata is teljesen a padlóra lökött.
-Semmi baj nem lesz.- simította hátra hajamat.
-Már van baj.- hüppögtem neki és erőt véve magamon felültem.- Nem hagyhatsz itt! Nem élném túl!
-Dehogynem.- mosolygott rám.- Itt is van Jake, most szépen hazamentek és csak szép dolgokra gondolsz. A megjelenő filmedre, a férjedre, a gyerekedre és arra, hogy még itt vagyok. Holnap pedig eljössz értem 11 órára és elmegyünk kávézni! Világos?
-Persze.- küldök felé egy halvány mosolyt, majd Jake kivezetett a kórteremből.
Letörölgette a könnyeimet és erősen magához ölelt.
-Hiányoztál.- túrt bele hajamba és megcsókolt.
Visszacsókoltam és karjaimmal hátát simogattam. Alsó ajkamat lágyan harapdálta és nekem csak most tűnt fel igazán mennyire hiányzott.
-Te is.- mondtam neki.
Egy parkon sétáltunk végig. Jake elmesélte, hogy mi történt az elmúlt hetekben, amiből én kimaradtam. Én is meséltem neki de a hangulatom már soha nem lesz olyan, mint régen. Semmi nem lesz már olyan, mint régen!
Jake közel húz magához és szembe fordít. Mélyen szemembe néz barna szemeivel, mint azon az estén mikor először voltunk együtt.
-Még itt van velünk. Ne kezd el már most gyászolni.- mondja.- Még mosolyogj és élvezd a vele eltölthető időt, amit már soha nem kaphatsz vissza.
-Kell pár nap, hogy fel tudjam dolgozni Jake.- mondom. -Te nem tudod úgy átérezni a dolgot, mint én. Megan kiskorom óta mellettem állt. Azt a sok szeretetet és törődést soha nem adhatom vissza neki!
-Zoella igazad van. Nem tudom, hogy ez milyen érzés de Megan az én barátom is. Én is el fogom veszíteni.
Oldalra néztem és hagytam lefolyni arcomon az utolsó hullajtott könnyemet. Lassan letöröltem és megfogadtam, többé nem sírok. Többé nem hullajtok egy könnycseppet sem akármennyire fáj.
Mosolyogva fordultam Jake felé és arcomat arcának nyomtam.
-Szeretlek.- suttogtam.
-Szeretlek én is!
Lassan végighúzta jobb mutatóujját arcomon, végig az oldalamon és derekamnál két kezét összekulcsolta. Vállamat kezdte el apró puszikkal beborítani majd indult felfelé. Nyakamat meleg lehelete csiklandozta, amire párszor fel is kuncogtam. Lassan ajkaimhoz ért majd keményen megcsókolt.
Elsétáltunk az autóig és hazamentünk. Amanda otthon vált már Finn-el. Édesen eljátszottak a nappaliban. A nyakamban csüngő lányommal köszöntem el Finn-től és szeltem át az egész lakást.
-Hiányoztál anya.- mondja és óriási kék szemeivel rám néz.
-Te is nekem angyalkám!- mondom és egy hatalmas puszit adok arcára.

#3. Kötet 2. Fejezet

Kezemben kedvenc írónőm Rachel Vincent könyvének sorait faltam még mindig könnyes szemeimen át. Nehezebb volt a búcsúzás, mint gondoltam. Utaztam már el korábban is több napra, de hetekre nemigen. Szám még mindig Jake ajkainak érintésétől bizsereg és arcomat lányom puszijai borítják. Megan és Jack nem kísértek ki a reptérre, mert barátnőm az éjjel belázasodott. Finn és Amee integetett még nekem a váróteremben, Scott csak reggel ugrott be egy rövid köszönésre bátyámmal egy időben.
-Mond Lola hány éves is vagy?- nézek a mellettem ülő asszisztensemre.
-19.- mondja.- Jövőre kezdek a Los Angeles-i egyetemen. Zoe te hova jártál?
-Leeds-be.- mondom, majd tovább magyarázok neki, mert eléggé értelmetlenül mered rám.- Angliába.
-Akkor, már értem az akcentus okát. De Jake-nek nincsen viszont a lányodnak igen.
-Jake Floridában született, Amanda viszont kint Angliában.- mondom.- Még az egyetemi éveim alatt.
-Húzós lehetett.- mosolyog rám.
-De egy pillanatot sem cserénék el.
A Los Angeles-i forróság után téli hidegnek éreztem a Kanadai időjárást. Egy széldzsekit rángattam elő a táskámból és vettem fel. Felhívtam Jake-et, hogy elmondjam megérkeztem és, hogy tudja szeretem őket és hiányoznak. Bőröndömet rángatva magam után és Lola kezét szorongatva utat törtem a reptéren és kiléptünk a hidegbe. Hajamat arcomba fújta a szél és ezért majdnem orra estem ha egy kéz nem kap el.
-Jó újra látni.- köszön mosolyogva Scott.
-Te meg?- nézek rá meglepetten miközben visszanyertem az egyensúlyomat.
-Én leszek a rendező társad 9 héten át.- mosolyog rám majd kiveszi kezemből a bőröndöm.- Meglepetésnek  szántam!
-Hát meglepődtem.- viszonozom mosolyát.- Lolát ismered.
Egy-egy biccentéssel köszöntötték egymást, majd beszálltunk a bérelt buszba, ahol már az egész Stáb elhelyezkedett. Az első két ülést fenntartották nekünk, mert mégis mi lettünk itt a főnökök. Lola leült egy Stábtag mellé majd az ajtók bezáródtak és elindultunk a szállodába.
-Üdvözlök mindenkit! Örülök, hogy elfogadtátok az ajánlatomat, mert ez a film számomra nagyon fontos. Scott nagyon jó barátom és remélem titeket is hamarosan megismerhetlek.
Kiabálás és fütyülés hangzott a buszban.

2 hét múlva

Könnyes szemmel, nevetve figyeltem a forgatást ahogyan Scott teljesen komolyan vette munkáját míg én csak szórakoztam. Megköszörültem torkomat és beszívtam a hideg levegőt. Fehér ködként távozott majd elordítottam magamat:

-És ennyi.

Imádtam ezt a mondatot mondogatni. Ezért tanultam az egyetemen 4 évig, hogy kimondhassam és a siker érzése isteni. Mikor a filmek végén feltűnik a neved és valami olyasmit csinálhatsz, amit szeretsz egyszerűen bámulatos.

-Szép volt.- mondja Scott.- Mára ennyi.
Páran minket is megdicsérnek és taps is fogad, amitől libabőrös leszek. Az elismerés csodálatos.
Lola kezembe nyom egy kávét és interjú kérdések hadát zúdítják rám a riporterek, amikor távozni próbálunk a forgatás helyszínéről.
-Nem válaszolhatok semmire a filmmel kapcsolatban.- ismétlem a már jól betanult mondatomat.
Beszállunk az értünk küldött kocsiba, ami a hotelig szállít, ahol már vár rám egy jól megérdemelt meleg vizes kád.
-Jack keresett.- mondja Lola.- Azt mondta, hogy sürgős.
Bólintva tudomásul vettem és már tárcsáztam is a számát. A második csörgésre fel is vette, minden bizonnyal várta a hívásomat.
-Mi a baj?- kérdezem tőle köszönés nélkül.
-Megan...- szűrődik át a telefonon keresztül rekedtes és halk hangja.- Megan beteg! Szörnyű állapotban van, haza kell jönnöd!
-Hogyan?- kerekedtek ki szemeim és alig kaptam levegőt.- Estére otthon vagyok!
Előre hajoltam és megmondtam a sofőrnek, hogy amilyen gyorsan csak tud érjen oda a szállodához. A negyed órás utat 5 perc alatt tettük meg. Scott mobilját csörgetve pakoltam bele a bőröndömbe.
-Hello Zoeeboo.- köszönt nekem boldogan.
-Egy óra múlva indul a gépem L.A-be.- mondom neki és beledobom a nadrágomat a táskámba.- Megan kórházban van és szüksége van rám! Muszáj ott lennem!
-Ez csak természetes.- mondja komor hangon Scott.- Hívj, ha megérkeztél és vigyázz magadra. Én majd befejezek mindent, nem kell aggódnod.
-Köszönöm.- teszem le a telefont hálásan. Összegyűrve hajigálom be a maradék ruhámat. Lola csak értetlenül mered rám.
-Azt szeretném kérni, hogy maradj itt és tartsd a frontot.- nézek rá szigorúan.- Mindent jelents nekem, ha kérhetem üzenetben.
-Rendben.- bólint.
Megölelem majd kisietek a hotel elé. Egy taxi leintése és 20 perc után a reptéren várok a következő L.A.-be tartó gépre, ami 2 órája elment és még vagy háromnegyed óra múlva jön legközelebb.

#3. Kötet 1. Fejezet

Kipihenten nyújtóztam végig az ágyon. Jake egyenletesen vette mellettem a levegőt, aludt. Végignéztem a szobán otthonos volt és családias. A bordó falat képek borították. Az első közös képeink Jakel, Megan-ék esküvője, a mi esküvőnk, terhes fotók, Amandárol egy halom kép, Megan-ékkal, Finn-ékkel, bátyámmal és családjával, Jake szüleivel egyszóval a nagy családunkkal!
Átnyúltam Jake mellkasa felett, hogy a telefonomat megkaparintsam de combom, amin eddig támaszkodtam kicsúszott alólam és Jake-re estem. Kinyíltak szemei és riadtan kémlelt körbe.Miután felmérte a terepet és nem látott semmi veszélyt álmosan dörzsölgette szemeit.
-Baby, ezt most tényleg muszáj volt?- kérdezte álmosan.
-Sajnálom, de szükségem van a telefonomra.- szabadkozom.- Már biztos írtak a filmmel kapcsolatosan.
-Úgy is minden rendben lesz.- mondja és derekamnál fogva magához ölel.
Átolvastam az e-mailt és szomorúan néztem bele férjem szemeiben.
-Nos?
-3 nap múlva indul a gépem Kanadába.- mondom.
Kikerekedett szemekkel néz vissza rám, kibújik a takaró alól és papucsot, köntöst húz.
-Oké ehhez nekem még korán van.- mondja higgadtan.- Mégis minek mész te Kanadába?
-Az új filmemet ott kezdem el forgatni. Olyan 9 héten át.
-9 héten át?- kérdez vissza Jake idegesen.- És mégis addig mi Amandával, mit csinálunk?
-Élitek tovább az életeteket.- mondom neki.- Bezzeg, amikor te utaztad át a fél világot az normális volt!
Mérgesen ráncolja homlokát és szorosra húzza magán a köntös övét. Lassan közeledek felé és kitárom karjaimat. Elfogadja ölelésemet és vállára hajtom fejemet, apró puszit ad nyakamra. Jake lemegy reggelit készíteni én pedig felkeltem Amandát.
-Jó reggelt angyalom.- suttogom neki és végighúzom kezemet arcán. Álmosan pislogott rám kék szemein keresztül még fáradtan nézett rám.
-Jó reggelt anyuci.- motyogja. Rámosolygok és felállok az ágya széléről, hogy elővegyek neki ruhákat. Miután felöltöztettem és én is belebújtam egy farmer-póló-tornacipő összeállításba Jake is készen lett a reggelivel. Francia pirítós, a kedvencünk.
-Anyuci, ma ugye átmehetek Emmához?- kérdezte lányom enyhe britt akcentussal, ami mosolyt csalt arcomra.
-Miután bemenetük az irodába, persze!- bólintok rá és egy tányért tolok elé a reggeliével.
A 20 emeletes iroda tetejére lifttel jutunk el. Jake is elkísért minket, hogy találkozhasson Edgar-al, aki ugyanitt bérel irodát. 18. emeleten megállítottam a liftet és kiszálltam, Jake és Amanda pedig folytatta az útját. Az irodám Finn és Jack irodájával volt szemben ezért egy gyors kitérőt intéztem feléjük.
-Helló srácok.- köszönök nekik egy-egy öleléssel.
-Hogy vagy húgi?- kérdeznek.
-Holnap 9 hétre Kanadába megyek.- osztom meg velük.- Megkaptam a filmet.
-Gratulálok.- mondják egyszerre.- Meggi már tudja?
-Még nem volt időm vele beszélni, de bemegyek hozzá ma a kórházba és elmondom!
Még pár percet elcsevegtünk, majd bementem saját irodámba. Titkárnőm máris sarkamban teremt és a mai programokról mesélt nekem.
-Ezekhez ma semmi kedvem Lola.- mondom neki fáradtan és beülök a főnöki székembe.
-Rendben asszonyom.- bólint.
-Lola ezerszer elmondtam már, hogy nyugodtan tegez.
20 éveinek legelején járó, gyönyörű titkárnőm zavartan nézte a padlót. Szőke hajzuhataga eltakarta tökéletes arcát, kék szemeivel rám nézett:
-Sajnálom.
-Semmi baj Lola.- mosolygok rá bátorítóan.- Elintézek pár telefont és már megyek is. Holnap pedig indulunk Kanadába.
-Én is?- kérdezi kíváncsian.
-Természetesen.
-Köszönöm asszo...Zoella.- javította ki magát gyorsan.
Mosolyogva sietett asztalához, elintéztem pár telefont majd Jake és Amanda is megérkezett.
-Már hiányoztál.- mondom Jake-nek és megcsókolom.
-Pfuuj!- mondja Amanda és kinyújtja nyelvét.
Nevetve válunk szét és szorosan hozzábújok férjemhez, amíg lányunk eljátszik Lolával. Újabb csókot lehelek ajkára, most lassabban és érzékibben. Keze derekamon pihen és közel húz magához, érzem minden szívdobbanását és megnyugtat közelsége.
Jake lelassít a kórház előtt és kiszállok. Elköszönök tőlük és bemegyek az épületbe. A kórház jellegzetes illata megcsap, nővérek szaladgálnak mindenfelé és általános őrültekháza volt.
-Helló.- int felém barátnőm.
Felakasztja fehér köpenyét és elém siet. Óvatosan megölel és mikor jobban szemügyre veszem szemei alatt óriási lila táskák pihennek. 12 óra készenlét leszívja az ember energiáját, de Meggan élvezi.
-Milyen napod volt?- kérdezem az autójához menet.
-Csak a szokásos.- vonja meg a vállát és kinyitja a kocsiajtót.
-Erről szó sem lehet.- veszem ki a kezéből a kulcsokat.- Majd én vezetek.
Útközben elmeséltem, hogy mégis hová készülök és mennyi időre. Barátnőm teljes mellszelességgel mellettem állt és támogatott. Megálltam az autófeljárójukon és leállítottam a motort. Kipattantattam az autóból nem úgy mint barátnőm.
-Minden rendben?- kérdezem.
-Eszméletlenül fáj a hátam.- mondja.- Pedig ma már bevettem 3 elég erős fájdalomcsillapítót.
-Had nézzem.- szaladok oda hozzá és felhajtom a pólóját.
Egész hátát zöld-kék-lila bevérzések borítják. Szörnyülködve lépek hátra és egy kisebb sikoly is elhagyja torkomat.
-Mindenképp meg kell mutatnod egy orvosnak.- mondom majd hozzáteszem.- Nem magadnak!
-Rendben!

Előzetes

Megérkezett a 3. kötet -és most már  biztosan tudom, hogy az utolsó is egyben- remélem tetszeni fog és a régi olvasóim mellé újak is jönnek majd. Jó őszi szünetet és szeretném megköszönni, hogy átlépte a blog a 10.000 oldalmegtekintés! 

Ti vagytok a legjobbak! <3

--------------------------------------------------------------------------------

4 évvel ezelőtt

...néztem, ahogy eltűnik a taxi és vele együtt ő is. Ürességet hagyott mindenütt. A lakás nélküle túl nagy volt és magányos, akárcsak én. Végigsétáltam a folyosón, a bézs színű falat közös képeink tengere borította. Végighúztam ujjamat a hideg üvegen és megérintettem Jake arcát. Meleg könnyek csorogtak végig arcomon. 

Egyedül nézem a tévét, Amanda már rég alszik. Mostantól apa nélkül fog felnőni? Visszajön valaha is vagy a zene fontosabb, mint a családja?  

Kattan a zár, nyikorog az ajtó majd becsapódik. Jake szétázva áll az előtérben. Leveti vizes kabátját és lerúgja magáról cipőit. 

-Lemondtam a turnét.- mondja. -Sajnálom. Szeretlek és ez soha nem fog változni. Nem tudlak elengedni és nem is foglak. Fontosabb vagy bárkinél és bárminél ezt te is tudod.

Haboztam és csak könnyes szemeimen át néztem rá. Leült szorosan mellém a bőr kanapéra. Kezét combomra tette, már reflexből.
-Te vagy a mindenem!

Mosolyogva hajolt oda hozzám és csókolt meg...

Napjainkban.

-Boldog Születésnapot Amanda!- mondtuk egyszerre. 

Amanda ma lett négy éves. Ez a négy év elég sűrűre bizonyult mindannyiunknak. Elvégeztük az egyetemet és Los Angeles-be költöztünk. Jake egyre híresebb, Megan remek orvos, Finn és Jack nyitottak egy céget én pedig élvezem a filmrendezést. Megan kisfia már 3 éves lesz és egy örökmozgó akárcsak Amanda ezért remekül kijönnek. 

Míg Amanda barátaival kint játszott a kertben addig mi bent iszogattunk.

-A gyerekeinkre.- emelte poharát Jake.

-Rájuk.- mondtuk egyszerre.

Fenékig húztuk a poharat és a kesernyés íz mindenkiből fura arcokat hozott ki. Jake ölelt hátulról át és puszilta meg nyakamat. 

-Szeretlek.- suttogja.
Halkan felkuncogok és szembefordulok vele. Férfias vonásai és kisfiús mosolya mindig le tud venni a lábamról. Átfuttatom ujjaimat rövidre nyírt barna haján és nyaka körül összekulcsolom. Mély barna szemeibe nézek, majd megcsókolom. A csengőre válunk csak el. Magammal rángatva ajtót nyitunk.
-Sziasztok.- bátyám, felesége és 3 hónapos lányuk áll az ajtóban. Ann teljesen más, mint annak idején gondoltam. Amint közelebbről megismertem teljesen belelopta magát a szívembe akárcsak lányuk, Hannah.
-De kis tündér.- mondom és megsimogatom arcocskáját.
-Jaj de édesen hányingerkeltő.- mondja Megan.- Akár a nagy amerikai mintacsaládok.

Csak a szememet forgattam és újra a kis csöppséget néztem. Örülök, hogy Amanda már nem ilyen kicsi. Azok az idők szörnyűek voltak. Tanulnom kellett de nagyon nem ment mellette, de szerencsémre ott volt nekem Jake.

Ann elvonult a kicsivel egy csendesebb szobába mi pedig a nappaliban folytattuk a társalgást. Apa is megérkezett valamint Jake szülei és húga.
Amanda futott be a szobába és karolta át derekam.
-Anya a ház.
Mosolyogva figyeltem, ahogy játszanak és szaladgálnak. Jake is nézte kislányát és a büszkeség még mindig szemeiben ragyog.
-Mi van a filmeddel tündérkém?- kérdezett apa.
-Megvették a jogokat és már csak a kamera mögé kell ülnöm és rendezni.- mondom büszkén és iszok a pezsgőmből.
-Gratulálok húgi.- mondja Chris és egy puszit nyom a homlokomra.
Mosolyogva végignézek a családomon. Finn-re mosolygok és jegyesére Amee, akit még az egyetemen ismertünk meg. Scott, régi jó barátom is a kanapén ül és 2 éves fiának édesanyjával Avery-vel.
Talán tényleg unalmas kertvárosi emberek lettünk. De nekem ez is megfelel hisz a lényeg csak annyi, hogy a számomra fontos emberek mellettem legyenek!